Válaszok

  • ALKOTÓ

    Horváth Géza 1961

    Valamikor 2000 környékén kezdtem írni. Az első nagy rádöbbenésem volt, hogy nem azzal foglalkozom, amivel szeretnék, de győzött bennem a lét és a család fenntartásának józansága. Azóta okosabb lettem, és rájöttem, minden úgy van (volt) jó, ahogy történt, különben nem én lennék most az, aki vagyok.
    Átestem az amatőr irodalmi lét minden fázisán: regisztráltam portálokra, írtam és véleményeztem, estekre jártam, antológiákban jelentem meg, én is vitatkoztam művekről, az élet problémáin, a tollforgató magányosságán, az elszigetelődésről, vagyis a többiekkel együtt én is élveztem ezt a különlegesnek tartott létállapotot. Írót, költőt játszottunk. (Némelyikünkből talán az is lett.)
    A szereplőim nem valódiak, mégis benne vagyok minden írásomban valamiképp. Voltak elképzeléseim, hogy egyszer majd saját kötettel jelenek meg, de letettem erről a vágyamról, hacsak nem hull az ölembe egy visszautasíthatatlan lehetőség, nem lesz belőle semmi. Ma már nem tartom fontosnak. Sokkal inkább azt, hogy amit leírtam, azok az én gondolataim, az én ötleteim, az én világértelmezéseim, amikért én küzdöttem meg éjjelente. És néhány embernek talán tetszettek. Az írásaimon keresztül magamat is dokumentálom, ami bizonyíték arra, hogy létezem. Így szemlélve a dolgokat, ennyi év után, elégedett vagyok.

  • ALAPÍTÓ

    Kedves Éva!
    Ebben a rovatban adott a lehetőség, hogy akár több ezer karakter terjedelemben, illusztrációkat is felhasználva, önmagunkat mutassuk be. Ezáltal az olvasók és a tagok valószínűleg jobban megértik írásainkat, el tudják képzelni élethelyzetünket, társadalmi pozíciónkat.

    A zavaró keveredések elkerülése érdekében azonban a tagok szokásait érintő kérdéseket a fórum más bugyraiban ajánlatos taglalni - akár egy új téma (topik) létrehozásával is.

    Üdv. + pacsi: tokio :)

  • ALKOTÓ

    Kertész Éva vagyok. Született Galvács. Budapesten. Itt végeztem gimnáziumi tanulmányaimat a Ráskay Lea gimnáziumban. Érettségi után sürgősen férjhez mentem Kertész Dénes állatorvoshoz, és Cibakházára költöztünk röpke 40 évre. Ott született három gyermekünk, közben Jászberényben elvégeztem a főiskolát, és tanítottam a falu apraját. A gyerekeink felnőttek, élték önálló életüket, a férjem pedig megbetegedett, és elveszítettem. Elköltöztem eddigi lakhelyemről, most Berettyóújfaluban élek.

    Magányomban kezdtem el írni. Eszemben sem jutott, hogy kiadásra gondoljak. Írtam a Héttoronyba, a Dimenzióba, az Allegóriába..

    A Dimenzióban nagyon zavar az a közöny, amely írásainkat fogadja. Nem az alapítók részéről, hanem a beíró társaink hallgatásáról. Nézegetem, nem csak az én írásaimat nem véleményezik, másét sem.  Sőt, az általam írt véleményre sem válaszolnak. Nem tudom, miért alakult ki ez a szokás, de semmiként nem hasznos, mert csak építő kritikákból képes mindenki tanulni. Ha akad valaki, aki megpróbál ezen változtatni, szívesen részt veszek az akciójában.

  • ALKOTÓ
    Tépő Donát

    1978. Január. 24.-én születtem Budapesten. Általános Iskolai tanulmányaimat lakhelyemen, Dabason végeztem, majd a kecskeméti Bolyai János Gimnázium testnevelés szakán végeztem. 14 éves koromban kezdtem el verseket írni, melyek a helyi újságokban (Tájszó), valamint különböző iskolaújságokban jelentek meg. 18 évesen elkezdtem zeneírással is foglalkozni, a versírást pedig ideiglenesen dalszövegírásra cseréltem. Az elmúlt 15 évben nagyjából 20 lemezt adtam ki szerzői kiadásban, e mellett számos zenei rendezvényt szerveztem különböző műfajokban. 2009 év eleje óta írok ismét verseket. Első hivatalosan megjelent kötetem a polcokon. Időközben elkészült egy novelláskötet, valamint egy drámán is dolgozom.

    Biográfia:

    *Holnap Magazin Antológia 2009 ősz / tél (Holnap Kiadó / 3 db vers)
    *Így születik a vers 2009 (Irodalmi Rádió / 1 db vers)
    *Selyemsikátor (Önálló kötet / White Rabbit Books 2010)
    *Szárnypróbálgatók 2010 (Raszter Kiadó / 2 db vers)
    *Csillagvilág 2010 (Holnap Kiadó / 2 db vers)


    2010-ben várható:
    *Borostyán Antológia 2010 (2 db vers)
    *Entrópia (Novellák 2010)
    *Optimális Röppálya 2010-2011 (Dráma)

    Zenei munkásságom az elmúlt 15 évben: www.tribalnet.uw.hu
    Néhány lemezem letölthető: www.aluljaro.hu/tribe
    Verseimbe és novelláimba bele lehet olvasni www.tepodonat.mindenkilapja.hu
  • ÖRÖKÖS TAG
    Kováts Péter : Önvallomás.

    Kedves Barátaim, Amikor megkaptam a felkérést, hogy írjak magamról, és nekiláttam, rájöttem milyen nehéz céltudatos életrajzot írni.
    Mert nem könnyű hatvan felett eldönteni, mi fontos és mi nem egy életrajzban az olvasónak.

    Nos, 1944. november 15., Balatonakarattya, egy kis vidéki ház mandzárt szobája a születésem helye. A család, ahova megérkeztem, ún. Polgári család. Apám orvosként a fronton. Anyám természetesen csak feleség. Nagyapám polgári iskolaigazgató volt, nagyanyám félig német, egy igazi bárónő volt. De erről is írtam egy kis verset:

    Nos, ez vagyok….


    Születtem egy hideg, téli hajnalon.
    A véres világégés kellős közepén,
    Balatonakarattyán, ha jól tudom.
    A nevem Péter lett, a sziklakemény.

    Pestszentlőrincen hajtom álomra fejem,
    Verset mondok, olykor dalra fakadok,
    Már nyugdíjasként élem az életem,
    Hatalmas terveket már nem kovácsolok.

    Lelkem szép gyermekei a verseim.
    Nem derülsz rajtuk, mint hamis prófétán.
    Már Attilával vallom : Kész a leltár,

    Játszottam az érzelmek lágy húrjain,
    Megéltem, mit sorsom csak nekem szán,
    Élek még, és ebbe más is belehalt már.


    Nem kívánok untatni senkit azzal, hogyan lettem Ember.....
    Az irodalom, a művészet mindig körülvett, mégis a körülmények úgy hozták, csak műkedvelő szinten jutott el az életembe.
    Később mikor magam dönthettem róla, amatőr irodalmi színpad tagjaként igazi nagyságoktól tanulhattam (Sinkovits, Latinovits, Bessenyei). A színpad a New York kávéházban a megjelenő verseskötetek bemutatásával foglakozott. Itt találkoztam először elsőkönyvesként Garai Gáborral, Baranyi Ferenccel.

    Majd eljön egy időszak, mikor nem jut időm a művészetekre, eltávolodom, és minden más dolog, család fenntartás, munka a folytonos tanulás stb. minden időm elveszi. A környezetemben az irodalmi kötödésem bocsánatos bűnnek számított.
    Radnótival élve mondhatom:

    Oly korban éltem, amikor
    Pártpapok okádtak programszöveget,
    a nagy közösség dalait daloltam,
    de nem volt TÁRS ki szeretett.

    Aztán berobban az életembe egy különös történet, és mivel nem tudtam élőszóval elmondani az érzéseimet, mint egy bedugult forrás törtek fel a mélyből egymás után ezek a versek, és én nem tudtam,,,-és nem is akartam megálljt parancsolni a tollamnak.

    Az Internet adta a közlés igényét a kezembe. Mikor feltettem néhány versem és láttam, hogy másoknak is szereznek a verseim örömöt, élményt, már tudtam, több van benne, mint Bocsánatos bűn.
    Aztán, mint előadó is megmutattam magam, és szerénytelenség nélkül mondhatom, sikerült néha könnyet, vagy éppen mosolyt csalni a hallgatóság arcára.
    Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá késztetésem,
    hogy "megtanuljam" a versírást.
    Nem is írok verset úgy, hogy "most én verset írok" erről vagy arról.
    A vers megszületik bennem, s én csak lejegyzem, ami kibukik a tollam alól.
    Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány, eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek, ami vagy feledésbe taszítja, vagy életben tartja őket, hiszen nekem mind szép, mint anyának a gyermekei.
    S hogy mégis miért írok? Álljon itt egy idézet erre Karinthy Frigyestől : Előszó (részlet)


    "De úgy sejtem örömhírt hoztam én
    Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
    Nektek, kiket szerettem, állván,
    Tátott szemmel csodára várván.

    Amit nem mondhatok el senkinek,
    Amit majd elmondok mindenkinek."

    Mit is remélek mindettől ? Erre egy versemmel válaszolok :

    Nem vágyom


    Nem vágyom bőrkötésben
    Porosodni könyvtárak polcain
    Nem vágyom kötelező lenni
    Egy majdani érettségin.

    Verseim hangulatok csak,
    Lélekből áradó szép gondolatok
    S megelégszem azzal, ha egy
    Arcra könnyet, vagy mosolyt csalok.

    Lehet.- Verseim nem is versek
    Csak egymás után írt szavak
    Irodalmárok elgörbült ajkán
    Csupa nem-kívánt falat.


    Gyönyörködhetsz bennük azért
    Mint színes mezei virágokon
    Szép lehet ez is talán
    nem csak a túlnemesített rokon.

    De adottságomból adódóan, mint előadó is próbálok élményt szerezni másoknak, és ezt igyekszem komolyan is venni, erről írtam egy gondolatsort:

    Verset mondok.


    Amikor megkapom a felkérést, hogy mondjak verset valakitől, már eleve furcsa izgalom van bennem. Vajon sikerül-e megtalálnom az azonosságot azzal, akinek a versét mondom majd.
    Vajon használok-e a művészetének, mert ártani is lehet szerintem egy rossz tolmácsolással.
    Persze lehet egyszerűen „csak felolvasni”. Nem ne értsetek félre, nem becsülöm le, aki felolvas, tisztán érthetően, szépen formált szavakkal, mintegy hátralépve nem engedi egyéniségét „ráülni” a versre, és rábízza a hallgatóság fantáziájára a hangulatot.
    Nincs különösebb érzelem, ügyel vesszőre, pontra, s a felkiáltójelet is hangsúlyozza, és mégis… nekem kevés, nem szívesen csinálom, csak, ha muszáj.

    Nos, először csak elolvasom, ízlelgetem kicsit, s néha még értetlenül is nézek: ez mit akar?
    Aztán elmondom hangosan is, bosszant, ha döccen a dallam, botlik a rím, de kritikát nem mondhatok, nem tisztem most. Olvasom lassan, olvasom gyorsan, és emésztem a gondolatot, keresem az okot! Azt a valamit, amiért megíródott. Meg kell találnom, mert ha nem elvesztem és csak sima felolvasás lesz belőle.
    Félredobom és nem is, gondolok rá. Hagyom, hogy érlelődjön bennem, a tudatalattiban, hogy magától törjön utat, és bukkanjon fel, mintha én írtam volna. S amikor megjelenik néhány sora az agyamban és bosszant, hogy nem tudom folytatni, újra előveszem. Már tudom miért!
    Már érzem az indulatokat, a hangulatot. És elkezdek vitatkozni vele. Mert nem így és nem ezekkel, a szavakkal. Még nem fogadtam el. Még külön vagyok tőle és néha nem is értem miért vállaltam el. El fogom rontani. Túl nagy felelősség olyan versét mondani, aki ott ül a hallgatóság körében és joggal vár jobbat, mint amit most tőlem hall. Ő tudja, mikor milyen hangsúllyal mondaná, hiszen Ő pontosan tudja mit, és miért irt. Megint félredobom és nem is, gondolok rá. Aztán megkeresem a verset a honlapon, és elolvasom a kritikákat. Kevés a használható. Néhány gondolat visszaköszön, és akkor megnyugszom, nem csak nekem jutott az eszembe ez-vagy az.

    Aztán elő a technikát. Felmondom a verset a gépre. Többféle megközelítésben, szenvtelenül csak az írásjelekre hagyatkozva, aztán egyszerűen felhadarva, aztán túlhangsúlyozva minden kiemelést SZAVALVA, mint rossz diák az iskolában. Aztán több napon visszahallgatom és érzem mi a rossz és mi a jó az előadásban.
    És aztán újra kiteszem a mikrofont, és amikor megszólal a versbe rejtett lélek, akkor már nem én beszélek. A verset nem én mondom, én csak a hangom adom hozzá és érzem ez olyan lesz, hogy amikor megszólal, elcsendesül a hallgatóság. A megkezdett mondat félbeszakad, még a gyerek is leteszi a játékautót és rámnéz nagy csodálkozó szemmel. Megszólalt a VERS és mikor vége zavart csend után hangzik csak fel a taps. És látom az alkotó is örül, mert úgy hallotta versét, ahogy benne volt a születés előtt mindaz, ami most megjelent.
    Hát alkotás-e mondjátok, ha így mondok verset?


    Barátsággal a szerző.
  • ALAPÍTÓ

    Czinege László – tokio170

    Akkoriban született, amikor megalakult a KISZ. Pályára állt a Szputnyik-l, az első műhold, és a második szovjet műhold fedélzetén eljutott a világűrbe az első élőlény: Lajka kutya.
    Kádár János, salgótarjáni beszédében Nagy Imrét ellenforradalmi felkelés szításával vádolta, és árulónak nevezte. Az ENSZ Közgyűlése viszont közleményben ítélte el a magyarországi szovjet intervenciót.

    Gyerekként tematikusan erdésznek készült.
    A nyári szünetekben végzett munkái során rendszeresen facsemetéket gondozott. Szakmai képzettsége – azzal együtt, hogy tanárai a bölcsészet felé tologatták – valahogy így lett közlekedésgépész, gépjárműtechnikus. Néhányak szerint ért az autószereléshez, a gépjárművezető képzéshez. Busz és teherautó-sofőr is volt egy időben. Sőt fiatalkorában – végtelen hosszúnak tűnő ideig – egy erdészeti vállalat istálló melletti irodájában is szorgalmasan tevékenykedett: hajtotta a legyeket. Fiatal felnőttkora meghatározó, meredeken felívelő életszakaszát azonban József Attila és Moldova György által is körülírt, kiemelten egészségmegőrző környezetben, a ferencvárosi pályaudvaron töltötte. (Már csak fél éve volt az igazán jól csengő, tanácsosi rangfokozat eléréséhez, amikor szigorúan leépítették.)
    Ezután sportállásba került, a túlkínálat és a gazdasági válság áradatával szemben, személyszállító vállalkozóként próbált megkötött kézzel úszni.
    Az egyoldalú sporttevékenység 17 év után huzamos betegállományt, mozgáskorlátozottságot és hosszas kórházi kezelést eredményezett. A FOB vizsgálat "sacconometrikus" értéke ennek ellenére néhány százalékkal mégis a figyelembe vehető küszöb alatt maradt, azaz nem százalékolták le. Nem fellebbezett, akkoriban ugyanis a látása is megromlott, olvasni sem tudott, nemhogy írni. Érdemei elismeréseként azonban rövidesen váratlanul előléptették - az ősz beálltával már tartósan munkanélküli lett és 28200 Ft körüli havi segély ütötte a markát.
    2011 decemberére szerencsésen összeszedte magát annyira, hogy alkalmazta egy textiles vállalkozás, ahol mindenes beosztást kapott. Egy év után a cégben már műszaki vezetőként dolgozott, négy év elteltével pedig a cég ügyvezetője és társtulajdonosa lett. 2017. április 22-én, tizenegy évnyi ismeretség után házasságot kötött addigi párjával, szerkesztő- alkotó- és munkatársával Poroszlay Gabriellával, akivel (véleletszerűleg ugyanúgy) 40 éves budapesti életvitelt követően egy csendes Pest-megyei faluba, Dányba költöztek.

    12228292285?profile=RESIZE_180x1801973-ban jelentek meg első írásai az iskolai újságban, majd tokio170 nicknéven, 2006-tól publikált ismét az interneten. Az első időszakban csak írásokat – verseket, novellákat – közölt, majd valamivel később kedvet kapott a képzőművészeti alkotások tanulmányozására, mígnem végül közzétette saját fényképeit is.
    A kezdeti bizonytalan próbálkozások után – úgy véli –, egyre erősebb késztetést érez kitartó bolyongásokra is a fények birodalmában. Előkerült belőle a valamikori, fotószakkörös nebuló, aki középiskolásként rengeteg időt töltött el kedvenc hobbijával, a fotózással.
    Ma már újra – szinte az irodalmi művekkel egyenlő mértékben – izgatja egy-egy fotó kifejezőképességének, gondolatébresztő hatásának bizonyítása, mintha csak egy sajátos, „tokiós” verssel próbálná megtenni ugyanezt.
    Véleménye szerint, a fotózásban határozottan, tömören, kontraszttal, ám világosan; színesen, egyből érthetően kell kifejezni azt a nyílt szándékot, amivel a nézőt meg akarja közelíteni a fényvadász. Szerinte a jó kép sokféleképpen támaszkodik a valóságra, több irányban nyit meg érzéseket, szinte beszél hozzánk, természetesen lélegzik együtt velünk. Egyszóval: a társunk.
    2008-tól 2010-ig a Taxisok Világa magazin "Pontosvesszők" c. irodalmi rovatában válogatásokat jelentetett meg saját műveiből és a felfedezésre váró taxis tehetségek alkotásaiból. 2009 szeptemberében megalapította a 4 Dimenzió Online portált, majd 2013-ban az Irodalom Online portált, amelyeknek azóta is a főszerkesztője.

    Czinege László verseiben, prózáiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos, megunhatatlan természet aprólékos leírása mellett gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalom problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a becsületesség, a harácsolás, illetve az igaz és a hamis dolgok szembesítésével.12228292860?profile=RESIZE_180x180
    Kiemelten fontosnak tartja: a megfelelő, néha többértelmű, vagy esetleg kellően humoros címet megtalálni írásaihoz, képeihez, ami meghatározóan segíthet a téma körüli gondolatok, asszociációk apró ereinek csermellyé szélesítésében.

    12228293062?profile=RESIZE_180x180Ötvenévesen még így írt Groteszk c. versében:

    „Bár semmibe haraptam ivor fogakkal,
    részeg hajnalokon horhosban kutattam.
    Későn nyílt fel szemem, látásom még homály,
    tétova tanaim lomtára: csúf hodály.”

    Nos, azóta már tisztult a kép. Lassan, fokozatosan megvalósulnak elképzelései.

    Rövidtávú célja: nyugdíjba vonulása után több időt tölteni a portálon, rövidesen újra publikálni, egy verses- vagy novelláskötetet saját fotóival illusztrálva megjelentetni.
    Hosszútávú célja: elkerülni a betegséget és a százéves kort megérni. :)

     

  • ÖRÖKÖS TAG
    Péter Erika vagyok.
    Békés megyében, Szarvason születtem. Tanulmányaimat Verőcén, Vácott, Szarvason végeztem, óvónői diplomát Szarvason kaptam. Pályámat Heves megyében ( Felsőpetényben, Gyöngyöstarjánban és Szűcsiben) kezdtem. Nagyon fiatalon lettem vezető óvónő.
    1977-től Békés megyében, Csanádapácán óvónősködtem.
    1989 óta Békéscsabán élek. 1991-től a békéscsabai óvodák felügyeletét láttam el.
    2003-tól a Jankay Galériában tárlatvezető vagyok.

    Gyermekkorom természetes próbálkozásaitól eltekintve kb.1980-tól intenzíven írok.
    Lírai tárgyú verseimet a „Lélekzetek”-nek, gyermekveseimet „Gyerekzetek-nek”, a társadalmi fricskáknak mondható, könnyed hangvételű verseimet pedig „Bóvlik”-nak nevezem.
    Az öröm és bánat – a fény és az árnyék követi egész életem – A bennem lévő rengeteg energiát szeretném pozitívvá alakítani. Bizonyára ez az életerő serkent az írásra is. Egyetlen fiam elvesztése után is örök optimista maradtam. Talán ezért is találtam meg a közös hangot a fiatalokkal. Gyermekverseimet és pár felnőtteknek írt verseimet megzenésítettek.

    Tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak, a Barátok Verslistának és a Körös Irodalmi Társaságnak. Részt veszek a Békéscsabai Irodalmi Esték rendezvénysorozat programjaiban, az Origó Rádió Cinke programjában, publikálok a kanadai Kaláka Internetes Szépirodalmi Folyóiratban, a Fullextra online kulturális és művészeti magazinban, a Héttorony Irodalmi Magazinban,
    a 4 Ddimenzió Online-ban, Óperencia c. amerikai internetes magazinban, a Ritka Madár c . békéscsabai költők antológiájában, az Orosházi Almanachban, a Dörmögő Dömötörben és számtalan antológiában.
    Szívesen találkozom a közönséggel író-olvasó találkozókon (bárhol az országban).

    Díjaim:

    2006 –„Boldog Jövőnkért” Ezüst Toll Irodalmi Pályázaton I. helyezés.
    2007 – Amatőr Irodalomért Verslista Díj, Publikációért kategória
    2007 – A II. lengyelországi Európai Irodalmi Találkozón Különdíjas lettem.

    Önálló köteteim:
    Mindörökké mosoly - versek (Accordia Kiadó, 2005.)
    Verselhetek – versek jeles napokra 1. kiadás (Móra Kiadó 2007.)
    Verselhetek 2. kiadás (Móra Kiadó, 2008.)
    Ez a szépen illusztrált kötet 2007-ben Magyarország három legszebb gyermekkönyve közé került. Második kiadására 2008 májusában került sor, ami kuriózum a Móra Kiadó történetében is, hiszen az elmúlt 10 évben egyetlen verseskönyv sem fogyott el ilyen rövid időn belül, ilyen példányszámban a könyvpiacon.
    Három Holló CD - megzenésített versek - Palinta Társulat (Grillus Kft. 2009.)
    (Kányádi Sándor, Nemes N. Ágnes versei között)
    Szeretőim a szavak - új versek (Accordia Kiadó, 2009.)
    Előkészületben: A nyakatekert zsiráf (gyerekzetek)
Ezt a választ törölték.