Kertész Éva lapja

Mindannyiszor átmelegszik a lelkem, valahányszor végigmegyek szabályosan tervezett útjain, és ismételten megállapítom, hogy ez a klinika mennyire elegáns, milyen különlegesen szép. Örömmel tölt el, ahogyan belesimulnak az évszázados fák ölelésébe a hatalmas klasszikus épületek. Miféle ragyogó elme alkotta meg valaha, hogy még mindig lehet rajta újítani úgy, hogy ne törjön meg az, az egység, amelynek keretébe be kell, be lehet…

                                                  No, ne olyan nagyon!

Úgy fészkelte be magát a kis fekete urna a díszes fehér csipketerítő alá, mint egy betegen gubbasztó madár. Aprón, törékenyen, szívszorítóan magányosan, a koporsókhoz méretezett, gyászlepellel borított ravatal közepén. Árvaságát…

Sorsok 2

Maja és Erzsi minden reggel együtt költik el kávéjukat Maja elegáns konyhájában. Amíg lefő a kávé, Maja kinyitja hetvenhét zárral felszerelt vasrácsát, mellyel azok ellen védekezik, akik minden zárat kinyitnak, amelyet igazán akarnak. Aztán átlép Erzsi ajtajáig, és beszól az ajtón, hogy kész a kávé. Nem kiabál, inkább suttog, mert tudja, hogy Erzsi már ott áll az ajtó mögött ugrásra, pontosabban vonszolásra kész állapotban, és jön…

Ezek a mi gyerekeink

Mostanában bármit teszek, akármivel foglakozom, különböző korú, nemű és bőrszínű gyerekek lebegnek előttem filmszerűen. Csak a felső testüket látom, mert egymást takarják. Itt lebeg előttem apró alakjuk. Rengetegen vannak, de elém ezeknek a gyerekeknek csak egy szelete vetül ki, viszont soha nem azonosak, soha nem egyformák. Látom őket. Tudom róluk, hogy itt élnek közöttünk, tehát magyar gyerekek. A mi gyerekeink. Ők a…