Az összes tartalom (1,163)

Ölében kisdedet, vigyázta szónak

tiszta dallamát… Csalfa délibáb a

lét, más felé suhant egy kósza sóhaj.

Hangok mámorán sérelem ruhája,

‒          lelke mása rebben, álmatlan borong.

Kotta hangjain azóta zűrzavar

rian, disszonáns a fülnek… Mely bolond

mily gyermeteg az ember, ma mást…

A kis konyha az otthon.

Anya bablevese az asztalon hűl,

moss kezet!

lágy hangon korhol,

aztán fájós derekát simítva

lassan leül.



A lépcsőházat már felsöpörte,

a kuka még tele hassal vár,

ifjú arcáról a mosolyt törölte,

a nincs, és a soha már.



Egy lakó szánakozva magához int,

a gangon…

Ahogy az idő
halad, a lényeg egyre
kevesebb szót kér.

Bennem úgy születnek szürke dallamok,

acélos lelkemet sebesre marják.

Kínjaimra arcuk felragyog,

és falnák titkaim, akár a dajnák

új ficsúrok  pénzét cifra ágyakon.

Délibáb, sekélyes semmiség nekik,

de kagylógyöngyszemek, és lélegeznek

álmaim.  Velőmbe látna bármelyik

konok, nem…

Már két éve is elmúlt, hogy főszerkesztőnk, Czinege László (alias tokio170) a fővárosi agglomeráción túlra költözött. Igaz, hogy Rákoscsaba határtáblájához ez a távolság mindössze 25 km, de mégis teljesen más élet, egy merőben más világ. A Google találatok ugyanis nekem azt prezentálják, hogy a Pest megyei Dány nem egy nagy truváj. A település…

Huszonnyolc évedre tisztán születtem.

Forrongó honban kevés volt mit ennem.

Friss tejért mentél, féltél, meglőnek,

elszántan fordultál szembe a csőnek.

Temetted bátyám, kiálltad keserved,

bölcsőjén múlást méltatlan’ nevezted.

Harcoltál, karcosan rengettél mának,

lánygyerek viseltem, ikerként árnyad.

Percekben múltunk, kockámat más vette,

cinkostárs sarjad friss lelkem hám kezdte.

Felnőttből lassan…

Gyerekkoromban Besenyei Karcsi bácsi volt a legjobb kályhás a környékünkön. S bár nem vetette meg az „itókát”, keze alól mindig valódi remekművek kerültek ki. Fényesen ragyogó, barátságosan duruzsoló, meghitt meleget árasztó kályha remekek. Bizonyára akadt rajta kívül a városban még jó néhány ügyes kezű mester, azokról azonban nem volt tudomásunk. Ám még ha hírük el is jutott volna hozzánk, valószínűleg akkor se pártoltunk volna el Besenyei bácsitól, aki egyfelől környékbeli volt, másrészt a…

Távoli csillag vagy, ha sötét az éj, 

Egy fénylő gyertyaláng, mely csonkig ég. 

Megfáradt vándor, törten is egész, 

"Most"-ra túl sok és túlontúl kevés. 



Kávéban cukor, szájban keserű íz, 

Szép, szelíd mese, mi valót idéz, 

Lélekredőkbe vésődő rejtjelek, 

Lineáris egyenlet rendszerek. 

Hullámzó folyó lélek-partok között, 

Zúgó vihar, s vergődő üldözött.

Egy didergő, fázó, néma kisgyerek 

Míg félelmek, s az álmok rejtenek. 

Oly'…

Csak ülsz, ülsz szótlanul,

szürke árny nehezedik rád,

szemed távolba réved,

nem gyúl már benne fénysugár.

Remegő kezed az öledbe rejted,

az utolsó ima hagyja el ajkadat,

Isten megtagadott régen,

nem kell, hogy hallja hangodat.

Bánattal festett szemedből

forró könny csordul arcodon

s egy réveteg mosoly…

A Dollár-hegy ölében álmosan hunyorogtak a Nap frissen ébredt nyalábjai.

A dűlő pora békésen szuszogott, derekán a tegnap nyomai már alig látszódtak. Csuszkák fakopáncsoztak a lombosban, kőhajintásnyira egy haragoszöld bokron veszekedő verébrajtól. Az utat szegélyező öreg akácok koronáikkal szélesen nyújtóztak, a reggel különös levegőjét…

Jó hírem van! Mikor úgy nézünk rátok, hogy már-már azt érzitek nyomban megszólalunk fittyet hányva az évszázados evolúciós folyamatokra, közel jártok az igazsághoz. Ugyanis gondolkodni bizonyos szinten képesek vagyunk mi is, ám ezek a gondolatok nem szavakból állnak össze, hanem érzések halmazából. Most persze joggal felmerülhet benned, akkor miképp lehetek képes mégis összetett mondatok formájában itt osztani az észt? Szinte látom magam előtt, ahogy legyintesz, ez az egész csak egy…

– Dicsértessék a Jézus Krisztus!

– Mindörökké! Ámen.

– Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Gyónom a mindenható Istennek, és Isten helyett neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követtem el. Oldozzon fel engem, atyám, mert vétkeztem…

– Milyen vétkeket követtél el, fiam?

– Ó, atyám, még felsorolni is nehéz…

– Csak bátran, fiam, Isten irgalmassága végtelen.

– Tudom, atyám, ezért is restellem annyira, hogy bár mindig megfogadom,…

– Jó napot kívánok!

– Adjon az Isten, magának is. Miben segíthetek?

– Donga István riporter vagyok, a helyi tévétől. Pitvarosi Elemért keresem.

– Hát elég donga, ami azt illeti. Mit mondott? Melyik Pitvarosi Elemért?

– Hogyhogy melyiket, tán több is van?

– Van belőlük, hála Istennek, tíz is. Bolhás Pitvarosi, Lőcslábú Pitvarosi, Gülüszemű Pitvarosi, Köpködő Pitvarosi, Ásító Pitvarosi, Sípoló Pitvarosi, Nagyotmondó Pitvarosi… Soroljam még?

– Nem mondja…

– De…

A Titkos Völgy rejtekén

MESÉLŐ:

Sóhajka, a szellőlány, megpihent

A Néma Hegy lábához érve.

Mióta létezett, még nem tett…

Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig



MESÉLŐ

Ki felnőtt fejjel úgy saccolta,

E költemény csak gyermeknek való,

Lélek szárnya épp oly lomha,

Mint földhöz ragadt lusta…

Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig

MESÉLŐ

Hétike a hétpettyes katicabogár

Vidáman a mezőn sétált éppen,

Betűt pingált piciny arcára a Nyár,

S jókedvének hangot adott…

Előszó és szereplők

/verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig/

MESÉLŐ

Csak egy vagyok a sok közül,

Kiben a Gyermek él.

Sír, vagy…

Hazudj, ha ősi gén rikolt, mert bábra fáj fogad.

Vivátért ringbe szállsz, vezetsz meg flottul másokat,

míg körbezsongod ásszal filkók vágyait.

Mosolyból lopsz megint, szavad ragály, hamis.

Erényed nagy nihil, hiszen panasz szavad mások

szája mondja el. Hiába rejtezel, nyűtt palástod

álnokot…

Egy megrázó hír:

„Egyelőre ismeretlen okból meghalt Nagy György, a köztévé legendás műsorvezetője, olyan műsorok arca, mint az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Szabadság tér 17, a Hol-Mi?, a Főtér vagy a Rocklexikon - jelentették be a rokonok a Facebookon.”



Amikor még a 90-es években, az Ablak adásait nézve megkedveltem Nagy Györgyöt, nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy személyesen is kapcsolatba kerüljek vele, mivel…