4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Február 2010 bejegyzések (27)


ALAPÍTÓ
Távolból





Pince homályából

fénylőn tűntél elő,

szemed mécsesében

imbolygott a jövő.

Derekad hullámzott,

mint lázas látomás,

ajkaid formázta

gyöngyházfényű varázs.



Csalogató karod

lágy táncba ringatott,

hangodban vonzódás

vezényelt dallamot.

Testemben az érzés

még mohó futótűz,…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Február 27, 2010-án 3:00pm-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Az utolsó pillantás-ok

A szerlemes



Hát ennek is, mint minden másnak,-

Múlnak az álmok, a boldog percek,

Bokron a levél fázósan reszket,

- vége lett sajnos az idei nyárnak.



Nincs élvezője a fodros hullámoknak,

A vízben csak vadkacsák lubickolnak.

A vitorlás is, szerelmünk fészke,

Csak emlékszik tüzünk vad ütemére



Nevetve mondta: hidd el csak ennyi.

Gyönyörű volt, engem így kell szeretni.



Nem akarom látni… Folytatás

Hozzáadva Kováts Péter által Február 26, 2010-án 6:34pm-kor — 1 megjegyzés


ALAPÍTÓ
A békés kisebbség





Ugye mennyiszer hallunk olyanokat: toleranciahiány, kiszolgáltatottság,

előítélet, sovinizmus, nacionalizmus, megkülönböztetés, rasszizmus, fasizmus,

cionizmus, gyűlölködés, stb.?

Nos, amikor hasonlókat észlel valaki, akkor általában a kisebbségek jogainak

csorbulására gondol – és…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Február 26, 2010-án 3:00pm-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Metakommunikáció anyanyelven

Metakommunikáció anyanyelven



A kis székely városka állomásán ücsörögtem. Nyári gyakorlatra utaztam vissza a fővárosba, ahol egyetemista voltam. Harmadév utáni nyáron volt ez, már egészen belejöttem a nagyvárosi életbe, alig vártam, hogy ismét ott lehessek. Türelmetlenül nézegettem az órámra, de nem sok haszonnal:…

Folytatás

Hozzáadva André Ilona-Ibolya által Február 25, 2010-án 3:30pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
A rekedt kakas

Tenor Tódor délceg kakas,

tolla fényes, hangja magas.…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Február 23, 2010-án 9:30pm-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
A világ tetején

Egy hajnalon Isten meg én

ültünk a világ tetején.

Az Úr szomorú volt nagyon,

gondoltam, megvigasztalom.



Mutattam neki száz csodát:

virágos rétet, almafát,

emlőn szendergő gyermeket,

pillangót, örömkönnyeket,



csillagszemű leányt s fiút,

lágy völgyben búvó kis falut,

fűzfás patakot, szirteket,

égő szivárványszíneket...



Nem szólt, csupán egy mozdulat

-…

Folytatás

Hozzáadva André Ilona-Ibolya által Február 23, 2010-án 5:26pm-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
A pepita mókus (gyerekzet)







Bojtos fülű, fürge mókus

öreg liget fáin szökken,…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Február 21, 2010-án 2:30pm-kor — 10 megjegyzés


ALKOTÓ
Analógia



Ténferegtem már életem folyamán

úgy, ahogy tán soha senki.

S ha kérdenéd, hol járt ekkor apám,

mikor nagyon kellett volna menni,

hát nem tudom, barátom.

De elmondom, míg szerette asszonyát,

anyámból megszülettem én.

S magamra löttyintve az út porát,

ha már az út maga nem lett enyém,

elidőztem e tájon.

Láttam, amint kapáson cigára lóg,

s foltra már nem futja neki.

Gyermeke bölcseje a dús…

Folytatás

Hozzáadva Bartalovics Zoltán által Február 21, 2010-án 10:30am-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Nógrádi anziksz







Hajnali homályban monitorba nézek,

képeken simogat naptestű emléked.

Patak hangját hallom, csordogál a Zagyva –

álomdallamokból üledéket hagyva.



Éjszakai láng – bár elparázslott hamu –,

élményt írt elmémbe Somoskőújfalu.

Lüktet a gondolat – bennem él a távol,

ringó messzeségben tested hívón táncol.



Lankás dombok, hegyek alakod formázzák, …

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Február 19, 2010-án 3:30pm-kor — 6 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Ébredés veled











Szárnyára ültetett egy álom

s a valósághatáron letett...



Hajnali harangszó kelteget,

válladon nyugszik fejem

párnám helyett,

ölelő karod puha takaróm,

s csókodra nyílik szemem

- ébredés Veled -

a valóság dajkál ezen

a boldog reggelen.

Pillantásom még nem lel

rést a sűrű félhomályon,

tudatom lebeg az…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Február 17, 2010-án 10:30pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Téli csend

Téli csend

Olyan üres bennem most a csend,
mint ködlepte, havas erdők, mezők
madártalan csendje.
Egyetlen szó, emlék vagy gondolat
nem moccan benne,
csak elleng merengve
fagyott-fehéren, némán, hidegen
a ködhatárolt szürke végtelenbe.

Nem vágyik kikeletre.

Hozzáadva André Ilona-Ibolya által Február 17, 2010-án 10:30pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
A nyakatekert zsiráf




de nagyon megjárta! Beakadt a feje egy fa bozontjába. Hosszú nyakát szegény addig húzta-vonta, igyekezetében összegubancolta. Olyan alaposan beletekeredett, alig kapott torkán cseppnyi lélegzetet. Szerencséjére - én épp közelben voltam, és a nyurga nyakat nyomban kibogoztam.

Hozzáadva Péter Erika által Február 17, 2010-án 2:00pm-kor — 7 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Felmelegedés







Jégcsap pendül, hó csikordul,



kéményből száll széndioxid,



dermedt égből gumibot hull,…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Február 16, 2010-án 6:00pm-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Theremin csodája

Szikrát szór a minden,

a reggeli harmat tündér leheletét kezemben érzem.

Fényes, mosolygós szivárvány átmos, lelkeket ébreszt,

szunnyadó énünk becses tájaira lépünk.

A képzet halható rezgése képeket szalaszt elénk,

magunkba fordult világunk kincsei támasztják hitünk.

Hullámzó keblem, megöleli a bennem nyugvó csodát,

szétfolyok határtalanul ébredőn,

élesztő fénysugarak meleg egységével,

kitárul a mindenség, millió idegszál érzetét veszem.… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Február 16, 2010-án 10:00am-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Célok







Csámcsognak rajtam könnyűvérű szájak,

mert igém kitoltam, s kapum bezártam.

A csendes ébredés gitárhúr pattanásai,

a lét pitvarában,

ritka szellő meleg sugara borzolja lelkem.

A tévutak felismert gödrei, idővel hágcsót nyújtanak,

s a meredek oldalak lankává folynak.

A csicsergő fák árnyékai nevelik lényem,

a várakozás tábláinál megpihenhetek.

Az irány feszülései kilövik tetteim,

gyors cselekvés szikráit hordozom,… Folytatás

Hozzáadva Karvaly által Február 16, 2010-án 9:01am-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
2010. 02. 13.

igazat adok

úgy rövidebb a vita

hitetlenül gondolok

az őszinteségre



bánts

ha annyira akarsz



nem hazudok már

hogy egyszerűbb legyen



nyílt titkok

felesleges sorok

lapról lapra



fiatal vagyok még ahhoz

hogy lezárjak egy verset

vagy korszakot



listát készítesz arról

mit nem szeretsz bennem

sorakoznak az érvek

mint szekrényben a poharak



legyünk egymással

érzéketlenül… Folytatás

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Február 13, 2010-án 9:51am-kor — 3 megjegyzés


ALAPÍTÓ
életút





első lépésekhez

biztatást keresve

inogva érkezni

karoló kezekbe



ifjú évek gyötrő

vizsgáit feledve

reményekkel vágyni

biztos munkahelyre



látni pár ostobát

érezni a semmit

befogni a szájat

nem szólni meg senkit …



Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Február 11, 2010-án 6:30pm-kor — 3 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Dőreség







égi kertjét kondenzcsíkok túrják szét.

Az ablak, hol állok - világegyetem,

időm formuláit innen figyelem.


Rács - mely eddig sokat nem takart, most teret nyer,

hámló rozsdarétege új festésért perel.

Sarka, pókok gyarmata - szemem még fókuszál -,

kusza hálójukon a gondolat-szél riszál.



Egy üzenet hull bele, aprócska muslinca.

Két pók fedi fel… Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Február 8, 2010-án 11:30am-kor — 6 megjegyzés

Gergely, Árpád Állati versek állatokról

Állati versek állatokról



A szarka

Lopik mindent, ami érték, no meg ami fényes,

Enyves keze mindent lenyúl, nem annyira kényes.

Elegánsan fosztogat és kétszínű a dolmánya,

húsosfazék bitorlása, ilyen az ő formája.



A kaméleon

Guvadt szeme forog, mint a körhinta a búcsúban,

Irhájában sok szín mellett a vörös van túlsúlyban.

Ragacs nyelvvel helyezkedve kajeszol a fa ágán,

Ezért aztán érthető a…

Folytatás

Hozzáadva Gergely, Árpád által Február 7, 2010-án 11:16am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALAPÍTÓ
Reptéri transzfer



(Szabó Lencz Péter festménye)







Nem vágy a villamos, ha repülni muszáj,



(már a megszorítás sem igazán a régi),



nem bizserget avítt nosztalgia,



nem susog fülünkbe a Váradihédi.…



Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Február 7, 2010-án 8:30am-kor — 5 megjegyzés

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek