Éjpuha csendben
alszik a város
hópihe álmán
csillog a szél
Tágul a mennybolt
angyali ének
néma a dallam
eljön a tél
Fázik az utca
sál a nyakában
bújna az ágyba
paplana jég
Eljön a hajnal
ébred a város
fénykacagással
csendül az ég
Hozzáadva csabaiandy által Január 30, 2011-án 5:30pm-kor —
5 megjegyzés
Rágott körmű ujjaival szórakozottan görgette a radír morzsáit a padon. Ha elég kitartóan sodorgatta, előfordult, hogy pár centis kígyót sikerült belőle gyártania. Papus is hasonlóan készítette magának a cigarettát. Kissé hajtott háttal ült a hokedlin és szakavatott mozdulatokkal sodorta az illatos dohánnyal töltött cigarettahüvelyt. Közben mindig egy dalt énekelt, de olyan szívszaggatóan, hogy mindig libabőrös lett tőle az egész teste.
A dal egy bujdosó árva madárról szólt és a…
Folytatás
Hozzáadva Márffyné Horváth Henrietta által Január 30, 2011-án 3:36pm-kor —
5 megjegyzés
A város vízparti szegletében áll a tér, ahol a galambok megszívlelik az embereket, akik morzsákat csipegetnek nekik a sósperecekből. A pocsolyák még nem száradtak fel, esett az éjjel.
A galambok olyan békések ma. Nem röpködnek eszeveszettül a padok közt, ahogy máskor szoktak. A macskák lustán elnyúlnak a hideg betonjárdán, pedig a nap sem süt. Egy kóbor kutya unottan kotorászik a szemétben, talál valami félig megevett , penészes szendvicset, aprólékos…
Folytatás
Hozzáadva Ada által Január 28, 2011-án 11:00pm-kor —
1 megjegyzés
Eltemetlek halkan
Magamban
És
Eszemet veszítve
Kaparlak újra elő
Nem haltál meg
Csak
Elaludtál
Bennem
S én a felhőkkel
Betakartalak
Szemedre
Csillagot csókoltam
Szívedet…
Folytatás
Hozzáadva Ada által Január 28, 2011-án 11:00pm-kor —
2 megjegyzés
Ráncos babszem voltam;
a válogató kéz nem pöckölt félre,
s bekerültem a kondérba utazók
válogatott keretébe!
Fekete tüzet gyújt alattunk a halál,
s a hernyóbajszú fiatalember
fejszeszélesen…
Folytatás
Hozzáadva janow által Január 28, 2011-án 7:30pm-kor —
2 megjegyzés
Vastag szőke fonatodba
hiába melegedett a Nap,
arcod sötét grimaszán
fáradt mosolyod hallgatag.
Sikoltva csattan a parancs,
ősi fészkedbe bomlott a csend.
Árva szeretőd hiába vár,
ágyad körül félelem kereng.
Gyertyát gyújtott a szótlanság,
harangba öntött nyár maradtál.
Fázósan virrasztó lelked
lapul a magányban. Elátkoztál.
Könnycsepp hidegébe mosva
homálylik a…
Folytatás
Hozzáadva csontos márta által Január 28, 2011-án 6:30am-kor —
3 megjegyzés

Egy tavaszi éjjel
megszületett Csiga,
háza puha volt még,
szeme csupa csipa.
Friss, illatos fűvel
teli most a liget,
olyan nagyra nőtt mind,
ki sem látszik Csipet.
Jaj, de egyik reggel
mit nem művelt Csiga?
megtömte a hasát,
akár egy kis liba.
Nagy étkének persze
megfizette…
Folytatás
Hozzáadva Péter Erika által Január 27, 2011-án 9:30am-kor —
8 megjegyzés
Monia
...a madarak még mindig énekeltek,
nem hullt a hó,
s nem szakadt rám az ég.
Felhőrongya lógott fölém cafatokban
mikor a mennyország befogadta.
Mert befogadta kicsiny lelkét.
Mikor elment a kedves
nem szóltak harsonák,
de a szívem egy üstdob volt a hantnál,
és majd szétpattant mikor
a fejemből a vér
szinte tócsaként körém…
Folytatás
Hozzáadva Zsefy Zsanett által Január 27, 2011-án 7:50am-kor —
4 megjegyzés
-Azt a robotot szeretném, anya!-kiáltott fel a kisfiú, és rámutatott egy színes , összeépíthető játékra az egyik nagyáruház reklámújságjában. Az asszony figyelmesen megnézte a fotót.
-Igen, nagyon jól néz ki.-mondta halvány mosollyal az arcán, aztán visszafordult a papírjai fölé. A kicsi zsebszámológépen hang nélkül ütötte a számokat. Mennyi, de mennyi számot!
-De az osztályban van már ilyen a Robikának, meg a Petikének is. Az ötösért kapták. Tudod, amikor ötöst visznek haza ,…
Folytatás
Hozzáadva Ada által Január 26, 2011-án 3:54pm-kor —
2 megjegyzés

A csigabiga álma
Azt álmodtam lenn a fűben,…
Folytatás
Hozzáadva Péter Erika által Január 25, 2011-án 11:44am-kor —
5 megjegyzés
Nem vágyom bőrkötésben
Porosodni könyvtárak polcain.
Nem vágyom kötelező lenni
Egy majdani érettségin.
Verseim hangulatok csak,
Lélekből áradó szép gondolatok,
S megelégszem azzal, ha egy
Arcra könnyet, vagy mosolyt csalok.
Lehet, - verseim nem is versek,
Csak egymás után írt szavak.
Irodalmárok elgörbült ajkán
Csupa nem kívánt falat.
Gyönyörködhetsz bennük…
Folytatás
Hozzáadva Kováts Péter által Január 25, 2011-án 10:00am-kor —
3 megjegyzés
fekete csillagok
csendjébe bújtam
---
már nem akarom hallani a
hangokat
sem látni a világosságot
a Föld sóhaja
is csak pusztulás
---
csobogástól zuhanásig
a Hold velem volt
és most
néma patak tükrén vérzik
Hozzáadva csabaiandy által Január 25, 2011-án 7:10am-kor —
4 megjegyzés

Fejére állt a világ...
Netán én fordultam talpra?…
Folytatás
Hozzáadva janow által Január 24, 2011-án 2:29pm-kor —
3 megjegyzés
a hetedik kaputól
elsodródva
sötét víziók nyomában
belső szigetedre
nyomul az új világ
az éjszaka hangjai
hajadba fonják
az üres lelkeket
s hiába nézed azt
az átkozott eget
azon túlról
a harmadik szem
elkárhozott
kékségében
már halódik
utazó igazságod
Hozzáadva csabaiandy által Január 24, 2011-án 11:02am-kor —
2 megjegyzés
Lo straniero
Koldultam álmot, mindhiába.
Tekintetekben űrt hagyva hátra
sóváran kerestem kijáratot, vagy
szakadék szélén táncoltam vakon.
(még ott is mindenki ott hagyott)
Nem értem el a hegytetőt sem,
keselyűk szálltak, fölébem gyűltek.
Dögre éhesen mind kivárt.
Csontjaimban éreztem a halált.
(de végül mindegyik ott…
Folytatás
Hozzáadva Zsefy Zsanett által Január 23, 2011-án 10:51am-kor —
3 megjegyzés
A zöld váza az asztal közepén állt. Épp úgy, mint hét évvel, hét hónappal, vagy hét órával azelőtt... friss vízzel töltve, de virág nélkül.
A nő egy sarokban ült, onnan figyelte a vázát. Méregette, szemlélte, magában még kritizálta is, pedig a kedvenc darabja volt.
Minden egyes nap, miután elfogyasztotta a reggeli kávéját, megtöltötte a zöld színű kedvencét friss csapvízzel. Visszatette az asztal közepére, és elindult dolgozni. Amikor…
Folytatás
Hozzáadva Ada által Január 22, 2011-án 8:00pm-kor —
2 megjegyzés
I.
A szokásos reggeli félig halott állapotában matatott a negyvenes korú férfi az szekrényben. Az orrából a takony éppen elcsöppenni készült, a keze reszketett, csörömpölt a kidobatlan, üres üvegekkel, míg végre talált egyet, aminek az alján maradt egy kicsi. A szájához emelte, meghúzta, visszatette az üveget a többi közé. Beleborzongott. A jó pálinkába illik beleborzongani egy kicsit. Elővette a szekrényből a kenyeret, a kést, szelni készült, de a keze nagyon remegett. Letette…
Folytatás
Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Január 22, 2011-án 2:00pm-kor —
3 megjegyzés
Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én fejezte be a Himnusz megírását.Erre az eseményre emlékezve 1989 óta ezen a napon ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT. Az ez alkalomból hirdetett felolvasóestre írtam a Körösvidéki Irodalmi Társaság felhívására.

Megbűnhődte már e nép?
Győztünk, vigyázzban állsz, felhangzik a…
Folytatás
Hozzáadva Péter Erika által Január 22, 2011-án 1:30pm-kor —
3 megjegyzés
Ámulat és megbotránkozás színeiben játszott az emberek arca a Kovács körtéri fogadóirodában, mikor az újonnan felfedezett bokszoló, Dudlikopf Miklós saját meccsére fogadott, maga ellen. A mögötte ácsorgó hentes, a minden hájjal megkent Zsíros Jenő hamar szagot fogott öklömnyi orrával, és a szagát szétterjesztette a városban. A bunda pletykája hamar eljutott a körtér minden szegletébe. A fogadóiroda tulaja, amint észbe kapott, megfordította a szorzókat, és családi ügyre hivatkozva hamarabb zárt…
Folytatás
Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Január 21, 2011-án 12:58pm-kor —
2 megjegyzés
vörösen zuhogó
vízesés torz hangjain
lebegő látomásoktól
vijjogó madarak tépik a
hajnal húsát
csontszínű ég zokog
s hiába hajoltak földig a…
Folytatás
Hozzáadva csabaiandy által Január 18, 2011-án 7:00am-kor —
3 megjegyzés