4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

A négydimenziós brane



Az ember egy négydimenziós brane-en (membránon) él, és erről nem tud elmozdulni, ettől nehezen is tud elvonatkoztatni. Nézzük pl. a kötéltáncos esetét:
A kötélen egyensúlyozó úgy érzi, hogy csak két irányba tud haladni - előre és hátra, míg a nála jóval kisebb hangya körbe is mászik a kötélen, tehát neki megnyílik az az extra dimenzió, amit az ember nem is érzékel. Viszont a hangya nem tud a kötéltől elmozdulni, akárcsak mi a földi 3-brane-ünktől.
Léteznek alapvetően kicsi extra dimenziók (gondoljunk a hozzánk képest arányítva irdatlanul erős rovarokra, akikre a gravitáció is szinte másként hat), de vélhetően vannak hatalmas és végtelennek tűnő extra dimenziók is, amelyekben a tér 4+n dimenzió mentén terjedhet.

A részletes számítások azt mutatják, ezen KK-módusok kollektív hatása a genfi CERN kutatóközpontban építés alatt lévõ LHC (Large Hadron Collider) kísérleteiben jelentős mérhető effektusokat okoznak, vagyis a nagy extra dimenziós elméletek tesztelhetőek lesznek az LHC-ben! A legszembetűnőbb hatás az lehetne, hogy a nagyenergiás ütközés során egy ilyen KK-módust keltünk. Ennek a módusnak az impulzusa nem a mi négy dimenziónkba esik, vagyis ez a részecske elhagyná a mi brane-ünket. Ennek az a megdöbbentő kísérleti következménye lenne, hogy szemmel láthatólag sérül az energia és az impulzus megmaradásának a törvénye, mivel a KK-módus az energia egy részét elviszi az extra dimenzióba (az ötdimenziós impulzusnak nem kell megmaradnia, mivel a brane jelenléte sérti az ötdimenziós transzlációs szimmetriát, ezért a mi négydimenziós impulzusunk egy része eltűnhet az extra dimenzióban). Például az LHC gyorsítóban (ahol proton fog ütközni antiprotonnal).
Indultunk ki abból, hogy a mostani világegyetem összes anyaga (illetve akkor még energiája) egy kiterjedés nélküli nulldimenziós pontban tömörült össze. Ezt követően az energia átalakult anyaggá, s antianyaggá. A nagy térsűrűség miatt azonban nem volt stabil ez az állapot, így expandált, s robbant az egész. Ám ennek a robbanásnak dimenziórobbanásnak kellet lennie, hiszen akkor még nem létezett egy sem, amiben robbanhatott volna. A robbanás során két különböző világegyetem jött létre: egy anyag és egy antianyag. Ezek mindegyike egy állandó tágulási-összehúzódási folyamaton megy keresztül, egymáshoz viszonyítva fordítottan arányosan.

Amit azonban eddig nem vizsgáltunk: a létrejött idődimenziók. Az idő minden bizonnyal többdimenziós, s nem csak egy, mint ahogy azt mi eddig feltételeztük. Az ősrobbanásnál azonban a különböző dimenziók elosztódtak a mi univerzumunk és az antianyagvilág között. Ezeknek száma természetesen attól függően nő, vagy csökken az egyik helyen, hogy az a tágulási-összehúzódási periódus mely szakaszában van. Nálunk a dimenziók száma
növekvőben, így odaát csökkenőben van. Ha feltételezzük, hogy itt csak az a négy dimenzió létezik, amelyet észlelünk (három tér, egy idő), akkor az univerzum tágulásának lassulásából kiszámíthatjuk, hány dimenzió létezik. Mármint mindkét helyen együttesen.
Nos, hát így lassan oda lyukadunk ki, hogy van pokol, azaz antianyagvilág, és ha megváltozik valami ideát, akkor ott is azonban reakció történik. Ergo: ha meghal valaki, akkor ott újraéled? Ne feledjük odaát az idő a miénkkel ellentétes irányban halad.

Ne térjünk el azonban a fő témánktól a mátrixelmélettől: ha a dimenziórobbanáskor a tágulások mértéke, és iránya különbözőre sikeredett, vagy akár több idődimenzió is jöhetett létre, akkor valós az a gondolat, hogy egy másik, 4+n brane-en élő organizmus játékai lehetünk. Nemde?
Ez indokolhatná az evolúció számlájára írt furcsaságok, megjelenési formák sorozatát, és a földi élőlények (főleg fiatalkori) butaságának, ügyetlenségének, robotszerű tanulási mechanizmusának megfigyelhetőségét is. A gyakran tettenérhető mozgáskoordinációs hibák, a kisléptékű taníthatóság, az ismeretek befogadásának átlagos, alacsony szintje, az önfejűség, a kivagyiság, a deviancia, a kiemelkedési vágy, és a pitiáner motivációs küszöb is mind-mind valószínűsíthetik a földi élőlények kezdetleges, mondhatni "középgyenge interaktív élőrobot" mivoltát.


Szakirodalom: Extra dimenziók, Ahol az idő visszafelé halad)

FILLÉR FERENC:

AHOL AZ IDŐ VISSZAFELÉ HALAD


Ismét célszerű lenne összegezni az eddigi feltételezések alapján
felvázolt ősrobbanás- és világegyetem modellt, hogy aztán könnyebben
érthetőek lehessenek a következő sorok. Tehát abból indultunk ki, hogy a
mostani világegyetem összes anyaga (illetve akkor még energiája) egy
kiterjedés nélküli nulldimenziós pontban tömörült össze. Ezt követően az
energia átalakult anyaggá, s antianyaggá. A nagy térsűrűség miatt azonban
nem volt stabil ez az állapot, így expandált, s robbant az egész. Ám ennek a
robbanásnak dimenziórobbanásnak kellet lennie, hiszen akkor még nem létezett
egy sem, amiben robbanhatott volna. A robbanás során két különböző
világegyetem jött létre: egy anyag és egy antianyag. Ezek mindegyike egy
állandó tágulási-összehúzódási folyamaton megy keresztül, egymáshoz
viszonyítva fordítottan arányosan.

Amit azonban eddig nem vizsgáltunk: a létrejött idődimenziók. Az idő
minden bizonnyal többdimenziós, s nem csak egy, mint ahogy azt mi eddig
feltételeztük. Az ősrobbanásnál azonban a különböző dimenziók elosztódtak a
mi univerzumunk és az antianyag világ között. Ezeknek száma természetesen
attól függően nő, vagy csökken az egyik helyen, hogy az a tágulási-
összehúzódási periódus mely szakaszában van. Nálunk a dimenziók száma
növekvőben, így odaát csökkenőben van. Ha feltételezzük, hogy itt csak az a
négy dimenzió létezik, amelyet észlelünk (három tér, egy idő), akkor az
univerzum tágulásának lassulásából kiszámíthatjuk, hány dimenzió létezik.
Mármint mindkét helyen együttesen.

Ezek száma megközelítőleg hat lehet, s ebből három lehetséges variáció
adódik. Vagy (1) öt tér, egy idő; (2) négy tér, kettő idő; (3) három tér,
három idő. Bár matematikailag mindegyik lehetséges variációnak 33,3% az
esélye, a valóságban azért mégis más a helyzet. Mivel a természet általában
szimmetrikus dolgokat szokott létrehozni, nem lehet ez ebben az esetben sem
másképp. Legalábbis csekély az esélye. Így tehát az tűnik a
legvalószínűbbnek, hogy három tér- és három idődimenzió létezik, ebből kettő
az antianyag világban, a többi pedig nálunk. Ezek szerint az a kettő még két
idődimenzió. Az egyiket most hagyjuk, mert még talán el sem tudjuk képzelni,
ám a másik nagyon is felfogható számunkra. Röviden és tömören megfogalmazva,
odaát az idő a miénkkel ellentétes irányban halad. Ezek szerint
megválaszolhatunk ismét egy nagy kérdést: mi volt az abszolút, az első
ősrobbanás előtt (hiszen az összehúzódási-tágulási periódusból következik,
hogy már ősrobbanások sorozatán mentünk keresztül, vagy ha nem, akkor
fogunk)?

A válasz teljesen egyszerű: az antianyag világ volt legelőször, még az
ősrobbanás előtt. Bár ez elsőre elég meredeknek hangzik, hiszen az
ősrobbanásból eredt az antianyag világ létrejötte. Ám mivel az az időben
hátrafelé halad, már korábban is ott volt, s egyre inkább növekszik ez az
időbeli távolság. Tehát a világ kezdete egyre régebbre tolódik. Most térjünk
át kicsit a fekete lyukakra. Már régóta él az a feltételezés, hogy hatalmas
tömegével nem csak a teret hajlítja meg, hanem az előbbiekben felvázolt két
világ között egy átjárót nyit, egy interdimenzionális nyílást. A megfigyelt
fekete lyukak erre az eredményre engednek következtetni. Többek között
ugyanis azt észlelték, hogy az anyag a közelében teljes egészében fénnyé és
energiává alakult át.

Ez pedig csak úgy lenne lehetséges, ha az anyag antianyaggal találkozna.
Az pedig honnan is jönne, ha nem az antianyag világból. Ez már magában is egy
fantasztikus teória lenne, annak tudatában azonban, hogy az antianyag világ
velünk nem azonos időben található meg, a dolog még szenzációsabb. Ekkor
ugyanis feltételeznünk kellene, hogy a fekete lyukak nemcsak a teret, hanem
az időt is meghajlítják. Ezek szerint nagy gravitációs mező használatával
lehetséges az időutazás. Ez azonban sértené az ok-okozat törvényt, hiszen a
múltban okozna változásokat, s az megváltoztatná a jelenünket. Vagy talán
még sem lép fel ez a paradoxon? Többet erről a Párhuzamos Univerzumok
cikkben olvashatnak.

Húsz százalék az esély arra...

Van egy tavasszal készült képem... Az alábbi téma alapján asszociálva kapta a címét...
Lehetséges lenne? Ki, hogyan látja, miként érzi ezt a 20%-os esélyűre taksált alternatívát?

Hidd el, mátrixban élünk...

Húsz százalék az esély arra, hogy a Mátrixban élünk...
A húsz százalék elég soknak tűnhet, azonban jobban megvizsgálva Dr. Bostrom következtetéseit rá kell jönnünk, hogy van benne valami. Határozottan van benne valami...
Dr. Nick Bostrom az Oxfordi Egyetem filozófia professzora - szó sincs tehát arról, hogy az elmélettel egy szélhámos próbálna internetes "hype"-ot generálni. Legújabb kutatásának témája: mekkora az esély arra, hogy amit valóságnak hiszünk, az valójában csak egy játék?
(Az egész cikket lásd lentebb fájlban.)

A fénynél is gyorsabban.

Teljesen téves az elképzelésünk a térről, időről, de még a logika fogalmáról is - ez derül ki a CERN múlt nyári kísérletéből.
Miközben 2008 nyarán a tudományos világ az építése végéhez közeledő, több milliárd eurós LHC-ra figyelt, az ottani tudósok amúgy "mellékesen" elküldtek kirándulni két piciny fényrészecskét két közeli városba. Valójában egyetlen olyan fotonról van szó, amelyet optikai módon (tükrökkel) szétválasztottak, és a két, immár függetlenül mozgó felét pedig üvegszálas kábelen jó messze távolították egymástól. Mindössze 18 kilométer volt közöttük, amikor megérkeztek az üvegszál végén lévő érzékelőkhöz, és mégis történelmet írtak. Ugyanis, amikor megmérték annak jellemzőit az egyik oldalon, ugyanabban a pillanatban megváltozott a másik állapota is. Nem egy szempillantás, nem is egy milliárdod másodperc múlva, hanem - a mérési hibahatáron belül - valóban azonnal.
(Az egész cikket lásd lentebb fájlban.)

Megtekintések: 2917

Mellékletek:

Válasz hozzáadása

Válasz erre a témára

TACHYONOK?

A szó gyors részecskét jelent, azaz fénynél gyorsabbat. Ugyanis a
speciális relativitáselmélet nem azt tiltja, hogy valami fénynél gyorsabb
legyen, hanem azt, hogy azzá váljon. Lehetnek olyan részecskék, melyek
mindig fénynél gyorsabbak; ha energiát kapnak, lassulnak, fénysebesség felé.
Mellékletek:
Meggyújtották a vizet a fizikusok



Végy egy kémcsövet, töltsd meg sós vízzel, majd tarts egy égő gyufát a kémcsőhöz. Láng lobban fel, ég a víz! Nem bűvésztrükk és nem csalás, valóban kitartóan ég a láng a víz felszínén. Otthon sajnos nem lehet kipróbálni ezt a fantasztikus jelenséget, jól felszerelt fizikai laboratórium kell hozzá.


J. Kanzius (KC Energy, Erie, USA) véletlenül fedezte fel a jelenséget. Hamarosan bemutatták a clevelandi televízióban, és megindultak a találgatások, hogy mi állhat a hátterében.

A tudományos közösség nagyon kétkedve, kritikusan fogadta a bejelentést. Szerencsére akadt két kutató, R. Roy és M. L. Rao a Pennsylvania Egyetem anyagtudományi intézetében, akik vizsgálatra érdemesnek tartották az égő vizet. Módszeres, alapos kísérletekkel tárták fel a hátteret, és eredményeikről a Materials Research Innovations hasábjain számoltak be.

A laboratóriumokban új és új megoldásokat keresnek a víz bontására, hidrogénre és oxigénre történő szétválasztására. Katalizátorokkal, fénnyel, kis energiájú sugárzásokkal próbálkoznak. Kanzius a rádiófrekvenciás besugárzásban találta meg a megoldást. Polarizált, 13,56 megahertzes elektromágneses sugárzás hatására a sós víz szobahőmérsékleten disszociált, vagyis a víz szétvált összetevőire.


Forrás: rustumroy.com

Ég a sós vízből a rádiófrekvenciás sugárzás hatására kivált hidrogén és oxigén, a láng magassága a sótartalomtól függően változik

A kutatók módszeresen végigvizsgáltak egy tágabb frekvenciatartományt, de a jelenség csak a 13,56 megahertz környékén lépett fel. Ebből arra következtettek, hogy egyértelműen valamilyen rezonanciajelenség lépett fel: a besugárzással a sós víz valamilyen saját frekvenciáját "találták el", ez indította el az átalakulást.

A kísérletek során széles határok, 0,1 és 30% között változtatták a sótartalmat. Magasabb sótartalomnál nagyobb, esetenként 10 centiméternél is magasabb volt a láng. A vízbontás teljesen egyértelműen a besugárzáshoz kapcsolódik, a rádiófrekvenciás generátor bekapcsolására azonnal elindul és kikapcsolásra rögtön leáll. A kémcső tetején mindaddig ég a hidrogén-oxigén-levegő keverék, amíg van a vízből.

[origo]
ELTE SAJTÓANYAG

A gyümölcsökben is megtalálható anyag, a
gamma-valerolakton valóban átveheti a kőolaj szerepét?


Előadó:
Dr. Horváth István Tamás
egyetemi tanár
ELTE Kémiai Intézet, Szerves Kémiai Tanszék


A fenntartható fejlődésről
Az emberiség legfontosabb célja az, hogy a civilizáció folyamatos fejlődése mellett az emberek tevékenysége folytatható legyen a végtelen jövőben legalább azonos, de ha lehet jobb életkörülmények között. A fejlődésnek fenntarthatónak kell lennie hosszútávon, vagyis úgy kell kielégíteni a jelenlegi generáció igényeit, hogy azt a következő generáció is meg tudja tenni
A fenntartható fejlődés koncepciónak egyik fontos eleme, hogy olyan sebességgel kell a természetes nyersanyagokat felhasználni, hogy azok mennyisége ne csökkenjen egy elfogadhatatlanul alacsony szint alá.

A vegyipari szerves alap- és segédanyagok több mint 95%-ának nyersanyaga a kőolaj. Ugyanakkor a belső égésű motorok számának rohamos növekedésével a közlekedés is egyre több olajat fogyaszt, a növekvő energiafelhasználás miatt pedig hatalmas mennyiségeket égetünk el erőművekben.
A fenti folyamatok azt eredményezik, hogy a rendelkezésre álló kőolaj belátható időn belül el fog fogyni.


A legfontosabb kihívás
A fenntartható civilizáció egyik legfontosabb technológiai kihívása a kimerülőben lévő szén-alapú nyersanyagok kiváltása az energiatermelésben és a vegyiparban.
Logikusnak tűnik egy olyan új vegyipar tervezése, amely lehetővé teszi a szerves alap- és segédanyagok előállítását növényi eredetű, azaz újratermelhető nyersanyagok feldolgozásával.
Az ötlet jónak tűnik, hiszen a föld fotoszintézisen alapuló biomassza termelése 170.000 millió tonna évente, viszont ennek csak 3%-a kerül hasznosításra.


A problémák
• A hagyományos nyersanyagok (szén, olaj, földgáz) háromdimenziósak, vagyis a lelőhely mélységében is kiterjedt, így kis helyen nagy mennyiség koncentrálódhat belőle. Az ültetvények viszont két dimenzióban terjeszkednek, így azonos mennyiségű alapanyag előállítása sokkal nagyobb területet igényel.
• A növényi eredetű nyersanyagok szükségszerűen időszakos jellegűek, csak az év egy bizonyos részében állnak rendelkezésre. Az ipari termelés és a szükségletek jelentkezése viszont időben folyamatos, nem lehet évszaktól és időjárástól függővé tenni az alapanyag-ellátást.
• A növényi eredetű nyersanyagok jelentős része az élelmiszeripar nyersanyagai is, így ezek energia-, és vegyipari felhasználása esetleg nehézségeket okozhat az emberek élelmezésében - például hirtelen árnövekedéssel – ami etikai kérdéseket is felvet. Tovább nehezíti a jövőt az a tény, hogy a nem-ehető növények termesztése csökkenti az élelmiszeripari nyersanyagokra használható földterület mennyiségét.

Még egy probléma: fenntartható folyadékra van szükség

Mivel az elmúlt ötven év bebizonyította, hogy egy megfelelő folyadék - mint a kőolaj - lehet mind az energia mind a szén-alapú vegyületek alapanyaga, a jövő vegyiparát is egy új és fenntartható folyadékra kellene alapozni. Azért folyadékra és nem gáz vagy szilárd halmazállapotú anyagra, mert a folyadékot a legkönnyebb tárolni és szállítani.

Az ideális fenntartható folyadék tulajdonságai
Az ideális folyadék alkalmas mind az energia, mind a szén-alapú termékek előállítására, növényi eredetű alapanyagokból termelhető, könnyen és biztonságosan lehet nagy mennyiségben tárolni és szállítani. Alacsony az olvadáspontja (hogy használható legyen hideg időben), magas a forrás- és lobbanáspontja (hogy használható legyen meleg időben, és alacsony maradjon az emisszió). Jellemző és könnyen felismerhető illata vagy szaga van (hogy szivárgását könnyen lehessen észlelni), nem toxikus, oldható vízben (a természetes lebomlás miatt), vízzel és oxigénnel lehetőleg ne lépjen könnyen reakcióba. Végül, de nem utolsó sorban fontos szempont az is, hogy kémiailag ne legyen több vegyület keveréke, mert egy adott vegyület koncentrációjának mérése, ellenőrzése és szabályozása sokkal könnyebb feladat, mint vegyületek keverékénél elvégezni ugyanezt.

A gamma-valerolakton (GVL)
Horváth István Tamás professzor és kutatótársai Hasan Mehdi, Fábos Viktória, Mika T. László (ELTE), Boda László (MOL Nyrt.) szerint az ideális fenntartható folyadék legfontosabb jellemzőinek legjobban megfelel a gyümölcsökben kis mennyiségben előforduló és élelmiszer adalékként is gyakran használt gamma-valerolakton (GVL), így alapanyaga lehet az energia és széntartalmú termékek termelésének.

A „GVL-gazdaság” kialakulásának feltételei
A GVL megújuló nyersanyagból előállítható anyag, amely nagy mennyiségben is könnyen és biztonságosan tárolható, valamint szállítható. Jellemző, de elfogadható szaga révén a szivárgások, elfolyások esetén könnyen felismerhető. A vízzel elegyedik, amely elősegíti a biológiai lebomlást. Vegyületek elegye helyett egyszerű kémiai egység, így jelentősen egyszerűsíti ellenőrzését és szabályozását.
Noha a GVL gyümölcsökben megtalálható, ezekben azonban mennyisége nagyon kicsi, így annak kinyerésével nem lehet megoldani az energia-, és vegyipar fenntartható fejlődését.
Horváth István Tamás professzor és kutatótársai a GVL-t először asztali cukorból állították elő. Ez az út ipari méretekben szerintük nem helyes, mert élelmiszerből, illetve olyan növényből vagy természetes anyagból, amit élelmiszernek lehet felhasználni, üzemanyagot készíteni etikailag, morálisan nem helyes.

Szénhidrát alapanyagot - ugyan nehezebben, mint a gyümölcsökből - de kinyerhetünk fákból, növényekből, füvekből (cellulóz vagy hemicellulóz), algákból (akar 50%-ot is tartalmazhatnak) és bogarak vagy rákok páncéljából (kitin) is.

A GVL-gazdaság kialakulásának másik fontos feltétele olyan új reakciók felfedezése és eljárások kifejlesztése amelyek lehetővé teszik a szén-tartalmú vegyületek előállítását. Például, ha a GVL termikus bomlása során négy szénatomot tartalmazó olefin állítható elő, akkor abból mind az etilén mind a propilén, a vegy- és műanyagipar két nagyon fontos alapanyaga, ismert eljárások alkalmazásával termelhetők lennének.

Meg kell tehát oldani, a növényi eredetű, nem-ehető szénhidrátokból történő gazdaságos GVL termelést és kifejleszteni a GVL alapú szerves vegyipart.
Természetesen egy vegyület vagy egy „válasz” nem oldhat meg minden kihívást, de fontos eleme lehet annak a „bio-vegyületekből álló könyvtárnak” amely az emberiség fenntarthatóságát biztosítja.
Tíz weboldal, ami megváltoztatta a világot

IT-Világ | 2010.03.18. | Henryke

De hogyan tudja egy weboldal megváltoztatni a világot? Nos, többféleképpen is. Van, amelyik vásárlási szokásainkat alakította át gyökeresen, de van olyan is, amely a szemléletünket, vagy világnézetünket.


Az interneten milliárdnyi weboldal található, olyan weboldal azonban, amely óriási hatással volt az egész hálóra és ezen keresztül az egész világra, már jóval kevesebb van. Ráadásul, ahogy múlik az idő, egyre kevesebb „világrengető” oldal lesz. Ez így természetes: ahogyan az internet öregszik, egyre inkább a mindennapi dologgá válik. Ami régebben hatalmas innovációnak számított, az újabb generáció számára már nem jelent semmi különöset. Tizenöt évvel ezelőtt egy ingyenes, webes levelezőrendszer képes volt megváltani a világot. Ma már észre sem vesszük, ha megjelenik egy új, az ingyenesség pedig szinte természetes.


Ez a csillapodási-folyamat minden médiában végbemegy: a rádió hőskorában Orson Welles nemzeti pánikot volt képes kirobbantani egy hangjátékkal. Ma már nem hogy hangjáték sincs, de rádiót sem nagyon hallgatunk (kivéve, ha autóban ülünk). A televízió hőskorában az esti filmek vagy filmsorozatok eseményszámba mentek, egész kontinensek várták izgatottan a Dallas, a StarTrek, vagy a Columbo legfrissebb epizódját. Ma már a filmeket/sorozatokat nem a televízióból szerezzük be, sőt a televízió, mint média-platform jelenlegi formájában éppen haldoklik. (igaz, közben még azért nézzük...)

A csillapodási folyamat az interneten is elkezdődött. Érdekes és újszerű dolgokat persze mindig látni fogunk, de hatalmas robbanásra már ne számítsunk. Addig is, amíg kiderül melyek lesznek a következő, óriási hatású oldalak (reméljük azért még lesznek), tekintsük át a régi hősöket. Tíz oldal, amely alaposan felkavarta a kedélyeket!

10. Livejournal – milliók kezdtek el blogolni

Nálunk nem annyira népszerű, angol nyelvterületen azonban mindenki ismeri. Sokan úgy tudják, a Livejournal találta fel a „blogozást”. Ez persze nem így van, a blogot nem ők találták fel, viszont ők voltak az első olyan oldal, ahol milliószámra jelentek meg blogolók, főleg azért, mert ingyenes és könnyen kezelhető rendszert kaptak.


Innen indult az egész blog-őrület...

A Livejournal volt az első rendszer, ahol bárki készíthetett blogot, teljesen ingyen, ráadásul mindenféle szaktudás nélkül. A világon először itt jelentek meg az első, nem IT-s jellegű, és nem rendszergazdák vagy fejlesztők által készített blogok, ami nagyon sokat lendített a műfajon, hiszen a blogok pontosan azért lettek népszerűek, mert nem csak számítástechnikával foglalkoznak. Ráadásul pozitív értelemben vett „mindennapi” emberek (nem újságírók és nem PC-s kockafejek) írják őket. Az LJ azóta tíz éves lett és már korántsem akkora „sláger” mint a régi időkben. Tény azonban, hogy nélkülük nem létezne napjaink népszerű műfaja, a blogolás.

09. Geocities – ingyen weboldalt mindenkinek
Bár azóta már meg is szűnt (csak egy „sorry, Geocities closed” felirat van a címen…), sőt az utolsó öt évben már szinte nem is volt népszerű, a hőskorban a Geocities volt az első (és sokáig egyetlen) szolgáltatás, ahol szaktudás nélkül, sablonokat használva bárki elkészíthette és publikálhatta weboldalát, ráadásul ingyen.


A Yahoo megvette, majd bezárta. Béke poraira.

Az új internetes generációnak ez már természetes. A kilencvenes évek közepén-végén azonban az internet még nem volt „barátságos” hely, mint most. Tudósok, intézmények és egyetemek, IT-szakértők és rendszergazdák hemzsegtek a hálón. Magán jellegű weboldal szinte nem is volt. A Geocities szlogenje a „Make the web accessible for everyone” (legyen a web elérhető bárkinek) tökéletesen bevált: 8-tól 80 évesig, magánszemélyek és cégek, mindenki elkezdte készíteni magának saját kis „Geo-honlapját”. Ekkor születtek az azóta is legendás, „piros-alapon rózsaszín villogó betűk” jellegű, mosolyogtató oldalak. De természetesen születtek igényes oldalak is. A web „kinyílt”. Ma felhasználók/kis cégek már nem csak, mint néma olvasók, inkább mint aktív résztvevők veszik ki a szerepüket a háló kialakításában. Ennek a folyamatnak köszönhetően formálódott az internet olyanra, amit napjainkban is használunk és szeretünk. Később ezerszámra jelentek meg az ingyenes webtárhelyek, a Geocities volt azonban az első, és a legnagyobb hatású. Érdekességnek alant látható a szerző Geocities oldala, 1997-ből.

08. Pandora – személyre szabott rádió
Az internetes rádiók rögtön népszerűek lettek, ahogy a sávszélesség elérte a kritikus-határt, (az ezredforduló környékén) és indulhatott az online stream-őrület. A Shoutcast, vagy éppen a különböző kereskedelmi (és kalóz) rádiók adásai a mai napig népszerűek a netezők között. Az legtöbb online rádió azonban nem más, mint egy előre rögzített műsorfolyam (sokszor reklámokkal együtt), így a sugárzó-platformot leszámítva nem sok különbség van a netes, és a hagyományos rádió között. A Shoutcast és társai tehát nem forradalmat hoztak, csak egy régi megoldást továbbítottak a netre, szinte változatlan formában.


Pandora - magyaroknak nem sugárzunk, sorry!

A Pandora ellenben, valóban megváltoztatta az internetes rádiózást. Szomorú tény, hogy Magyarországról nem érhető el (mondjuk proxy-val igen), így a legtöbben nem is ismerik. A módszer lényege: a hallgató mondja meg, milyen előadók, zenekarok, vagy zenei stílus a kedvence, majd hallgatás közben „osztályozza” a zeneszámokat. Pár órás/napos finomhangolás után, a Pandora végül elkészíti a számunkra tökéletes rádiót. Szerencsére azóta már másolják a módszert buzgón, (pl. Finetune) így kedvünkre találhatunk személyre szabható netes rádiót. A Pandora volt azonban az első, így az érdem az övék, igaz, már nem ők a legnagyobbak. Mint sok más dologban, itt is a Kínaiak viszik a pálmát: a Yobo nevű Pandora-klón pillanatnyilag a világ legnagyobb testreszabható online-rádiója.

07. Hotmail – ingyen levelezés
Napjainkban ez is mindennapos. Nem győzünk válogatni az ingyenes levelezőrendszerek között. Az ingyenes e-mailt azonban egy indiai származású mérnöknek, Sabeer Bhatia-nak köszönhetjük. Sabir ötlete volt ugyanis az webes-alapú, bárhonnan elérhető, ingyenes levelezőrendszer, melyet szerencsére társával Jack Smith-el együtt, meg is valósított 1996 júniusában. A Hotmail név egy referencia a HTML-nyelvre: HoTMaiL. A Hotmail előtt a levelezés a szolgáltatók mail-szerverein zajlott, így egyrészt szolgáltatóhoz kötött dolog volt, másrészt a gépek között sem volt egyszerű „hordozni”, hiszen mindig be kellett állítani a kimenő/bejövő levelek szervereit, lehívni a leveleket (vagy beállítani, hogy a szerveren maradjanak, ha később máshonnan is el akartuk érni), stb, stb.
A Hotmail jelentősen megváltoztatta ezt a fajta megközelítést: a felhasználó ingyen kaphat e-mail címet, a legtöbb esetben fogalma sincs róla mi az a POP3 vagy SMTP szerver (és ez így is van rendjén), és teljesen természetes számára, hogy a leveleket olvasni kell, nem pedig „lehívni a mail-szerverről” (ahonnan aztán eltűnik..).

06. Facebook – mindenki bejelölt mindenkit.
A világ „ivivje”, a Google után az internet egyik leglátogatottabb oldala (idén meg is előzte a keresőt). Mark Elliot Zuckerberg találmánya óriási hatással volt az internetre. A Facebook-ról részletesen írtunk ebben a cikkünkben.

05. Project Gutenberg – ingyen e-könyvet mindenkinek!
Bár a sajtó mostanában a Google „könyv-szkennelési” mizériájától hangos, az egész elképzelés, ha nem is a Google által tervezett megalomániás méretekben, de már rég megvalósult. A Project Gutenberg volt az első oldal, ahol e-könyveket olvashattunk, ráadásul több nyelven is, és teljesen ingyen. Jelenleg is rengeteg művet érhetünk el teljesen ingyen, regisztráció nélkül, s bár a PB hatása már nem olyan elsöprő, mint az ezredforduló előtt volt, ha annak idején ők nem kezdik el népszerűsíteni az e-book-ot, akkor lehet, hogy napjainkban nem is létezne ez a formátum.


Ha ezt Gutenberg megérhette volna!

Érdekesség: a PB a világ legöregebb digitális könyvtára, hiszen már jóval az internet elterjedése előtt, 1971-ben megalapította Michael S. Hart.

04. Wikipédia –Encyclopedia Britannica szorozva 952-vel

952 darab Encyclopedia Britannica. Ilyen óriási lenne a Wikipédia, ha kinyomtatná valaki, de senki nem vállalkozik rá, mivel egyrészt rengeteg papírt igényelne, másrészt a kész könyvet csak targoncával lehetne mozgásba hozni, óriási súlya miatt. Egy „darabot” (kb. ötezer oldalt) azért már kinyomtattak belőle, csak a poén miatt, az eredmény a képen látható.


A Wikipédia egy szeletkéje - kinyomtatva.

Bár a legnagyobb hírügynökségek fenntartással (vagy irigységgel?) kezelik a Wikit (sőt sokan megtiltják dolgozóiknak, hogy használják) ez nem változtat a tényen: a világon a legnagyobb, és legjobban használható online lexikon a Wikipédia. Pillanatnyilag több mint hárommillió angol nyelvű szócikk található benne (a szám folyamatosan növekszik), ehhez jönnek még a különböző „honosított” Wikipédiák (a magyarban például több, mint százötvenezer szócikk van).

03. Twitter – csiripeléssel forradalom
Miért lett a Twitter ilyen népszerű? Erről évek óta vitatkoznak az IT-elemzők és szakemberek. Konkrét válasz nincs (és valószínűleg nem is lesz). Gondosan megvizsgálva a Twittert láthatjuk, hogy nem egy „nagy találmány”, rövid szöveges, követhető (followers) blogszerű bejegyzések, egyszerű felületen. Talán az egyszerűség, talán az, hogy mobilról is frissíthető volt, esetleg a „followers”-rendszer… De talán csak a divat kapta fel... Akármi is volt a katalizátor, mára a Twitter az internet egyik legnépszerűbb szolgáltatása. Twitter csiripelések képesek választások eredményét befolyásolni, sőt, sokszor a hírek a Twitterről indulnak. Michael Jackson halálának hírét például a Twiterről vette át a CNN, majd innen a világ többi része.


Az eredeti Twitter-terv, ahogyan azt Jack papírra vetette.

A Twittert 2000-ben találta ki Jack Dorsey, de a megvalósításra csak 2006-ben került sor. A Twitter akkora siker lett, hogy a műfajnak már saját elnevezése is van: a szociális-háló (pl. Facebook) alapján, a Twitter és a Twitter klónok az információs-háló (information-network) besorolást kapták. Mint mindenki, mi is csiripelünk, a Techline Tweet itt található.

02. eBay – te eladod, én megveszem

Különösebben nem is kell ecsetelni. Az eBay hatása az elektronikus kereskedelemre óriási, mind a mai napig (például a PayPal is az eBay „terméke”). Az eBay-t 1995-ben alapította Pierre Omidyar „AuctionWeb” néven, elerdetileg csak a adás-vételt bonyolító scriptet akarta vele tesztelni, a próbaverzió azonban olyan sikeres lett, hogy folytatta a projectet. Az eredeti elképzelés az volt, hogy olyan dolgokat adnak-vesznek majd a rendszeren keresztül, melyek máshonnan nem beszerezhetőek. Vagy azért mert személyes jellegű, alacsony értékű tárgyak (Pierre eredetileg használt háztartási gépekre és alkatrészekre gondolt), vagy éppen ellenkezőleg: mert különlegesek, nehezen beszerezhetőek. Az eBay azonban túlnőtte magát: számítógépek, berendezési tárgyak, szórakoztató-elektronikai berendezések, gépjárművek és más egyebek milliói rendszerezve, eladásra felkínálva és eladva naponta, a világ legnagyobb piacterén. Az eBay-en azóta már eladásra kínáltak mindent, ami csak létezik: fél-vesét (ez meghiúsult, mivel a szervkereskedelem az USA-ban illegális), szüzességet (ez a tranzakció sikeresen khmm.. lezajlott…) eredeti német tigristankot, hárommillió dolláros bélyeget, de láthattunk már százezer dolláros „misztikus dobozt” is (csak azt tudja meg, hogy mi rejlik benne, aki megveszi… okos).

01. Google – pedig csak egy kereső
Keresők voltak és lesznek a Google után is. Sőt, még csak azt sem mondhatjuk, hogy a Google találta fel, vagy újította volna meg jelentősen a keresést, hiszen nem: az eljárás alapját Paul Flaherty-nek (Altavista) köszönhetjük. Ennek ellenére a Google a világ legnépszerűbb keresője lett. Talán azért, mert valóban annyira jó, talán csak azért mert egyszerű, esetleg mert gyors és releváns. De talán csak jó időben voltak jó helyen. Persze csak egy keresővel a Google sem tudta elérni mindazt, amit elért: remek innovációk, pontosan a megfelelő időben és formában. Gmail, Google Docs, Android telefonok, Google Maps és még sorolhatnánk.
Tükrökkel teli terem

A világegyetem történetének egy hosszú szakaszát ma már egységes elmélettel, a megfigyelhető jelenségekkel összhangban írja le a modern fizika. Nincs ismeretünk viszont a kezdetekről, ezért kérdések sokasága fogalmazódhat meg.

Hogyan és miért született a világegyetem? Milyen feltételek uralkodtak akkor? Volt-e valami, illetve mi volt univerzumunk kezdete előtt? Mikor kezdődött az idő? Több világegyetem van? Véget érnek-e és ha igen, hogyan a világegyetemek? Ma is születnek új világok? A fizikusok keresik a válaszokat. Merész elméletek születnek, valóságalapjuk ellenőrzése azonban egyelőre meghaladja lehetőségeink határait. Lehet, hogy az új elméletek között már ott a helyes megoldás, de lehet, hogy valamennyi gondolatmenet téves.


Ősrobbanás, kozmikus infláció


Az ősrobbanás (big bang) elmélete úgy született meg 1927-ben, hogy a megfigyelt jelenségeket, az ismert fizikai törvények segítségével a jelenből a múltba extrapolálták; az elméletet elsőként a belga Georges Lemaitre fogalmazta meg. Az 1920-as években fedezték fel, hogy a galaxisok állandóan távolodnak tőlünk, távolodnak egymástól. Ha a tágulást megfordítjuk, abból az adódik, hogy 13,7 milliárd évvel ezelőtt a világegyetem nagyon kicsi, nagyon sűrű és nagyon forró volt. A mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás felfedezése 1964-ben fényesen igazolta az elméletet, a háttérsugárzás az ősrobbanás utáni pillanatok máig fennmaradt maradványának tekinthető. 1981-ben új elemmel bővült az univerzum történetének leírása. Alan Guth amerikai fizikus a megfigyelhető világegyetem meglepő egyformaságát azzal magyarázta, hogy a tágulás kezdetén volt egy szakasz, amikor a tágulás viharos gyorsaságú volt, ez a kozmikus infláció kora. Ez az infláció az első másodperc elején történt, a másodperc százezerbillió-trilliomod része és a másodperc százbilliótrilliomod része között. Ha leírjuk ezeket a számokat, akkor másodpercben mérve az időt, 35, illetve 32 nulla után következik az első értékes számjegy.
A hajdani infláció lehetőségét elfogadva is nyitva marad a kérdés, mi volt előtte? A válasz keresésénél azonban falba ütközünk. A modern fizika két alappillére, a kvantumtérelmélet és az általános relativitáselmélet itt már nem működik, a formulák matematikailag kezelhetetlenné válnak. A fizika egyelőre nem képes leírni az anyag, az energia, a tér-idő viselkedését teljesen szélsőséges körülmények között. Nagy erőkkel keresik a gravitáció kvantumelméletét, sokan fáradoznak a kölcsönhatások egységes teóriájának kidolgozásán. Ezzel párhuzamosan teljesen más alapokról induló, merészebbnél merészebb feltevéseket megfogalmazó hipotézisek születnek.

Fekete lyukak tengere

Az egyik elképzelés szerint a százezerbillió- trilliomod másodpercet megelőző időszakban a világegyetem mikroszkopikus fekete lyukak tengere volt. A fekete lyukak sűrűsége a kvantummechanika határozatlansági relációja miatt fluktuált. Ha a tér egy tartományában éppen lecsökkent a sűrűségük, akkor nem voltak képesek egyenletesen kitölteni a teret eseményhorizontjukkal, vagyis nem tudtak mindent magukba zárni. Ezeken a köztes területeken fekete lyukaktól mentes, sugárzással teli tér alakult ki. Az elképzelés itt kapcsolódik az ősrobbanás elméletéhez, annak kezelhető része is sugárzási térrel indul. Fekete lyukak tengerében törvényszerűen fellépő ingadozásokkal indulhatott, majd az ősrobbanás ismert történetével folytatódott világegyetemünk néhány első pillanata? A 100 grammnál is kisebb tömegű mikroszkopikus fekete lyukakról egyesek feltételezik, mások viszont vitatják, hogy napjainkig is fennmaradhattak. Lehet, hogy mágneses monopólust zártak magukba, ez lehet máig tartó hosszú életük titka. Lehet, hogy egy monopólusokon meghízott fekete lyuk üldögél a Tejútrendszer közepén? A modern elméletek számolnak mágneses egypólus létezésével, de a kitartó keresés ellenére még sohasem sikerült észlelni őket. Ez a modell felveti az egyik alapkérdést: vajon az idő az ősrobbanással kezdődött? Miért jöttek létre bizonyos dolgok és mások miért nem?

A húrelmélet és a bránok

Egy másik forgatókönyv szerint az ősrobbanás nem az idő kezdete, csak egy kozmológiai ciklusé. Ez a modell a részecskéket rezgő húrokként kezelő húrelmélet eredményeit használja fel. A húr- és a szuperhúrelméletet a relativitáselmélet és a kvantummechnika egyesítésére dolgozták ki; az elméletben az ismert 3 térdimenzió mellett egy sor extra térdimenzió is létezik. Látható világegyetemünk egy háromdimenziós lap, amely egy négydimenziós térben lebeg. (A háromdimenziós lapot membránnak vagy bránnak nevezik, angolul membrane és brane.) A négydimenziós térben nemcsak a mi világunk lebeg, hanem más bránok is, amelyekben a fizika törvényei teljesen eltérhetnek a mi világunk törvényeitől. Ezek időnként összeütköznek, a hőmérséklet fantasztikusan magasra, százezertrillió fokra emelkedik, az energia egy része anyaggá kondenzálódik. Saját bránunkról nézve az ütközés és annak folytatása úgy néz ki, mint egy ősrobbanás. Ez azonban nem a világegyetem kezdete, hiszen a bránok az összeütközés előtt is léteztek. Az ütközés után a bránok kiterjednek, gyorsuló ütemben tágítják a teret. A sötét energia idővel lefékezi ezt a tágulást, a bránok lelassulnak, majd ismét egymás felé mozognak. Előbb-utóbb ismét összeütköznek, a mi bránunk új anyagot és sugárzást kap – ismét végbemegy egy ősrobbanás. A bránok összeütközésekor fekete lyukak is keletkezhetnek – ez kapcsolódási pontot jelent a fekete lyukakból induló világmodellhez.

Anyauniverzum, bébik, sötét energia


Ha merész a képzeletünk, elképzelhetünk egy anyauniverzumot, amelynek gyermekei születnek, a mi világunk lenne az egyik gyermek. Az alapfeltevés szerint az univerzum tágulásával egy adott térfogatban növekszik a sötét energia mennyisége. (Attól a részletkérdéstől eltekinthetünk, hogy fogalmunk sincs, valójában mi a sötét energia, csak annyit tudni róla, hogy a gravitáció ellen hat.) A koncentrálódó sötét energia szétszakítja a galaxisokat, a csillagokat, még az atomokat is darabokra töri. Ez a nagy szétszakadás (big rip), mely megfordíthatatlan katasztrófát okoz. Az utolsó pillanatban azonban minden jóra fordul. Mindössze a másodperc milliárd-trilliomod részével (27 darab nulla) a nagy szétszakadás előtt a sötét energia vonzó része legyőzi a taszító részt. Ekkor sok-sok kis világegyetem születik, ezek egyike lehet a miénk. A történet innen a hagyományos ősrobbanás-történet inflációs szakaszával folytatódik. Az anyag összecsomósodik, megszületnek a csillagok és a galaxisok. Idővel a folyamat megismétlődik, a bébivilágegyetemek felnőnek, maguk is anyauniverzumok lesznek és mérhetetlenül sok bébiuniverzum születik majd belőlük.
Mások arra gondolnak, hogy az univerzum a fekete lyukakon keresztül reprodukálja önmagát. A minden anyagot elnyelő fekete lyukban univerzumbébik születnek és ezekben már kissé mások lesznek a fizika törvényei. Ez az elmélet világegyetem-méretekben számol a természetes kiválasztódással. A több fekete lyukkal bíró világegyetemeknek több bébijük születik, a fizika törvényei ezért úgy alakulnak majd, hogy kedvezzenek a fekete lyukak kialakulásának.
Az is lehet, hogy a világegyetem olyan, mint egy tükrökkel teli terem, amely valójában kicsi, de a tükrök közt ide-oda verődő fény nagynak és változatosnak láttatja. Tükrünk egyelőre nagyon homályos.

Kozmikus kirakós


A Hubble-űrteleszkóppal sikerült minden korábbinál távolabb lévő törpegalaxisokat és bennük talán a Világegyetem legelső generációjához tartozó csillagokat megfigyelni. A Fornax csillagképben megörökített kilenc objektum a távoli és fiatal Világegyetemben eddig azonosított legkisebb galaxisokhoz tartozik. Méretük tízszerszázszor kisebb a Tejútrendszerénél, azaz néhány tízezer, illetve néhány ezer fényévnél nem nagyobb az átmérőjük. A most vizsgált törpegalaxisok közel egymilliárd évvel a Nagy Bumm kezdőpillanata után léteztek. A kilenc csillagváros közül három alakja elnyúlt, illetve szakadozott – ez a közelükben lévő egyéb objektumokkal fennálló heves kölcsönhatásokra utal.


DR. JÉKI LÁSZLÓ
A relativitás tesztelése

Az általános relativitás elméletének legjobban ellenőrzött kísérleti tesztje a Föld körül keringő háromtonnás műhold, a Gravity Probe B néven ismert szatellit. Elsőként 1960-ban vetették fel ezt az ötletet, s a terv végül a Stanford Egyetem, a NASA és a Lockheed Martin Space Systems együttműködésével valósult meg.


Írta: Miki Meek

Több mint egy éve kering a Föld körül a legmodernebb és technikailag legpontosabb kísérleti berendezés, amely Albert Einstein általános relativitáselméletét teszteli, s amely az adatgyűjtés utolsó fázisába lépett. A következő néhány hónapban a Stanford Egyetem tudósai befejezik a Gravity Probe B (GP-B) adatainak összegyűjtését, s ettől azt remélik, hogy mérni tudnak két olyan effektust, amelyet Einstein 1916-os teóriája, a gravitáció leírása már megjósolt.

"Majdnem minden fizikus egyetértene azzal, hogy a fizikai elméletek közül intellektuálisan a legszebb Einstein relativitása" - mondja Francis Everitt, a GP-B vizsgálatait vezető tudós, a Stanford Egyetem professzora. "Ám ha azt a kissé zavaró kérdést tenné fel, hogy hány kísérletet végeztünk ezzel kapcsolatban - nos hát, akkor a válasz ez: nagyon keveset."

A relativitás szerint a masszív testek, mint például a Föld vagy egy csillag behorpasztják és elhajlítják azt a négydimenziós szerkezetet, amelyet téridőnek hívunk. Ez a behorpadás, amelyet angolul geodetic effectnek, "magyarul" pedig geodetikus effektusnak (jobban mondva: földi hatásnak) is neveznek - az, amit gravitációnak tapasztalunk. Gondoljunk egy guruló labdára egy matrac közepén: a benyomódás, amely így keletkezik, magához húzza a matracon lévő kisebb tömegű tárgyakat, a guruló labda felé, csakúgy, mint ahogyan a könnyebb objektumok a Föld felé zuhannak. Jóllehet a téridő görbületét megfigyelték már, még senki sem mérte meg ezt ilyen ellenőrzött kísérlet keretei között.

Az általános relativitás elmélete egy másik hatást is megjósolt, amelyet viszont még soha nem igazoltak. Ezt a "felcsavarás"-nak, "frame-dragging"-nek nevezett jelenséget az magyarázza, hogy a Föld forgása magával húzza a lokális téridőt. Ez ahhoz hasonló, mintha egy kicsi, pörgő labdát egy tál mézbe dobnánk, és ez persze a mézet magával rántaná, maga körül "forgatná". A GP-B, amely 642 kilométer magasságban kering a Föld körül, ezeket az effektusokat kutatja, méghozzá négy szuperérzékeny giroszkóp (pörgettyű) segítségével.

Az olvasztott kvarcból készített giroszkópok mindegyike pingponglabda nagyságú, s percenként 10 ezer fordulatot képes megtenni. Ezek a valaha készült legtökéletesebb gömb alakú tárgyak. A pörgettyűket egy nagy termoszpalackba rakták, amelyet szuperhideg folyékony héliummal töltöttek meg, hogy stabilizálják a hőmérsékletet. A giroszkópokat fixálták is, vagyis egy irányadó csillagra, az IM Pegasira állították rá, amely a tudósoknak referenciapontként szolgál, amikor megmérik a pörgési tengely módosulását. A geodetikus hatás és a "felcsavarás" ugyanis egyaránt a giroszkópok pörgési tengelyének imbolygását kellene hogy okozza, amint a GP-B a Föld körül kering.

A geodetikus hatás a tudósok számításai szerint 6,6 ívmásodpercnyi szöggel módosíthatja évente a pörgési tengely irányát, az irányadó csillaghoz képest. A "felcsavarás" miatt 0,41 ívmásodpercnyi változás várható, mégpedig a Föld forgásának irányába. A tudósok várhatóan egy évet töltenek majd az adatok elemzésével, és csak azután teszik közzé értekezésüket. Ha az eredmények egyeznek Einstein elméletének előrejelzésével, akkor a kísérlet megerősíti azokat az alapfeltételezéseket, amelyeket az univerzumról és a relativitás matematikájáról korábban tettek. Ugyancsak segíthet a tudósoknak abban, hogy számításokat végezzenek a földi "felcsavarásnál" sokkal nagyobb effektus, a fekete lyukak mentén kialakuló hasonló hatás erejéről.

A Túl Einsteinen ("Beyond Einstein") elnevezésű NASA-program többek között éppen erre keres bizonyítékot, miközben az univerzum szerkezetét és fejlődését tanulmányozza. Mindazonáltal ha az adatok inkonzisztensek, nem illenek össze Einstein előrejelzéseivel, akkor a tudósok más elméletek után nézhetnek, amelyek tökéletesítik a relativitást, amely a modern fizika egyik sarokköve. "Tudjuk, hogy bizonyos értelemben Einstein teóriája nem lehet az utolsó szó a vitában, mert az nem egyeztethető össze a kvantumfizikával. [Ez egy olyan elmélet, amely az atomokat és a szubatomi részecskéket írja le.]" - magyarázza Everitt, aki több mint negyven évig dolgozott azon, hogy a GP-B-t felbocsássák az űrbe. "Nem mondom, hogy a GP-B bizonyosan megoldásokat szolgáltat e tárgykörben, de ha valami olyasmit fedezünk fel, ami nem illik a képbe, akkor talán útmutatást kapunk ahhoz, hogy milyen elméleti irányba kell továbbhaladnunk."
A dimenziós analógia

A három dimenzióból a negyedikbe többek közt a dimenziós analógia révén juthatunk el. Ilyenkor megnézzük, hogyan viszonyul az (n−1) dimenzió az n dimenzióhoz, és ebből kikövetkeztetjük, hogy viszonyulna az n dimenzió az (n+1) dimenzióhoz.

Edwin Abbott Abbott Síkföld című könyvében egy olyan négyzetről ír, amely kétdimenziós világban él, mint egy papír felszíne. Egy háromdimenziós lénynek e négyzet szempontjából látszólag isteni hatalma van: képes például egy páncélszekrényből tárgyakat kivenni anélkül, hogy kinyitná (azáltal, hogy a harmadik dimenzión keresztül mozgatja őket), lát mindent, ami a kétdimenziós szemszögből falak mögé van elzárva, s eközben teljesen láthatatlan marad, mert a síktól néhány centire áll a harmadik dimenzióban. A dimenziós analógia arra enged következtetni, hogy egy négydimenziós lény hasonló bravúrokra lenne képes a mi háromdimenziós perspektívánkból. Ezt Rudy Rucker Spaceland („Térország”) című regényében mutatja be, melynek főhőse négydimenziós lényekkel találkozik, akik ilyen képességről tesznek bizonyságot.

A negyedik dimenzió elképzeléséhez hasznos lehet a dimenziós analógiát a vetítésre alkalmazni: ilyenkor egy n dimenziós tárgyat n−1 dimenzióban ábrázolunk. A képernyő, amelyet lát, például kétdimenziós, és a háromdimenziós emberek, helyek és tárgyak képei egyaránt két dimenzióban jelennek meg rajta. Ezekről hiányzik a harmadik dimenzióra, a mélységre vonatkozó információ, de lehet rá következtetni. A szem retináját receptorok kétdimenziós csoportja alkotja, de közvetett információkból (például árnyékok, rövidülés stb.) a tárgyak háromdimenziós természetét is érzékelni tudja. A művészek a perspektíva révén tudnak kétdimenziós festményeiknek háromdimenziós mélységet adni.

Ugyanígy, a negyedik dimenzióban lévő tárgyakat le lehet képezni matematikailag az általunk ismert 3 dimenzióba, ahol kényelmesebben vizsgálhatjuk őket. Ez esetben egy négydimenziós szem „retinája” a receptorok háromdimenziós csoportja lenne. Egy ilyen szemmel rendelkező képzeletbeli lény a négydimenziós tárgyak természetét a retinájára érkező háromdimenziós képből tudná kikövetkeztetni. A négy dimenzió perspektivikus vetítése hasonlóan történik, mint a három dimenzió esetében, tehát például rövidülést fogunk tapasztalni. Ez fog a látott háromdimenziós képeknek négydimenziós mélységet adni.


A dimenziós analógia az ilyen vetítések megértésében is segít. A kétdimenziós tárgyakat például egydimenziós határok veszik körül: a négyzetet négy oldal határolja. A háromdimenziós tárgyakat kétdimenziós felületek határolják: egy kocka felülete 6 négyzetből áll. A dimenziós analógia révén belátható, hogy a négydimenziós kockát, az ún. hiperkockát háromdimenziós testek határolják. És matematikailag valóban erről van szó: a hiperkockát 8 kocka határolja. Ezzel mindenképpen tisztában kell lennünk, hogy megértsük egy hiperkocka háromdimenziós vetületét. A hiperkocka felszínét térfogatokra vetítjük le, nem pusztán kétdimenziós felületekre. Így érthetjük meg a hasonló vetítések sajátosságait, ami máskülönben nehezen sikerülhet.

Kedvelt falfirka (graffiti) a négydimenziós tér nehéz megértését illusztrálandó: „Mondd el egy vonalnak, hogy mi az a gömb…”.

Forrás: Wikipédia
Mesterséges világegyetemben élünk?

2010. szeptember 01.


A hívők és a szkeptikusok évezredek óta vitatkoznak azon, hogy vajon a világot isten teremtette, vagy nincs is más, csak a természet. Néhány megrögzött sci-fi őrülttől eltekintve eddig senki sem állt elő egy harmadik lehetőséggel: a világmindenséget "teremtették", de nem egy isten, hanem hozzánk hasonló értelmes halandó lények.

Nos, Dr John Gribbin, a Sussexi egyetem kozmológusa, számos sikeres ismeretterjesztő könyv írója úgy véli: könnyen lehet, hogy egy másik univerzumban nálunk nem is feltétlenül fejlettebb lények kísérleteztek egy nagy részecskegyorsítóval, amikor - szándékosan vagy véletlenül - létrehozták azt a fekete lyukat, amelyen belül kialakult a világegyetemünk.


Bizonyára emlékeznek még, hogy a genfi Nagy hadronütköztető (LHC) beindítását világszerte kisebb pánik kísérte, egyesek attól tartottak, hogy a részecskegyorsítóban fekete lyuk keletkezik, amely aztán bekebelezi a Földet, vagy akár az egész Tejútat. Amerikában néhányan még pert is akartak indítani az LHC-t üzemeltető CERN atomkutató központ ellen, mondván, hogy veszélybe sodorják a világot. (Nem világos persze, mit értek volna egy bírósági ítélettel, ha tényleg beüt a világvége...)

Dr John Gribbin szerint az LHC semmilyen veszélyt nem jelent, csak olyan apró fekete lyuk jöhet benne létre, amely még egy atomot sem igazán tud elnyelni. Egészen más kérdés, mi történik a fekete lyukon belül.

A brit tudós szerint az LHC-nál csak egy kicsivel kell nagyobb részecskegyorsító ahhoz, hogy akkora fekete lyuk jöjjön létre, amelyben már kialakulhat egy új univerzum. Szerinte ezt többek között az teszi lehetővé, hogy hiába van egyetlen atomban is sok energia, a belső világegyetem létrejöttéhez nem kell kívülről rengeteg energiát bevinni a fekete lyukba, mert belül a pozitív és a gravitációhoz kapcsolódó negatív energia egyensúlyban van. (A negatív energia léte is a kvantumfizikából következő, ma még erősen vitatott elmélet.) Vagyis nem kell túl sok energia egy új világegyetem gyártásához...


Fekete lyukat létrehozni tulajdonképpen nem is nagyon nehéz: minden testnek vagy egy olyan kritikus mérete, aminél ha kisebbre zsugorodik, fekete lyuk lesz belőle. A Föld tömegét például egyetlen egy centi sugarú gömbbe kellene zsúfolni, hogy fekete lyukká váljon.

Dr John Gribbin szerint mindegy is, milyen kicsi egy fekete lyuk, a gravitáció és a pozitív energia egyensúlya miatt meg van benne a lehetőség, hogy egy világegyetem alakuljon ki benne. Egy laboratóriumban is lehet univerzumot "teremteni".

A modern fizikában általánosan elfogadott nézet, hogy a tér-idő különböző részeiben különböző univerzumok léteznek, amelyekben el is térhetnek egymástól a fizikai jellemzők, például a gravitáció ereje. A Sussex-i kozmológus úgy véli, ha valóban intelligens lények hozták létre mesterségesen a világunkat, csak az indulásért, a Nagy Bummért felelnek. A többi már az új világ belső törvényszerűségei szerint történt, ekkor már kívülről nem lehet beavatkozni a fejlődésébe.

Dr John Gribbin hangsúlyozza, a legmegdöbbentőbb az új elmélet kapcsán, hogy milyen nagy a valószínűsége. Ha ugyanis sok univerzum van, nagyon nagy a valószínűsége, hogy egyes világokban kifejlődnek olyan intelligens fajok, amelyek képesek részecskegyorsítót készíteni és fekete lyukakat alkotni. Mi sem állunk ettől távol.

Harmonet
Minden fekete lyukban egy másik világegyetem lehet

2010. augusztus 03.

- aqui.la

Nikodem Poplawski, aki Bloomingtonban, az Indiana egyetemen dolgozik, Einstein általános relativitás elméletét továbbgondolva azt próbálta elméletileg meghatározni, hogyan mozoghatnak a fekete lyukakba bekerülő részecskék. Így jutott a New Scientist magazinban és a Physics Letters B szaklapban ismertetett elméleti következtetésre.


Mint mondta, a Tejút, vagy már galaxisok központjában található hatalmas fekete lyukak hidak lehetnek más világegyetemekbe.


Fantáziarajz egy fekete lyukról (Wikipedia)


(A fekete lyuk olyan égitest, amelynek a felszínén a szökési sebesség eléri vagy meghaladja a fénysebesség értékét, magyarán olyan nagy a tömegvonzása, hogy még a fény sem tudja elhagyni. Létezését az általános relativitáselmélet jósolta meg. Itt a most általánosan elfogadott elméletek szerint a gravitációs erő minden más anyagi erőnél nagyobb lesz, s az anyag egyetlen pontba húzódik össze, bizonyos fizikai mennyiségek, mint a sűrűség, a téridő-görbület végtelenné válnak - ez a szingularitás.)

Poplawski szerint azonban ahelyett, hogy az anyag sűrűsége végtelenné válna a szingularitásban, inkább egy "rugóhatás" lép fel, a téridő görbülete ellenáll a gravitáció hatalmas erejének. A téridő úgy viselkedik, mint egy összenyomott rugó, a fekete lyukba bekerülő egyre több anyag miatt növekszik a gravitáció, a téridő pedig a növekvő nyomás hatására "visszarúg" és folyamatosan tágul.


Felvétel az M81 spirális galaxisról, közepén fekete lyukkal (NASA)

A lengyel kozmológus úgy véli, ez lehet a magyarázat saját világmindenségünk tágulására is.

Az persze kérdéses, lehet-e valaha is kísérletileg igazolni Poplawski elméletét, hiszen a fekete lyukakat semmi nem hagyhatja el, így lehetetlen információt szerezni arról, mi zajlik odabent.

Poplawski azonban még ezt is megkérdőjelezi: szerinte ha mi valóban egy forgó fekete lyukban levő világmindenségben élünk, a forgásnak hatása lehet a benti téridőre, a világmindenségnek lehet egy kitüntetett iránya. Ez összefüggésben állhat az anyag és az antianyag egyensúlyának hiányával és megmagyarázhatja a neutrinók rezgését.
A világ egy hatalmas hologram?

2009. január 16.

A NewScientist szerint a GEO 600 nevű kísérlet eredeti célja az volt, hogy végre kimutassák az elméleti fizika által megjövendölt gravitációs hullámokat, amelyeket hatalmas tömegű és sűrűségű égitestek, például fekete lyukak vagy neutron csillagok indítanak útra a téridőben. Nem találtak egyetlen gravitációs hullámot sem, viszont hatalmas műszereikkel rögzítettek valami megmagyarázhatatlan háttérzajt.


A Hanover közelében működő laboratórium munkatársai hónapokig törték a fejüket, de nem találtak magyarázatot a jelenségre. Aztán jelentkezett náluk Craig Hogan, a Fermilab (Batavia, Illinois) fizikusa, aki - mint kiderült - előre megjósolta a zajt. Szerinte a GEO 600 akaratlanul is a téridő alapjaiba botlott. A zajt a téridő kvantum mozgása okozza, mert a téridő Hogan szerint nem olyan sima kontinuum, mint Einstein feltételezte, hanem parányi részecskékből, kvantumokból áll. Ha elég nagy felbontással szemléljük, mint ezt a GEO 600 teszi, a "kép" apró pontokra esik szét. Valahogy úgy, mint amikor egy fotót közelről vizsgálva egyszer csak azt látjuk, pixelekből áll.

Ha ez még nem lenne elég sokkoló, Hogan tovább fejleszti elméletét: "Ha a GEO 600 eredménye azt jelenti, amit feltételezek, akkor mi mind egy hatalmas kozmikus hologramban élünk."

Az ötlet, hogy az univerzum egy hologram elég abszurdnak tűnhet, mégis jól illeszkedik az elméleti fizikához és számos kérdésre ad logikus, bár hajmeresztő magyarázatot.

Már a 90-es években Leonard Susskind fizikus és a Nóbel-díjas Gerard 't Hooft előállt az ötlettel, hogy a világegyetem valójában holografikus kivetülés. Amit mi nap mint nap tapasztalunk, csak egy háromdimenziós holografikus kivetülése valaminek, ami egy távoli, a világegyetem szélén levő kétdimenziós felületen történik.

Az egész hologram elmélet jól illeszkedik a fekete lyukak paradoxonának magyarázatához. Stephen Hawking vetette fel a 70-es években, hogy a fekete lyukak nem tökéletesen "feketék", lassan sugárzás távozik belőlük és így elpárolognak, idővel teljesen megszűnnek. A paradoxont az okozza, hogy a sugárzással nem kerül ki információ a fekete lyukból, így a lyuk elpárolgásával elvész a lyuk helyén eredetileg összeomlott csillaggal kapcsolatos minden információ. Ez pedig ellentmond az információ megmaradás elvének.


A fekete lyukak paradoxonát Jacob Bekenstein oldotta fel, aki szerint a fekete lyuk esemény horizontja arányos a benne rejlő információval és az esemény horizont felületén levő kvantum méretű szakadásokból vissza lehet fejteni a belül levő információt. (Az esemény horizont a fekete lyuk határa, azon belülről elvileg semmi nem jöhet ki.) Ez azért lényeges, mert egy felület történéseinek kivetítésével dekódolható egy korábbi csillag háromdimenziós képe.

Susskind és 't Hooft ezt az elméletet az egész univerzumra kiterjesztették. A világegyetemnek szintén van határa - amit a fény az univerzum 13,7 milliárd éves története alatt nem léphetett túl.

Hogan szerint a holografikus elv gyökeresen megváltoztatja a képünket a téridőről. Az elméleti fizika régóta feltételezte, hogy a téridő is kvantum szerkezetű és hogy ezen a méreten "életlen" és zavaros. Nagyon kis méretről van szó, egy ilyen kvantum száz milliárd milliárdszor kisebb egy protonnál és ma még semmilyen kísérlettel nem mérhető.

Az új elmélet mindet megváltoztat. Gondolhatunk a világegyetemre úgy is, mint egy hatalmas gömbre, amelynek a felületét "kitapétázó" információ mennyisége azonos az azt tükröző belső információval. Hogan szerint ez az egyenlet csak úgy állhat fenn, ha a világ életlen. A felületen az információ egységei Plank hosszúságúak (10-35 méter), belül azonban ennél jóval nagyobbak és a Hanoveri laboratórium már érzékelte a hatásukat.

A GEO 600 éppen az ebből az elméletből következő életlenséget mutatta ki. Persze senki - maga Hogan sem - hiszi azt, hogy a mostani kísérlet elégséges bizonyíték a hologram elmélet helytálló voltára. Még sokat kell dolgozni rajta.

aqui.la
Tudományos szenzáció: Einstein állítását most igazolták

(Végveszélyben a hegylakók?)


2010. szeptember 24.

A Science című tudományos szaklapban pénteken megjelent publikáció szerint Albert Einsteinnek igaza volt, amikor 100 évvel ezelőtt azt állította, hogy az idő relatív és minél magasabban tartózkodik valaki a tengerszint fölött, annál gyorsabban öregszik.


Az einsteini relativitáselmélet szerint csupán egy valódi állandó létezik, a fény sebessége, vagyis az idő a mozgás sebességétől, vagy a magasságtól függően gyorsabban, illetve lassabban telhet.

Amerikai tudósoknak sikerült ezt igazolniuk, s a kísérlethez egy hihetetlenül pontos atomórát használtak, amelynek pontatlansági mutatója: 1 másodperc 3,7 milliárd év (durván ennyi ideje létezik a Föld) alatt.

James Csin-ven Csou és az Egyesült Államok boulderi Országos Szabványügyi és Technológiai Intézetében dolgozó kollégái két atomórával végezték a vizsgálataikat, és megállapították, hogy a tengerszinttől mért távolság, tehát a magasság növekedésével gyorsabban múlik az idő, úgy, ahogy azt Einstein előre jelezte.

Ezek a pontos órák megmutatják a gravitációs vonzás hatását is, úgyhogy ha az egyiket közelebb helyezzük el egy bolygóhoz, akkor arra nagyobb gravitáció hat, és ettől az idő lassúbb múlását jelzi, mint a másik, magasabban lévő - mondta Csou.

A vizsgálatokhoz használt atomóra elektromos mezőbe zárt alumíniumatomok lézer által érzékelt rezgésén alapszik, vagyis az eszköz lényegében optikai óra, amely a másodperc milliárdod részét is mérni tudja, és évmilliókon át pontosan működik.

Ezért lehetett alkalmas arra, hogy érzékelje az időnek a magasság növekedésével párhuzamos, Einstein által előre jelzett tágulását. Kiderült, hogy minden egy lábnyi (30 centiméternyi) magasságnövekedés a másodperc 90 milliárdod részével gyorsítja az idő múlását.

Az időtágulási kísérlet érzékletesen bizonyítja, hogy az idő egyáltalán nem olyan, amilyennek általában hisszük. A kutatók azt is demonstrálták, hogy ha egy atomórán az űrutazást szimulálják, az idő, amit mutat lelassul. Ez lényegében az "iker-paradoxon" demonstrálása, azé az einsteini elméleté, hogy ha egy ikerpár egyik tagja űrutazást végez, akkor kevésbé öregszik, mint a testvére.

Megtalálták az első potenciálisan lakható idegen bolygót


Olyan Naprendszeren kívüli bolygó felfedezését jelentették be, amelyen megfelelő körülmények uralkodhatnak a folyékony víz és talán az élet számára is. A Gliese 581g csak háromszor nagyobb tömegű a Földnél, és az úgynevezett lakhatósági zónában kering.

A Gliese 581g jelű, újonnan felfedezett égitest jelenleg ismert paraméterei alapján a Földhöz leginkább hasonlító exobolygó, azaz Naprendszeren kívüli planéta. Mindössze 20 fényévre van tőlünk, a Libra (Mérleg) csillagképben, és egy a Napnál halványabb csillag, a Gliese 581 körül kering, amelynél korábban már öt exobolygót találtak.


A Gliese 581g csillagtávolsága a Nap-Merkúr-távolsághoz hasonló (azaz csillagához közel kering), ennek ellenére az úgynevezett lakhatósági zónában van. Ez az a térség, amelyben egy Földhöz hasonló bolygó felszínén folyékony víz tartósan előfordulhat. A Gliese 581 kisebb a Napnál, tömege mintegy 30%-a, energiakibocsátása pedig 1 százaléka a mi csillagunkénak. Mivel gyengébben sugároz, közelebb húzódik hozzá a lakhatósági zóna.

A Gliese 581 csillag körüli planéták (fent) és a Naprendszerben lévő bolygók helyzete (lent). A nyíl jelzi a most azonosított Gliese 581g exobolygót (Zina Deretsky/National Science Foundation)

A Gliese 581g keringése kötött, tehát 37 napos forgási és keringési ideje megegyezik (ilyen például a Hold is). Emiatt mindig ugyanazt az oldalát fordítja csillaga felé, és nem váltakoznak rajta a nappalok és az éjszakák. A kötött keringés miatt azonban igen stabil viszonyok uralkodhatnak a felszín egyes területein: különösen érdekes lehet például a fény-árnyék határvidék, ahova folyamatosan és igen lapos szögben érkezhet a központi csillag sugárzása.


A bolygó átmérője 1,2-1,4-szerese, tömege pedig csak 3,1-szerese a Földének (eddig általában jóval nagyobb tömegű exobolygókat fedeztek fel), és nagy eséllyel vastag légköre van, ami csökkentheti a nappali és éjszakai oldal közötti hőmérsékleti eltérést. Emellett a kistömegű központi csillag élettartama sokkal nagyobb a Napénál. Mindez kedvező lehet az élet esetleges kialakulása és fejlődése szempontjából. Csillagászati léptékkel a Gliese 581g közel van a Földhöz, ami segíti további vizsgálatát.

A most felfedezett, g jelű planéta helye a Gliese 581 bolygói között (lent), és összehasonlításként a Naprendszer bolygói (fent), valamint a kékes színű sávval jelzett lakhatóságó zóna helyzete

Korábban már találtak néhány, a Földhöz hasonló tömegű exobolygót Naphoz hasonló (fősorozati) csillagok körül: ilyen az ugyanebben a rendszerben keringő Gliese 581e 1,9-szeres és a COROT-7b 1,7-szeres földtömegével. Ezek azonban nem olyan távolságban vannak csillaguktól, hogy tartósan folyékony víz lehetne a felszínükön.


Az amerikai National Science Foundation honlapján egyórás filmben mutatják be a felfedezés részleteit.

RSS

Születésnapok

Mai születésnapok

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek