Az összes tartalom (1,158)

Huszonnyolc évedre tisztán születtem.

Forrongó honban kevés volt mit ennem.

Friss tejért mentél, féltél, meglőnek,

elszántan fordultál szembe a csőnek.

Temetted bátyám, kiálltad keserved,

bölcsőjén múlást méltatlan’ nevezted.

Harcoltál, karcosan rengettél mának,

lánygyerek viseltem, ikerként árnyad.

Percekben múltunk, kockámat más vette,

cinkostárs sarjad friss lelkem hám kezdte.

Felnőttből lassan…

Gyerekkoromban Besenyei Karcsi bácsi volt a legjobb kályhás a környékünkön. S bár nem vetette meg az „itókát”, keze alól mindig valódi remekművek kerültek ki. Fényesen ragyogó, barátságosan duruzsoló, meghitt meleget árasztó kályha remekek. Bizonyára akadt rajta kívül a városban még jó néhány ügyes kezű mester, azokról azonban nem volt tudomásunk. Ám még ha hírük el is jutott volna hozzánk, valószínűleg akkor se pártoltunk volna el Besenyei bácsitól, aki egyfelől környékbeli volt, másrészt a…

Távoli csillag vagy, ha sötét az éj, 

Egy fénylő gyertyaláng, mely csonkig ég. 

Megfáradt vándor, törten is egész, 

"Most"-ra túl sok és túlontúl kevés. 



Kávéban cukor, szájban keserű íz, 

Szép, szelíd mese, mi valót idéz, 

Lélekredőkbe vésődő rejtjelek, 

Lineáris egyenlet rendszerek. 

Hullámzó folyó lélek-partok között, 

Zúgó vihar, s vergődő üldözött.

Egy didergő, fázó, néma kisgyerek 

Míg félelmek, s az álmok rejtenek. 

Oly'…

Csak ülsz, ülsz szótlanul,

szürke árny nehezedik rád,

szemed távolba réved,

nem gyúl már benne fénysugár.

Remegő kezed az öledbe rejted,

az utolsó ima hagyja el ajkadat,

Isten megtagadott régen,

nem kell, hogy hallja hangodat.

Bánattal festett szemedből

forró könny csordul arcodon

s egy réveteg mosoly…

A Dollár-hegy ölében álmosan hunyorogtak a Nap frissen ébredt nyalábjai.

A dűlő pora békésen szuszogott, derekán a tegnap nyomai már alig látszódtak. Csuszkák fakopáncsoztak a lombosban, kőhajintásnyira egy haragoszöld bokron veszekedő verébrajtól. Az utat szegélyező öreg akácok koronáikkal szélesen nyújtóztak, a reggel különös levegőjét…

Jó hírem van! Mikor úgy nézünk rátok, hogy már-már azt érzitek nyomban megszólalunk fittyet hányva az évszázados evolúciós folyamatokra, közel jártok az igazsághoz. Ugyanis gondolkodni bizonyos szinten képesek vagyunk mi is, ám ezek a gondolatok nem szavakból állnak össze, hanem érzések halmazából. Most persze joggal felmerülhet benned, akkor miképp lehetek képes mégis összetett mondatok formájában itt osztani az észt? Szinte látom magam előtt, ahogy legyintesz, ez az egész csak egy…

– Dicsértessék a Jézus Krisztus!

– Mindörökké! Ámen.

– Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Gyónom a mindenható Istennek, és Isten helyett neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követtem el. Oldozzon fel engem, atyám, mert vétkeztem…

– Milyen vétkeket követtél el, fiam?

– Ó, atyám, még felsorolni is nehéz…

– Csak bátran, fiam, Isten irgalmassága végtelen.

– Tudom, atyám, ezért is restellem annyira, hogy bár mindig megfogadom,…

– Jó napot kívánok!

– Adjon az Isten, magának is. Miben segíthetek?

– Donga István riporter vagyok, a helyi tévétől. Pitvarosi Elemért keresem.

– Hát elég donga, ami azt illeti. Mit mondott? Melyik Pitvarosi Elemért?

– Hogyhogy melyiket, tán több is van?

– Van belőlük, hála Istennek, tíz is. Bolhás Pitvarosi, Lőcslábú Pitvarosi, Gülüszemű Pitvarosi, Köpködő Pitvarosi, Ásító Pitvarosi, Sípoló Pitvarosi, Nagyotmondó Pitvarosi… Soroljam még?

– Nem mondja…

– De…

A Titkos Völgy rejtekén

MESÉLŐ:

Sóhajka, a szellőlány, megpihent

A Néma Hegy lábához érve.

Mióta létezett, még nem tett…

Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig



MESÉLŐ

Ki felnőtt fejjel úgy saccolta,

E költemény csak gyermeknek való,

Lélek szárnya épp oly lomha,

Mint földhöz ragadt lusta…

Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig

MESÉLŐ

Hétike a hétpettyes katicabogár

Vidáman a mezőn sétált éppen,

Betűt pingált piciny arcára a Nyár,

S jókedvének hangot adott…

Előszó és szereplők

/verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig/

MESÉLŐ

Csak egy vagyok a sok közül,

Kiben a Gyermek él.

Sír, vagy…

Hazudj, ha ősi gén rikolt, mert bábra fáj fogad.

Vivátért ringbe szállsz, vezetsz meg flottul másokat,

míg körbezsongod ásszal filkók vágyait.

Mosolyból lopsz megint, szavad ragály, hamis.

Erényed nagy nihil, hiszen panasz szavad mások

szája mondja el. Hiába rejtezel, nyűtt palástod

álnokot…

Egy megrázó hír:

„Egyelőre ismeretlen okból meghalt Nagy György, a köztévé legendás műsorvezetője, olyan műsorok arca, mint az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Szabadság tér 17, a Hol-Mi?, a Főtér vagy a Rocklexikon - jelentették be a rokonok a Facebookon.”



Amikor még a 90-es években, az Ablak adásait nézve megkedveltem Nagy Györgyöt, nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy személyesen is kapcsolatba kerüljek vele, mivel…

A homokdombok a mocsárig érnek,

fent, a csúcson tikkadó árvalányhaj liget,

lent a szél összesodort szamárkórót görget,

az őszi fényben méltósággal terül

a dűlőutak közötti, lilára festett szőnyeg.

Puttonyt cipelő nők, bágyadt gyerekek

közömbösen kerülgetik Dionüszosz

nedűjétől részegedő méheket.

Nem futnak el a fullánkok elöl,

tudván,…

Nakonxipánban ma hullt a hó,

úgy hiszem, megfagyott a szívem,

a kezem a szememnek rajzoló

megakadt egy végtelen íven,

már nem vonzanak titkos színek,

még a sötétkék csendje zavar,

társaim mindnyájan szelídek,

most sétálunk, ropog az avar.

Csak a szemeim hagyjátok meg

és messzi titkos…

Sarkon ül a vak hegedűs,

szemgödrén holdfűszál simogat,

csillagokkal telt szeme hűs

éjen őriz ódon sírokat.

Haltak a boldog elődök,

repkény, moha fedte köveik

kidőlve, és azon tűnődök,

vajon az én ős előm melyik.

Mennyi érzés, hit, szeretet,

bánat, öröm, és szenvedély,

amit a múlás temetett,

és még tart végtelen rejtekén.

Régi szomorút húz a vak,

elhulló évszázadok…

Pillanatokat látok,a jövőből.

Mikor lemegy a nap.

Miféle ember vagyok délben?

Egy másik tudat éjfél után.

A világ fölé emelkedek, hogy lássam magam, a pokolba ereszkedek, (ahol már egyetlen ördög sincs).

És ti nem hisztek nekem.

Vért izzadva igyekszek bűnözni .

De mind eltüntek Az Istenek (nem csak a hitemből). 

A bűneimet gyónom!

Emberek oltárán én nem áldozok!

Keresem a bűneimet, amik már régesrég nem tettek, -nem…

Tyúkadó

Gyerekkoromban olyan jól ment a sorunk, hogy a kenyér, cukor, olaj és liszt kivételével, minden más élelmiszert házhoz hoztak. A tejet, tejfölt, vajat, túrót és tojást eleinte egy borsi illetőségű és Róza névre hallgató, kedves mosolyú, középkorú asszony hordta, heti három alkalommal. Finom volt az a tej, sűrű és vastag a tejföl, sárga és zsíros a vaj, zamatos és illatos a túró, nagyok és barnák a tojások. Nagy bánatunkra nem sokáig élvezhettük finomságait. Borson is…