Az összes tartalom (1,169)

Ha több vagyok, mint szára-fosztott hérics,

többet érek, mint a pillanat,

majd eljövök, szememmel elmesélem,

mennyi ékkel felruháztalak.

Sudár fuvallat hangján hírül hintem,

száz hibával rossz vagyok, gyerek,

s ecsetnyomod, ha halkan itt hagyod,

lelkes vászon, színt lopok…

Mézbe-mártott tollról sírja bánatát,

lépre csalja csellel, és a birkahad

révedezve béget, míg felé halad,

minden hájjal kent csalárd szavára vár.

Hályog álmot szór szemükre, lázba zár,

mert zavarja, néma szól, és lát a vak,

szájon üt süket, ha végre újra hall.

Végtelen kívánalom -…

Szeptember vége felé járt, Kovács határőr korán ébredt az éjszakai szolgálat után. Izgatott volt. Nemrég vásárolt Wartburgja kinn állt az őrs kerítése melletti dűlőúton.

Még mielőtt kinyitotta volna a kantint, kiment az udvarra, az üzemanyagraktár mögé, és onnan szemlélgette a végtelennek látszó alföldi puszta egyetlen csodáját, a homokszín…

Mottó:

Néha csak úgy eszembe jut valami teljesen másról. Most pl. evés közben azt tanulmányoztam a neten, hogyan verik át a kuncsaftokat a kéményseprők, akik a jogszabályokra hivatkozva…

Undorító vitrin-életük, nyála

rászedettnek hogy csorog. Semmit érnek

újra-varrt sorok, plágiumba ványad

hírnevük. Úgy szelídek ők, mint rémes

ár, jégverés, ha szirmokat lever. A

nóta szól,…

Mit nékem föld pokla, mennyből is fehér,

lám itt a szürke, és jó mocskos marka,

hamvas erény orcát sírósra marja.

Harcom nem szélmalom, egy próbát megér,

mert vallom, sötétből lehet még fehér,

rút rőtből vérvörös, cifrából tarka,

sérült hangjegyekből száz zenekarra

varázs szimfónia,…

Ölében kisdedet, vigyázta szónak

tiszta dallamát… Csalfa délibáb a

lét, más felé suhant egy kósza sóhaj.

Hangok mámorán sérelem ruhája,

lelke mása rebben, álmatlan borong.

Kotta hangjain azóta zűrzavar

rian, disszonáns a fülnek… Mely bolond

mily gyermeteg az ember, ma mást…

A kis konyha az otthon.

Anya bablevese az asztalon hűl,

moss kezet!

lágy hangon korhol,

aztán fájós derekát simítva

lassan leül.



A lépcsőházat már felsöpörte,

a kuka még tele hassal vár,

ifjú arcáról a mosolyt törölte,

a nincs, és a soha már.



Egy lakó szánakozva magához int,

a gangon…

Ahogy az idő
halad, a lényeg egyre
kevesebb szót kér.

Bennem úgy születnek szürke dallamok,

acélos lelkemet sebesre marják.

Kínjaimra arcuk felragyog,

és falnák titkaim, akár a dajnák

új ficsúrok  pénzét cifra ágyakon.

Délibáb, sekélyes semmiség nekik,

de kagylógyöngyszemek, és lélegeznek

álmaim.  Velőmbe látna bármelyik

konok, nem…

Már két éve is elmúlt, hogy főszerkesztőnk, Czinege László (alias tokio170) a fővárosi agglomeráción túlra költözött. Igaz, hogy Rákoscsaba határtáblájához ez a távolság mindössze 25 km, de mégis teljesen más élet, egy merőben más világ. A Google találatok ugyanis nekem azt prezentálják, hogy a Pest megyei Dány nem egy nagy truváj. A település…

Huszonnyolc évedre tisztán születtem.

Forrongó honban kevés volt mit ennem.

Friss tejért mentél, féltél, meglőnek,

elszántan fordultál szembe a csőnek.

Temetted bátyám, kiálltad keserved,

bölcsőjén múlást méltatlan’ nevezted.

Harcoltál, karcosan rengettél mának,

lánygyerek viseltem, ikerként árnyad.

Percekben múltunk, kockámat más vette,

cinkostárs sarjad friss lelkem hám kezdte.

Felnőttből lassan…

Gyerekkoromban Besenyei Karcsi bácsi volt a legjobb kályhás a környékünkön. S bár nem vetette meg az „itókát”, keze alól mindig valódi remekművek kerültek ki. Fényesen ragyogó, barátságosan duruzsoló, meghitt meleget árasztó kályha remekek. Bizonyára akadt rajta kívül a városban még jó néhány ügyes kezű mester, azokról azonban nem volt tudomásunk. Ám még ha hírük el is jutott volna hozzánk, valószínűleg akkor se pártoltunk volna el Besenyei bácsitól, aki egyfelől környékbeli volt, másrészt a…

Távoli csillag vagy, ha sötét az éj, 

Egy fénylő gyertyaláng, mely csonkig ég. 

Megfáradt vándor, törten is egész, 

"Most"-ra túl sok és túlontúl kevés. 



Kávéban cukor, szájban keserű íz, 

Szép, szelíd mese, mi valót idéz, 

Lélekredőkbe vésődő rejtjelek, 

Lineáris egyenlet rendszerek. 

Hullámzó folyó lélek-partok között, 

Zúgó vihar, s vergődő üldözött.

Egy didergő, fázó, néma kisgyerek 

Míg félelmek, s az álmok rejtenek. 

Oly'…

Csak ülsz, ülsz szótlanul,

szürke árny nehezedik rád,

szemed távolba réved,

nem gyúl már benne fénysugár.

Remegő kezed az öledbe rejted,

az utolsó ima hagyja el ajkadat,

Isten megtagadott régen,

nem kell, hogy hallja hangodat.

Bánattal festett szemedből

forró könny csordul arcodon

s egy réveteg mosoly…

A Dollár-hegy ölében álmosan hunyorogtak a Nap frissen ébredt nyalábjai.

A dűlő pora békésen szuszogott, derekán a tegnap nyomai már alig látszódtak. Csuszkák fakopáncsoztak a lombosban, kőhajintásnyira egy haragoszöld bokron veszekedő verébrajtól. Az utat szegélyező öreg akácok koronáikkal szélesen nyújtóztak, a reggel különös levegőjét…

Jó hírem van! Mikor úgy nézünk rátok, hogy már-már azt érzitek nyomban megszólalunk fittyet hányva az évszázados evolúciós folyamatokra, közel jártok az igazsághoz. Ugyanis gondolkodni bizonyos szinten képesek vagyunk mi is, ám ezek a gondolatok nem szavakból állnak össze, hanem érzések halmazából. Most persze joggal felmerülhet benned, akkor miképp lehetek képes mégis összetett mondatok formájában itt osztani az észt? Szinte látom magam előtt, ahogy legyintesz, ez az egész csak egy…

– Jó napot kívánok!

– Adjon az Isten, magának is. Miben segíthetek?

– Donga István riporter vagyok, a helyi tévétől. Pitvarosi Elemért keresem.

– Hát elég donga, ami azt illeti. Mit mondott? Melyik Pitvarosi Elemért?

– Hogyhogy melyiket, tán több is van?

– Van belőlük, hála Istennek, tíz is. Bolhás Pitvarosi, Lőcslábú Pitvarosi, Gülüszemű Pitvarosi, Köpködő Pitvarosi, Ásító Pitvarosi, Sípoló Pitvarosi, Nagyotmondó Pitvarosi… Soroljam még?

– Nem mondja…

– De…

– Dicsértessék a Jézus Krisztus!

– Mindörökké! Ámen.

– Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Gyónom a mindenható Istennek, és Isten helyett neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követtem el. Oldozzon fel engem, atyám, mert vétkeztem…

– Milyen vétkeket követtél el, fiam?

– Ó, atyám, még…

A Titkos Völgy rejtekén

MESÉLŐ:

Sóhajka, a szellőlány, megpihent

A Néma Hegy lábához érve.

Mióta létezett, még nem tett ilyet,

Csak cseppnyi életét élte.

A Titkos Völgy rejtekét

Nem hagyhatta volna el,

De,ha egy érzés szárnyra kél,

Akkor bizony szállni kell.

A Néma Hegy bánata

Még a völgy mélyén is átölelte.

De tán nem is lenne néma,

Ha a szívébe mosolyt csenne.

Így elmélkedett…