Az összes tartalom (1,175)

És fénylő hópihékké dermednek a csillagok,

míg égi pírba mártott lelkem biztatásra vár.

Kabátom alján kósza szél susogva játszadoz',

majd sarki fény ölére fújja őserők szavát.

Szavam elül, magamba bújva messze révedek,

agyamban milliónyi gondolat csatába száll.

Ölel a csend, tűz- és fagyra vált a…

Mennyi kéz idézte végtelen hevét,

ajkak párbaját és pírt az arcokon,

forró éjszakák utáni ébredést...

Mámoros soroktól ébren álmodom.

Mennyi sorba rejtett égő szenvedély,

lázas gyötrelemmel százezer fokon,

újra olvasom, nincs semmi tévedés,

gyöngyöző veríték halma…

Kedvem szegték buta népek,

lábam nehéz, ahogy lépek,

bús lelkemet köd borítja,

szívem kétség úgy szorítja.

Megyek vakon csak előre,

jól esne most egy kis lőre,

kortyolgatnám italomat,

felejteném bánatomat,

Mégse leszek, bódult szamár,

rút életben palimadár,

körülnézek, hol egy kis fény,

nem…

Hosszú hajat akartam, mire elkezdem a középiskolát. Egyszer lófarokba fogtam, máskor meg két csurkát csináltam a sűrű szálakból, ahogy a többi tizenéves. Volt, hogy hiába kínlódtam, mert a tükörből csupán egy egyszerű kiskacsa bámult vissza. Hogy irigyeltem ilyenkor a közeli mozi plakátjain feszítő színésznőket azzal a vörös színű rúzsos…

Kedve lenne rejtett mennyre,

menne szembe, menne egyre,

lelke lebeg, teste remeg,

kerge helyzet perce ketyeg.

Egyre szemez, keze lebeg,

merev-lemez ezret pereg,

zene zengve kedvet kerget,

egek bele lelket vernek.…

Szavaim szerteszét szélednek,

szelek szárnyán szikrázón szállván,

szerelmet, szellemi szépséget

szülnek szónokló színészek száján.

Szürke színpad szélén szemkönnyezve,

szakadt szegény színész szól szelíden.

„Száz szilaj…

Ha több vagyok, mint szára-fosztott hérics,

többet érek, mint a pillanat,

majd eljövök, szememmel elmesélem,

mennyi ékkel felruháztalak.

Sudár fuvallat hangján hírül hintem,

száz hibával rossz vagyok, gyerek,

s ecsetnyomod, ha halkan itt hagyod,

lelkes vászon, színt lopok…

Mézbe-mártott tollról sírja bánatát,

lépre csalja csellel, és a birkahad

révedezve béget, míg felé halad,

minden hájjal kent csalárd szavára vár.

Hályog álmot szór szemükre, lázba zár,

mert zavarja, néma szól, és lát a vak,

szájon üt süket, ha végre újra hall.

Végtelen kívánalom -…

Szeptember vége felé járt, Kovács határőr korán ébredt az éjszakai szolgálat után. Izgatott volt. Nemrég vásárolt Wartburgja kinn állt az őrs kerítése melletti dűlőúton.

Még mielőtt kinyitotta volna a kantint, kiment az udvarra, az üzemanyagraktár mögé, és onnan szemlélgette a végtelennek látszó alföldi puszta egyetlen csodáját, a homokszín…

Mottó:

Néha csak úgy eszembe jut valami teljesen másról. Most pl. evés közben azt tanulmányoztam a neten, hogyan verik át a kuncsaftokat a kéményseprők, akik a jogszabályokra hivatkozva…

Undorító vitrin-életük, nyála

rászedettnek hogy csorog. Semmit érnek

újra-varrt sorok, plágiumba ványad

hírnevük. Úgy szelídek ők, mint rémes

ár, jégverés, ha szirmokat lever. A

nóta szól,…

Mit nékem föld pokla, mennyből is fehér,

lám itt a szürke, és jó mocskos marka,

hamvas erény orcát sírósra marja.

Harcom nem szélmalom, egy próbát megér,

mert vallom, sötétből lehet még fehér,

rút rőtből vérvörös, cifrából tarka,

sérült hangjegyekből száz zenekarra

varázs szimfónia,…

Ölében kisdedet, vigyázta szónak

tiszta dallamát… Csalfa délibáb a

lét, más felé suhant egy kósza sóhaj.

Hangok mámorán sérelem ruhája,

lelke mása rebben, álmatlan borong.

Kotta hangjain azóta zűrzavar

rian, disszonáns a fülnek… Mely bolond

mily gyermeteg az ember, ma mást…

A kis konyha az otthon.

Anya bablevese az asztalon hűl,

moss kezet!

lágy hangon korhol,

aztán fájós derekát simítva

lassan leül.



A lépcsőházat már felsöpörte,

a kuka még tele hassal vár,

ifjú arcáról a mosolyt törölte,

a nincs, és a soha már.



Egy lakó szánakozva magához int,

a gangon…

Ahogy az idő
halad, a lényeg egyre
kevesebb szót kér.

Bennem úgy születnek szürke dallamok,

acélos lelkemet sebesre marják.

Kínjaimra arcuk felragyog,

és falnák titkaim, akár a dajnák

új ficsúrok  pénzét cifra ágyakon.

Délibáb, sekélyes semmiség nekik,

de kagylógyöngyszemek, és lélegeznek

álmaim.  Velőmbe látna bármelyik

konok, nem…

Már két éve is elmúlt, hogy főszerkesztőnk, Czinege László (alias tokio170) a fővárosi agglomeráción túlra költözött. Igaz, hogy Rákoscsaba határtáblájához ez a távolság mindössze 25 km, de mégis teljesen más élet, egy merőben más világ. A Google találatok ugyanis nekem azt prezentálják, hogy a Pest megyei Dány nem egy nagy truváj. A település…

Huszonnyolc évedre tisztán születtem.

Forrongó honban kevés volt mit ennem.

Friss tejért mentél, féltél, meglőnek,

elszántan fordultál szembe a csőnek.

Temetted bátyám, kiálltad keserved,

bölcsőjén múlást méltatlan’ nevezted.

Harcoltál, karcosan rengettél mának,

lánygyerek viseltem, ikerként árnyad.

Percekben múltunk, kockámat más vette,

cinkostárs sarjad friss lelkem hám kezdte.

Felnőttből lassan…

Gyerekkoromban Besenyei Karcsi bácsi volt a legjobb kályhás a környékünkön. S bár nem vetette meg az „itókát”, keze alól mindig valódi remekművek kerültek ki. Fényesen ragyogó, barátságosan duruzsoló, meghitt meleget árasztó kályha remekek. Bizonyára akadt rajta kívül a városban még jó néhány ügyes kezű mester, azokról azonban nem volt tudomásunk. Ám még ha hírük el is jutott volna hozzánk, valószínűleg akkor se pártoltunk volna el Besenyei bácsitól, aki egyfelől környékbeli volt, másrészt a…

Távoli csillag vagy, ha sötét az éj, 

Egy fénylő gyertyaláng, mely csonkig ég. 

Megfáradt vándor, törten is egész, 

"Most"-ra túl sok és túlontúl kevés. 



Kávéban cukor, szájban keserű íz, 

Szép, szelíd mese, mi valót idéz, 

Lélekredőkbe vésődő rejtjelek, 

Lineáris egyenlet rendszerek. 

Hullámzó folyó lélek-partok között, 

Zúgó vihar, s vergődő üldözött.

Egy didergő, fázó, néma kisgyerek 

Míg félelmek, s az álmok rejtenek. 

Oly'…