Az összes tartalom (1,154)

A Dollár-hegy ölében álmosan hunyorogtak a Nap frissen ébredt nyalábjai.

A dűlő pora békésen szuszogott, derekán a tegnap nyomai már alig látszódtak. Csuszkák fakopáncsoztak a lombosban, kőhajintásnyira egy haragoszöld bokron veszekedő verébrajtól. Az utat szegélyező öreg akácok koronáikkal szélesen nyújtóztak, a reggel különös levegőjét…

Jó hírem van! Mikor úgy nézünk rátok, hogy már-már azt érzitek nyomban megszólalunk fittyet hányva az évszázados evolúciós folyamatokra, közel jártok az igazsághoz. Ugyanis gondolkodni bizonyos szinten képesek vagyunk mi is, ám ezek a gondolatok nem szavakból állnak össze, hanem érzések halmazából. Most persze joggal felmerülhet benned, akkor miképp lehetek képes mégis összetett mondatok formájában itt osztani az észt? Szinte látom magam előtt, ahogy legyintesz, ez az egész csak egy…

– Dicsértessék a Jézus Krisztus!

– Mindörökké! Ámen.

– Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Gyónom a mindenható Istennek, és Isten helyett neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követtem el. Oldozzon fel engem, atyám, mert vétkeztem…

– Milyen vétkeket követtél el, fiam?

– Ó, atyám, még felsorolni is nehéz…

– Csak bátran, fiam, Isten irgalmassága végtelen.

– Tudom, atyám, ezért is restellem annyira, hogy bár mindig megfogadom,…

– Jó napot kívánok!

– Adjon az Isten, magának is. Miben segíthetek?

– Donga István riporter vagyok, a helyi tévétől. Pitvarosi Elemért keresem.

– Hát elég donga, ami azt illeti. Mit mondott? Melyik Pitvarosi Elemért?

– Hogyhogy melyiket, tán több is van?

– Van belőlük, hála Istennek, tíz is. Bolhás Pitvarosi, Lőcslábú Pitvarosi, Gülüszemű Pitvarosi, Köpködő Pitvarosi, Ásító Pitvarosi, Sípoló Pitvarosi, Nagyotmondó Pitvarosi… Soroljam még?

– Nem mondja…

– De…

A Titkos Völgy rejtekén

MESÉLŐ:

Sóhajka, a szellőlány, megpihent

A Néma Hegy lábához érve.

Mióta létezett, még nem tett…

Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig



MESÉLŐ

Ki felnőtt fejjel úgy saccolta,

E költemény csak gyermeknek való,

Lélek szárnya épp oly lomha,

Mint földhöz ragadt lusta…

Verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig

MESÉLŐ

Hétike a hétpettyes katicabogár

Vidáman a mezőn sétált éppen,

Betűt pingált piciny arcára a Nyár,

S jókedvének hangot adott…

Előszó és szereplők

/verses-zenés utazás 6-tól, 106 éves korig/

MESÉLŐ

Csak egy vagyok a sok közül,

Kiben a Gyermek él.

Sír, vagy…

Hazudj

Hazudj, ha ősi gén rikolt, mert bábra fáj fogad.

Vivátért ringbe szállsz, vezetsz meg flottul másokat,

míg körbezsongod ásszal filkók vágyait.

Mosolyból lopsz megint, szavad ragály, hamis.

Erényed nagy nihil, hiszen panasz szavad mások

szája mondja el. Hiába rejtezel, nyűtt palástod

álnokot takar. Habár hitem szüntelen

felülni látszik, féld erőm, ne ünnepelj.

Borúmra holnap ír vigaszt. Higgadok,…

Egy megrázó hír:

„Egyelőre ismeretlen okból meghalt Nagy György, a köztévé legendás műsorvezetője, olyan műsorok arca, mint az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Szabadság tér 17, a Hol-Mi?, a Főtér vagy a Rocklexikon - jelentették be a rokonok a Facebookon.”



Amikor még a 90-es években, az Ablak adásait nézve megkedveltem Nagy Györgyöt, nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy személyesen is kapcsolatba kerüljek vele, mivel…

A homokdombok a mocsárig érnek,

fent, a csúcson tikkadó árvalányhaj liget,

lent a szél összesodort szamárkórót görget,

az őszi fényben méltósággal terül

a dűlőutak közötti, lilára festett szőnyeg.

Puttonyt cipelő nők, bágyadt gyerekek

közömbösen kerülgetik Dionüszosz

nedűjétől részegedő méheket.

Nem futnak el a fullánkok elöl,

tudván,…

Nakonxipánban ma hullt a hó,

úgy hiszem, megfagyott a szívem,

a kezem a szememnek rajzoló

megakadt egy végtelen íven,

már nem vonzanak titkos színek,

még a sötétkék csendje zavar,

társaim mindnyájan szelídek,

most sétálunk, ropog az avar.

Csak a…

Sarkon ül a vak hegedűs,

szemgödrén holdfűszál simogat,

csillagokkal telt szeme hűs

éjen őriz ódon sírokat.

Haltak a boldog elődök,

repkény, moha fedte köveik

kidőlve, és azon tűnődök,

vajon az én ős előm melyik.

Mennyi érzés, hit, szeretet,

bánat, öröm, és szenvedély,

amit a múlás temetett,

és még tart végtelen rejtekén.

Régi szomorút húz a vak,

elhulló évszázadok…

Pillanatokat látok,a jövőből.

Mikor lemegy a nap.

Miféle ember vagyok délben?

Egy másik tudat éjfél után.

A világ fölé emelkedek, hogy lássam magam, a pokolba ereszkedek, (ahol már egyetlen ördög sincs).

És ti nem hisztek nekem.

Vért izzadva igyekszek bűnözni .

De mind eltüntek Az Istenek (nem csak a hitemből). 

A bűneimet gyónom!

Emberek oltárán én nem áldozok!

Keresem a bűneimet, amik már régesrég nem tettek, -nem…

Tyúkadó

Gyerekkoromban olyan jól ment a sorunk, hogy a kenyér, cukor, olaj és liszt kivételével, minden más élelmiszert házhoz hoztak. A tejet, tejfölt, vajat, túrót és tojást eleinte egy borsi illetőségű és Róza névre hallgató, kedves mosolyú, középkorú asszony hordta, heti három alkalommal. Finom volt az a tej, sűrű és vastag a tejföl, sárga és zsíros a vaj, zamatos és illatos a túró, nagyok és barnák a tojások. Nagy bánatunkra nem sokáig élvezhettük finomságait. Borson is…

Legfeljebb harmadikos elemista lehettem, mikor apám elmagyarázta, hogy Könyves Kálmán királyunkig az emberek többségének nem volt vezetékneve. Apjuk neve révén különböztették meg őket egymástól. Például, ha a fiúgyermek a keresztségben a Péter nevet kapta, atyját pedig Istvánnak hívták, az újszülöttet…

​Még apró legényke voltam, mikor egy nap az iskolából hazafelé nyargalva Venyige Jóska bácsinak ütköztem a sarkon.

– Hová, hová ilyen sietősen, öcskös?

– Sok a tanulnivalóm, igyekszem haza, hogy mielőbb túl legyek rajta.

– A lecke megvár, komám, de ha már szóba hoztad a tanulást,…

(utálom alkalmazni a szamárvezető szabályokat

gyűlölöm az előregyártott receptre írt nótákat

undort keltő divatos nagy költőket majmolni,

égő, erőmet meghaladó műveket gyártani)

pedig de szép lenne, istenem

azt mondani: „Írtam egy szonettet”!

vagy mondjuk egy epigrammát,

tényleg jól hangzana, de én mégsem

mert, azt se tudom mi az…

Szótlanul állok szomorú

fűzfának mohával benőtt

lehajló ágai alatt.

A szellő birokra kél az

idővel… levelek között

vágtat a holnap… a jövő.

Lelkemben őrzöm az álmot.

Most itt vagyok… lassítani

kellene lépteimen, de

magával ránt, nem kímél, a

könyörtelen mulandóság.

Arcomra sűrű hálót sző

a sors, elveszem mögötte.

A szél titkos üzenetet

sodor, a por féltőn óvja.

A csendet suttogó…