Az összes tartalom (1,145)

Hazudj

Hazudj, ha ősi gén rikolt, mert bábra fáj fogad.

Vivátért ringbe szállsz, vezetsz meg flottul másokat,

míg körbezsongod ásszal filkók vágyait.

Mosolyból lopsz megint, szavad ragály, hamis.

Erényed nagy nihil, hiszen panasz szavad mások

szája mondja el. Hiába rejtezel, nyűtt palástod

álnokot takar. Habár hitem szüntelen

felülni látszik, féld erőm, ne ünnepelj.

Borúmra holnap ír vigaszt. Higgadok,…

Egy megrázó hír:

„Egyelőre ismeretlen okból meghalt Nagy György, a köztévé legendás műsorvezetője, olyan műsorok arca, mint az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Szabadság tér 17, a Hol-Mi?, a Főtér vagy a Rocklexikon - jelentették be a rokonok a Facebookon.”



Amikor még a 90-es években, az Ablak adásait nézve megkedveltem Nagy Györgyöt, nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy személyesen is kapcsolatba kerüljek vele, mivel…

A homokdombok a mocsárig érnek,

fent, a csúcson tikkadó árvalányhaj liget,

lent a szél összesodort szamárkórót görget,

az őszi fényben méltósággal terül

a dűlőutak közötti, lilára festett szőnyeg.

Puttonyt cipelő nők, bágyadt gyerekek

közömbösen kerülgetik Dionüszosz

nedűjétől részegedő méheket.

Nem futnak el a fullánkok elöl,

tudván,…

Nakonxipánban ma hullt a hó,

úgy hiszem, megfagyott a szívem,

a kezem a szememnek rajzoló

megakadt egy végtelen íven,

már nem vonzanak titkos színek,

még a sötétkék csendje zavar,

társaim mindnyájan szelídek,

most sétálunk, ropog az avar.

Csak a…

Sarkon ül a vak hegedűs,

szemgödrén holdfűszál simogat,

csillagokkal telt szeme hűs

éjen őriz ódon sírokat.

Haltak a boldog elődök,

repkény, moha fedte köveik

kidőlve, és azon tűnődök,

vajon az én ős előm melyik.

Mennyi érzés, hit, szeretet,

bánat, öröm, és szenvedély,

amit a múlás temetett,

és még tart végtelen rejtekén.

Régi szomorút húz a vak,

elhulló évszázadok…

Pillanatokat látok,a jövőből.

Mikor lemegy a nap.

Miféle ember vagyok délben?

Egy másik tudat éjfél után.

A világ fölé emelkedek, hogy lássam magam, a pokolba ereszkedek, (ahol már egyetlen ördög sincs).

És ti nem hisztek nekem.

Vért izzadva igyekszek bűnözni .

De mind eltüntek Az Istenek (nem csak a hitemből). 

A bűneimet gyónom!

Emberek oltárán én nem áldozok!

Keresem a bűneimet, amik már régesrég nem tettek, -nem…

Tyúkadó

Gyerekkoromban olyan jól ment a sorunk, hogy a kenyér, cukor, olaj és liszt kivételével, minden más élelmiszert házhoz hoztak. A tejet, tejfölt, vajat, túrót és tojást eleinte egy borsi illetőségű és Róza névre hallgató, kedves mosolyú, középkorú asszony hordta, heti három alkalommal. Finom volt az a tej, sűrű és vastag a tejföl, sárga és zsíros a vaj, zamatos és illatos a túró, nagyok és barnák a tojások. Nagy bánatunkra nem sokáig élvezhettük finomságait. Borson is…

Legfeljebb harmadikos elemista lehettem, mikor apám elmagyarázta, hogy Könyves Kálmán királyunkig az emberek többségének nem volt vezetékneve. Apjuk neve révén különböztették meg őket egymástól. Például, ha a fiúgyermek a keresztségben a Péter nevet kapta, atyját pedig Istvánnak hívták, az újszülöttet…

​Még apró legényke voltam, mikor egy nap az iskolából hazafelé nyargalva Venyige Jóska bácsinak ütköztem a sarkon.

– Hová, hová ilyen sietősen, öcskös?

– Sok a tanulnivalóm, igyekszem haza, hogy mielőbb túl legyek rajta.

– A lecke megvár, komám, de ha már szóba hoztad a tanulást,…

(utálom alkalmazni a szamárvezető szabályokat

gyűlölöm az előregyártott receptre írt nótákat

undort keltő divatos nagy költőket majmolni,

égő, erőmet meghaladó műveket gyártani)

pedig de szép lenne, istenem

azt mondani: „Írtam egy szonettet”!

vagy mondjuk egy epigrammát,

tényleg jól hangzana, de én mégsem

mert, azt se tudom mi az…

Szótlanul állok szomorú

fűzfának mohával benőtt

lehajló ágai alatt.

A szellő birokra kél az

idővel… levelek között

vágtat a holnap… a jövő.

Lelkemben őrzöm az álmot.

Most itt vagyok… lassítani

kellene lépteimen, de

magával ránt, nem kímél, a

könyörtelen mulandóság.

Arcomra sűrű hálót sző

a sors, elveszem mögötte.

A szél titkos üzenetet

sodor, a por féltőn óvja.

A csendet suttogó…

Sosem üres ház



Nem tudják az új lakók, hogy ebben a házban éltem pontosan 22 évig. Kissé túlzás ez a pontosság, de a percekre nem adunk. Az új család azt sem tudja,hogy ez a ház sosem üres. Én mindig itt vagyok. Nem látnak, nem hallanak csak kivételes esetekkor, amelyekben jobban szeretném, hogy láthatatlan legyek. A családom, nem sokkal a halálom után elköltözött. Utánuk egy idős házaspár jött. Aranyosak voltak. Ulrich és Irine. Amikor ide költöztek még csak hatvanegy évesek…

két térfél, egy cél

fellázadó stadion

himnuszküldetés

hálón dús szövés

szemekben győzni vágyás

kezekben sálak

iramban bitang

vadállati ádáz harc

lelátó vére

kocsonyás sorfal

pepita bőrkockákon

lesúrolt sebek

trükköző cselek

meddő tizenegyesek

csorba fejelés

szent küldetés ez:

hintázó aranycipő

élő…

akinél a víz, annál a hatalom van,

fortyogó irigység mások szemén,

kiszáradt remények a kanapén:

unottan csobban a megszokás.

a tévén át kánaán csorog,

egy bögre klónozott megváltás,

és a mindenütt habzó reklámsávban

a feledésből szomjasan kortyolok.

a képeken egykor volt azúrtengerek,

vastag hátú tavak és szálkás patakok,

a pálmafák alatt egymásnak szaladó

gyanúsan merev, tejfehér…

„ Önmagát senki sem látja, ezért keresi oly elszántan, és ezért használ tükörnek más embereket: szeretőket, barátokat, ellenségeket.”                                                                                                                                                  Voyti Attila:Trilégia

Ülök a téren. Minden tökéletes. Ülök a téren, nézem az embereket, a sencha tea párája vékony gőzhártyát húz a szemem sarkában, a bár terasza megpakolva emberekkel.…

 „Külföldön tömegeket gyilkolnak, itthon pedig a lassú népírtást gyakoroljuk. Meddig tekinthető még demokratikusnak az a nemzet, amely úgy működik, mint egy üzleti vállalkozás, amelynek célja a testületi profitszerzés, amelynek része a szegénység és a heveny fajgyűlölet? Katonák meghalnak, míg a profitok emelkednek.”

                                                                                             Ronald…

Édes, édes Anna után 





Többre vágytam. Többet akartam és azt hittem bármi áron megszerezhetem a tiszteletet, az országos hírnevet. Aztán egyszer csak hajnalok hajnalán megcsörrent a telefon és felkértek, hogy egy háromszoros, gyilkossal készítsek egy riportot. Elvállaltam. Nem volt fontos, hogy kicsoda az illető az előttem álló lehetőségre koncentráltam, amely ugródeszkaként lebeget szemeim előtt. 

A megadott időpontban már ott ültem a tárgyalóban és vártam a gyilkost,…

Mintha két bóbiskolás közt még most is emlegetnéd, amint apró gyerekként

Budakeszin egyedül szánkózol és beleborulsz a sáros, hókásás latyakba,

később a Wesselényi utcai ház emeletén izgatottan töltöd magadba az új miliőt,

majd elszakadt leventeként addig bolyongsz a Dunántúl szétbombázott…

- Jó napot kívánok!

- Szép napot, asszonyom! Miben segíthetek?

- Tanácstalan vagyok...

- Azt sajnos nem tartunk. (nő sóhajt, majd elfújja pultostól az eladásügyi asszisztenst)

- Hát, akkor, nem is tudom, jó helyen járok-e!?.

- Kideríthetjük, ha gondolja, két percem az Öné.

- Csak kettő? 

- Nézze, megbeszélhetünk egy hosszabb diskurzust is, de ne itt, és ne most, ahol rátérhetünk, mennyit kérek az udvariasságomért.

- Na, jó, beérem a két…

Olykor nézem az eget és az visszanéz,
Isten tenyerében minden rész, egész.

*

Talán csak álmodom,
s a valóság fekete,
talán sosem láttam
a ragyogást, mégis
betakaróztam vele.

*

Néha távoli a táj, néha elhiszem:
Isten tenyerében ott vagyok egészen.