Az összes tartalom (1,175)

Hunyady nagyon szerette az idegen nyelveket. Félreértés ne essék: nem Hunyady Jenő, a hírneves matematikus, sem Sándor, Bródy Sándor fia. A mi Hunyadynk egyszerű magyartanár volt egy Hunyad megyei kisvárosban. Magas, rendkívül mozgékony fiatalember, szemei nagyok hosszú szempillákkal, de hosszú volt az orra meg a karja is, úgyhogy akár Hosszúnak vagy Nagynak is nevezhették volna. Tizennégy éves korában megtanult németül, nem sokkal ezután olaszul, spanyolul, franciául, közben egyre…

Valaki ellopta tőlem a világot…

Én minden fényt magamba zárnék, s az alkonyatban önfeledten táncolnék az égi vizeken. Magam köré húznám az űr holdfényfátylas csillagjainak mezét.

Miközben súlyos felhők ülnek az égen, őrült szél döngeti az ég kapuit. Az árnyak a csillagok fényében lapulnak, mint a némaság fegyencei.…

Képzeljünk el egy elégedett embert! Kissé szokatlan jelenség, de úgy látszik, itt-ott még akadnak effélék. Ugyanis Ádám úr pontosan ilyen volt. Körülötte dúlt az infláció, növekedett a munkanélküliség, az energiaválság. Ő mégsem aggódott, örült, hogy van tető a feje fölött, rendes állása, felesége... Ő maga is példátlanul szolid volt, hiszen nem ivott,…

Valahol mélyen, több száz, ezer ölre a föld alatt élt egy sereg gyíkszerű hüllő. Akkorák voltak, mint a vadászkutyák. Testüket pikkely borította, végtagjaik karmokban végződtek, két-három vagy még ennél is több fejük nőtt és olyan szárnyuk, mint a denevéreknek. Azonban repülni már egyik sem tudott, idővel elcsökevényesedett a szárnyuk, szemük, majd maguk is…

Török tekintete büszkén cirógatta körül fia karcsú alakját. Kicsit sovány a kölyök, de szívós – állapította meg tárgyilagosan. Apja fia: napbarnított bőr, arányos formák…

– Gyere a vízbe, apa!

– Rögtön, fiam, rögtön!

A férfi mosolyogva nyújtózkodott el a gyepen. Egész héten hajtott, a gépek még ott zakatoltak benne, ezért…

Az emeleti hálószobaablakon a vastag alumíniumredőny koppanásig le volt engedve, ezáltal biztosítottnak tűnt a csend és a sötétség, Leslie ennek ellenére a szomszédban őrültködő kutyák veszett csaholásának beszűrődő hangjaira ébredt. A kretén kutyabanda sehogy sem akarta abbahagyni az agyament reggeli ugatást.

Vasárnap volt,…

Egy-egy széllökés tépázta a templom repedezett falait, s a bádogcserepeket hevesen verte az eső. Úgy kopogott a cserepeken, mintha millió kis kavics hullana az égből. Recsegve rázta a szélkakast, ami a kiszáradt ablakkeretekkel versenyt sikoltozott. Az ég tompán sziszegett és egyre tovább sötétedett. A tompa morajlás közeledett a vén falakhoz, majd robbanásszerű hang kísérte az égszakadást, a mennydörgést, és az istenek a világ egyik végétől a másikig kergették a szurokfekete…

Néha egy szó úgy jelenik meg a tudatunkban, hogy gyászos kíséretet vonszol maga után. Ez történik akkor, amikor a szegénység, a nélkülözés, a kilátástalanság, a tehetetlenség, az elvesztett állások mind-mind vérszívó piócákként tapadnak az emberre. Mennyi bizonytalanságot tud elviselni egy ember, és milyen hosszú ideig, meddig?

Sokszor a gondolatok épp olyan rejtélyesen formálódnak meg a lelkekben, mint ahogy a gombák nőnek eső után a buja erdei fövenyben. Az álmodozás egy…

Számunkra bizony sokszor ismeretlen világok azok, melyek az „idő” özönvizében sodródnak. Az életünkben a lélek és a szellem az, amely akadályokat gördít az évezrede ránk maradt antik világ romjainak megismerése és a jövő ígéretében sejlő aranybarázdás ég szivárványhídja közé.

Évezredek árnyai járnak kísérteni agyunkba. Régi és új világok lelke összefonódik, amikor úgy érezzük, már tegnap megéltük a holnapot. A világ fölé hatalmas árnyak nőttek, és viharos…

Hol volt, hol nem volt, túl a Sziklás hegységen, ahol az égbe szökő csúcsokat hó és jégkristályok borították, ahol fölöttük rózsaszín fátyolként lebegett a zúzmarás levegő, ahol a sziklák közötti hasadék szurdokokban erejüket megfeszítve repültek a vadludak, ott élt egy kicsi lányka az édesapjával. Esténként az apa mesélt, de nem Csipkerózsikáról, vagy…

Gyermekként mindent elfogadunk úgy, ahogyan az megtörténik az életünkben. Szüleinket tökéletesnek hisszük, fel sem merül bennünk annak lehetősége, hogy valaminek másképp kellene történnie. Számunkra nincs más perspektíva, napjaink nagyobbrészt gondtalanul telnek. Csak akkor ellenkezünk, ha valami számunkra igazságtalanul történik. Érzéseinket nem tudjuk palástolni, sírva fakadunk és vigasztalhatatlanok vagyunk.

Így…

örökkön semmi kis

szanaszét fájások

botlasztanak nappal

riogatnak éjjel

orvoshoz sem lehet

minden kis szeszéllyel

hogy tegnap a gyomrom

ma meg a bal csuklóm

hogy a kávéfőzőt

szétcsavarni sehogy

így aztán kávét…

Évezredek telnek, s a homályba vesznek,



Múltnak a ködében, csak emlékek lesznek,



De van úgy, hogy felkel, s formálódik képbe,



Majd terjed hangokba, s érdekes zenébe,







Volt egy csodás földrész, messze-messze innen,



Csak mítosz említi, hisz más nyoma nincsen,



Nincs is írás róla, mit tett ott az ember,



Megokolt tetteket, ellepte a tenger,







Régen sem volt…

Kedvem szegték buta népek,

lábam nehéz, ahogy lépek,

bús lelkemet köd borítja,

szívem kétség úgy szorítja.

Megyek vakon csak előre,

jól esne most egy kis lőre,

kortyolgatnám italomat,

felejteném bánatomat,

Mégse leszek, bódult szamár,

rút életben palimadár,

körülnézek, hol egy kis fény,

nem…

Kedve lenne rejtett mennyre,

menne szembe, menne egyre,

lelke lebeg, teste remeg,

kerge helyzet perce ketyeg.

Egyre szemez, keze lebeg,

merev-lemez ezret pereg,

zene zengve kedvet kerget,

egek bele lelket vernek.…

Szavaim szerteszét szélednek,

szelek szárnyán szikrázón szállván,

szerelmet, szellemi szépséget

szülnek szónokló színészek száján.

Szürke színpad szélén szemkönnyezve,

szakadt szegény színész szól szelíden.

„Száz szilaj…

Szeptember vége felé járt, Kovács határőr korán ébredt az éjszakai szolgálat után. Izgatott volt. Nemrég vásárolt Wartburgja kinn állt az őrs kerítése melletti dűlőúton.

Még mielőtt kinyitotta volna a kantint, kiment az udvarra, az üzemanyagraktár mögé, és onnan szemlélgette a végtelennek látszó alföldi puszta egyetlen csodáját, a homokszín…

Mottó:

Néha csak úgy eszembe jut valami teljesen másról. Most pl. evés közben azt tanulmányoztam a neten, hogyan…

A kis konyha az otthon.

Anya bablevese az asztalon hűl,

moss kezet!

lágy hangon korhol,

aztán fájós derekát simítva

lassan leül.



A lépcsőházat már felsöpörte,

a kuka még tele hassal vár,

ifjú arcáról a mosolyt törölte,

a nincs, és a soha már.



Egy lakó szánakozva magához int,

a gangon…