janow bejegyzései (13)

Sorrend
ALKOTÓ

Ahogy körüljár...

... a csúfolódó jégeső
szeretném hinni, ő az,
ki nem mer belém kötni.

Akárhogy is van, morogva
elmegyünk egymás mellett
- két céltalan felleg -

útjainkat letaposott kalászok jelzik:
neki árpatábla - nekem árokparti pántlikafű -
ő délnek tart, én északnak megyek...

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Csudajót álmodtam

10843580255?profile=original

Ráncos babszem voltam;
a válogató kéz nem pöckölt félre,
s bekerültem a kondérba utazók
válogatott keretébe!
Fekete tüzet gyújt alattunk a halál,
s a hernyóbajszú fiatalember
fejszeszélesen mosolyog...

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Odaát

 

 

Fejére állt a világ...
Netán én fordultam talpra?
Kezdem megszokni a fásult
nyomort napról napra...
A sötétkék égtó fenekéről
drágakövek villannak,
a fekete facsontvázak meg
lenyúló gyökerek -
lombos törzsük, s a jövőm
biztosan odaát vannak...

Torz pokolparódia e világ
egy "öles kondérban" bableves rotyog...
Én meg ahelyett, hogy növekednék
nyomorultul egyre csak fogyok.
Az elmúlás fekete fényében némely elvétett
szebb percem vet fehér árnyékot -
Morgó falka-félelem kerget
a virágzó lombos fákhoz
minden jószándékot.

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Porcelán hold

10843581281?profile=original

Éjpalástra varrott vágyak
tűnő messzeségben,
Porcelánhold udvarostul
jön szembe az égen.

Csilingelő csillagképek
halkulnak holnapba,
Selyemkendő álmok
hullnak nagy kalapba...

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Egy barátnak

images?q=tbn:ANd9GcSXr2sTahSCGycQdaNM9-nDNSm2ujPUpyqNQxE5_izoEgXNjpxU

 

Keservünk egy: a születés
A lassított felvételekből
kiálmodott alkalmi lét.
Azok a fekete-fehér kockák...
Azok a pillanatképek!
Melyeket értelmezni kevés
harminchat élet...

Olvass tovább…
ALKOTÓ

A te országod

 

 

Múlni magyar gerinccel
szélkiáltó kopjafaként
dacolni viharral, penésszel
csábító Júdáspénzzel.
Mutatni örököt, szépet
rothadásból múló egészet.
Cipelni az égig panaszát
Kassának, Munkácsnak
Szegednek, Erdélynek!

 

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Szerelem

Mikor két vágányt összeterel a váltóS az expresszvonat fölöttük átrobogTagadhatnak-e bármit egymásból?Fussanak párhuzamban, ágazzanak el -Zakatolásuk örökké rokonMeggyötört már annyira az életHogy ne féljek a haláltól -Egy valamitól mégis csak félek:Hogy te magad választasz leAz örökkévalóságról
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Nyárvégi gondolatok

HétközestNem várnak ma csodák, szürke az ég nekemGránit kőfalakon fut fel az életemTestes esti magány festi kegyetlenülArcomról igaz önmagátEgyenlegÖrömmel szórtam szét szilánkjaimVéremet vették, kik felkapkodtákMégis én vagyok, ki gazdagabb lett:Zenémhez ők írtak kottát.DeliholdKülönös ma a holdAhogyan delejezSose volt, sose lesz...Ma megint teli volt.EsettMuzsikáló zivatar járkálZuhanó vízsugarak lábánBuborékos pocsolyák hátán.- Vártál rám -
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Gyöngyök


Hűvös csendben, illő bájjal
játszó fényben lengedező
gyöngyöket fűzött fák ágára
könnyeiből a tavaszi eső.

Ázik-fázik ember, állat
sártengerré vált a mező,
de gyöngyöket fűzött fák ágára
könnyeiből a tavaszi eső.

Csalhat kedves, bánthat balsors
Csábítgathat bús temető
ha gyöngyöket fűzött fák ágára
könnyeiből a tavaszi eső...

Olvass tovább…
ALKOTÓ

Igéző

shaman2.jpg?et=g%2BPMaatV1%2BRpL5RA%2CjB9oQ&nmid=0



(Nagy Lászlóért)

Felhőjáró szép teliholdam

Gyémánt-könnyű gyöngysarlóm

Tűz pattanjon

Tenger forrjon

Villám csapjon

Föld induljon

Virágmiriádok illata szálljon

Sarki fény függönyöd széjjel váljon:

Démon döglik

Csont kormozódik

Denevér ernyő összecsukódik

Mocsár kiszárad

Élet vize árad

Sámándobot püfölő kezem sose fárad,

Rút éj elmúlt

Fekete vér elhullt

Farkas falka gaz csaholása

Dögmadaraknak rekedt károgása

torkukra fúlt

Mind porba hullt!
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Váltó-láz

A tehervonatok nagyon messze járnakZajuk ködbe vész, a sínek egyre várnak...Buzgón megvetették koszos kavicságyukHátha kövült lelkek lefekszenek rájuk.A vágányok messze futnak, nagyon messze...Kíváncsian lesik, hogy holnapom lesz -eKátrányos talpfáik szomjún nyikorognakOtromba mozdonyok némán toporognak...Olajos váltók vigyorognak fényesen- Aljas ragadozók türelmetlen lesen -Csattogtassátok csak víg acél pofátok,Rozsdaátkaimat kiáltottam rátok!
Olvass tovább…
ALKOTÓ

Gyeplő

fogat2.jpg?et=FvJ%2BxicgRjKQCX8E3diiUg&nmid=0

Télből nyárbaNyárból télbeHajszol az istenÉvről évre.Léttel küzdőember lettem,Azt a kevés jótSzívből tettem.Szomjazz-köpjél, csókolj-verj megHej, gyeplődet húzzad - ereszd meg!Bódult éjjelEggyütt háltunkKoldus a nappal:Széjjel váltunk.MegbotlottamBaljós esteMegharagudtálEgy életre.Szomjazz-köpjél, csókolj-verj megHej, gyeplődet húzzad - ereszd meg!Szép országomZengő nyelvem,Általatok újLétet nyertem.Egymást marjaRongyos népem,Arcom sorvadMardos a szégyen.Szomjazz-köpjél, csókolj-verj megHej, gyeplődet húzzad - ereszd meg!Nyárból télbeTélből nyárbaBotladozom aSűrű sárba.Ittam, köptemVoltam, mentemGyeplőmet mostMár leeresztem.
Olvass tovább…