1.
Minek tovább, ha nincs miért?
Ajkam fölrepedt és csorba
a bögre — elgondolom,
a hangya mint örül, ha
az asztalról morzsa hull
a földre.
Kérgét eldobja, vedlik
a platán — hozzám jobban oda-
nőtt a kéreg,…
Hozzáadva Bátai Tibor által Január 30, 2013-án 5:04pm-kor — 4 megjegyzés
Mindannyiszor átmelegszik a lelkem, valahányszor végigmegyek szabályosan tervezett útjain, és ismételten megállapítom, hogy ez a klinika mennyire elegáns, milyen különlegesen szép. Örömmel tölt el, ahogyan belesimulnak az évszázados fák ölelésébe a hatalmas klasszikus épületek. Miféle ragyogó elme alkotta meg valaha, hogy még mindig lehet rajta újítani úgy, hogy ne törjön meg az, az egység, amelynek keretébe be kell, be lehet…
FolytatásHozzáadva Kertész Éva által Január 28, 2013-án 3:30pm-kor — 2 megjegyzés
Előszó
Ismét egy műfordítással készült dalverset hoztam el nektek. A dal egy nagysikerű francia musical a Notredami toronyőr történetének feldolgozásában hangzik el. A feldolgozás természetesen kicsit átfogalmazza Viktor Hugó regényének történetét ez egy kicsit megszelídített változat. Párizsban vagyunk karnevál idején, amikor mulatnak az emberek, és a Notredam előtti téren összegyűlt népség éppen a kikötözött és megkínzott Qasimódót gúnyolja, akinek szenvedésein csak…
FolytatásHozzáadva Kováts Péter által Január 26, 2013-án 1:57pm-kor — 3 megjegyzés
csendes ez a ház
csak a szél járkál ki-be
otthon érzi magát
hazajár a szíve
a tél fázik odakint
nincs meleg kabátja
a nap is csak legyint
a maga útját járja
az éjszakák fagyosak
a fák aludni térnek
az Isten sem hisz
saját szemének
halott ez a város
arca sincs az égnek
üres a szeme is
mint a megdermedt
verébnek
Hozzáadva csabaiandy által Január 19, 2013-án 9:45pm-kor — 3 megjegyzés
Derűs volt még a koraőszi-délután, hogy elindult, úgy döntött, felkapaszkodik a hegyre, régóta készült már erre, halogatta sokáig, rossz szokása szerint. De aznap délután döntött, elindult, hát, maga mögött hagyta a várost, annak mindenféle furcsa, néki sokszor ingerlő, taszító, annyira rossz, olyan szánalmas, annyira bántó, önmagáér’ való, mindenféle összes „izéjével”, maga mögött hagyta az ismerős zajokat, a hajnali rossz-szájízű ébredéseket, a kora reggeli lift surrogó hangját, a…
FolytatásHozzáadva timetour által Január 17, 2013-án 9:32pm-kor — Nincsenek hozzászólások
Hazafelé igyekszem valahonnét, lefelé a hegyről. Ismeretlen környék, valahogy mégis ismerős. Megkönnyebbülök, álmomban már sokszor jártam erre. Akkor hát nem lesz semmi baj. (Épp úgy, mint álmomban már annyiszor nem lett.) Nyugtatom magam: „Nem lesz baj, nem lesz semmi, semmi baj.” Gyorsan esteledik, szürkül, ősz van, rövidülnek a nappalok, hát sietősebbre fogom, lépdelek lefelé a hegyről, ismeretlen (álmomban mégis ismerős), kanyargós, rossz, botladozó szurdokokon. Házak, (ablakokban…
FolytatásHozzáadva timetour által Január 17, 2013-án 9:30pm-kor — Nincsenek hozzászólások
Petárda-robbanások
Zajában született.
Köd volt,
Nyirkos, és nagyon hideg.
Fények festették akkor
A feszült sötétet,
Cifrázták ijedt tél-éji eget.
Várták trombitaszóval,
Nagy vigasságban.
Épp hogy megfogant,
Pár órás csecsemő csak,
S jutott azonnal árvaságra.
Szülője halott.
Búcsúzott a vigasság közepette,
El is feledték.
Ő kisded még,
Most békésen alszik,
Békés-ártatlan szendereg
Vigyázó…
Hozzáadva timetour által Január 3, 2013-án 3:30pm-kor — 2 megjegyzés
Szorongásaimból kábán ébredek,
Izzadságszagú nehéz reggelek
Lopóznak lomhán, kimérten tova.
Veled? - Veled nem lehet!
Eltolod sápadt, szomorú lelkemet.
Szeretlek! - mondanám - eretnek
Tétován, dadogó szavakkal.
Eressz el! - sikoltod - és akkor
Rám zuhan az újévi hajnal.
Hozzáadva Kováts Péter által Január 1, 2013-án 11:00am-kor — 4 megjegyzés
Jó volt akkor a kertben. Nyugalom, biztonság, szeretet. A ház mögött olyan „gazdasági, hasznos” épületek fogták körbe a baromfiudvart: kamra, alatta pince, következett a másik kamra, régebben istállóként funkcionált, Hóka, Csillag, Manci, kedves lovaik rég nem ropogtatták abban a zabot, már gyerekkoromba sem, csillám-szőrüket se kefélte akkor fényesre senki, oly gondos, kedves, szeretet-igyekezettel, senki nem dörgölte homlokát fényes orrukhoz, fejthetetlen, titkot rejtő, gyönyörű szemeikre…
FolytatásHozzáadva timetour által Január 1, 2013-án 10:13am-kor — Nincsenek hozzászólások
2021
2020
2019
2018
2017
2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010
2009
Üdvözöljük a
4 Dimenzió Online-ban
Gizi által hozzáadva 0 Hozzászólások 0 Kedveli
Czinege László (tokio170) által hozzáadva 0 Hozzászólások 0 Kedveli
Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.
© 2021 Created by Czinege László (tokio170).
Működteti: