IRÓNIASAROK (szarkazmus, persziflázs, bökvers, limerick, grafoterápia / tréfás, epés csacskaságok)

[Czinege László (tokio170)]

A komoly (sőt komor), mértéktartó, kimért írások mellett sok szerző merészkedik az irodalom eme viszonylagos határterületére. Itt is lehet azonban (sőt kell is) maradandót alkotni. Ha igazán megszívlelendő, jól eltalált a mű,  felismerhető a jellemábrázolása, netán közéleti visszásságokat ostoroz időtállóan, akkor tanulságként szolgálhat. Tehát mindenképpen előremutató, szükséges, és talán még "a zorrunkat is tisztíccsa".
Nézzük csak meg, hogy ki, és melyik írását tartja érdemesnek ebbe a sarokba!

[André Ilona-Ibolya]

Kezdjük játékkal!

Hamis igeragozás

Asztalon áll lapostál.
Engem miért lapostál?
Téged én nem lapostalak,
lapostátok magatokat.

[Czinege László (tokio170)]

a néhai vitéz villongásai és elcsitulása


mikor lóvá téve, lovaggá ütöttek,
bejártam a vidék számos kolhozát.
dagadt erszényemben aranyak fürödtek,
ismertem a környék minden ivóját,
úri bordélyokat*, és a legtöbb pocsolyát.
…
szédelgésemben meg-megállok néha,
amikor feszíti hordómat a készlet –
ablakod alatt fütyülök*: te céda! –
kiengedem habom, mint a kéziféket,
bár a látszat csalóka, szeretlek én téged.

só ízű könnyem* patakokban ömlik,
nikotinos szádban* kulimászt idéz,
baldachinos ágyak, s szalonok köszöntik*
szerénységemet – most, a bánatos vitézt,
sóvárgóan kérdik: ma sem hoztál pénzt?

hidegét teríti rám a kutya éj – hamis,
elfutok, nem iszom, nem eszem már itten,
csak sírok, – emelt fővel ma is,
varjak károgását hallgatom dühödten,
hollóknak suttogok: ím, hát befürödtem!

nyugovóra térvén – áltatom magányom –
panelágyba fekszem, mint a költeményem,
símogató* énem feszülő kabátgomb,
bekapcsolom emká huszonötös gépem,
s bámulom falamon napraforgós képem*.

váramban a gerendán* kuvik kalamol –
beterít az este, éjfélt kong az óra,
agyamban az űr gőzgépként zakatol,
lanyhán hederítek* sarokban a pókra;
fogason köpenyem – a lócán kabóca.

rám dől az álom, mint részeg szerető –
elhasznált lelkemen huzatot cserél –,
süllyedek, kezemben izzad a lepedő:
holló-szép szerelmem reggelre ideérj*,
amíg sajtból van a hold, semmitől se félj*!


* Idézetek – szabadon – az ál Villon műveiből.
* A helyenként felbukkanó helyesírási hibák és közhelyek a nagy költő saját írásaiban előforduló esetek 1-2%-át hivatottak illusztrálni.

[Czinege László (tokio170)]

Hat limerick


A szerző

Szépíró maca a Muci,
stílusa sem faramuci,
regénye hatalmas
szárnyaló szirti sas,
gömbölyű feneke duci.


A csöves

Pazarlóan élt a csöves,
most fekhelye macskaköves,
ha van kis aprója,
jövőjét elszórva,
zsebéből széthull a törek.


A tanár

Már múltjából él a tanár,
tar elméjén dúlt a tatár,
nevet saját viccén:
nem lát túl a sliccén,
a vécén is mellé talál.


A kéjnő

Türelmi zónák lakója,
úgy jár-kel, akár a gólya,
riszálja a popót
nem fogad el aprót, –
ha éppen nincsen kankója.


A taxis

Magyarhonban élt egy taxis,
nagy szokása volt a baksis,
fizetett kórházban,
hotelben, kocsmában,
néha még az utasnak is.


A politikus

Pesten élt egy politikus,
szent életű volt, etikus,
nem okozott talányt:
nem vett fel átalányt,
korrupt sem lett – így logikus.

***

[Czinege László (tokio170)]

Harci Marci

Néha zúg a harci nesz -
őrület mit Marci tesz!
Látszatra bár vérprofi, -
pofija nem angyali.
Tiszta ideg, tiszta gáz,
vele hasgörcs paroláz.
Keze remeg - nincset ad -
markában egy kődarab,
szájában egy tört tojás -
habzó nyála híg folyás.
Szeme nem is emberi -
gyűlölettel van teli,
nyaka merev, feje rém -
gallérja is hullaprém.
Esze - ha volt - réges-rég
elitta mind, s itt a vég.
Kifutott, mint forralt tej,
odakozmált a… popóbuksi.

[Czinege László (tokio170)]

Öt törpe sor fél Unicummal

Törpe vagyok, tönkre vágyok,
egész hegyet tönkrevágok.
Erős vagyok, nem fog átok,
ám ha mégis, bosszút állok!
Rend dereng majd merre járok.

[Czinege László (tokio170)]

A balogok mindig linkek

A balga ember mind balog,
hisz rossz lónyomon andalog.
Néha elad, mit ingyért vesz,
más érdemeset ritkán tesz.

Ha beordít, hogy drótozok
vagy lyukas edényt foltozok, –
nehogy szóba álljál vele,
vigye csak a fészkes fene!

Arcán sebhely, torz horpadás
(sosem használt a jótanács),
üti vasát, bár nem kovács,
nem sül neki fonott kalács.

Bő gatyáján csörgős az ing,
balra táncol, s jobbjára int,
haján hálót szövött a pók –
Balogvárban Bolond Istók.

Sose tévesszen meg minket:
a balogok mindig linkek,
szavuk sodra tajtékzó ár,
nem szűri meg drótszájkosár.

Amelyik meg sűrűn hallgat,
az csak lopja az alkalmat.
Figyeld mindig koszos kezét,
azon van a mocskos… körme!

[Czinege László (tokio170)]

Aladdin és a réshangok


Bőgő babát nyújt a bába:
Neve Joe Dzsinn, hogyan tetszik?
Van itt néhány affrikáta,
csitíthatod holnap estig.


Az alkotó hozzáfűzése:
Kis magyar nyelvészet...
'Tegyük fel, hogy a labiális affrikáta bifonémikus, akkor Kertész valójában nem vette fel premisszaként azt a kijelentést érvelése elején, amit majd az érvelés végén konklúzióként fog kimondani. Ergo: ezen érvelés szerint a labiális affrikáta bifonémikus.”

[Poroszlay Gabriella - gabiga]

idézem korábbi magamat - miután tanulmányoztam, ennyit tettem a témához hozzá: :))

Af(f)rikai csecse nő
mellén cuppog csecsemő
elnézi pár szurikáta
ez most vajon affrikáta?
Bantu papa foga vacog
most én labiális vagyok?
Bi- vagy monofonémia
ez ám a nagy polémia :DDD

[Gergely, Árpád]

Julis néni

- Julis néni, nem baj, hogy zavarjuk?
- Jaj, dehogy baj aranyoskám! A besurranókon kívül senki nem nyitotta rám az ajtót idestova négy éve.
- Az ALIBABA párttól jöttünk megint és hoztunk magának húsvétra egy kis pénzt.
- Jól tettétek gyermekeim, mert éppen most akartam szegény uram bakancsából kocsonyát főzni.
- Ahány éves most, annyi száz forint üti a markát ezennel. Hány évesnek is tetszik lenni?
- Hát’ hússzal több, mint amennyit rám szántatok!
- Kössünk egyességet Julis néni! Mi, hússzal fiatalabbnak látjuk magát, mint amennyi, de nem vagyunk kicsinyesek, ezért a hatvanat megtoldjuk tízzel és így a hetven évért, 7000 Forint boldog tulajdonosa lesz azonnal. Maga is jól jár, meg mi is!
- De hát én nyolcvan éves vagyok!
- Ez ne zavarja magát, mi sem csinálunk belőle ügyet.
- A nyugdíjam is csak 30 000 Forint.
- Julis néni, az sem jó, ha az embert felveti az a sok pénz. Különben is. Hová tudja tenni azt a rengeteg pénzt, amit évente megspórol?
- Milyen pénzt?
- Maga nem szokott tankolni, de spórol a szaunán is, operabérlete sincs, külföldi luxus utakról hallani sem akar, kerüli a festmény-árveréseket, drága plazma tv sem fogyasztja az áramot, kondi-terembe, operabálba, kaszinókba sem jár. Ez, ha osztok-szorzok, öt-hatszázezer forintot hoz a konyhára magának havonta.
- …(?)
- No, de nem is tartjuk fel tovább. Tegye csak el ezt a csinos kis összeget!
Jut eszünkbe; Ha esetleg április tizenegyedikén a szavazó helységben járna, tegyen már egy soványka ikszet az ALIBABA Párt neve mellé!
Viszlát négy év múlva!

[Czinege László (tokio170)]

Kocsmafal

I.

Tudod mi a baj az életben?
Semmi sem a rendjén megy!
Hogy ami jó, az nem az első.
Kemény bandázások történnek,
csalások, visszaélések, lekenések
minden szinten, legyen az ország,
munkahely, iskola, baráti kör, kocsma.

II.

Az ember olyan, mint egy ragadozó,
félti a martalékát, s elmarja területéről
az új jövevényt. Néha meg sem várja,
amíg annak kilátszik a foga sárgája,
már indok nélkül támad, megszégyeníti
a megszeppent versenyzőt, s amikor az
parterhelyzetbe kerül, akkor megtépi.

III.

Van, hogy többen támadnak egyszerre
az elanyátlanodott, kikóstolt különcre.
Sokan, csak azért – mert ők különben
nem vérszomjasok -, hogy mutassák
hovatartozásukat, biztosítsák a dominánsokat
hűségükről, smúzoljanak a konc reményében.

I.

Köztük tilos beszélni a farkastörvényeket firtató
témákról, ha tudják is, hogy vérlázítóan megalázó
állapotok vannak a territóriumban, csakis egy a lényeg:
Az épp uralkodó főkolompos, és falkája jobban járjon,
mint a jámbor kiszolgáltatottak, az örök vesztes többség.

III.

Néha, amikor egy-egy barika tévesen bégeti el magát, egyből
ott terem a lejattolt fürge terelőmenedzser, a puli. Ő ugyan csak
második vonalas kolomphordozó, de harapása jóval mérgesebb,
mint a Főordasé, aki legtöbbször - megtévesztőn eredetinek tűnő -
Armani báránybőrben jelenik meg a mindennapi birkanyíráson,
és ájtatosan azt prédikálja: Hatalmas áldozatot hozva fáradok azért,
hogy a vállalkozásunk jól működjön, megfelelő irányba haladjon,
biztos jövője legyen, és mindenáron-béren versenyképes tudjon
maradni akkor, amikor mások, hasonszőrűek – rendre becsődölnek.

II.

Így van ez bizony, amióta világ a világ, s megszokásból béget a nyáj.
A farkasok gyomra éppen akkora: belefér az évi összes G.D.Piroska.
Kenőcstől csúszik a taligatengely, és láb-fejektől bűzlik a nagyvilág...
Az üveg(zseb)hegyeken innen és túl régóta látni, mitől rothad a hal.

I.

Na, eleget szexeltük itt a rezet, még a végén a levegőn állva zöldes
színű, bázisos patinánk alakul ki. Most diffundáljunk bele az ágyba,
mint Oxigén a hevített Cuprum szerkezetébe, ha nincs otthon a Bórax..

[Czinege László (tokio170)]

Az illuzionista


Figyeld az ujjam,
nézz a szemembe!
Világod leszek árnyékszopó,
a mestered.
Felgyújtom tested,
lánctalpaimmal átmegyek rajtad,
mint tankok a lepusztult síkságokon,
félig megfagyott rángó-vonagló testeken.
Elfoglalom várad, kitűzöm zászlómat,
beköltözöm agyad hátsó lakótornyába,
elszívom tudásod,
megeszem kocsonyás szürkeállományod,
kiiszom csarnokvized.
Rád borítok egy koszos
lavórnyi szappanhabos időt,
klottgatyában kísértelek
minden percedben,
egészen halálodig.
Üldözni foglak,
rád terpeszkedem,
mint a fény,
nyílásaidon beléd veszem.
Összekeverem emlékeid,
széttúrom álmaid,
felborítom múltad,
jövőképed úgy átformázom,
hogy egyetlen eszköz sem ismeri fel.

Menekülhetsz,
rohanhatsz előlem,
mígnem betakar a fehér csend.
Behavazott szántásokon,
deres kaszálókon zihálhat benned a tér,
űzhet riadalmad feneketlen tó recsegő jegén,
körömbeszakadásig.
Rémülettel vegyesen süllyedsz le
a jégkásás vízben,
pipáló halak közt kapálódzva
tüdőpattanásig,
szívrepedésig,
érverésig.
Akárhová érkezel,
mered alattad egy vaskaró,
épp középen.
Kellemes süllyedést,
szerencsés nyársalást,
én most kilépek:
off.

[Poroszlay Gabriella - gabiga]

Zsörtölődő

Pont hét szó?
Miért nem tíz,
vagy öt?
És mind ilyen
lökött!
Micsoda távolság
kellemes és kápolna
között!
Na, ez épp jól
alliterál,
de az árnyékol
már nem egy
ideál.
Ráadásul ott az a
vöröslő,
ilyent nem találhat
más ki, csak egy
vörös nő.
Nem is lehet ebből
semmi jót sem
írni,
hogy lehet ezt
ép ésszel
kibírni?