Az összes tartalom (1,225)

  18.

Kornél mindig is úgy tekintett magára, mint egy olyan valakire, aki nem érdemli meg, hogy a nagybetűs élet megtisztelje és kitüntesse kedvezményes kiváltságaival, ajándéknak szánt lehetőségeivel. Míg egyesek úgy gondolják, hogy minden egyes lehetőséget meg kell ragadni – bármit is hozzon a kiszámíthatatlan létezés -, addig Kornél minden egyes újabb…

                                                    17.

Nóra szülői házában szobáját – ahol Kornél még csupán most járhatott először -, egy afféle padlásszobából alakították ki lakható, és lakályos, igazi, kis kuckós otthonná!

S nagyon jó volt, hogy előre már megbeszélték, hogy Nóra majd érte jön az otthoni kocsijával, mert különben azt se tudta volna, hogy merrefelé induljon el!  

Míg el nem készültek a munkával, amit…

16.

Kornél pizsamában kezdte a napját, mert szerinte ez volt a legkényelmesebb viselet; elvégre a ruha egyetemes dolga csupán egyetlen célt szolgált: azt, hogy minden szempontból kényelmes legyen. Most jóízű megelégedettség töltötte el, mint azt az embert, aki életének felén már a biztos révbe beért, és családalapítás sem…

                                                    15.

Nóra gyöngéden szerette édesanyját! Gyakorlatilag mindent tőle tanulhatott meg: a háztartás általános vezetésétől kezdve, a kisebb-nagyobb állatok szakszerű és féltő gondozásán keresztül egészen a konyhában való jártasság apró fortélyáig mindent!

Kamionozó apjával csupán ritkán, és egyetlen hónapban is legfeljebb háromszor, ha találkozhatott. Elszánt karakánságát, és…

  14.

Nóra lelki súlyának megbontásában talán az a kissé elhibázott, és át nem gondolt, és meg nem rágott tény is közrejátszhatott, hogy az éppen aktuális színháznál, ahol, mint gyakornok, és mint immár végzős színi növendék töltötte el a hátralévő időt, és már mindenki megfeszített és lázas ütemben készült az utolsó, és bizonyára mindent eldöntő…

 13.

Már kislánykorától kezdve tulajdonképpen mindig is benne volt az örömszerzés külső vágya; hogy az emberek lehetőleg elfogadják és szeressék őt, és ezt a nagyon rokonszenves és szerethető vágyra mindig is úgy gondolt, hogy mással nagyon jó volna megosztani.

Szülei – főként kamionsofőrként keményen robotoló apja -, úgy vélte, hogy azért biztos, ami…

  12.

Kornél majdnem minden este megvárta az éppen aktuális színháznál, ahol gyakornoki teendőit látta el a fiatal tehetség, abban a pillanatban amint meglátta az ifjú művésznő, hogy kitartóan, és rendíthetetlenül, mint egy lovag őrködik, és éberen figyel mindenre barátja azonnal belehabarodott a gondolatba, hogy mennyire megkedvelte!  

S…

    11.

Nóra valójában szivárványosan érzett, és érzékelte a dolgok összefüggéseit önmaga körül, de mégis gyönyörű szemei mögött mindig megmaradt valami honvágyszerű, titkos érzelem, melyet kellőképpen, és jogosan titkolni látszott, mert nem akarta megkockáztatni, hogy dühös, és értelmetlen kifakadások elvegyék a kedvét a meghitt pillanatok átélhető…

 10.

Nóra, észrevette magán, hogy annyira magabiztosan kezdte az ostromot, de azért mindig józan ésszel igyekezett érvényesíteni érveinek törvényét, egy idő után mintha megérezte volna, hogy keményebb fejszébe vágta a fejét, mint a hagyományos férfiszívek meghódítása: megbénította a tudat, hogy Kornél egyes egyedül gyermekkori, sokat szenvedett…

9.

A következő találkozásukra egy kicsit többet kellett várakoznia, mert időbeosztása, és sűrű elfoglaltsága csöppet sem könnyítette meg az ún. rugalmas időbeosztás megvalósulását.

Mégis, amikor külön-külön találkoztak három hónappal később egy kis…

8.

Főként kisfiúként, amikor naphosszat előfordult, hogy vagy egy kedvenc képregényével fölment a ,,tiltott helynek” elkeresztelt tetőre Kornélnak az volt a kedvenc szórakozása, hogy szuperhősnek képzelte magát, aki védelmezi a gyengéket, és az elesetteknek mindig segít, és megbünteti – remélhetőleg -, irgalmatlan bosszúszomjjal a…

7.

Szó sincs róla, hogy komolyabb bajok lennének az arcával, csak olyan fiatalosan komoly… Hát ez meg mit akarjon jelenteni?! Sokszor töprengett már rajta, hogy az újítóbb szellemiségű neo-avantgarde rendezők nemzedéke, vagy csupán azok, akik nem féltek annyira a kissé poszt modernes szereposztások választásaitól egészen…

 6.

Nóra egyszerűen majd megvesztett azért a tudatért, hogy flörtölhessen a gondolattal, és más emberek bőrébe bújhasson! Már kislányként – amikor a többi kis barátnői biciklizni mentek, vagy csupán babáztak egy-egy alkalmi jellegű délutánon -, ő a nyári vakáció teljes idejét azzal töltötte, hogy miután édesanyja…

 5.

Nóra elképesztő fantomkarrierje tulajdonképpen a szerencsés véletlenek célszerű összejátszásának is köszönhette. Míg főiskolás korában csoporttársaival hatalmas sikereket zsebeltek be a vadonatúj újraértelmezett Hamlet-parafrázisukkal, melyet szintén az egyik avantgarde-gondolkodású fiatal rendező rendezett, és mellyel Szentpétervárra is…

4.

 Drága Nóra... így ebben a formában… hát – hezitált még -, nem lesz jó kicsi szívem! Emberek! – fordult a többség felé. – Tartsunk tíz perc hosszított szünetet!

- Miért Gabi? Mi az, amivel nem vagy elégedett?! Ez már a huszadik próbálkozás, és még mindig nem stimmel valami! – az ifjú hölgyön látszott, hogy már most elege lehet, de tűrni kénytelen.

- Ne haragudj szívem, de… nem érzem azt, hogy…

3.

A XXI. század első felében seregestül próbáltak meg boldogulást találni azok a szerencsésebb kiválasztottak, akik főként vidékről kerültek a kollégiumi lét kissé összebarátkozott, mégis szokatlan körülményei közé, és akiket – a látszathoz képest -, nem kényeztettek el túlságosan imádott szüleik. A házibulikon nagyon lezseren, és kissé…

A létezés igen-igen bonyolult, és különféle testi, fizikális adottságai közül fiatal tanárunk számára a kifejezetten testes alkat jutott. Mintha egy megállás nélküli, állandó jelleggel működő antenna, avagy hetedik érzék működött volna benne, ami szinte megállás nélkül leadta neki a legképtelenebb, nagy általánossággal előítéletekre támaszkodó tippeket. S valóban, ha egyszer ez a titkos adókészülék, melyet egyfajta belső, lelkiismereti hangnak is nevezhetünk egészen…

A kora reggeli órák egyikén, amikor a normálisabb emberek még jócskán alszanak, hogy aztán üdítő, felfrissült kedvvel imádott, rajongásig tisztelt, és halhatatlan kedvesükkel keljenek egy jobb lábára sántikáló, kicsit e világi emberke, aki két méter híján meghaladta a közel két méteres magasságot, és aki – mivel különösebben mindig gyilkos humorral, és heccelődések géppuskatüzében találta…

Az volt a legkeményebb: Berendezkedett csillagszemekben

lélek-kontinenseket meglátni,

felfedezni! Megszokott sallangos,

rizs-beszédektől mentesülten őszinte telepátiával

is szerelmesnek lenni elveszett tévhitbe:

Valahol boldogok lehettünk!…

Amint legbelül s apró csöppség gyanánt szerelmed

egyetlen hűséges gyümölcse megfogantam,

s lettem eszmélkedni s kíváncsiságra vágyó lelkes angyal,

biológiai létezés, hűséges s folyvást aggódó,…