4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág


Kollázs az irodalomban:
A köznapi életből vett szövegek (pld. élőbeszéd, újsághír) beillesztése a szépirodalmi alkotásba, illetve ezekből a szövegekből összeállított mű.

Megtekintések: 1595

Válasz hozzáadása

Válasz erre a témára

Payer Imre esszé
Mellékletek:
A tagmondatok közötti írásjelek

(A de után abban az esetben áll vessző, ha a "de" szó felsorolásban szerepel... Más esetben nem. )

243. Az összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el egymástól.
a) A tagmondatok határán a vessző mindig kiteendő, akár van kötőszó, akár nincs: Régi igazság, hogy anyanyelvét is jobban tudja, aki még egy nyelven tud. A rakodópart alsó kövén ültem, / néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Stb.
b) A tagmondatokat bevezető és, s, meg, vagy kötőszó előtt is ki kell tenni a vesszőt: Az ebédre nem kell senkit is megvárnom, / És mindnyájan várnak énrám, hogyha késem. Éj van-e, vagy szemem világa veszett ki? Stb.
Sokszor meglehetősen nehéz eldönteni, hogy az és, s, meg, vagy kötőszóval kapcsolt rész önálló tagmondat-e: Bevágta az ajtót, és dühösen elrohant. De: Hirtelen fölugrott és elro¬hant. Ilyenkor az írásjelhasználat ingadozhat.
c) A mint kötőszóval bevezetett hasonlítás önálló (bár sokszor hiányos) tagmondatnak számít, ezért kötőszava elé mindig vesszőt kell tenni: Tündöklik, mint a gondolat maga, / a téli éjszaka. Fehér lett, mint a fal. [De vö. 249. b)]
A hasonlító több, mint szerkezetben vessző van a mint előtt: Ez sokkal több, mint a tavalyi. Hat több, mint öt. Stb. (Ilyenkor a több ragozható: többet, mint ötöt stb.) – Nem kell azonban vesszőt tenni a több mint alakulatban a mint elé, ha a több mint (a majdnem ellentéteként) a mondanivaló tartalmának erősítésére, nem pedig összehasonlításra szolgál: Ez több mint szemtelenség. Több mint öt évig élt külföldön. Stb. (Ilyenkor a több nem ragozható.)
d) Az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy stb. kötőszószerű szókapcsolatok elé vesszőt teszünk. Ilyenkor a hogy előtt nincs vessző: Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna. Cselekedj, ahelyett hogy tétovázol! Stb. – Ha azonban az anélkül, aszerint, ahelyett stb. elemek az első tagmondathoz tapadnak, eléjük nem teszünk vesszőt, utánuk (a hogy elé) azonban igen: Felrohant a lépcsőn anélkül, hogy pihent volna. Cselekedj ahelyett, hogy tétovázol! Stb.
244. A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait: Nyugat felől sötét felhőket hozott a szél, a port felkavarta, és az emberek arcába vágta; a büszke jegenyék alázatosan hajlongtak, hogy derekuk ne törjön; s a közeledő viharnak látni lehetett már egy-egy távoli villámlását is. Stb.
Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza: Kabátja szinte a bokájáig ért; nyáron is azt hordta. A más-más tartalmi típusú tagmondatok közé szintén tehetünk vessző helyett pontosvesszőt: Eddig jól megvoltunk; most váljunk ellenségekké? Ezt többet nem veszem fel; égesd el! Stb.
245. Összetett mondatainkban kettőspontot teszünk, ha egy-egy lényeges gondolatra hívjuk fel a figyelmet, vagy ha jelezni óhajtjuk, hogy a tagmondat fontosabb magyarázatot vagy következtetést tartalmaz: Közös a célunk: mindig többet, egyre jobbat akarunk. Vörös jelek a Hadak Útján: / Hunniában valami készül... Stb.
Ha kettősponttal lezárt közös figyelemfelhívó mondat után több külön mondat következik, mindegyi¬ket (már az elsőt is) nagy betűvel kezdjük: A nyelvújításnak több oka volt: Nem tudtuk a tudományo¬kat anyanyelven művelni. Irodalmunknak új kifejezési formákra volt szüksége. Tiltakozást jelentett az elnémetesítéssel szemben. Stb.
246. Ha azt akarjuk jelezni, hogy bizonyos mértékig elkülönülő gondolatsor kezdődik, pont, felki-áltó¬jel és kérdőjel után még gondolatjelet is teszünk: Rabok legyünk, vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok! – / A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk! Stb.

A mondatrészek közötti írásjelek

247. A mellérendelt mondatrészek közötti írásjelhasználat fontosabb esetei a következők:
a) Az egymásnak mellérendelt, külön-külön hangsúlyozott azonos szerepű mondatrészek (s az ilyenek¬ből alakult felsorolások tagjai) közé vesszőt teszünk, ha kötőszó nélkül következnek egymás után: Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, / Pocsolyás víz, sás, káka lakják. Szeretett volna valami újat, szépet, nagyot alkotni. Stb. [De vö. 249. a)]
b) A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrésze-ket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól: Mindenki ismeri az ilyen szavakat: beszél, ír, olvas; ceruza, könyv, tinta; becsületes, lelkes, szorgalmas; stb.
Az ilyen jellegű felsorolások végén a stb. elé is pontosvesszőt kell tenni. [De vö. d) alpont.]
c) Ha az azonos szerepű mondatrészek között kötőszó van, ez elé vesszőt teszünk (kivéve az és, s, meg, vagy kötőszókat): Tetszetős, de helytelen elméletet agyalt ki. Kétszer, illetőleg háromszor kezdtük újra. Elhibázott, sőt veszedelmes vállalkozásba fogott. Stb.
d) Ha azonos mondatrészek között és, s, meg, vagy kötőszó áll, eléjük nem teszünk vesszőt: A tésztára sok mákot és cukrot szórt. Ég és föld között lebegett. A rózsának, a szegfűnek vagy a levendulának az illatát szereted? Stb.
Mivel a felsorolások végére tett stb. rövidítésben az s kötőszó rejlik (= s a többi), a csupa vesszős felsorolás végén nem kell eléje vessző: Gyakorító igék például ezek: járkál, kapdos, álldogál, beszélget stb. [De vö. b) alpont.]
e) Ha az és, s, meg, vagy kötőszó beszédszünettel elválasztott, hátravetett mondatrészeket vezet be, e kötőszók elé vesszőt teszünk: A szüleire gondolt, és szegény nővérére. Aztán elővette a bicskát, meg a kenyeret, meg a szalonnát, meg a zöldpaprikát, majd jóízűen falatozni kezdett. Ernyőt hozzál magaddal a kirándulásra, vagy kabátot! Stb.
f) A páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé mindig vesszőt teszünk (a páros vagy második tagja elé is): Vagy ezt, vagy azt választhatod. Hol ehhez, hol ahhoz kapott. Se pénz, se posztó. Sem testem, sem lelkem nem kívánja. Lehet jó is, rossz is. Stb.
248. Az értelmezővel kapcsolatos fontosabb írásjel-használati esetek a következők:
a) Az értelmezős szerkezetben rendszerint mind az értelmezettre, mind az értelmezőre külön hangsúly esik, és a beszédben szünet van közöttük. Ezt az írásban vesszővel jelezzük: Németh Pétert, a tőszomszédomat kereste. A község tanácselnökének, Komáromi Pálnak a javaslatára betonjárdát építenek. Stb.
A vessző helyére kettőspont is kerülhet, főleg ha az értelmező felsorolást tartalmaz, vagy csattanós befejezője a szerkezetnek: S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: / Füstösek, furcsák, búsak, bíborak… Fölröppen a komor ég homlokára / Egy nagyszerű mosoly: / A forradalom vörös hajnala.
Ha az értelmező távolabb kerül az értelmezettől, a vesszőt közvetlenül eléje tesszük: Én őt dicsérem csak, az élet anyját… Stb.
b) Ha az értelmező után is szünet van a beszédben, mögéje is vesszőt tehetünk: Anna, a leány, varrni tanult. Kertjük díszét, egy öreg diófát, az éjszakai vihar kidöntötte. Stb. Az ilyen közbe-vetésszerű értelmezőt olykor nem vesszővel, hanem gondolatjellel (esetleg zárójellel) különítjük el: A baleset sérültjét – a motorkerékpárost – kórházba szállították. Stb.
c) Ha a kitüntetést, fokozatot, minősítést, rangot jelentő, gyakran határozott névelővel kezdődő kifejezés birtokos szerkezet, akkor az előtte álló személynév értelmezőjének számít, és az értelmezős szerkezetnek mindkét fő tagja ragozódik. A személynév után ebben a típusban vesszőt teszünk: Nagy Elemér, városunk díszpolgára; Mózes Pált, népköztársaságunk nagykövetét; Dömötör Béla, az irodalomtudomány doktora; Kálmán Etelkát, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét; stb. – Ugyanígy: Balla Erzsébetnek, Kossuth-díjas írónőnknek; illetőleg: Kovács Tiborral, az állami díjas mérnökkel; stb.
Ha azonban az ilyen kifejezések nem értelmezők, a szerkezetet csak a végén ragozzuk, és a személy¬név után nincs vessző: Mózes Pál nagykövetet, Kállay Imre kandidátusé, Szép Izabella SZOT-díjas¬sal, Zsigmond Elek Kossuth-díjastól stb.
d) Ha az értelmezett szó vagy az értelmező a maga vagy a mind névmás, nincs szükség vesszőre: Te magad mondtad. János maga is ott lesz. Maga János is ott lesz. Magát Bartókot hallottuk a hanglemezről. A sok pásztor mind muzsikál. Stb.
e) A szünettel elkülönülő értelmezőszerű, valamint a mondathoz lazán hozzátoldott határozók elé vesszőt teszünk: A könyvet az íróasztalára, a lámpa mellé tette. Nagybátyám szombaton érkezett meg, a feleségével együtt. Egész nap az erdőt járta, felszabadultan, nagyokat lélegezve. Stb.
249. Az egymásnak alárendelt mondatrészek közé általában nem kell írásjelet tenni.
a) Az egymás után kötőszó nélkül következő egynemű jelzők és egynemű határozók közé nem teszünk vesszőt akkor, ha alárendelő viszonyban vannak egymással: Fehér bottal a kezében egy fekete szemüveges férfi jött vele szemben. Ma reggel nagy eső esett. Az országban mindenütt jó termés ígérkezik. Stb. [De vö. 247. a)]
b) Ha a mint szó állapotot vagy minőséget jelölő szó vagy szókapcsolat előtt áll, nem teszünk eléje vesszőt: Bátyámat mint tanút (= tanúként) hallgatták ki. Petőfi mint ember nem hazudtolta meg a költőt. Kossuth korábban mint meg nem alkuvó újságíró harcolt a magyar nép jogaiért. Stb. [De vö. 243. c), 250.]
e) A -va, -ve és a -ván, -vén képzős igeneves szerkezet csak mondatrész, ezért többnyire nem különítjük el vesszővel a mondat egészétől: Munkaruhát húzva fogott neki a motor szerelésének. A rádió zenéjét hallgatva is jól tudok tanulni. Stb. – Ha azonban az igeneves szerkezet szinte külön mellékmondatnak érződik, vagy hátravetve a mondathoz lazán kapcsolódik, célszerű vesszővel elkülöníteni: Gondolván egy merészet, áteveztünk a túlsó partra. Kiszaladt az udvarra, kabátját magára kapva. Stb.

I. Írásjelek

1. Szóközhasználat az írásjelek előtt és után
Pont, kérdőjel, felkiáltójel, vessző, kettőspont, pontosvessző, hármaspont előtt soha, mögötte viszont mindig van szóköz.
Esik az eső, de süt a nap. Szivárvány lesz.

Zárójel, idézőjel: a nyitó elé, a záró mögé kell szóköz. Máshova nem.
A hét végéig (vasárnapig) van időnk.
A magyarban a nyitó idézőjel lent van, a záró fent.
„A nagy Nyíl az útját kiszabta”

Gondolatjel elé és mögé is szóköz kell.
A baleset sérültjét – a motorkerékpárost – kórházba szállították.
A gondolatjel „–” nem összetévesztendő a kötőjellel „-” . A gondolatjel gondolatokat választ el egymástól, ahogyan a neve is mutatja, a kötőjel pedig szavakat (általában hasonló jelentésű vagy páros szavakat) köt össze. (Kötőjel pl. ici-pici vagy kis- és nagykereskedés.) Párbeszédeknél a gondolatjelet használjuk!
(Kettőspont után kisbetűvel folytatjuk a mondatot...
Közös a célunk: mindig többet, egyre jobbat akarunk.
...illetve abban az esetben, ha a kettőspont után több külön mondat következik, mindegyiket (már az elsőt is) nagy betűvel kezdjük.
A nyelvújításnak több oka volt: Nem tudtuk a tudományokat anyanyelven művelni. Irodalmunknak új kifejezési formákra volt szüksége. Tiltakozást jelentett az elnémetesítéssel szemben.)

2. Mondatvégi írásjelek
Alárendelő összetett mondatok végére olyan írásjelet kell tenni, amilyent a főmondat kíván.
Szeretném tudni, mi a baja.
Nem felejted el, amire megkértelek?
Folytasd ott, ahol abbahagytad!

A mellérendelő összetett mondatok végére az utolsó tagmondatnak megfelelő írásjelet teszünk.
Ne várjunk rá tovább, hiszen nem jön már.
Az apja is Miska, legyen ő is Miska!
Sokat késik, ne várjunk rá tovább!
Induljunk már, miért várnánk rá tovább?

Kérdő alakú felszólítások és felkiáltások végén felkiáltójel is állhat.
Nem viszed el mindjárt!
Miért ver engem a sors!

A mondat végi írásjelet akkor is kitesszük, ha előtte bezáró idézőjel vagy zárójel áll.
Bocs a hosszú kommentért (amit magamnak küldtem)! → Itt a zárójelen kívül van az írásjel, mert az egész mondatot zárja le, aminek csak egy része van a zárójelen belül.
Bocs a hosszú kommentért! (Igazából rövidebbet szerettem volna.) → Itt a zárójelen belül van az írásjel, mert az egész mondat belül van.
Ugyanígy az idézőjelnél is:
Nem kell tovább várnod, hiszen „minden most kezdődik el”.
A szerző szerint „csak a harc, csak az éri meg!” → Ez kicsit más, itt azért van belül a felkiáltójel, mert az is az idézethez tartozik. Az idézet végén felkiáltójel van, és az író ezt is idézi. Ilyenkor ugyanúgy kitesszük az idézőjelet, viszont az idézőjelen kívül nem teszünk még egy pontot, mert egy mondat végén nem állhat két írásjel. (Kivétel a kivétel, lásd a következő pontban.)

A mondatok végén a legtöbb esetben csak egy írásjel áll. Több írásjel használata csak az alábbi esetekben elfogadható: három pont (…), egy kérdő- és egy felkiáltójel (?!), három pont és egy kérdő- vagy egy felkiáltójel (...? vagy ...!)
A több felkiáltó- vagy kérdőjel nem elfogadható! (Azaz ilyen: !!!!!! és ilyen ??? nincs.)

3. Vesszőhasználat
Az összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el egymástól. Ezt mindig ki kell tenni, akár van kötőszó, akár nincs.
Régi igazság, hogy anyanyelvét is jobban tudja, aki még egy nyelven tud.
Elmondta, miért nem akar iskolába menni.

A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait.
Nyugat felől sötét felhőket hozott a szél, a port felkavarta, és az emberek arcába vágta; a büszke jegenyék alázatosan hajlongtak, hogy derekuk ne törjön; s a közeledő viharnak látni lehetett már egy-egy távoli villámlását is.

Felsorolás elemeit vagy vesszővel vagy kötőszóval választjuk el egymástól (és, s, vagy, meg).
Tejet, kenyeret, felvágottat és vajat vett.

Az és, vagy, s, meg kötőszavak elé nem kell vessző, ha egyenrangú szavak között állnak.
Hozz kést és kötelet!
Németet, angolt, franciát vagy spanyolt tanulsz?
Az idő egyszerre száguld és vánszorog.

Az és, vagy, s, meg kötőszavak elé akkor kell vessző, ha új tagmondatot vezetnek be.
Éj van-e, vagy szemem világa veszett ki?
Tegnap elment vadászni, és lőtt is egy szarvast.

Hogy kötőszó: mindig új tagmondatot vezet be, tehát mindig kell elé vessző.
Nem tudom, hogy mi történt.

De (!) nem mindig kell a hogy elé vessző, ha nem kötőszóként használjuk – ilyenkor csak akkor teszünk elé vesszőt, ha új tagmondatot vezet be.
Nem értem, az emberek hogy bírnak itt élni.
Kíváncsi vagyok, hogy tudtál felmászni a fal tetejéig.

Kötőszavak, amik elé mindig vesszőt teszünk (mert mindig új tagmondatot vezetnek be): mint, hogy, ha, de stb. (Kivétel természetesen van a mint esetében is: a több mint-nél nem mindig kell vessző csak néha, de ez hosszú és bonyolult. Akit érdekel, A magyar helyesírás szabályaiban hosszabban ki van fejtve /243./)

Utalást, vonatkozást kifejező szavak (aki, ami, amelyik, ahol stb.) elé is mindig vesszőt teszünk.
Holnap is ott lesz a szőke edző, aki túl szorosra húzta a kötelet?
Ezt is oda tettem, ahová az előzőt.
Azt vedd ki, amelyiket megfogtad!

4. Párbeszédek
Kijelentő mondatok után nem tesszük ki a pontot, ha a gondolatjel után a mondta, felelte, válaszolta, suttogta, morogta, vetette oda, vágta rá stb. szavak állnak. A gondolatjel után közbevetett részt kisbetűvel kezdjük.
– Haza akarok menni – jelentette ki rövid hallgatás után.
(ez rossz:
– Haza akarok menni. – jelentette ki rövid hallgatás után.)

A kérdő- és felkiáltójelet kitesszük, de ezek után is kisbetűvel folytatjuk.
– Mikor megyünk falat mászni? – kérdezte kíváncsian.
– Állj meg! – kiáltott a lány után.

Ha gondolatjel utáni közbevetés nem a beszéd módjára vonatkozik, hanem független, új mondat, akkor nagybetűvel kezdjük. Ilyen esetekben kitesszük a kijelentő mondatok végére is a pontot.
– Kész vagyok. – Letette a tollat és hátradőlt a székén.
– Iszol velem kávét? – Meg sem várta a választ, már nyúlt is a csészéért.
– Ne mozduljon! – A férfi kibiztosította a fegyvert és a nőre célzott.

Ha a közbevetett rész után a szereplő folytatja a beszédet, gondolatjel után jöhet az új mondat.
– Elegem van az egészből – panaszkodott. – Haza akarok menni.
– Mikor megyünk falat mászni? – kérdezte kíváncsian. – Már alig várom!

Ha a közbevetés után a szereplő folytatja a megkezdett mondatot, akkor a közbevetett mondat végére nem teszünk pontot, és a gondolatjel után is kisbetűvel folytatjuk.
– Már nem tudom – mondta lassan –, mit is akarok egyáltalán.
– Elegem van abból – csattant fel a lány –, hogy állandóan kioktatsz!
Gondolatok a műhelyben


Mottó I.: A tudás hasznos, bárhonnan származik.
Mottó II.: Névtelen, felelőtlen senkifiára ne hallgassunk!


Nehéz eldönteni egy alkotás javításakor, formálásakor, hogy kinek mikor, miben van igaza. Léteznek teljesen ellentétes alkotói, publikálói és kibickoncepciók. Nem lehet előre biztosan megjósolni, melyik irányzat a helyes, és hosszútávon legjobban eladható. Ezért szvsz. nem szabad – kifejezetten – divatszerűen alkotni, mert – tudjuk – a divat hektikus, néha visszafordul önmagába, tehát meghasonul. Írjunk vegyesen (témában, és stílusban egyaránt), legyen széles a repertoárunk, alkotói spektrumunk.
Talán nem is érdemes az eladásra gondolni, hanem inkább az önálló értékítélet, a belső késztetés, a helyes önkifejezés a fontos.
Néha akadnak azonban nyilvánvaló hibák, rossz koncepciók, tévedések, vadhajtások. Ezeket kellő mértékletességgel, humorral igyekezzünk metszegetni egymásról. Tegyük ezt úgy, hogy közben ne nyírjunk bele a kreatív alanyba, az emberbe!
Sokan azonban a humort sem értik, értékelik. Ezeknek az alanyoknak ebben az irányban fejlődniük (hajtaniuk) kell, nem pedig a jóindulatú sutkákon besértődve begubózni.

A művészet vidámság, humor nélkül – magában – elég szikár, tragikus, kellemtelen (kellemetlen), esetleg még igazságtalan is lehet. A humor megoldásként, gondolatkezelésként is jóval többet mutat.
Próbáljuk néha egymás műveit több oldalról megközelítve, a fellelhető a humort is értékelni, mivel az, az alkotómunka elengedhetetlen része. A megkövesedett "igazánfelnőtt-mögmondtam, hát mögmondtam" típusú "konkrétcsákók" rugalmatlansága megkérdőjelezi kulturális-kreatív képességeiket, és a változásra alkalmas hajlandóságukat is.
Az én vagyok a „menő, a sikeres alkotó”-féle pünkösdi királyi udvartartás és gőg sem segíti a közösségek demokratikus formálódását. Kizárólag a megosztáshoz vezet. Ezen hangadók csóvájában gyűlnek össze különböző klikkek, alakulnak ki ellentétes pólusok, amelyek összecsapása időnként törvényszerű.
A megoldás az önmérséklet. Az öntömjénezés, a szemétdombi kakaskodás szokásának elhagyása.
A tolerancia, az odafigyelés, a gúnyos élcektől tartózkodás, a trágárság elhagyása pedig ilyen (kulturális-kreatív) körökben alapvetően indokolt.

Próbáljunk társadalmi szintű, elgondolkodtató írásokat, – egyéb, széles rétegeket érintő műveket alkotni, ne csak saját gondunk-bajunk, sírásunk, boldogságunk, vitás kérdéseink, pletykáink vigyük a plénum elé. Persze, ha ezen utóbbiak együtt pulzálnak a társadalom érverésével, akkor akár még bingót is kiálthatunk.
Fertelem bonyolult érveléseket se azért tegyünk közzé, hogy ezzel magunk okosságát „leképezzük”, és a másik szerző butaságát bizonygassuk, hanem gondoljunk Goethe mondására: „először egyszerűen és rosszul ír az ember, utána bonyolultan és rosszul, később bonyolultan és jól, végül egyszerűen és jól”.
Tehát EGYSZERŰEN ÉS JÓL. Ez legyen a kitűzött célunk, ebbe az irányba segítsük egymást minden fölösleges „királykodás”, becsmérlés, vagy lesajnálás nélkül – baráti alapon.

Utolsó gondolatként, de nem utolsósorban, ha kontaktusaink során tévedtünk (elgaloppíroztuk magunkat), akkor kérjünk bátran elnézést, nem fog összedőlni egy világ, és nem fog kiábrándulni belőlünk – mint idolból – egy fél ország, és talán még saját lelkiismeretünknek is hasznára válik.


tokio170 /2009. szept.
Sajtóműfajok

A tájékoztatás alapegysége a hír. A változás majdnem mindig hír.
Ha valami új születik vagy keletkezik, esetleg új elemekkel bővül, az már lehet hír.


Objektivitás: A tájékoztatás független attól, hogy egy adott szerkesztőségben egy adott esemény szerencsésnek, avagy szerencsétlennek, hasznosnak, vagy haszontalannak, kívánatosnak, vagy nem kívánatosnak tartanak az ott dolgozók. Egyetlen szempont szerint lehet csak dönteni, van e hírértéke az eseménynek.

Folytatás az alábbi linken:
Mellékletek:
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk


Kezdjük tán a "jó" szóval, tárgy esetben "jót",
ámde "tó"-ból "tavat" lesz, nem pediglen "tót".
Egyes számban "kő" a kő, többes számban "kövek",
nőnek "nők" a többese, helytelen a "növek".
Többesben a tő nem "tők", szabatosan "tövek",
amint hogy a cső nem "csők", magyar földön "csövek".
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán "vövek"?
Azt se' tudom, mi a "cö"? Egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve "csó"?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.

Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették... mindnyájukat leültették.

Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje - vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg 's ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.

Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem...
én a pénzem megértem.

Hibamentes mentő vagyok.
Szőke Tisza partján mentem:
díszmagyarom vízbe esett,
díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.

Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.

Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Földmérő küzd öllel, árral;
árhivatal szökő árral,
ármentő a szökőárral,
suszter inas bökőárral.

Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?

Egyesben a vakondokok "vakond" avagy "vakondok".
Hasonlóképp helyes lesz a "kanon" meg a "kanonok"?

Nemileg vagy némileg? - gyakori a gikszer.
"Kedves ege-segedre" - köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv - azt hiszem, meggyőztelek Barátom -
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!


(Sinkovits Imre előadásában, 1987. III. humorfesztivál)
Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak
Húszas vs. huszas

AkH. 1984. 27. a)
„Számos szó a toldalékos alakok többségében is megőrzi a tőbelseji magánhangzó hosszúságát, s csak néhány származékban váltja rövidre: zsír, zsírt, zsíros, de: zsiradék; – húsz, húszat, húszas, de: huszadik, huszad, huszon-; – tíz, tízen, tízes, de: tized, tizen-; stb.” Már én teszem, hozzá, hogy függetlenül a kiejtéstől. És azt is hozzáteszem, hogy a húszas és a tízes minden jelentésben hosszú magánhangzós. És még azt is meg kell említenem, hogy ez nem az 1984-es (ma hatályos) helyesírási szabályzatban jelent meg, hanem az 1954-es szabályzat szójegyzékében is így szerepel.
Jelentés és fogalmi szerep szemantika


A Frege-, Tarski-, és Montague-féle szemantikák azt írják le, hogy a szavak jelentése és a mondatok szintaktikai szerkezete miként határozzák meg együttesen a teljes mondatok jelentését.

A szavak jelentését a referenciával illetve az intenzióval azonosítják (ti. azzal a függvénnyel, mely minden lehetséges világban referenciát rendel a szóhoz), a mondat jelentését pedig igazságfeltételeivel jellemzik. Ez utóbbi miatt szokás ezeket összefoglalóan igazságfeltétel-szemantikának nevezni. Az ilyen szemantika azt mutatja meg, hogy a szavak referenciájából illetve intenziójából és a mondat szintaxisából miként számíthatók ki a mondat igazságfeltételei. A vállalkozásnak vannak konkrét céljai és egy általános célja. A konkrét cél mindig bizonyos érdekesebb szemantikai szerkezetek feltárása. Az általános cél olyan elméleti fogalmak és elemzési technikák kidolgozása, melyekkel bármely nyelv szemantikai szerkezete ábrázolható.

Ezek világos, de korlátozott célok. Az igazságfeltétel-szemantika nem ad választ egy sor olyan kérdésre, amelyre bizony szeretnénk valamilyen választ kapni. Ezek közül kettőt szeretnék kiemelni. Az első az, hogy miként tesznek szert a szavak jelentésre. Az igazságfeltétel-szemantika egyszerűen adottnak veszi a szavak jelentését, s nem foglalkozik azzal, hogy honnan származik. A második kérdés az, hogy mit jelent egy szót vagy egy mondatot megérteni. Mit tud avagy miféle mentális reprezentációval rendelkezik az, aki ért valamilyen kifejezést? Az igazságfeltétel-szemantika híve elháríthatja ezeket a kérdéseket, mondván, hogy ezek a kérdések egészen másfajta elméleteket kívánnak. A jelentés kompozícionális, s erről mindenképpen számot kell adni. Ha jelentés kompozícionalitásáról számot adó elmélet más kérdéseket is megválaszol, annál jobb, de ha nem, akkor sincs baj. Ez a válasz jogos, de úgy gondolom, adhatóbb ennél konstruktívabb válasz is. A konstruktívabb válasz pedig a következő. Az igazságfeltétel-szemantika értelmezhető a fogalmi szerep szemantika részeként, a fogalmi szerep szemantika pedig részben, hangsúlyozom, részben megválaszolja az iménti kérdéseket.

Hadd kezdjem a következő kérdéssel. Tegyük fel, hogy valamilyen szemantikai szerkezetet sikerült az iménti módon elemeznünk. Az elemzés maga a természetes nyelvi mondatok fordítása egy formális nyelvbe. E fordítás azért informatív, mert explicitté teszi a mondat szintaktikai és szemantikai szerkezetét, s ekként láthatóvá teszi, hogy az egyes kifejezések pontosan hogyan járulnak hozzá a mondat jelentéséhez. Az elemzés csak akkor jó, ha a fordítás helyes, vagyis az elemzendő természetes nyelvi mondat igazságfeltételei megegyeznek a formális nyelven megfogalmazott fordítás igazságfeltételeivel. Mondjuk valóban ez a helyzet. Mit tudunk akkor, mikor ezt tudjuk? Ahhoz, hogy tudjuk, hogy két mondat igazságfeltételei megegyeznek, ismernünk kell a két mondat igazságfeltételeit. De mit jelent egy mondat igazságfeltételeit ismerni?

Ez a kérdés zavarbaejtő, mert azok a válaszok, amelyek nem hamisak, körbenforgóak. Például: a mondat igazságfeltételeit ismerni annyi, mint érteni a mondatot. De egy mondatot érteni annyi, mint ismerni a jelentését. A jelentés pedig azonos az igazságfeltételekkel. A körbenforgó válaszok között mindazonáltal van egy, amely mégiscsak tovább vezet. A következő: a mondat igazságfeltételeit ismerni annyi, mint ismerni a következtetésekben játszott szerepét.[2] Ez a válasz is körbenforgó. Nyilván csak az érvényes következtetések számítanak, mert minden mondat számtalan érvénytelen következtetésben szerepelhet, így ezek felsorolása semmit nem árul el a mondat igazságfeltételeiről. Egy következtetés pedig akkor érvényes, ha a premisszák igazsága esetén a konklúzió nem lehet hamis, vagyis ha a premisszák igazságfeltételeinek teljesülése maga után vonja a konklúzió igazságfeltételeinek teljesülését.

Mielőtt rátérnék arra, hogy ez a válasz miért nem haszontalan, nem árt egy példa. Russell „A jelenlegi francia király kopasz mondat” mondatot a következőképp elemzi: „Van egy olyan x, hogy x jelenlegi francia király, és minden y-ra, ha y jelenlegi francia király, akkor x azonos y-nal, és x kopasz”. Az elemzés azért helyes, megragadja az elemzendő mondat igazságfeltételeit. De ugyanez kifejezhető a következtetési szerep révén is. „A jelenlegi francia király kopasz”-ból az alábbiak következnek: (1) Franciaországnak jelenleg van legalább egy királya. (2) Franciaországnak jelenleg nincs egynél több királya. (3) Ha valaki jelenleg francia király, akkor kopasz. Továbbá: (1)-(3)-ból érvényesen lehet az elemzendő mondatra következtetni. Az elemzendő mondat és az elemzés igazságfeltételei akkor és csak akkor egyeznek meg, ha következtetési szerepük megegyezik.

Azt javaslom tehát, hogy az igazságfeltételeket helyettesítjük a következtetési szereppel. Ez a helyettesítés nem az igazságfeltételek valamiféle reduktív magyarázata, nem olyasmi, mint a hőmérséklet azonosítása a molekulák átlagos mozgási energiájával. Arról sincs szó, hogy a következtetési szerep fogalmilag alapvetőbb volna az igazságfeltételeknek. A helyettesítés nem valamilyen mély igazságon alapul, hanem egy banalitáson. Mindazonáltal megvan az az előnye, hogy egy fokkal közelebb juttat a korábban felvetett két kérdés megválaszolásához, ti. hogy honnan származik a szavak jelentése, és hogy mit jelent a szavak jelentését ismerni. Vegyük az „és” szót a logikai konjunkció értelmében. E szó jelentése következtetési szerepe. Bármely két kijelentésből következik konjunkciójuk, egy konjunkcióból pedig következnek tagjai. A szó jelentésének ismerete pedig diszpozíció ilyen következtetések levonására. Vagyis, valaki akkor ismeri a szó jelentését, ha hajlandó ilyen következtetéseket levonni.

A fogalmi szerep szemantika ennek a gondolatnak az általánosítása: azt állítja, hogy a szavak jelentésének egyik, hangsúlyozom, egyik meghatározója a szó fogalmi szerepe. A szavak azáltal bírnak jelentéssel, hogy mentális reprezentációkhoz, vagyis fogalmakhoz kapcsolódnak. Maguk e fogalmak pedig azáltal jellemezhetők, hogy milyen más fogalmakhoz kapcsolódnak. A fogalmi szerep ezeknek a kapcsolatoknak az összessége. Az „és” szó jelentése onnan származik, hogy a hozzá kapcsolódó fogalom jellegzetes szerepet játszik a következtetési folyamatokban.

Bár az „és” esete igen sajátos, az a mód, ahogy fogalmi szerepét megragadjuk, más szavak esetében is alkalmazható. Abból, hogy „x macska”, következtethetünk arra, hogy „x állat”, „x szőrös”, és „x nyávog”. Abból, hogy „x kutya”, következtethetünk arra, hogy „x állat”, hogy „x szőrös”, és „x ugat”. Ezek a következtetések mind érvényesek az alábbi – nem formális – értelemben: ha a premissza igaz, a konklúzió is az. De a fogalmi szerepnek részét képezik olyan következtetések is, amelyek nem érvényesek, hanem csak plauzibilisek. Abból, hogy „x éhes”, következtethetünk arra, hogy „x enni akar”, de itt a premissza igazsága összefér a konklúzió hamisságával. Ha x diétázik, lehet, hogy nem akar enni, akármilyen éhes is. Mégis: ha valaki nem látja a kapcsolatot az éhség és az enni akarás között, akkor nem rendelkezik az éhség fogalmával. De még csak azt sem szükséges kikötni, hogy a fogalmi szerephez tartozó következtetések plauzibilisek legyenek. Ami számít az, hogy markáns diszpozíciónk legyen a következtetés levonására. Ha erősen hajlamosak vagyunk egy bizonyos fogalommal kapcsolatban olyan következtetésekre, amelyek konklúziója az esetek túlnyomó többségében hamis, attól az még része a fogalmi szerepnek. Még csak arra sincs szükség, hogy az illető következtetési módot rendszeresen alkalmazzuk. Vannak olyan diszpozíciók, amelyek ritkán nyilvánulnak meg. (Természetesen ezeket nehezebb azonosítani, de ez más lapra tartozik.) A fogalmi szerepet alkotó diszpozíciók nem zárják ki azt sem, hogy időnként olyan módon következtessünk, ami egyáltalán nem illik a fogalmi szerephez. Például abból, hogy „x igazat mond”, meglehetősen bizarr arra következtetni, hogy „x tévedésben van”. De mégis van úgy, hogy ilyen módon következtetünk. Például ha tudom, hogy valaki egyes kérdések kapcsán notóriusan hazudozik, és azt is tudom, hogy amit mond, történetesen igaz, feltehetően arra következtetek, hogy tévedésben van. Ez a következtetés azonban nem tartozik hozzá sem az „igaz” sem a „téves” fogalmi szerepéhez (bár a „hazudik” fogalmi szerepéhez hozzátartozik).

Mielőtt rátérnék a fogalmi szerep szemantika előnyeire és a vele kapcsolatos nehézségekre, talán nem árt, ha párhuzamba állítom két, szemléletében hasonló megközelítéssel. Az egyik a saussure-i strukturalizmus. Saussure szerint a nyelv (langue) absztrakt viszonyrendszer, amelyben csak a különbségek számítanak; forma, nem pedig szubsztancia. Ha valamilyen egységet le akarunk írni, nem inherens tulajdonságai az érdekesek, hanem az, ahogyan más egységekhez viszonyul. Az egységet jellemezni annyi, mint viszonylatait feltárni. A fogalmi szerep szemantika ezt a szemléletmódot érvényesíti a jelentések esetében, s oly módon konkretizálja, hogy az egység jelentésének jellemzéséhez szükséges viszonyokat a következtetési kapcsolatokkal azonosítja. A másik rokon szemléletű megközelítés, amely ténylegesen inspirálta is a fogalmi szerep szemantika bizonyos változatait, az elmefilozófiai funkcionalizmus.[3] A funkcionalizmus azt a kérdést próbálta megválaszolni, hogy mi a mentális állapottípusok azonossági kritériuma, vagyis valamilyen konkrét állapot miért éhség, és miért nem harag. Válasza pedig az, hogy a mentális állapotok okaik és okozataik révén azonosíthatók. Valamilyen mentális állapot fellépését bizonyos más mentális állapotok és/vagy érzéki ingerek okozzák. S ha ez az állapot fennáll, akkor – esetleg más mentális állapotokkal együtt – jellegzetes okozatokat eredményez, pl. további mentális állapotok fellépését vagy cselekedeteket. Egy mentális állapottípus egy pozíció a mentális folyamatok oksági rendszerében. Mármost bizonyos mentális állapotoknak – egyesek szerint az összesnek – tartalma van: nem egyszerűen hiszünk, hanem hiszünk valamit, nem egyszerűen félünk, hanem félünk valamitől. A fogalmi szerep szemantika ezekre a mentális tartalmakra alkalmazza ugyanezt a funkcionális szemléletmódot. A tartalmakat úgy jellemzi, mint amelyek oksági kapcsolatban vannak más tartalmakkal. Ami absztrakt módon jellemezve következtetési potenciál, az pszichológiailag tekintve oksági vagy funkcionális szerep. (Ezért a fogalmi szerep szemantikát olykor funkcionális szerep szemantikának is nevezik.)

A fogalmi szerep szemantika előnyei közül csak hármat szeretnék kiemelni. Az első csak az igazságfeltétel-szemantika tisztán referenciális változataihoz képest előny, vagyis azokhoz képest, amelyek a szavak jelentését a referenciával, nem pedig az intenzióval azonosítják. A fogalmi szerep szemantika számot tud adni arról, hogy fogalmaink finomabban tagoltak, mint a külvilág dolgai. A képregényekből ismert Lois Lane azt hiszi, hogy Superman tud repülni, de azt is hiszi, hogy Clark Kent nem tud. Ha a „Superman” és a „Clark Kent” szavak jelentése kimerül referenciájukban, akkor Lois Lane ugyanazon dologról összeegyeztethetetlen dolgokat hisz, magyarán, ellentmondást követ el. Nem akarok most állástfoglalni abban a kérdésben, hogy Lois Lane valóban ellentmondásosan gondolkodik-e. Az viszont vitathatatlan, hogy nem követ el olyan elemi logikai hibát, mintha az iméntiek mellett azt is hinné, hogy Superman azonos Clark Kenttel. Ha ez a diagnózis helyes, akkor Lois Lane magatartása csak úgy magyarázható, hogy a „Superman” és a „Clark Kent” szavakat olyan jelentésben használja, amelyből nem következik, hogy Superman azonos Clark Kenttel. Sőt, olyan jelentésben kell használnia, amelyek alapján kimondottan valószínűtlen, hogy a kettő azonos. Ennélfogva a két szó jelentésében kell lennie valamilyen különbségnek, amelynek semmilyen valóságos különbség nem felel meg. A jelentések közötti különbségek finomabban tagoltak a dolgok közötti különbségeknél. Az ilyen finom különbségek pedig megragadhatók a fogalmi szerep szemantika terminusaiban. A „Superman” és „Clark Kent” szavakat tartalmazó mondatokból Lois Lane nem ugyanazokat a következtetéseket vonja le. Például, a „Baj van” és „Superman a közelben van” mondatokból arra következtet, hogy „Superman azonnal megjelenik, és rendet tesz”, de ha a „Superman” szót felcseréljük a „Clark Kent”-tel nem von le hasonló következtetést.

A fogalmi szerep szemantika második előnye, hogy természetes magyarázatot tud adni azokra az esetekre, amelyekben bizonyos szavak csak valamilyen zárt szókészlet elemeként bírnak jelentéssel. A „hétfő” szó jelentése nem adható meg önállóan. Valaki csak akkor ismeri a szó jelentését, ha tudja, hogy a nap milyen helyet foglal el a hét napjainak sorában. Ez igen természetesen artikulálható következtetési kapcsolatok révén. A „Ma hétfő van”-ból az következik, hogy „Holnap kedd lesz”, „Holnapután szerda”, stb. Ugyanez fokozottan áll a tudományos elméletekben szereplő technikai kifejezésekre. A „tömeg” fizikában szokásos jelentését akkor ismeri valaki, ha ismeri a szót tartalmazó elméletet. Tudnia kell, hogy a testre ható erő okozta gyorsulás fordítottan arányos a test tömegével, stb. Hogy az ilyen terminusok jelentése mennyire rendszerfüggő, abban is kifejezésre jut, hogy a fizikusok olykor expliciten megjelölik, hogy milyen rendszer fogalmát használják – pl. relativisztikus tömegről, vagy Bohr-elektronról beszélnek. Az ilyen szavak jelentése holisztikus: csak egy rendszer részeként jellemezhető. Ezt bármilyen elméletnek tekintetbe kell vennie. A fogalmi szerep szemantika részéről viszont ez nem igényel semmilyen erőfeszítést, mivelhogy a fogalmi szerep maga is holisztikus.

Harmadszor, a fogalmi szerep szemantika mellett szól az is, hogy ad némi lehetőséget a metaforák kezelésére. A metaforikus mondatok szigorú értelemben véve vagy triviálisan hamisak („Ember embernek farkasa”) vagy triviálisan igazak („Egyetlen ember sem sziget”). Mégis, általában tartalmas megállapításokként kezeljük őket. Honnan jön ez a tartalom? A metaforikus jelentések bevezetése nem ad választ, mert nem magyarázza meg, hogy miért éppen ez a metaforikus jelentés. Továbbá azt sem magyarázza meg, hogy a metaforikus jelentés miért meghatározatlan – hogy miért szoktuk úgy érezni, hogy egy metafora tartalma nem fejezhető ki egy olyan parafrázissal, amelyben a szavakat szó szerinti értelemben használjuk. A fogalmi szerep szemantika kínál némi fogódzót. A metaforákat azért értjük meg, mert öröklik a szó szerinti értelemben lévő következtetési kapcsolatok egy részét. A „farkas” lehetővé tesz olyan következtetéseket, hogy, kegyetlen, vérszomjas, nincs tekintettel mások életére. A sziget olyanokat, hogy független, hogy el van választva a többi szigettől, stb. A metaforikus jelentés pedig azért bizonytalan és nyitott, mert a metafora nem határozza meg, hogy az eredeti fogalmi szerep mely vonásait kell tekintetbe vennünk.

Mindez persze meglehetősen vázlatos és elnagyolt. A fogalmi szerepre nem adtam pontos definíciót. Egyetlen részletesen kidolgozott példát sem hoztam. Még csak nem is körvonalaztam, hogy mi lenne a fogalmi szerep szemantika helye valamely természetes nyelv leírásában. Ezért a nyelvészeknek ez minden bizonnyal nagyon puha. Két dolgot azonban szeretnék elmondani mentegetődzésképpen. Az egyik az, hogy a filozófusokat nem pontosan azok a kérdések foglalkoztatják a jelentéssel kapcsolatban, mint a nyelvészeket. Őket inkább olyan kérdések érdeklik, hogy miféle dolog a jelentés, hogyan illeszthető be a világ naturalisztikus felfogásába, hogyan tesznek szert a kifejezések jelentésre, semmint az, hogy miként írhatók le a természetes nyelvek. A másik, hogy a fogalmi szerep szemantika valójában meglehetősen kidolgozatlan.[4] A vita inkább arról folyik, hogy van-e egyáltalán esélye egy ilyen jellegű megközelítésnek, semmint arról, hogy pontosan hogyan festenének a megközelítés részletei. A továbbiakban néhány ellenérvet ismertetek, s megpróbálok rájuk válaszolni.[5] Válaszként a fogalmi szerep szemantika egy sajátos változatát körvonalazom, amelyből remélhetőleg valamivel pontosabb kép rajzolódik ki arról, hogy mi is a jelentés, és mi az, amit a fogalmi szerep szemantika erről elmondhat.

Az első ellenvetés abból indul ki, hogy a fogalmi szerep szemantika nem tud mit kezdeni a kompozícionalitással. A jelentésnek kompozícionálisnak kell lennie, másként nem magyarázható meg mentális életünk és nyelvhasználatunk két szembeszökő sajátossága, a produktivitás és a szisztematikusság. Az előbbi azt jelenti, hogy képesek vagyunk új mondatokat mondani és megérteni. Az utóbbi azt, hogy azon dolgok között, amit mondani tudunk, rendszerszerű összefüggések vannak. Ha megértjük, hogy „A kutya kergeti a macskát”, azt is megértjük, hogy „A macska kergeti a kutyát”. E két vonás csak azzal magyarázható meg, hogy nagyobb egységek jelentése levezethető a kisebb egységek jelentéséből és a szintaktikai szerkezetből. Mármost a fogalmi szerepek gyakran nem kompozícionálisak. Például sem az autóvezetést, sem az ittasságot nem tartjuk szankcionálandónak, de az ittas vezetést igen. Az „ittas vezetés” fogalmi szerepe nem vezethető le az „ittas” és a „vezetés” fogalmi szerepéből. Ráadásul az ittas vezetés valódi szemantikai összetételnek tűnik – szemben mondjuk a viccbeli „szőke nő”-vel (hiszen nem minden viccbeli értelemben vett szőke nő szőke, s a szőke nők túlnyomó többsége nem szőke nő a viccbeli értelemben). Ha a jelentés kompozícionális, de a fogalmi szerep nem az, a fogalmi szerep nem lehet a jelentés.

Erre első körben azt válaszolhatjuk, hogy az „ittas vezetés”-nek nem a teljes fogalmi szerepe tartozik hozzá a jelentéséhez. Az, hogy az ittas vezetés szankcionálandó, a világról való elgondolásunk, nem pedig a nyelvről való tudásunk része. De hogy ezt válaszolhassuk, valahogy fel kell tudnunk tagolni a fogalmi szerepet. Szükségünk van valamilyen kritériumra, amely eldönti, hogy mi tartozik a jelentés ismeretéhez, és mi a világról való tudáshoz. Ez lényegében az a különbség, amelyet a filozófiában analitikus-szintetikus dichotómiának neveznek. Az analitikus kijelentések pusztán a bennük szereplő szavak jelentésénél fogva igazak, a szintetikus kijelentések igazságértékben azonban a dolgok állása is közrejátszik. Csakhogy az utóbbi ötven évben meglehetősen elterjedtté vált az a felfogás, hogy az analitikus-szintetikus dichotómia tarthatatlan. Úgy fest tehát, hogy a fogalmi szerep szemantika csak két elfogadhatatlan lehetőség között választhat. Vagy megpróbálja feléleszteni az analitikus-szintetikus megkülönböztetést, vagy lemond a kompozícionalitásról.

A második ellenvetés erre épül rá. Tegyük fel, hogy a fogalmi szerep szemantika nem tagolja fel a fogalmi szerepet jelentéskonstituáló és nem jelentéskonstituáló mozzanatokra. Vagyis tagadja, az analitikus-szintetikus dichotómiát, és azt állítja, hogy a jelentés a fogalmi szerep egésze. Ekkor nemcsak az a baj, hogy a világgal kapcsolatos ismereteink automatikusan a nyelvtudás részévé válnak, hanem az is, hogy kétségessé válik az interszubjektív megértés. Tegyük fel, hogy az agglegény fogalma Rómeónál az alábbi fogalmakhoz kapcsolódik: férfi, nőtlen, szabad, boldog; míg Júliánál az alábbiakhoz: férfi, nőtlen, magányos, boldogtalan. Hogyan értik meg egymást? Ugyanez a nehézség a tudományfilozófiában is felbukkan. Ez a Kuhn- és Feyerabend-féle összemérhetetlenségi tézis egyik aspektusa. Ha egy elméleti terminus jelentését az határozza meg, hogy milyen következtetési kapcsolatokban van más terminusokkal, akkor az elmélet megváltozása a jelentést is megváltoztatja. Newtonnál a tömeg független sebességtől. Ha a test tömege nyugalmi állapotban ennyi és ennyi, akkor akármilyen premisszát is veszünk fel a test sebességével kapcsolatban, nem következik a tömeg megváltozása. Einsteinnél viszont a tömeg a sebesség függvényében változik. Úgy tűnik, a „tömeg” szót a két elmélet nem ugyanabban a jelentésben használja. Mivel a fogalmi szerep szemantika a szavak jelentését teljesen általánosan holisztikusan tekinti, a megértéssel kapcsolatos probléma a legbanálisabb szavak kapcsán is felmerülhet.

A harmadik ellenvetés szerint a fogalmi szerep szemantika nem képes számot adni a referenciáról. Széles körű egyetértés van abban, hogy a referenciának helyet kell kapnia a szemantikában, s ezt a fogalmi szerep szemantika egyetlen híve sem vitatja. A fogalmi szerep nyilvánvalóan nem azonosítható a referenciával. A referencia fogalmak és dolgok közti viszony, a fogalmi szerep pedig fogalmak közti viszony. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnik, ha azt mondjuk, hogy a referenciát a fogalmi szerep határozza meg. Első megközelítésben ez valahogy a következőképpen nézne ki. Elménkben van egy következtetési hálózat. Minden fogalmat az ebben a hálózatban elfoglalt helye jellemez. Az elmétől független világban van egy viszonyrendszer, amely izomorf a következtetési hálózattal. Egy fogalom arra referál, ami ugyanolyan szerepet foglal el a dolgok valóságos rendszerében, mint a fogalom a következtetési hálózatban. De ez a megközelítés mindenképpen túl durva. Először is, a valóságban sokkal több összefüggés van, mint fogalmaink között. Másodszor, a fogalmaink közti összefüggések nem mindig felelnek meg a dolgok tényleges összefüggéseinek. Például előfordulhat hogy A tulajdonság meglétéből hajlamosak vagyunk B meglétére következtetni, holott A rendszerint nem jár együtt B-vel. Más szóval fogalmi hálónk tévedéseket is tartalmaz. Ennélfogva a fogalmi háló nem egyetlen tökéletes izomorfiát mutat a valóságos viszonyrendszerrel, hanem inkább sok részleges izomorfiát. Ez pedig nem elégséges a referencia meghatározásához.

A helyzeten javíthatunk, ha a fogalmi szerepet kiegészítjük bizonyos fogalmak és az érzéki benyomások közötti összefüggésekkel. Például a piros kapcsán immár nemcsak olyan összefüggések számítanak, hogy következtethetünk rá a vérből, és hogy kikövetkeztethetjük belőle a színest, hanem az is, hogy összefügg bizonyos jellegzetes érzéki benyomásokkal. Azonban még ez sem elég jó. Putnam híres gondolatkísérlete szerint még a kibővített fogalmi szerep sem elég a referencia meghatározásához. Tételezzük fel, mondja, hogy bolygónknak van egy majdnem pontos mása, az Ikerföld. Az Ikerföldön is élnek hozzánk hasonló lények, akik a sajátunkhoz hasonló nyelvet beszélnek. Földünk és az Ikerföld között az a lényeges különbség, hogy földi víz, vagyis a H2O szerepét ott egy más összetételű anyag játssza. Ez az a színtelen, szagtalan, íztelen folyadék, amely az ikerföldi folyókban folyik, esőként esik, amelyet az emberek és állatok isznak. Mármost erre a folyadékra az ikerföldiek ugyanazt a v-í-z hangsort használják, mint mi a H2O-ra, továbbá a rá bevezetett fogalmat ugyanolyan következtetésekben használják, mint mi. Mármost tegyük fel, hogy mindkét bolygón még az arisztotelészi fizika uralkodik, a v-í-z névre hallgató folyadékot a négy alapelem egyikének tekintik, és sejtelmük sincs tényleges kémiai szerkezetéről. Ebben az esetben a földi és az ikerföldi fogalomnak az érzéki benyomásokhoz fűződő kapcsolatokkal kiegészített fogalmi szerepe teljesen megegyezik. Csakhogy a két szó mégis másra referál: sajátunk a H2O-ra, az ikerföldieké pedig arra bizonyos a másik anyagra, ha úgy tetszik, az ikervízre. Ezért a kibővített fogalmi szerep sem képes a referencia meghatározására.

Ha ez az érv meggyőző, márpedig legtöbben annak tartják, akkor le kell tennünk arról, hogy a fogalmi szerep meghatározza a referenciát. A fogalmi szerep szemantika hívei meg is teszik ezt a lépést. Úgy gondolják, hogy a fogalmi szerep szemantikát mindenképpen ki kell egészíteni valamivel, ami meghatározza a referenciát. Azt vallják, hogy a szemantika két komponensű, az egyik komponens a fogalmi szerep, a másik a referencia.[6] S most jön az igazi nehézség. Mi köti össze ezt a két komponenst? Ahogy Fodor és LePore fogalmaz: „Miért nem lehetséges egy olyan mondat, amelynek következtetési szerepe megegyezik azon gondolatéval, hogy a víz nedves, de amely akkor és csak akkor igaz, ha a 4 prímszám?” (1992, 170)

Ahhoz, hogy az iménti három ellenvetésre válaszoljak, előbb fel kell vázolnom egy általános képet. Úgy gondolom, a szavak jelentése szorosan összefügg a fogalmi szereppel, de a kettő nem azonos. A szavak jelentése az interszubjektív szociális térben létezik, a fogalmi szerepek az elmében. Kezdem a fogalmi szerepekkel. Mindannyiunkban létezik egy következtetési hálózat. Bizonyos fogalmakat tartalmazó mondatokból más mondatokra következtetünk. Ez a következtetési hálózat nem afféle interpretálatlan, formális kalkulus: a tapasztalaton keresztül összekapcsolódik a külvilággal. A külső dolgok érzéki benyomásokat keltenek bennünk, az érzéki benyomások pedig fogalmi reprezentációkat hoznak működésbe. E fogalmi hálózat folytonosan változik, részint a tapasztalat nyomására, részint a koherencia és egyszerűség igényei érdekében. Ha a tapasztalati állításokból levont következtetések ellentmondanak új tapasztalatainknak, átrendezzük a hálózatot. Ugyanígy teszünk, ha valamilyen belső ellentmondásra bukkanunk, vagy ha bizonyos következtetési pályákat le tudunk rövidíteni.

Ezekre a fogalmi hálókra, és azokra a fogalmi szerepekre, amelyekből a háló összeáll, igaz az, amit az iménti három ellenvetés állít. Egy: nincs különbség jelentéskonstituáló és nem jelentéskonstituáló kapcsolatok között. A kapcsolatok sokfélék. Vannak univerzálisak, amelyek nem tűrnek meg semmilyen kivételt, pl. macska – állat. Vannak olyanok, amelyek megtűrik ezeket, pl. éhes – enni akar. Vannak, amelyek stabilak, és vannak, amelyek változékonyak. Vannak, amelyek szorosan kapcsolódnak a tapasztalathoz, és vannak, amelyek lazán. De az efféle különbségek révén nem azonosítható a jelentéskonstituáló kapcsolatok osztálya. Kettő: különböző egyének fogalmi hálózatai különböznek. Sok-sok hasonlóság van, de minden hálózat különbözik. Három: a hálózat sok esetben nem rögzíti egyértelműen a fogalmak referenciáját.

Amit jelentésnek nevezünk – s ez az a pont, ahol saját megközelítésem elválik a fogalmi szerep szemantika többi változatától – a kommunikáció során alakul ki, a különböző egyének fogalmi hálóinak részleges hasonlósága alapján. Diskurálunk egymással, bizonyos szituációkban hasonló dolgokat mondunk, bizonyos premisszákból hasonló dolgokra következtetünk. Amíg nincsenek közöttünk radikális különbségek atekintetben, hogy valamilyen szót miként használunk, úgy tekintjük, hogy a szó jelentésében egyetértünk. Ha komoly különbségeket észlelünk, arra gyanakszunk, hogy más-más jelentésben használjuk a szót.

E kép két okból is plauzibilisnek tűnik. Először is összhangban van azzal, ahogy a szavak jelentését definiáljuk. Amikor osztenzív definíciót használunk, egyszerűen rábökünk valamire, s azt mondjuk, pl. „Ez a kutya”. Csakhogy, mint arra Wittgenstein annak idején felhívta a figyelmet, a rámutatás önmagában nem rögzítheti a jelentést. Amikor egy kutyára rámutatok, egyszerre mutatok rá egy konkrét állatra, a faj egy példányára, egy színre, egy alakra, egy mozgásállapotra, stb. Ahhoz, hogy a rámutatásból megtanuljam a jelentést, az szükséges, hogy a dolog helye már elő legyen készítve. Tudnom kell, miféle dolog az, amit elnevezek. A fogalmi szerep szemantika terminusaiban, eleve lennie kell egy fogalmi szerepnek. A verbális definíciók esetében ez még nyilvánvalóbb. Itt nem arra gondolok, hogy ismernünk kell a definícióban szereplő szavak jelentését, hanem arra, hogy a verbális definíciók annak ellenére működnek, hogy sokszor nem fogalmaznak szükséges és elégséges feltételeket. Próbáljunk csak meg szükséges és elégséges feltételeket adni a bátorságra vagy a bizottságra. Ha a definíciók mégis eligazítanak bennünket, ez csak azáltal lehetséges, hogy kiegészítenek valamilyen előzetesen már rendelkezésre álló reprezentációt.

Másodszor, ez a kép érthetővé teszi a jóindulat elvének szerepét a megértésben.[7]
Amikor valakit meg akarunk érteni, abból kell kiindulnunk, hogy a másik egészében véve racionális: tisztában van bizonyos nyilvánvaló tényekkel, és koherens módon gondolkodik. Az olyan értelmezéseket, amelyek sok megmagyarázhatatlan tévedést és inkoherenciát tulajdonítanak az értelmezett személynek, vagy sok ilyet lelnek fel egy szövegben, eleve gyanúsnak találjuk: arra gondolunk, hogy az értelmező nem értette meg, miről is van szó. Az imént vázolt kép alapján erről a következőt mondhatjuk. Egy gondolkodásmód akkor tűnik irracionálisnak, ha komoly eltérések vannak a fogalmi szerepek között: ha valaki egészen másként következtet, mint mi elvárnánk; pl. abból, hogy ma hétfő van, arra következtet, hogy ma kerülni kell a macskákat. A jelentés azonban a fogalmi szerepek közötti hasonlóságokra épül. Ezért, ha valaki a másik szavait olyan módon értelmezi, hogy azok szerepe, a másik szóhasználatában, nem feleltethető meg a saját elménkben rendelkezésre álló fogalmi szerepeknek, joggal feltételezzük, hogy nem ragadta meg a jelentést. Tömören fogalmazva: a racionalitás és a jelentés egyaránt a fogalmi szerepek hasonlóságán múlik. Vagyis az iménti kép magyarázatot ad arra, miért megkerülhetetlen a jóindulat elve.

Az eddigiekből már sejthető, hogy miként szándékozom megválaszolni a fogalmi szerep szemantika ellen szóló három megjegyzést. Az egyéni fogalmi szerep nem maga a jelentés, hanem a szociális térben létrejövő jelentés meghatározója. Ennek fényében a válasz az első ellenvetésre a következő. A fogalmi szerepek nem teljes egészükben jelentéskonstituálók. A fogalmi szerepből csak annyi tartozik hozzá a jelentéshez, ami a különböző egyének elméjében lévő fogalmi szerepekben közös. Valójában a helyzet ennél kicsit bonyolultabb. A különböző egyéneknél meglévő fogalmi szerepeknek sokszor nincs gazdag közös metszete, azaz nincs nagyon sok olyan elem, amely mindenkinél fellelhető. Inkább tipikus elemek halmazáról beszélhetünk. Minden kompetens beszélőnél megvan e tipikus elemek jó része, de a kompetens beszélők között is vannak különbségek. Ez érthetővé teszi a szavak jelentésének bizonytalanságát. Egy példa. Valaki egy veszélyes helyzetben halálosan retteg, de ha remegő kézzel is, teszi, amit tennie kell. Bátor-e az illető, vagy csak bátran viselkedik?

Ami a második ellenvetést illeti, az egyéni fogalmi szerepek közötti különbség nem teszi problematikussá a megértést. A megértéshez csak annyi szükséges, hogy a fogalmi szerepek eléggé hasonlóak legyenek. Tipikus esetben vannak hasonlóságok és különbségek. A hasonlóságok miatt mondjuk azt, hogy a szót ugyanabban a jelentésben használjuk. A különbségeket pedig úgy magyarázzuk, hogy ugyanazokról a dolgokról nem ugyanúgy vélekedünk. A jelentés bizonytalansága itt is kifejezésre jut: sokszor nincs egyértelmű válasz arra, hogy a jelentésben vagy a véleményekben van-e a különbség. Arisztotelész például éles különbséget tesz bátorság és vakmerőség között. A bátorság erény, a vakmerőség, ti. amikor valaki fittyet hány a veszélynek, nem az. Másvalaki azt gondolhatja, a vakmerőség a bátorság egyik formája: eszelős bátorság, de bátorság. Ez most jelentéskülönbség, vagy véleménykülönbség?

A harmadik ellenvetés másfajta választ igényel. Mivel az egyéni fogalmi szerepek sokszor nem elegendők a referencia meghatározásához, nyilván az egyéni fogalmi szerepek közötti átfedések sem elegendők ehhez, hisz az átfedés tartalma szükségképpen korlátozottabb, mint az egyéni fogalmi szerepeké. De az ellenvetés nem ez volt, hanem az, hogy a fogalmi szerep szemantika nem ad választ arra a kérdésre, hogy miért nem válhat el egymástól radikálisan a referencia és a fogalmi szerep: hogy egy szó, amely a víz fogalmi szerepével rendelkezik, miért ne referálhatna a négyes számra. E kérdést két irányból közelíthetjük meg, a kifejezések értelmezése felől illetve a kognitív tudomány perspektívájából. Az értelmezés felől nézve a dolog így fest: ha meg akarjuk érteni, hogy valaki mire referál, a fogalmi szerepből kell kiindulnunk. Ha a fogalmi szerep nem tesz lehetővé egyértelmű azonosítást – ez történik a földi és az ikerföldi v-í-z hangsor esetében – akkoris ebből indulunk ki. Vajon mire referálhat az ikerföldi „víz” szó, ha az adott fogalmi szereppel rendelkezik? Nyilván olyasvalamire kell referálnia, ami az ikerföldi dolgok közül leginkább illik ehhez a szerephez. Ez pedig egészen biztosan nem a 4, hanem az ikervíz. Radikális diszkrepancia csak akkor léphetne fel, ha a referencia meghatározása teljesen független lenne a fogalmi szereptől. A kognitív tudomány nézőpontjából pedig megérthető, hogy a referencia meghatározása nem lehet független a kibővített fogalmi szereptől.[8] Fogalmaink, melyeket a kibővített fogalmi szereppel lehet jellemezni, a világgal való interakció során alakulnak ki, s ezen interakció céljait szolgálják. A vízről alkotott fogalom sok vonatkozásban inadekvát lehet. De olyan mértékben nem lehet inadekvát, hogy jobban passzoljon a négyes számhoz, mint a vízhez. Teljesen valószínűtlen, hogy fogalomalkotási mechanizmusaink efféle torzszülötteket eredményezzenek. Olyan fogalmak előfordulnak, amelyek nem referálnak semmire. A „boszorkány” szónak világos fogalmi szerepe volt, de akiket boszorkánynak neveztek, nem voltak boszorkányok, a szónak nincs referenciája. De olyan fogalmakat, amelyek egészen másra vonatkoznak, mint amit fogalmi szerepük sugall, nem tudok elképzelni.

Befejezésképpen szeretnék visszatérni az igazságfeltétel-szemantika és a fogalmi szerep szemantika viszonyára. Az igazságfeltétel szemantikát olyan vállalkozásnak tartom, amely a jelentéssel kapcsolatos kérdések viszonylag jól meghatározott szegmensét vizsgálja. Bizonyos absztrakt struktúrákat ír le. Az olyan kérdésekre, hogy ezek az absztrakt struktúrák miként léteznek a valóságban – hogy honnan jön a referencia, és miben áll a jelentés ismerete – nem ad választ. A fogalmi szerep szemantika egyfelől választ ígér ezekre a kérdésekre, másfelől azt a reményt hordozza, hogy tárgyalhatóvá tesz olyan kérdéseket, amelyek kívül esnek az igazságfeltétel-szemantika vizsgálódási körén. Mindazonáltal a két elméletet összeegyeztethetőnek tartom: egyiknek sincsenek olyan markáns elkötelezettségei, amelyeket a másik tagadna. Ettől azonban még két különböző elméletről van szó. Az egyik elfogadása nem vonja maga után a másik elfogadását. Hogy a két elmélet a gyakorlatban összedolgozható-e, nem tudom megmondani. Az igazságfeltétel-szemantika részletesen kimunkált, nagyon szofisztikált elmélet, amely nyelvi jelenségek széles körére alkalmazható. A fogalmi szerep szemantika filozófiai megközelítés, vagy inkább megközelítések csoportja, amely jelen formájában nem kínál részletesen kidolgozott fogalmakat és eljárásokat a szemantikai elemzés számára. Azért remélem, hogy némi inspirációt lehet belőle meríteni.

Forrai Gábor
Nyelvünk csodákra képes


Az NLP (Neurolingvisztikus Programozás) második betűje, az „L” a nyelvre utal. Az NLP megalkotói John Grinder (nyelvészprofesszor) és Richard Bandler különös dolgokat figyelt meg három kiváló terapeuta (Virginia Satir, Milton Ericson, Fritz Perls) nyelvhasználatában. Hasonló nyelvi mintákat (kérdés technikákat, szókapcsolatokat, szószerkezeteket) vettek észre valamennyiüknél, amelyek révén gyorsabban értek el tartós változásokat pácienseiknél, mint más terapeuták. Grinder és Bandler, miután kipróbálták ezeket az érdekes, néha szokatlanul hangzó nyelvi szerkezeteket, rájöttek, hogy náluk is jól működnek. Innen már csak egy lépés volt, hogy másoknak is megtanítsák őket, és a siker itt sem maradt el.

Bármilyen bonyolult is a nyelv, anyanyelvünket valamennyien különösebb nehézség nélkül, természetes módon sajátítjuk el és tudattalanul használjuk. Beszéd közben főként a tartalomra figyelünk, arra, hogy milyen gondolatokat akarunk közölni.

A nyelvészek kivételével nem sokat foglalkozunk a szavak eredetével, jelentésével. Pedig minden szónak személyre szabott jelentése van. Minden szó mögött ott rejtőzik a beszélő, - egész világával, élményeivel, tapasztalataival, értékrendjével.

A szavakba öntött gondolatok csak részben fejezik ki a beszélő tapasztalatát, élményvilágát. A felszín alatt, a mélyben lappang a teljes emberi tapasztalás, amely minden esetben sokkal gazdagabb a kimondott szavaknál. Így előfordulhat, hogy úgy véljük értjük a másikat, és az, hogy teljesen másra gondolt, csak akkor derül ki, amikor bővebben, részletesebben fejti ki mondanivalóját.

Ugyanakkor nyelvünk nemcsak eszközül szolgál, hogy megjelenítse és továbbadja tapasztalatainkat, hanem néha helyettesítheti is az élmény "valódi" megtapasztalását. Maguk a szavak alakíthatják, módosíthatják érzékelésünket. Ezért a nyelvnek igen komoly szerepe van a változás előidézésében, legyen az pozitív, vagy negatív.

A körülöttünk lévő világot teljes lényünkkel érzékeljük: látunk, hallunk, tapintunk, érezzük az illatokat, ízeket. A külvilágból jövő ingereket, adott esetben a beszédet, valamennyi észlelési csatornán keresztül fogadjuk és dolgozzuk fel. Általában úgy érzékeljük, hogy sokkal könnyebb azokra az emberekre figyelni, akik hasonló kifejezéseket használnak, hasonló megjelenítő rendszerben gondolkodnak, akár hasonló tempóban beszélnek, mint mi. Még a szavak és mondatok közti szünet is számít, nem beszélve a hangsúlyról.

Feltűnt-e már, hogy vannak szavak, amelyeket kiemelten hangsúlyosan ejtünk? Vajon mire jó az, ha észrevesszük a beszélő által különös gonddal kiejtett, eltérően hangsúlyozott vagy akár más hangszínnel mondott szavakat?

Ha tudatosan figyelünk arra, hogy ki milyen szavakat vagy mondatrészeket emel ki, nagyon rövid idő alatt felfedezhetjük, hogy mi a fontos az illető számára az adott témakörben. Nemcsak a hétköznapi, hanem az üzleti életben is felbecsülhetetlen jelentősége van annak, hogy ki melyik szóra helyezi a hangsúlyt. Ha figyelembe vesszük, hogy a mondanivalót hordozó szavak tükrözik a beszélő világát, beleértve értékrendjét, akkor megértjük, hogy bizonyos szavak kiemelése, akár annak kézmozdulatokkal való alátámasztása egyáltalán nem tudatos folyamat eredménye. Valahogy úgy működünk, ha valami igazán fontos számunkra, megtaláljuk a módját, hogy beszédünkben is hangot adjunk neki.

Ha hegyezzük fülünket és meghalljuk a kiemelt szavakat, nem kell mást tennünk, mint visszaadni, megismételni azokat, azaz felhasználni a további beszélgetésben, tárgyalásban. Ez az egyszerű technika, amikor "ellopjuk" a másik kifejezéseit, szavait, megváltoztatja a kommunikáció minőségét. Amellett, hogy a másik személy úgy érzi, hogy valóban figyelünk rá, egyre szimpatikusabbá válunk számára, mert úgy érzi, hogy végre valaki megérti őt. Pedig nem történt semmi más, mint az általa fontosnak tartott, kiemelten hangsúlyozott szavakat átvettük, beillesztettük beszédünkbe.

Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, de az emberek többsége azt sem veszi észre, ha szó szerint megismételjük a kijelentéseit. Szembesülnek gondolataikkal, néha még ki is javítják azokat. Természetesen a papagáj módjára való ismételgetés adott esetben még sértő is lehet. Célravezető, ha mindig a kapcsolatnak és helyzetnek megfelelő tisztelettel és tapintattal használjuk ezt a módszert. Mire lehet hasznos ez az egyszerű és könnyen elsajátítható módszer? Arra biztos, hogy kommunikációnk érdekesebb lesz, hiszen nemcsak az esetenként unalmas tartalomra figyelünk, hanem rövid időn belül sok hasznos információt tudhatunk meg a beszélőről.

Minél jobban felismerjük a szavak erejét, egyre tudatosabban tudjuk alakítani kommunikációnkat. Nemcsak a másik személyt tudjuk szóhasználatából és gesztusaiból jobban megérteni, hanem saját verbális és nonverbális kommunikációnkat is. Érdemes kísérletezni és megtapasztalni, hogy milyen hatást váltunk ki másokból. Amennyire az egyedi szóhasználat tükrözi használója gondolkodásmódját, egyéniségét, úgy igaz az is, hogy bizonyos szavak hasonló hatást váltanak ki. Álljon itt egy egyszerű példa a DE szócska használatáról.

Figyeljük meg, hogy milyen érzés lenne a következő mondatokat hallani a főnökünktől!


Nem tartottad a határidőt, de kiváló a jelentésed.

Kiváló a jelentésed, de nem tartottad a határidőt.

Melyik mondat hallatán érezzük jobban magunkat?

A de szócska az a „varázsvessző”, amely egy suhintással akár el is tüntetheti a mondatban az előtte álló gondolatot, vagy jelentőségét erősen csökkenti. Ha ez volt a szándékunk, akkor érdemes használni, de ha nem, akkor mit tegyünk? Néhány javaslat, - mindenki válasszon saját szájíze szerint: ugyanakkor, ezzel együtt, emellett, miközben, mindazonáltal, bár, és stb. A fenti egyszerű módszereket bárki könnyen, rövid időn belül el tudja sajátítani és ezzel jelentősen javíthatja kommunikációját.

A másik nyelvén beszélni

Egy példával mutatom be, hogyan tudunk a beszélő szóhasználatából következtetni arra, hogy éppen képekben, hangokban vagy érzésekben gondolkodik.

Négy embert kérdeztek meg arról, hogyan tetszett a film?

* Kitűnő. Ragyogó színészek. Látványos, néha elképesztő jelenetek.
* Bomba jó. Fülbemászó zene. Polgárpukkasztó mondanivaló.
* Lenyűgöző. Kiváló szereposztás. Magával ragadó események. Lélegzetelállító fordulatok.
* Értékes gondolatok. Kompetens rendező. Figyelemre méltó karakterek.

Vajon ugyanazt a filmet nézték?

Beszélgetés eltérő megjelenítő rendszerben:

Orvos: Jó napot kívánok. Hogy vagyunk, hogy vagyunk?

Páciens: Jó napot doktornő, látom új frizurája van, milyen jól áll önnek ez az új hajszín.

Orvos: Foglaljon helyet. Mondja el a tapasztalatait az új gyógyszerről!

Páciens: Nem látok különbséget a régi és az új között. Nincs látványos javulás. Néha talán még sötétebben látom a világot.

Orvos: Ne beszéljen! A többi páciensem arról számol be, hogy hallatlanul nagy a különbség. Az egyik betegem azt mondta, ha zongorázni tudná a különbséget, akkor ő lenne Ránki Dezső. Mit szól maga ehhez?

Páciens: Nem tudom. Pedig naplót is vezetek. Összehasonlítottam a korábbiakkal és úgy látom, hogy nem szembeötlő a javulás, sőt alig észrevehető. Akarja látni, elhoztam, szívesen megmutatom, még grafikonnal is ábrázoltam.

Orvos: A jövő héten meghallgatok egy előadást az új gyógyszerről. Szedje még egy hétig, és ha nem használ, akkor megbeszéljük, hogyan tovább.

Páciens: Nem értem én ezt az orvost, mindig csak előadásokat látogat, vethetne egy pillantást a vérképemre, meg rám is.

Orvos: Nem értem ezt a beteget, mintha nem hallaná, amit mondok. Süket füleknek beszélek!

Beszélgetés azonos megjelenítő rendszerben:

Orvos: Jó napot kívánok Kovács úr! Hogy érzi magát?

Páciens: Jó napot doktor úr, talán egy kicsit jobban vagyok.

Orvos: Foglaljon helyet itt, mert ez a szék kényelmesebb. Mit tapasztalt az új gyógyszerről? Ossza meg velem, kérem.

Páciens: Nincs érzékelhető különbség a régi és az új között. Nincs egetverő javulás. Néha talán még nyomottabb a hangulatom.

Orvos: Meglepő. A többi páciensem, aki szedi nagy különbséget észlelt. Az egyik betegem úszik a boldogságban, amióta ezt szedi. Nagyon szeretne meggyógyulni.

Páciens: A múlt alkalom óta mérem és összehasonlítom az eredményeket. Lassú a javulás. Mit tehetek még, hogy jobban hasson a gyógyszer?

Orvos: Még egy hétig szedje, aztán majd kitaláljuk, hogyan tovább. Addig még elmegyek egy tapasztalatcserére.

Páciens: Nagyon szeretem ezt az orvost, mindig nyitott az újra és úgy érzem, hogy partnerként kezel.

Orvos: Kedvelem ezt a beteget. Mindig együttműködő. Meg is fog gyógyulni.
Kommunikációs típusok

Ez a modell kizárólag általánosítás. Mindig saját megfigyelésedre támaszkodj!

Vizuális

Beszédében gyakran használ a látásra, a külső, belső képek minőségére utaló szavakat. "Színesen" beszél. Elsősorban az arcra, a szemkontaktusra figyel. Fontos számára, hogy jól lásson. Szereti a teret maga körül. Hasznos kellő távolságot tartani, hogy megfelelő rálátása legyen az eseményekre. Fejtartása emelt, az álla általában egy kicsit előretolt. Nyaka egyenes, válla feszes, járása kicsit merev. Általában sovány, szikár, néha magas, válla keskeny, szája vékony esetleg szoros. Mellkasa felső részén lélegzik. A külső, belső képek miatt szeme gyakran fent mozog. Hangja gyakran erős, éles, gyorsan beszél. Kézmozgása általában deréktól felfelé és a testtől kifelé mutat. Gyakran mutogatnak, főként másokra. Ruházkodása merev, konzervatív (jól szabott). Szögletes szabások, keményebb anyagok.

Kinesztetikus

Beszédében gyakran használ érzésekkel, mozgással kapcsolatos kifejezéseket. Általában egy kicsit előrehajol, lefelé néz, kézmozdulatai puhák és inkább maga felé mutat, főként lent hangsúlyosak. Testalkata inkább gömbölyű, válla kerek, széles. Szája puha, vastag. A tüdő alsó részén vagy hasból lélegzik. Hangja mélyebb, beszéde lassúbb, halkabb. Több szünetet tart, hogy megérezze milyen hatással volt, amit mondott. Ezért szeret közelebb menni a másik emberhez. A megértésben az érzései dominálnak, úgy szeret helyezkedni, hogy esetleg megérinthesse azt, akivel beszélget. Közel akar lenni, hogy jó kapcsolatot teremtsen. Jobban szereti a finomabb, puhább szöveteket, a kényelmesebb szabásokat.

Auditiv

Beszédében gyakran használ hallással kapcsolatos szavakat és egyébként is, szeret sokat beszélni. Szinte állandó belső párbeszéde. Dallamosan beszél, jól tudja változtatni a hangját. A hangokra figyel, nincs szüksége szemkontaktusra, akkor is hall és mindent megjegyez, ha félrenéz vagy pakolgat közben. Fejét gyakran billegeti, vagy valamelyik oldalra hajtja. (telefonpozíció) Hasznos a hangjához igazodni, és különböző hangon beszélni vele. Gyakrabban vékony alkatú, és lehet bármilyen. Gyakran áll keresztezett lábbal és karral. Teljesebb tüdővel lélegzik, mint a vizuális és válla is szélesebb. Szemmozgás vízszintesen és gyakran balra le. Mozgása lazább, mint a vizuálisé és merevebb, mint a kinesztetikusé.

Digitális

Beszédében gyakran használ semleges szavakat, amelyről a megjelenítő rendszerre nem lehet következtetni (számok, statisztikák, logikai fejtegetések). Hangja monoton, folyamatosan, szinte lélegzetvétel nélkül beszél. Légzése a vizuálishoz hasonlít, nehezen észrevehető. Az egész típus a nyelvre, a beszédre épül. Miután a nyelvet később tanuljuk meg, mint az érzékszerveken keresztüli érzékelést, előfordul, hogy ez a típus valamilyen környezeti hatásra válaszként alakult ki, válaszként egy olyan eseményre, amely nem volt kellemes. Sem a képi, sem a fizikai kontaktusra nincs szüksége. Messze elnéz a fejünk felett, ha beszélünk vele. Fontos számára, hogy mindig a megfelelő szavakat (szuper logikus) használja, a „fejébe száll” és csak onnan beszél (fejhang) és nem is érzi a testét, az űrt szavakkal tölti ki (sokat beszél). Hasznos lehet megérinteni őket és emlékeztetni rá, hogy van testük is. Testtartás egyenes, fej fent, szemek a távolban, kar a test előtt keresztben vagy tenyerek összeérintve, kifelé mutatnak. Szemmozgás főként középen, és fent.

10. Helyesírási útmutató


Helyesírási kérdésekben a magyar helyesírási kézikönyvek az irányadók, ebben a részben a Hivatalos
Lapban előforduló kivételek és gyakran megjelenő problémák kerülnek bemutatásra.


10.1. Írásjelek
10.1.1. Pont
10.1.2. Három pont
10.1.3. Kérdőjel, felkiáltójel
10.1.4. Vessző
10.1.5. Pontosvessző
10.1.6. Kettőspont
10.1.7. Kötőjel
10.1.8. Nagykötőjel
10.1.9. Gondolatjel
10.1.10. Zárójel
10.1.11. Idézőjel
10.1.12. A törtjel
10.2. Nagy- és kisbetűk használata
10.2.1. A nagybetűk használata
10.2.2. A kisbetűk használata
10.3. Rövidítések és mozaikszók
10.4. Idegen nevek, szavak toldalékolása
10.5. Egybeírás és különírás
10.5.1. Szótagszámlálás, mozgószabályok
10.5.2. Kémiai elnevezések és ásványnevek
10.6. Számok és keltezés
10.6.1. Számok
10.6.2. Keltezés
10.7. Egyéb
10.7.1. Helyesbítések formája
10.7.2. Halászati körzetek számozása
10.7.3. Postacímek írásmódja
10.7.4. Szabványokra történő hivatkozások
10.7.5. Válogatás gyakran előforduló problémás kifejezésekből
10.1. Írásjelek
10.1.1. Pont
A Hivatalos Lapra történő hivatkozáskor a dátumban a pontok után nincs szóköz,
és a nullát sem tesszük ki az egy számjeggyel jelölt hónapok és napok elé:
HL L 335., 2006.12.1., 1. o.
A Hivatalos Lap C ... A és C ... E sorozatára történő hivatkozáskor a HL
számában az E vagy A betű után nem szerepel pont:
HL C 64. E, 2007.3.20., 1. o.
A lábjegyzet mindig ponttal végződik, akkor is, ha csak pl. egy dokumentum
száma szerepel benne.
Vámtarifaszámokban a szám után nincs pont:
9504 vámtarifaszám
A halászati körzetet jelölő római/arab szám (vagy több szám esetén az utolsó
szám) után nincs pont:
ICES V körzet, 34.4.2 körzet
10.1.2. Három pont
Szó szerinti idézéskor a kihagyott szövegrészt szögletes zárójelbe foglalt három
ponttal jelezzük. A zárójelen belül a három pont szóközök nélkül kapcsolódik a
zárójelhez. Bizonyos jogszabályokban (pl. dömpingellenes szövegekben) egyes
titkos szövegrészek nem jelennek meg, ezeket szintén szögletes zárójelben,
három ponttal jelöljük.
Szövegben a felsorolások végén a három pont helyett „stb.”-t használunk.
10.1.3. Kérdőjel, felkiáltójel
Ha egy felszólító formájú mondat kijelentő funkciójú, a mondatzáró írásjel
gyakran pont:
Lásd e Hivatalos Lap 23. oldalát.
10.1.4. Vessző
Felsorolásokban a francia bekezdések vesszővel végződnek, ha a felsorolás
elemei kis kezdőbetűsek (ha nagy kezdőbetűsek, ponttal végződnek), a felsorolás
utolsó eleme ponttal zárul. A Hivatalos Lapban a mellékletekben szereplő francia
bekezdéseket nem követi vessző, a felsorolás végén nem szerepel pont.
Az „illetve”, a „valamint” és az „avagy” kötőszók elé mindig ki kell tenni a
vesszőt. Több kötőszó együttes használata esetén az írásjel legtöbbször az első
kötőszó elé kerül:
Beismeri, hogy tévedett, és hogy rosszindulatú volt.
Az azonos mondatrészeket tartalmazó vesszős felsorolások végén szereplő „stb.”
elé nem teszünk vesszőt.
A jogi aktus címébe csak akkor teszünk vesszőt, ha a teljes címre hivatkozunk. A
vessző a jogi aktus tárgya után, a dátum elé kerül:
tekintettel a gyümölcs és zöldség behozatalára vonatkozó intézkedések alkalmazása részletes
szabályainak megállapításáról szóló, 1994. december 21-i 3223/94/EK bizottsági rendeletre.
Ügyeljünk a „mint” kötőszó helyesírására, lásd az Osiris helyesírási kézikönyv
326. és 349. oldalát. A „több mint”, „kevesebb mint” kifejezésben nincs vessző,
ha a szókapcsolat fokozó szerepű, tehát a mondanivaló tartalmának erősítésére
szolgál, és nem összehasonlításra:
Több mint 500 ember jött el a találkozóra.
Kevesebb mint egy év áll rendelkezésére.
A „valamilyen minőségben” értelmű kifejezésekben (tehát ha a szerkezet a
mondatban állapothatározó szerepét tölti be) sem teszünk vesszőt a „mint” elé:
A Parlament mint a költségvetési hatóság egyik ága a Tanáccsal közösen dönt a
költségvetésről.
10.1.5. Pontosvessző
A számmal vagy betűvel jelölt felsorolásban, ha a felsorolás egyes elemei
kisbetűvel kezdődnek, pontosvessző zárja őket (ha nagy kezdőbetűsek, ponttal
végződnek). A pontosvesszővel tagolt felsorolás utolsó elemét megelőző „és”,
illetve „vagy” elé is ki kell tenni a pontosvesszőt.
10.1.6. Kettőspont
Ha a kijelentő mondat egy felsorolás vagy táblázat bevezető mondata, a végére
kettőspontot teszünk.
Kettőspont után kisbetűt használunk, ha a mondat folytatódik, nagybetűt, ha
idézet, cím vagy a bevezető mondat többmondatos kifejtése következik:
A javaslat célkitűzéseit a tagállamok több okból nem tudják kielégítő mértékben
megvalósítani: Az egyes repülőtereken a repülőtéri illetékrendszereket és a repülőtéri illetékek
meghatározását nem egységes módon szabályozzák az EU-ban. Továbbra is eltérő díjszabási
rendszerek vannak érvényben a tagállamokban. Ez a helyzet egyaránt gátolja mind a
repülőterek, mind a légi fuvarozók tisztességes versenyének kialakulását.
10.1.7. Kötőjel
Ha két szám körülbelüli értéket, nem pedig valamettől valameddig viszonyt fejez
ki, közéjük kötőjel (nem nagykötőjel) kerül:
A Bizottság kimondta, hogy a kritériumokat egy-két éven belül teljesíteni kell.
Épületneveknél nem használunk kötőjelet:
Jacques Delors épület
Berlaymont épület
10.1.8. Nagykötőjel (CTRL + mínuszjel,
illetve ALT + 0150)
Hosszabb, mint a kötőjel, hosszúsága megegyezik a gondolatjel hosszúságával.
A nagykötőjel tapad az előtte és az utána következő szóhoz vagy számjegyhez.
(Bonyolult esetekben azonban kivételesen szóközökkel is illeszkedhet:
Szojuz–27 – Szaljut–5 űrkomplexum)
Használata:
— két vagy több tulajdonnév alkalmi kapcsolatának jelölése:
Unió a Nemzetek Európájáért – Európai Szövetség (UEN–EA)
— két vagy több nép, nyelv nevének a kapcsolata:
magyar–latin szótár
— valamettől valameddig viszony:
9–12. pont
A Bíróság, az Elsőfokú Bíróság és a Közszolgálati Törvényszék egyesített ügyei
esetében (ahol több egymás után következő ügyszám alatti ügyet egyesítettek), az
első és az utolsó ügyszám nagykötőjellel kapcsolódik. Pl. a Bíróság esetében:
C-187/05–C-190/05. sz. egyesített ügyek
10.1.9. Gondolatjel
Az angol „em dash”-nek megfelelő hosszú gondolatjel (—, ALT + 0151
bullentyűkombináció) nem használatos. Mind nagykötőjelként, mind
gondolatjelként az „en dash”-nek megfelelő karaktert alkalmazzuk, amelyet
CTRL + mínuszjel (illetve ALT + 0150) billentyűkombinációval hívhatunk elő.
A gondolatjel és a nagykötőjel között az a különbség, hogy a gondolatjel mindig
szóközzel kapcsolódik az előtte és az utána álló szóhoz.
Francia bekezdések elején gondolatjel szerepel.
10.1.10. Zárójel
Kerek (...), szögletes [...], kapcsos {...}.
Alapvetően a kerek zárójelet használjuk, a többi zárójelfajtát az azon belüli
zárójelezésre szokás alkalmazni a fenti sorrend szerinti hierarchiában.
[…] (a Hivatalos Lap L 48. számának 77. oldalán található előírás [Az Egyesült Nemzetek
Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának {ENSZ/EGB} 24. számú előírása] szerint) […]
A zárójelen belüli zárójel is kerek, ha (preambulum)bekezdés száma vagy COM
dokumentum száma szerepel a zárójelen belül, illetve bizottsági határozatok
címében a zárójelben található értesítő dokumentum számában az évszám is
kerek zárójelben szerepel:
(lásd az (1) bekezdést)
(COM(2004) 39 végleges)
(az értesítés a C(1999) 3604. számú dokumentummal történt)
A bekezdések és preambulumbekezdések számát hivatkozáskor is kerek zárójelbe
tesszük:
a (3) preambulumbekezdésben
1995–2005
2007. március 30–2008. március 30.
— géptípusok stb. betű- vagy számjelzései:
Boeing–747
A kerek berekesztő zárójel önállóan is állhat felsorolást jelölő betűk után:
a) [...]; b) [...]; c) [...]
10.1.11. Idézőjel
„[...]”
»[...]«
’[...]’
Az elsődleges idézőjel kezdő jele alsó helyzetű, 99-es alakú, berekesztő párja
ugyanilyen formájú, de felső helyzetben van. A másodlagos idézőjelet, az ún.
lúdlábat idézeten belüli idézőjelként használjuk, a kezdő jel „nyílhegye” jobbra, a
berekesztőé balra, vagyis a közrezárt részre mutat, ellentétben a francia
elsődleges idézőjellel. A harmadlagos idézőjel (félidézőjel) a következő a
hierarchiában, két jele egymással egyező irányú, a kezdő és a záró idézőjel
egyaránt 9-es alakú.
Fogalommeghatározásokban a meghatározandó kifejezés idézőjelben szerepel,
nem dőlt betűvel.
Helyesbítésekben a régi és az új szövegrész idézőjelben van, kivéve, ha az egész
jogi aktust helyesbítjük (lásd 10.7.1. pont):
a következő szövegrész: „[...]”
helyesen: „[...]”.
Folyó szövegben szöveget idézőjelben idézünk, újság vagy kiadvány címét pedig
dőlt betűvel. Dőlt betűvel írjuk a latin kifejezéseket is. Kurzívan idézett szavak
előtt és után az idézőjelek (és más írásjelek) is kurzívak, félkövér kiemelés esetén
viszont az idézőjel (és más írásjel) nem lesz félkövér (de nem használjuk
egyszerre mindkét kiemeléstípust).
A toldalékot is kurziváljuk, kivéve, ha kötőjellel kapcsolódik a címhez:
Ezt az együttes fellépést az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
[...] a Le Monde-ban [...]
Idézőjelbe tett, határozott névelővel kezdődő dokumentumcímek esetében a
következők szerint járunk el. Ha a cím „Az EU jövője”, akkor a címet idéző
mondatban a névelő a cím része marad, tehát az idézőjelen belül szerepel:
„Az EU jövője” című dokumentum szerzője
10.1.12. A törtjel
A vagylagosság jele két szó vagy szórész között szóközök nélkül kapcsolódik:
formális/informális
Több szóból álló kifejezések esetén inkább nagykötőjelet használunk.
Évszámoknál megkülönböztetjük a törtjellel és a nagykötőjellel írást. Az előbbi
akkor használatos, ha az évek töredék részéről van szó:
2001/2002-es tanév
2003/2004-es pénzügyi év
teljes éveknél azonban az utóbbit alkalmazzuk:
1998–1999 során
a 2004–2006-os években
Az évszámok törtjeles írásmódja során a törtjel előtti évszám után sohasem
teszünk pontot. A törtjel után nem szükséges feltétlenül kiírni az évezredet és
évszázadot jelölő számjegyeket, ha azok megegyeznének a törtjel előtti évszám
megfelelő számjegyeivel:
1996/1997
1996/97. évi
10.2. Nagy- és kisbetűk használata
10.2.1. A nagybetűk használata
Intézménynevek
Az intézménynevek írásának alapszabálya az, hogy azok minden elemét (a
kötőszavak kivételével) nagy kezdőbetűvel kell írni.
Egy intézményhez alárendelt intézmény nevét ugyanúgy kell írnunk, mint a
főintézményét, vagyis a kötőszó és a névelő kivételével minden egyes különírt
egység nagy kezdőbetűs:
Állam- és Jogtudományi Kar
Az intézményen belüli nagyobb szervezeti egységek, testületek nevét akkor írjuk
nagy kezdőbetűkkel, ha szükség van az egyediség érzékeltetésére:
Uniós Belpolitikák Főigazgatósága
a Bíróság Hivatala
Az intézmények azonos rendeltetésű, kisebb egységeinek típusmegnevezései kis
kezdőbetűsek:
műszaki osztály
Ugyancsak kisbetűvel írjuk a nem állandó jelleggel működő testületek,
szervezetek, bizottságok stb. nevét:
az Equitable Life Assurance Society biztosítótársaság válságával foglalkozó vizsgálóbizottság
A szerződések alapján létrehozott és az egyéb állandó jelleggel működő
bizottságok nevét általában nagy kezdőbetűkkel írjuk:
Állandó Képviselők Bizottsága, Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság
de: állat-egészségügyi és állatjólléti tudományos bizottság, ritka betegségek gyógyszereivel
foglalkozó bizottság
Ha egy szövegben többször szerepel egy adott intézmény neve, a későbbi
hivatkozásokban gyakran már csak az intézménytípust (bizottság, hivatal,
ügynökség stb.) jelölő szó szerepel. Az intézménytípust jelölő szót ilyenkor kis
kezdőbetűvel írjuk:
Európai Gyógyszerügynökség
de: [...] az ügynökség tevékenységei közé tartozik [...]
Ha az intézmény nevét zárójelben követi a rövidítése, az intézménytípust jelölő
szó későbbi előfordulásakor is nagy kezdőbetűs:
az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (a továbbiakban: az Ügynökség) [...] Feladatainak
ellátása során az Ügynökség [...]
A főigazgatóságokat csupa nagy kezdőbetűvel írjuk:
A Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága
Rövid nevüket nem fordítjuk le:
DG AGRI, DG RELEX
de: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság, Külkapcsolati Főigazgatóság
Címek
Általános szabály szerint az állandó címek minden elemét nagy kezdőbetűvel
írjuk, kivéve a kötőszavakat és a cím belsejében lévő névelőket:
Ítéletek és Határozatok Tára
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
Szövegben történő hivatkozáskor az Európai Unió Hivatalos Lapjának és az
Európai Bírósági Határozatok Tárának elnevezésében a névelő kicsire változik
és nem kurzív. Egyedi címeknél csak az első szót írjuk nagy kezdőbetűvel:
Szerkesztők és szerzők kézikönyve
Jogi aktusok címében csak az első szót (illetve a tulajdonnévi elemeket) írjuk
nagybetűvel, folyó szövegben való hivatkozáskor viszont kis kezdőbetűt
használunk.
Az alapszerződések pontos címeiben az első szót (illetve a tulajdonnévi elemeket)
írjuk nagybetűvel:
Az Európai Közösséget létrehozó szerződés
Hivatkozáskor a névelő kicsire változik:
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre
A rövid elnevezésekben és a rövidítésekben azonban minden szó nagy
kezdőbetűs:
Maastrichti Szerződés
Római Szerződés
EGK-Szerződés
EUSz.
Más fontosabb jogforrások esetében is minden szó nagy kezdőbetűs:
Berni Egyezmény
Közös Vámtarifa
Cotonoui Megállapodás
Kiotói Jegyzőkönyv
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
Programnevek
Ha a programnév betűszó, csupa nagybetűvel írjuk. Ha szóösszevonás, csak a
kezdőbetű nagy. Ha a programnevet követi a „program” szó, az kötőjel nélkül
kapcsolódik.
A következő programneveket nem fordítjuk le:
Aeneas, Agis, Argo, CARDS, Comenius, Daphne, eContent plus, EQUAL, Erasmus, Falcone,
Fiscalis, Grotius, Grundtvig, Hercule, Interreg, IAP, IPA, ISPA, LEADER, Leonardo da
Vinci, LIFE, Marco Polo, Meda, MEDIA, Modinis, Natura, OISIN, PEACE, PERD, Pericles,
POSEI, Prince, Progress, Socrates, Stop, Urban
Az alábbi programok nevét lefordítjuk:
Az európai éveket csupa kisbetűvel írjuk:
2006 a munkavállalói mobilitás európai éve volt.
A rendezvénynevek alapvetően kisbetűsek:
európai versenyképességi nap
azonban az intézményszerű, azaz rendszeresen ismétlődő országos vagy
nemzetközi rendezvényeket csupa nagy kezdőbetűvel írjuk
A Nyelvek Európai Napja
Az akadémiai helyesírás jóval ritkábban érzi szükségesnek a nagybetűs
írásmódot, mint a köznyelv.
Culture Kultúra
Des citoyens actifs pour l’Europe Aktív polgárokat Európának
Éducation et formation tout au long de la
vie
(az) egész életen át tartó tanulás
Énergie intelligente — Europe Intelligens energia — Európa
Innovation et compétitivité versenyképességi és innovációs
keretprogram
Jeunesse Ifjúság
Jeunesse en action Cselekvő ifjúság
L’Europe pour les citoyens Európa a polgárokért
Programme Douane 2007 Vám 2007 program
Safer Internet plus Biztonságosabb internet plusz
Tous ensemble pour l’Europe Együtt Európáért
Une société civile active en Europe Aktív civil társadalmat Európában
10.2.2. A kisbetűk használata
A személyek közjogi funkciójára utaló megjelölések:
Jogi aktusok végén az aláírás alatti megjelölés:
— a Tanács elnöke,
— a külügyminiszterek,
— az állandó képviselők,
— az európai adatvédelmi biztos,
— az európai ombudsman.
a Tanács részéről
az elnök
[...]
a Bizottság részéről
[...]
a Bizottság tagja
10.3. Rövidítések és mozaikszók
Ha egy szövegben egy rövidítés többször szerepel, célszerű a legelső
előfordulásakor kiírni a teljes kifejezést magyarul, és mögötte zárójelben megadni
a rövidítést. Későbbi hivatkozásnál általában elegendő csak a rövidítés
használata.
Bizonyos betűszók és mozaikszók már a magyar nyelvben is idegen nyelvi
változatban rögzültek, ilyen esetben ezt az idegen nyelvi változatot kell használni:
EFTA, NATO, Coreper
Ha viszont létezik magyar megfelelőjük, akkor válasszuk azt:
ESZAK, KKBP, EMOGA
A mozaikszókat (a programneveket is beleértve) a magyar helyesírás
szabályainak megfelelően írjuk végig nagybetűvel vagy nagy kezdőbetűvel, attól
függően, hogy betűszóról vagy szóösszevonásról van-e szó:
UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organisation), UNICEF
(United Nations International Children’s Emergency Fund)
de: Kfor (Kosovo Force)
Ha nem tudjuk eldönteni, hogy a mozaikszó betűszó vagy szóösszevonás, a
forrásnyelvet követjük.
A köznévi betűszók alapvetően csupa kisbetűből állnak, hiszen kisbetűs szavakat
helyettesítenek. Sem az alkotóelemeik között, sem a szó végén nincs pont:
áfa, taj, szja, tb, vb
Az idegen eredetű, többelemű közszói alakulatokat helyettesítő betűszókat csupa
nagybetűvel szokás írni, összetételekben az utótagot kötőjellel kapcsoljuk
hozzájuk:
CD, DVD, CIF
CD-másolás, CIF-ár
Ha betűszóhoz toldalékot kapcsolunk, akkor a toldalékot nem a teljes kifejezés
hangalakja alapján kapcsoljuk, hanem a betűszó hangalakja alapján:
ENSZ-szel
Az, hogy a betűszók elé milyen névelőt kell tenni, mindig a kiejtés függvénye:
az SZDSZ
Ha egy tulajdonnévi betűszó rövid a-ra, e-re, o-ra vagy ö-re végződik, a
toldalékoláskor a kiejtésben bekövetkező nyúlást nem kell jelölni:
ELTE-re
Az áfa betűszóhoz az összetételi tagok kötőjel nélkül járulnak:
áfával
áfabefizetés
A kisbetűvel írt, rövidítés- vagy mozaikszószerű cégformák (kft., rt., bt.)
kezdőbetűje intézménynévbe kerülve nagy lesz:
Országos Takarékpénztár Rt.
Az idegen nyelvű cégnevekben előforduló Ltd, SA és GmbH pont nélkül, a Co.
pedig ponttal írandó.
A „vesd össze” kifejezést általában rövidítjük (vö.), a „lásd” szót azonban nem.
Mértékegységek
A mértékegységek jelölésekor a nemzetközi szabványhoz kell igazodni, s ennek
megfelelően használunk kis- vagy nagybetűs írásmódot:
N = newton, K = kelvin, Pa = pascal, MW = megawatt, kV = kilovolt
A mértékegység jelét a csupa nagybetűs szövegben nem szabad megváltoztatni:
AZ ALAPTERÜLET 102 m
A mértékegység jele után nem teszünk pontot.
2
10.4. Idegen nevek, szavak
toldalékolása
Általában a magyar nevekhez, szavakhoz hasonló módon toldalékoljuk az idegen
szavakat, tehát kötőjel nélkül.
Az i-re végződő helységnevek -i képzős alakja egyetlen i-re végződik, de a szó
kis kezdőbetűsre változik:
helsinki
Az egyelemű, y-ra végződő idegen helységnevekhez kötőjel nélkül kapcsolódik
az -i képző:
calgaryi
A néma betűre vagy bonyolultabb betűcsoportra végződő, egyelemű vagy
kötőjellel összefűzött tagokból álló tulajdonnevek melléknévképzős alakjaiban a
nagy kezdőbetű kicsire változik, és a képző a szótőhöz kötőjellel kapcsolódik:
bordeaux-i, chalons-sur-marne-i
Többelemű idegen tulajdonnevekhez kötőjellel kapcsoljuk a képzőt, a név elemei
nagy kezdőbetűsek maradnak:
New York-i, Los Angeles-i
Toldalékoláskor a szóvégi rövid a, e, o, ö megnyúlik:
Srí Lankán, San Franciscó-i
A -val/-vel, -vá/-vé ragok v-je az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz hasonul:
byte-tal
Ha az idegenes írásmódú név, szó végén néma betű áll vagy az utolsó kiejtett
hangot a magyarban szokatlan, bonyolult betűcsoport jelöli, akkor kötőjellel
kapcsoljuk a toldalékot a szóhoz:
Jean-Claude Trichet-vel, Glasgow-ban, Watteau-nak
Bizonyos többjegyű idegen betűkhöz a toldalék közvetlenül kapcsolódik:
— ae:
curriculum vitaeje
— ee:
Tennesseeben
— ii:
Hawaiin
15
Az idegenes írásmódú szavakhoz, amennyiben a szónak nem alakult ki magyaros
ejtése, a névelő mindig az eredeti nyelv kiejtése szerint igazodik, amennyiben
egyértelmű, hogy melyik az a nyelv, és hogyan kell a szót kiejteni:
a Euronews, az Haute Autorité
— oo:
Waterlooban
— ou:
Cotonouban
— th:
Perthben
— sch, sh, ch, ck, tz:
Boschsal, Greenwichben
10.5. Egybeírás és különírás
10.5.1. Szótagszámlálás, mozgószabályok
A különírás és egybeírás kérdésköréről lásd A magyar helyesírás szabályai
(tizenegyedik kiadás) 95–142. pontját, illetve az Osiris helyesírási kézikönyv 91–
138. oldalát.
A szóösszetételek révén gyakran keletkeznek hosszú szóalakok, amelyeket
bizonyos esetekben kötőjellel tagolunk. Ennek legfontosabb szabályai az
alábbiak:
— Kéttagú összetett szavak: szótagszámtól függetlenül egybeírjuk:
teljesítménynövekedés, munkaerő, irányelv
Kivéve: ha három azonos mássalhangzó vagy betű torlódna fel egymás
után:
balett-táncos, hossz-számítás
— Többszörös összetételeknél a szótagszámlálási szabály érvényesül, azaz
három vagy több tagból álló összetett szavaknál hat szótagig egybeírjuk az
összetételt:
cseppkőbarlang, ivóvízellátás
hat szótag felett kötőjellel tagoljuk oly módon, hogy az egymáshoz
értelmileg szorosabban kapcsolódó szavakat írjuk egybe, a kötőjelet pedig a
fő összetételi határon helyezzük el:
anyagcsere-vizsgálat, munkaerő-nyilvántartás, vészhelyzet-elhárítás, üzemanyagfogyasztás
— Kéttagú összetett szóalaknak számítanak ezek is:
rendőr, élelmiszer, rendszer
tehát: rendszer-szolgáltatási, rendőr-konferencia, élelmiszer-biztonság
— Az intézménynevekben általában nem érvényesül a szótagszámlálási
szabály:
Külügyminisztérium, Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kara
— Előfordul olyan képzett földrajzi név is, amelyikben a hét szótag ellenére
nincs kötőjel:
fehéroroszország
— Az igekötők közül csak a két vagy több szótagból állók számítanak a
szótagszámlálási szabály szempontjából önálló összetételi tagnak:
befogadóképesség, fogalommeghatározás, információfeldolgozás
de: előfizetés-gyűjtés, adó-visszatérítés
i
Hosszabb, bonyolultabb összetételek esetén lépnek életbe a mozgószabályok:
— A képzők is szótagnak számítanak, azaz míg az élelmiszeripar (hat szótag,
főnév) egybeírandó, az -i képzővel ellátott élelmiszer-ipari (hét szótag,
melléknév) már nem.
— A többszörös összetétel szempontjából külön tagnak számít a -szerű és a -
féle utótag, ezért:
vezetőféle, javaslatszerű
de: tanszékvezető-féle, programjavaslat-szerű
1. az eredetileg kötőjellel tagolt többszörös összetételhez újabb tag
kapcsolódik, ekkor az új utótagot kapcsoljuk kötőjellel:
békeszerződés-tervezet, típus-jóváhagyási
de: békeszerződéstervezet-konferencia, alkatrész-típusjóváhagyási
2. eredetileg különírt szókapcsolat egészéhez kapcsolódik egy utótag, ilyenkor
a szókapcsolatot egybeírjuk és az utótagot a szótagszámtól függetlenül
kötőjellel kapcsoljuk hozzá:
élő állat, meleg víz, személyi jövedelemadó, eljárási szabályzat
de: élőállat-export, melegvíz-csap, személyijövedelemadó-törvény, eljárásiszabályzattervezet
3. két azonos utótagú összetétel kapcsolódásakor az előtagokat kötőjellel, a
közös utótagot pedig külön írjuk:
kajakverseny, kenuverseny, szövőipar, fonóipar
de: kajak-kenu verseny, szövő-fonó ipar
10.5.2. Kémiai elnevezések és ásványnevek
A kémiai elnevezések helyesírásának tekintetében a Közös Vámtarifa mindenkor
hatályos változata (lásd annak I. mellékletét, a Kombinált Nómenklatúrát) az
irányadó, jelenleg a következő: a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint
a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének
módosításáról szóló, 2006. október 17-i 1549/2006/EK bizottsági rendelet
(HL L 301., 2006.10.31., 204. o.).
A kötőjeles vegyületek nevéhez kapcsolódó szavakat további kötőjellel írjuk:
szén-dioxid-kibocsátás
Megjegyzés: A túl bonyolult, helyesírási szempontból is nehézkes összetételek helyett, ha lehet,
alkalmazzunk körülírást:
festett tapéták boltja
nem pedig: festett-tapéta-bolt
Képletjelölésben a számok alsó indexben szerepelnek, tehát nem CO2-kibocsátás,
hanem:
CO2-kibocsátás
10.6. Számok és keltezés
10.6.1. Számok
A számokat jelölhetjük betűkkel, számjegyekkel vagy vegyes írásmóddal.
Folyamatos szövegekben inkább betűírást szokás használni akkor, ha a szám
kiejtett alakja rövid:
egy, három, ezer
illetve ha a szám toldalékos vagy névutós alakban áll, valamint ha összetételi
előtag:
ötöt, hatvanféle, tizedmagával
A vegyes, számjeggyel és betűvel történő írásmódot ezerre, millióra és milliárdra
végződő kerek számok esetén alkalmazzuk:
100 ezer, 21 millió
A számjegyírás gyakoribb akkor, ha a szám kiejtett alakja viszonylag hosszú:
89 adat, 745 fő
illetve ha időpontot, pénzösszeget, mértéket, statisztikai adatot vagy ezekhez
hasonlót jelöl a szám.
A számjegyírás esetében az öt- vagy ennél több jegyű számokat a hátulról
számított hármas számcsoportok szerint tagoljuk, és az egyes csoportokat közzel
választjuk el egymástól:
12 365, 5 634 784, 845 632
Ha ezekkel a számokkal egy oszlopban, táblázatban négyjegyűek is szerepelnek,
azok esetében is alkalmazzuk a közzel való tagolást. A Hivatalos Lapban
azonban, valamennyi nyelvre egységesen vonatkozó előírás szerint, már a
négyjegyű számokat is tagoljuk a folyó szövegben (kivéve az évszámokat és más
különleges eseteket):
9 092 juh, 1 548 gépjármű
Betűírás esetében a tő-, sor- és törtszámneveket kétezerig folyamatosan egybe
kell írni, függetlenül attól, hogy hány szótagból, illetve összetételi tagból állnak.
Kétezer felett is hasonlóképpen egybeírjuk a számokat, ha kerek ezresek,
milliósok. Egyéb esetben kétezren felül a számot a hátulról számolt hármas
számcsoportok szerint tagoljuk, és a csoportok közé kötőjelet teszünk:
kétezer-kettő, huszonhárommillió-nyolcszázezer-kilencszázötven
A sorszámnevek után mindig pontot teszünk, toldalékolt formájukban is:
3. emelet, 2006. évi, az 5.-en, a 10–12. oldalon, a 2006/2007. évi
A tizedes törtek leírásakor az egész és a tört érték közé tizedesvesszőt teszünk a
magyarban (szemben az angolban használatos ponttal):
254,36
A Hivatalos Lapban, eltérően a magyar helyesírás előírásától, a számjegy és a
százalékjel (%) között van szóköz:
12 %-os
Nincs szóköz a szám és a fokjel között:
3°-kal
A fokjel előtt azonban szóközt kell hagyni, ha a Celsius-fok jele előtt áll:
35 °C
A plusz-, mínuszjel szóköz nélkül kapcsolódik a számokhoz:
+5, –12
A mínuszjel a nagykötőjelnek felel meg (ALT+0150), felső indexben is:
5
Azonban az összeadás, kivonás és egyenlőség jele szóközökkel kapcsolódik a
számokhoz:
5 + 3 = 8
Számjegyek azonosítják a folyamatos szövegben lévő ábrákat, táblázatokat,
grafikonokat:
2. ábra, 15. grafikon, 21. táblázat
A mellékleteket római számmal, a mellékleteken belüli függelékeket pedig arab
számmal jelöljük. A számot követő szó kis kezdőbetűs, bármilyen egységről van
szó:
1. cikk, II. melléklet, 1. függelék
A cikken belüli bekezdések száma zárójelben van (az angolban zárójel nélkül,
ponttal). Ha a cikk címe után bevezető mondat szerepel, majd ezt követik a
számozott részek, felsorolásról van szó, ahol az egyes pontok elején a szám
zárójel nélkül, ponttal szerepel. (Módosító jogszabályok esetén a felsorolás egyes
pontjai elején a szám szintén ponttal szerepel, nem kettős zárójelben, mint az
angolban.)
Szövegekben a számokkal való tagolás kombinálódhat betűjelekkel. A római
számok a nagybetűkkel, az arab számok általában a kisbetűkkel társulnak:
IA. melléklet, 1a. cikk, (5a) bekezdés
–1
Szövegtömbök kisebb egységeinek jelölése arab számokkal történik az alábbi
módon:
Ha több szerkezeti egységre hivatkozunk egyszerre, a szerkezeti egység
megnevezése mindig egyes számban áll (ellentétben az angollal):
az (1) és a (2) bekezdésben
A KN-kódok kiolvasása kétjegyű számonként történik. A 1006 22 31 KN-kód
kezdete kiolvasáskor tehát tíz hat, nem pedig ezerhat, ezért „a”, nem pedig „az”
névelő kell elé.
Telefonszámok írásmódja: a Hivatalos Lapban az ország- és körzetszámot
zárójelben kötőjellel írjuk, majd a többi számot hátulról kettesével, szóközzel
tagoljuk:
(32-2) 296 43 01
10.6.2. Keltezés
Az évszámot mindig arab számmal írjuk, a hónapot kiírhatjuk (szövegben
lehetőleg kiírjuk), illetve jelölhetjük arab számmal (nem római számmal), a napot
pedig arab számmal írjuk:
2006. szeptember 14.
2006. 9. 14.
A számokkal leírt dátumokban a hónapokat és napokat jelöl egyjegy számok elé nullát, a pontok
után pedig szóközt kell beszúrni. A Hivatalos Lapra történo hivatkozáskor, illetve minden,
Jogi aktusok végén a keltezés formája a következő:
Kelt Brüsszelben, 2007. január 8-án.
Nemzetközi megállapodásokban az időpont betűvel írandó:
Kelt Brüsszelben az ezerkilencszázkilencvenötödik év április havának huszonnyolcadik
napján.
Néhány gyakori szerkezet írásmódja:
2006. évi
2006. októberi
2006 októberében (nincs pont az évszám után, mivel birtokviszonyban áll az utána következő
— az első szövegtömb száma: 1.
— első nagyobb alegysége: 1.1.
— ezen belüli további alegységek: 1.1.1., 1.1.2.
— az utolsó szám után is pontot teszünk. (Ne használjunk automatikus
számozást Wordben.)
ő ű
a
Hivatalos Lapban megjeleno szövegben azonban az ilyen dátumokban a pontok után nincs
szóköz, és a núllat sem tesszük ki.
szóval)
2006 első felében
2006. október végén
2006 előtt (nincs pont az évszám után névutós szerkezetben)
2006 óta
1994–1997 vagy 1994 és 1997 között vagy 1994–1997 között
január 8-tól 10-ig vagy január 8–10., helytelen forma: január 8–10-ig
1994. június–júliusban
2007. május 14–15-én
2006. október 20–25.
2006. október 20. és 25. között
2006. október 20-a és 25-e között (a Hivatalos Lapban ezt a változatot kerüljük)
2006. október 1-je/1-jén/1-jei
2006. október 2-án
2006. október 3-ig/3-áig (a Hivatalos Lapban egységesen az első változatot használjuk)
2006. október 4-től/4-étől (a Hivatalos Lapban egységesen az első változatot használjuk)
Az időpont megjelölése
Időpontok esetében a 24 órás felosztást használjuk.
Az óra és a perc szót folyamatos szövegben általában kiírjuk:
10 óra 25 perckor
Ha az időpontot számjegyekkel adjuk meg, az óra és a perc közé (szóköz nélkül)
pontot teszünk:
10.25
Ehhez a formához a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk:
10.25-kor
Helytelen formák Helyes formák
10.25 órakor 10 óra 25 perckor
9.00 órakor 9 órakor (vagy 9.00-kor)
8.35 perckor 8.35-kor
10.7. Egyéb
10.7.1. Helyesbítések formája
1. Szövegrész módosulása:
Helyesbítés a monenzin-nátrium (Coxidin) takarmány-adalékanyagként
való engedélyezéséről szóló, 2007. február 5-i 109/2007/EK bizottsági rendelethez
(Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 31., 2007. február 6.)
A 8. oldalon, a mellékletben, a táblázat első oszlopában, az „Adalékanyag
nyilvántartási száma” fejléc alatt:
a következő szövegrész: „E 1701”
helyesen: „5 1 701”.
2. Egy jogszabály újramegjelentetése:
Helyesbítés az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott közösségi pénzügyi
hozzájárulásról (2007–2010) szóló, 2006. december 21-i 1968/2006/EK tanácsi rendelethez
(Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 409., 2006. december 30.)
Az 1968/2006/EK rendelet helyesen:
A TANÁCS 1968/2006/EK RENDELETE
(2006. december 21.)
az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulásról
(2007–2010)
[...]
3. A Különkiadásban megjelent jogszabály helyesbítése:
Helyesbítés az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22-i
1435/2003/EK tanácsi rendelethez
(Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 207., 2003. augusztus 18.)
(Magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 01. kötet, 280. o.)
A 6. oldalon (magyar nyelvű különkiadás 285. oldal) a 7. cikk (5)
bekezdésének utolsó mondatában:
a következő szövegrész: „[...]”
helyesen: „[...]”.
10.7.2. Halászati körzetek számozása
A halászati körzetek számozása minden nyelvben egységes.
Az alterületeket és körzeteket jelölő római/arab számok után nincs pont, a
körzetet jelölő római/arab szám és a betű között nincs szóköz:
ICES V körzet, I alterület, VII alterület
IIa körzet, VIIk körzet, 1A körzet, 3Pn alkörzet
Számokkal jelölt alterület vagy körzet esetén a számok között pont szerepel
szóköz nélkül, és az utolsó szám után nincs pont:
31.4 alterület, 34.4.2 körzet
10.7.3. Postacímek írásmódja
A címekben szereplő városok, intézmények, beosztások nevét nem kell
lefordítani, a címzett országának megfelelő nyelven hagyjuk:
Commission européenne
Direction générale de la pêche
Direction D – Unité juridique
Rue de la Loi 200
B-1049 Bruxelles
10.7.4. Szabványokra történő hivatkozások
A szabványokat az alábbi módon írjuk:
4. Helyesbítés helyesbítéshez
Helyesbítés a cukor következő gazdasági évre történő átvitelére vonatkozó részletes
szabályok megállapításáról szóló 65/82/EGK rendelet módosításáról szóló 948/82/EGK
bizottsági rendelethez kiadott helyesbítéshez
(Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 113., 1982. április 27.)
(Magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 254. o.)
A helyesbítés Celex-száma a következőképpen módosul:
„31982R0948R(01)”
„31982R0948R(04)”
a következő szövegrész:
helyesen:
— A szabványszám és a kiadás évét jelölő szám között kettőspont van, a
betűjel és a szabványszám közé szóközt írunk:
ISO 10002:2004 szabvány
EN 12345:2000 európai szabvány
EN 1177:1997 „Ütéscsillapító játszótéri talajok. Biztonságtechnikai követelmények és
10.7.5. Válogatás gyakran előforduló
problémás kifejezésekből
vizsgálati módszerek” szabvány
— A szabványszámban a szabványsorozat számát és a rész számát
(„lapszámot”) kötőjel választja el egymástól. Átvett szabvány esetén az
egyes betűjelek közé szóközt írunk:
MSZ EN ISO 1999-1:2000
— A jelzet után a „szabvány”, „nemzetközi szabvány” stb. megjelölés
kitehető, de ez nem kötelező. Egyformán alkalmazhatók az alábbi
irásmódok:
EN 1990:2002-ben
EN 1990:2002 szabványban
EN 1990:2002 európai szabványban
— A jelzet után a „szabvány”, „nemzetközi szabvány” stb. megjelölés
kitehető, de ez nem kötelező. Egyformán alkalmazhatók az alábbi
írásmódok:
EN 1990:2002-ben
EN 1990:2002 szabványban
EN 1990:2002 európai szabványban
— Az ilyen formájú hivatkozásokat:
ISO code 639
ISO code 3166 alpha-2
magyarul ebben a formában célszerű használni:
az ISO 639 szerinti kód
az ISO 3166 szerinti alpha-2-es kód
5/2007. sz. költségvetés-módosítás
%-kal
AD 14 besorolás
akvakultúra-ágazat
akvakultúra-termék
alkatrész-típusjóváhagyás
alkatrész-típusjóváhagyási
A-vitamin-tartalom
az OLAF felügyelőbizottsága
Bosznia és Hercegovina-i
Cotonouban, cotonoui
EGT Vegyes Bizottság
EGT-vonatkozású szöveg
forgalomba hozatal
forgalombahozatali
Frissgyümölcs- és Frisszöldség-piaci Irányítóbizottság
hatálybalépés
hivatalba lépés
hozzáadottérték-adó
humánerőforrás
kézhez vesz
kézhezvétel
kkv-k
kodifikált változat
különjelentés
letétbe helyezés
EK-típusjóváhagyás
EK-típus-jóváhagyási
EK-alkatrész-típusjóváhagyási
Élelmiszersegély-egyezmény
Élelmiszer-segélyezési Bizottság
életbelépés
EPSO/AD/26/05 nyílt versenyvizsga
érvénybelépés
euromediterrán
Európai Csalás Elleni Hivatal
Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság
EUR-val
feldolgozóhajó
feldolgozólétesítmény
feldolgozóüzem
figyelembevétel
Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság
Macedónia volt jugoszláv köztársaság(bel)i
munkaerő-felvétel
nemnemesfém
nemvasfém
Nómenklatúra-bizottság
nyilvántartásba vétel
piacra lépés
referencia-módszer
szolgálatba lépés
típusjóváhagyás
típus-jóváhagyási
Trinidad és Tobagó-i
Vámkódexbizottság
víziállat

Toldalékok, mozaikszavak, rövidítések


A toldalék a szóhoz kapcsolt néhány betűs pontosító, amely megváltoztatja, pontosítja annak a szónak a jelentését, amelyikhez kapcsolódik. A toldalékoknak önálló jelentése van, de csak más szavakhoz kapcsolva használjuk őket. (Ezek közül a kötőhangoknak nincs önálló jelentése.) A toldalékokat nem lehet további részekre bontani anélkül, hogy jelentésüket el ne veszítenék. Igéhez, névhez és pontosító szóhoz is kapcsolódhatnak toldalékok. Toldalékok segítségével más szófajokból is képezhetünk igét, nevet és pontosító szót.

Az ige végén a toldalék jelzi, hogy ki végzi a cselekvést. Több toldalékot is egymás után lehet kapcsolni - így alkotjuk a hosszabb szavakat.

Toldalékok illeszkedése:

A toldalékokat a hangmagasság szerint illeszteni szoktuk a szótőhöz.

Magas hangnak tekintjük a következőket: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű. A magas hangokat tartalmazó szótő után általában magas hangú toldalék kerül.

például: jön-ne, vél-ekedik, kéz-hez, gyűrű-től


Mély hangnak tekintjük következőket: a, á, o, ó, u, ú. A mély hangokat tartalmazó szótő után általában mély hangú toldalék kerül.

például: jár-na, gondol-kodik, láb-hoz, fúró-tól


Összetett szavak esetén általában a második szó magasságához illesztjük a toldalékokat.

ekevas-sal, kútgyűrű-ről, kalapszegély-re


Toldalék sorrend:

A toldalékok leggyakoribb sorrendje ez:
igekötő, szótő, képző, jel, rag.

A képző, a jel és a rag előtt kötőhang is állhat. A rag után nem kapcsolódhat semmilyen toldalék.

nyelv-

-ész-

-ked-

-ő-

-ink-

-nek

szótő

képző

képző

képző

jel

rag

 

A toldalékok illeszkedése a vegyes hangrendű szavakhoz néha ingadozó, pl. a férfi szóhoz is. A nyelvtörténet szerint a mély hangrendű változat a hagyományos, ezért sokkal gyakoribb, elfogadottabb is a nyelvhasználatban. A Magyar Nemzeti Szövegtár adatai alapján a ‘férfinek’ alak a 209-szer, a ‘férfinak’ mély hangrendű toldalékos változat pedig 1334-szer szerepel. Az újabb változat szerint magas hangrendű szóként toldalékoljuk.
Vannak olyan beszélők, akik következetesen egyik vagy másik változatot használják, de előfordul az is, hogy ugyanaz az ember is váltogatja e két alakot. Felmerül az a lehetőség, hogy a szó környezete is befolyásolja a toldalék alakját.

A vegyes hangrendű szavak illeszkedése sokszor attól függ, hogy milyen a toldalék előtti magánhangzó. Az október szóban ez -e, emiatt a toldalék is magas hangrendű: októberben. (Szórványosan, pl. nyelvbotlásként előfordulhat az októberban is.)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A mozaikszók több szó elemeiből épülnek fel. A tulajdonnevek, azokon belül is leginkább az intézménynevek körében gyakoriak. Lehetnek klubok, egyesületek, társaságok, pártok stb. nevének a rövidítései is. A többszavas kapcsolat elemeinek kezdőbetűiből alakulnak ki. A betűszókban soha nincs pont, sem az alkotóelemek között, sem a szó végén.
A címek rövidített alakjai leginkább a szakmai írásgyakorlatban terjedtek el. Elsősorban az állandó címek rövidítése gyakori. A címek rövidítésformái nagyon változatosak, ezeket egy-egy szakma alakítja ki önmaga számára. Így az említett példák teljességgel ennek megfelelően értékelendők. Ha a szakma általában külön, valamint ponttal és közzel rövidít, akkor az az elfogadott és elterjedt (Helyesírás, Osiris Kiadó).

A mozaikszók

283. A betűszókat, vagyis azokat a mozaikszókat, amelyek (nyelvünkben, esetleg már az átadó idegen nyelvben) valamely többszavas név elemeinek kezdőbetűiből alakultak, kétféleképpen írjuk.

a) A tulajdonnévi (főként többelemű intézményneveket helyettesítő) magyar és idegen betűszóknak minden betűjét (a többjegyűeknek minden jegyét) nagybetűvel írjuk, mivel legtöbbször nagybetűvel kezdett szavakat képviselnek: BKV (= Budapesti Közlekedési Vállalat), KGST (= Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa), MSZMP (= Magyar Szocialista Munkáspárt), NDK (= Német Demokratikus Köztársaság), ELTE (= Eötvös Loránd Tudományegyetem), KISZ (= Kommunista Ifjúsági Szövetség), TASZSZ (= Tyelegrafnoje Agentsztvo Szovjetszkovo Szojuza), UNESCO (= United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization) stb.
b) A közszói betűszók csupa kisbetűből állnak, mivel kis kezdőbetűs szavakat helyettesítenek: gmk (= gazdasági munkaközösség), tbc (= tuberkulózis), tmk (= tervszerű megelőző karbantartás), szb (= szakszervezeti bizottság), tsz (= termelőszövetkezet), tv (= televízió), vb (= végrehajtó bizottság) stb.
A szaktudományok körében a többelemű közszói alakulatokat is csupa nagybetűkkel írt betűszókkal szokás helyettesíteni: CB (= citizen band), DNS (= dezoxiribonukleinsav), EKG (= elektrokardiogram), NE (= nemzetközi egység), PVC [= poli(vinil-klorid)], URH (= ultrarövidhullám) stb.
Nem helytelenek az ilyen köznyelvi, nagybetűkkel írt betűszók sem: OTTKT (= országos távlati tudományos kutatási terv), TDK (= tudományos diákkör) stb.
A közszói betűszót alkotó betűk nevét néhány esetben már teljesen kiírjuk: pévécé, tébécé, téesz, tévé stb.

284. A szóösszevonásokat, vagyis azokat a mozaikszókat, amelyek rövid (vagy rövidített) szavakból, kisebb-nagyobb szórészletekből, esetleg részben kezdőbetűkből alakultak, kétféleképpen írjuk.

a) A tulajdonnévi (főként többelemű intézményneveket helyettesítő) magyar és idegen szóösszevonásoknak az első betűjét általában nagy-, a többi betűjét kisbetűvel írjuk, tehát úgy, ahogyan a tulajdonneveket: Aluterv (= Alumíniumipari Tervező Vállalat), Fényszöv (= Budapesti Fényképész-szövetkezet), Javszer (= városi Javító-szerelő Vállalat), Kermi (= Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet), Vegyterv (= Vegyiműveket Tervező Vállalat), Ofotért (= Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat), Alitalia (= ala italiana), Komszomol (= Kommunyisztyicseszkij Szojuz Mologyozsi) stb.
Reklámcélokból stb. a nagybetűs írásmód is szokásos: VEGYTERV, ALITALIA stb.
b) A közszói szóösszevonásokat (és az idegenből átvett ilyen alakulatokat) csupa kisbetűvel írjuk, tehát úgy, ahogyan a közszavakat: belker (= belkereskedelem), gyes (= gyermekgondozási segély), kisker (= kiskereskedelem), kolhoz (= kollektyivnoje hozjajsztvo), radar (= radio detection and ranging), szovhoz (= szovjetszkoje hozjajsztvo), telex (= teletype exchange), trafó (= transzformátor) stb.
A tulajdonnévi szóösszevonásból köznevesült közért (= élelmiszerüzlet) szót kisbetűvel kezdjük.

285. A mozaikszóknak sem az alkotóelemei közé, sem a végére nem teszünk pontot: HNF (= Hazafias Népfront), ENSZ (= Egyesült Nemzetek Szervezete), NATO (= North Atlantic Treaty Organization), LSD (= lizergsav-dietil-amid), tmk (= tervszerű megelőző karbantartás), Agrober (= Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervező, Beruházási Vállalat), Csemadok (= Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete), Komintern (= Kommunista Internacionálé) stb.

286. A mozaikszókhoz a toldalékokat olyan formában fűzzük, amilyet kiejtett hangalakjuk kíván; tehát ennek alapján vesszük tekintetbe az illeszkedés és a hasonulás törvényeit, továbbá kiírjuk az esetleges előhangzót.

a) A betűszókhoz a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk: a BKV-nál, a MÁV-ot, az ENSZ-szel; a tmk-ban, a tsz-szel, tbc-s, tv-zik (v. tévézik), DNS-sel; stb. – A csupa nagybetűvel írt betűszók alapalakjukat melléknévképzős formájukban is megtartják: ENSZ-beli, KISZ-es, MAFC-os, TDK-s stb. – A csupa nagybetűvel írt tulajdonnévi betűszók végén toldalékoláskor írásban nem nyújtjuk az a, e, o-t: az MTA-nak, az ELTE-n, az ETO-hoz stb. (Vö. 29.)
b) A szóösszevonásokhoz a toldalékot kötőjel nélkül kapcsoljuk: a Fényszövnél, a Röltexszel, az Alitaliánál; gyesen (van), (a) trafója, kolhozban, telexszel, telexezünk; stb. De értelemszerűen: a Keravill-lal, az Elzett-től stb. (Vö. 94.) Hasonlóképpen a betűk nevével kiírt közszói betűszókhoz: tébécés, tévézik stb. – Ha a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz melléknévképzőt kapcsolunk, a létrejött szót kisbetűvel kezdjük: aluterves, fényszövbeli, komszomolista stb. – A kisbetűs testű szóösszevonásokban megnyújtjuk a toldalékok előtt az a, e, o-t: stukák, a Hungexpónál stb.

287. A mozaikszókhoz az összetételi utótagokat a következőképpen kapcsoljuk:

a) A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz kötőjellel fűzzük az utótagokat: MTI-hír, OTP-kölcsön, SZOT-üdülő, UEFA-torna; szb-titkár, tsz-tag, tv-közvetítés; URH-adás, TDK-dolgozat; Áfor-kút, Fényszöv-laboratórium, Ofotért-üzlet, Alitalia-iroda; stb.
b) A közszói szóösszevonásokkal az összetételi utótagokat egybeírjuk: telexgép, trafótekercselés stb. Hasonlóképpen: tébécészakorvos, téesztag, tévéközvetítés stb.

A rövidítések

Rövidítésnek nevezzük közszavak és tulajdonnevek rövidített formáit, melyek szinte kizárólag írott formában élnek, azaz amelyeket kiejtve teljes alakjukban használunk. Például u. (utca), km (kilométer), É (észak), Ft (forint), dec. (december), l. (lásd). – A rövidített formák másik nagy csoportja a mozaikszavak, amelyek rövid alakja beszédben is létezik és közkeletű.

277. A rövidítések alakja általában emlékeztet a rövidített szavak teljes formájára.

a) Az egyszerű és az összetett szavaknak több betűből álló rövidítése egységes csoportot alkot: ált. (= általános), cm (= centiméter), gk. (= gépkocsi), pság. (= parancsnokság), rkp. (= rakpart); Szfv. (= Székesfehérvár); stb.
A különírt szavakból álló szókapcsolatok rövidítése általában annyi (ponttal elkülönített) tagot tartalmaz, ahány különírt szóból áll a rövidített szókapcsolat: a. m. (= annyi mint), i. sz. ( időszámításunk szerint), s. k. (= saját kezével), B. ú. é. k. (= Boldog új évet kíván), N. Y. (= New York) stb. – Nem ritka azonban a rövidítés elemeinek egybeírása sem: stb. (= s a többi), vö. (= vesd össze!), NB. (= nota bene!) stb.
b) A rövidített szónak vagy szavaknak kis vagy nagy kezdőbetűjét általában a rövidítésben is megtartjuk: c. (= című), m. (= magyar), kb. (= körülbelül), mfszt. (= magasföldszint), m. v. (= mint vendég), r. k. (= római katolikus); D. (= Debrecen), Mo. (= Magyarország) stb.
Sok rövidítés azonban a kis- és nagybetűk tekintetében nem követi az alapforma írásmódját: Ft (= forint), ÉNy (= északnyugat), HTSz. (= Helyesírási tanácsadó szótár) stb.
A mértékegységek jelét kis vagy nagy kezdőbetűvel írjuk aszerint, hogy a jel közszóból vagy személynévből származik: m (= méter), km (= kilométer); N (= newton), K (= kelvin); stb.
Mindig nagy kezdőbetűvel írjuk azonban az elemek vegyjelét: O (= oxigén), Na (= nátrium) stb.
Ha egy magában kisbetűs rövidítés mondatkezdő helyzetbe kerül, első betűje természetesen nagyra cserélődik: Csüt. délben érkezünk. Kb. húszan leszünk. Stb. – Szabványokban előírt formákat csupa nagybetűs szövegben sem szabad megváltoztatni: A KÉSZÍTMÉNY ÁRA 15 Ft; ALAPTERÜLET: 100 m²; stb.

278. A rövidítések többsége után pontot szokás tenni: a. (= alatt. alsó), dec. (= december), é. n. (= év nélkül), Salg. (= Salgótarján) tb. (Vö. 282.)

Pont nélkül írjuk azonban (szabványainkhoz és a nemzetközi szokáshoz igazodva) a pénzfajták rövidítését: f (= fillér), Rbl (= rubel); az égtájak rövidítését: D (= dél), ÉK (= északkelet); a gépkocsik országjelzését: H (= Magyarország), NL (= Hollandia); az országnevek kódjait: HU (= Magyarország), CS (= Csehszlovákia); a vegyjeleket: S (= kén), Cl (= klór); a fizikai mennyiségek jelét: a (= gyorsulás), v (= sebesség); a mértékegységek jelét: g (= gramm), hl (= hektoliter), MW (= megawatt); a matematikai jelöléseket: lg (= logaritmus), sin (= szinusz); stb. (Vö. 279., 282.) Egyébként ponttal írt rövidítések (nm., rég., ol. stb.) mellől is elhagyható a pont, ha szótárakban, lexikonokban stb. nagy tömegben fordulnak elő. Ilyenkor célszerű őket külön jegyzékbe foglalni: nm (= névmás), rég (= régies forma), ol (= olasz) stb. – Nincs pont az olyan rövidítések után sem, amelyeknek a vége teljes szó: (= ugyanő), uaz (= ugyanaz) stb.

279. A magyar és a nemzetközi szabványokban rögzített jeleket és kódokat az ott előírt formában kell használni. (Vö. 278.) – A nemzetközi mértékegységek (az SI-egységek) írásmódját minisztertanácsi rendelet szabályozza.

A szokásos eljárásokkal alkotott rövidítéseken kívül a szaktudományok különleges rövidítéseket, jeleket és kódokat is alkalmazhatnak.

280. A rövidítésekhez, jelekhez stb. a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk. Ilyenkor ezek mindig olyan alakjukban járulnak a rövidítésekhez, jelekhez stb., amilyenben a kiejtett formákhoz kapcsolódnának; tehát tekintetbe vesszük az illeszkedés és a hasonulás törvényeit, valamint kiírjuk az esetleges előhangzót is: u.-ban (= utcában), Ft-ot, Ft-tal (= forintot, forinttal), ker.-nek (= kerületnek), ÉK-en (= északkeleten), K-ot, K-mal (= káliumot; káliummal), m2-enként, m2-es (= négyzetméterenként, négyzetméteres), °C-on, °C-kal, °C-os (= Celsius-fokon, Celsius-fokkal, Celsius-fokos) stb.

281. Ha a rövidítés valamely teljes szóval alkot összetételt, az elő- és az utótagot kötőjellel fűzzük össze: mm-beosztás, fszla.-kivonat stb.


Magyar Napló (újság). Rövidítve: M. N.?
Petőfi Sándor (költő). Rövidítve: P. S.?
Oké! Rövidítve: O. K. vagy OK? (nagybetűkkel)

Tulajdonképpen bármit rövidíthetünk, még ha nem szerepelnek is a szótárban. A felsoroltak ilyenek. A legfontosabb, hogy első alkalommal oldjuk fel a rövidítést a hallgató, illetve az olvasó számára. Az M. N., P. S. közzel, nagy kezdőbetűvel, az “oké” szót már mindkét formában láttam.

RSS

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2018   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek