:)))) Rendszeresen visszajárunk. Első alkalommal vittem egy üvegnyi földet anyám sírjáról, ott kiszórtam a parkban egy hatalmas, öreg fa alatt, és megtöltöttem a park földjével, amit itthon szórtam szét a temetőben. Családegyesítés... :)
Imre, ha emlékszel az emeleti hófehér szobrokra, görög és római ruhás Potockik sorakoznak ott. Az egyik szobor előtt földbe gyökerezett a lábunk... A fiam saját arcmásával szemezett. :) Én is őrzöm a vonásokat, erősek a gének.
Két markazi - a Mátra lábánál lévő kis falu - Potocki (=Potoczki, mert ők magyarosítva megtoldották egy z-vel) felkutatta az itt élő Potockikat, és találkozót szervezett. Még annyi hasonló szemű, szájú, homlokú embert! :)))) 130-an voltunk ott, és mindenki hasonlított a másikra.:)
Vetítettünk, meséltünk Lancutról. Most már Ők is elzarándokolnak időnként oda "rokon nézőbe".:)
Felvetődhet Benned, őrzöm-e a lengyelségemet. Igen. A szívemben, jó néhány írásomban, és úgy is, hogy kapcsolatban vagyok a Lengyel Intézettel. Sajnos a nyelvet - noha álmomban perfekt beszélem! :))) - képtelen vagyok megtanulni.
Fecsegek... ne haragudj, kérlek! De olyan boldoggá tett, hogy akadnak magyarok, akik elvetődnek oda, ahonnan az enyémek jöttek. És ilyen mély nyomokat őrizve - mint ahogy festményeddel Te is - viszik hírét. Köszönöm Neked. :)
HÚúúúú...! Kedves Erzsébet, csak gratulálni tudok a felmenőkhöz. Így teljesen érthető, hogy a szívedhez közel áll ez a "kis családi fészek"! Akkor gondolom, hogy Te is jártál már ott. Tényleg gyönyörű! Én már háromszor utaztam ki Lancutba, de remélem, hogy lesz még alkalmam többször is. :)
olyan hangulatu mint a Francia Montmartre-i hangulat ...a szájam tátva maradt.....nálad szinte rózsaszin a főszereplő...biztos rózsaszin szemüvegben látod a világot....élmény volt ! köszi
Nagy szerencsére, szinte hiánytalan a berendezése. Gyönyörű a park körülötte. Feledhetetlen élmény volt megtekinteni. :) A lengyelek vendégszeretete pedig méltán legendás irányunkba.
Hozzászólások
:)))) Rendszeresen visszajárunk. Első alkalommal vittem egy üvegnyi földet anyám sírjáról, ott kiszórtam a parkban egy hatalmas, öreg fa alatt, és megtöltöttem a park földjével, amit itthon szórtam szét a temetőben. Családegyesítés... :)
Imre, ha emlékszel az emeleti hófehér szobrokra, görög és római ruhás Potockik sorakoznak ott. Az egyik szobor előtt földbe gyökerezett a lábunk... A fiam saját arcmásával szemezett. :) Én is őrzöm a vonásokat, erősek a gének.
Két markazi - a Mátra lábánál lévő kis falu - Potocki (=Potoczki, mert ők magyarosítva megtoldották egy z-vel) felkutatta az itt élő Potockikat, és találkozót szervezett. Még annyi hasonló szemű, szájú, homlokú embert! :)))) 130-an voltunk ott, és mindenki hasonlított a másikra.:)
Vetítettünk, meséltünk Lancutról. Most már Ők is elzarándokolnak időnként oda "rokon nézőbe".:)
Felvetődhet Benned, őrzöm-e a lengyelségemet. Igen. A szívemben, jó néhány írásomban, és úgy is, hogy kapcsolatban vagyok a Lengyel Intézettel. Sajnos a nyelvet - noha álmomban perfekt beszélem! :))) - képtelen vagyok megtanulni.
Fecsegek... ne haragudj, kérlek! De olyan boldoggá tett, hogy akadnak magyarok, akik elvetődnek oda, ahonnan az enyémek jöttek. És ilyen mély nyomokat őrizve - mint ahogy festményeddel Te is - viszik hírét. Köszönöm Neked. :)
Gyönyörűűűű! Gyönyörű..., és szívemnek nagyon-nagyon kedves helyszínről festettél kedves Imre, nagyszerű képet.
... Sokáig gondolkodtam, mondjam, vagy ne mondjam... Mondom. És Te érted majd, hogy miért. Édesanyám Potocki Erzsébet.
olyan hangulatu mint a Francia Montmartre-i hangulat ...a szájam tátva maradt.....nálad szinte rózsaszin a főszereplő...biztos rózsaszin szemüvegben látod a világot....élmény volt ! köszi
Nagy szerencsére, szinte hiánytalan a berendezése. Gyönyörű a park körülötte. Feledhetetlen élmény volt megtekinteni. :) A lengyelek vendégszeretete pedig méltán legendás irányunkba.
Köszönöm a gratulációdat, kedves László!
Gratulálok!