Február 2012 bejegyzések (27)

"Így éltem s voltam én hiába,

megállapithatom magam.

Bolondot játszottak velem

s már halálom is hasztalan."



( József Attila: Íme, hát megleltem hazámat)

„hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2:10)

Hajnalban keltem, sorra vettem,

kinek mit kell ma megbocsátanom,

s ahogy rajzolta árnyékát a rom,

ég volt alattam, föld felettem.

Fiam, nálad lesz jobb kezekben:

e fölfordult világot átadom,

keresztjét is cipeld a válladon.

A Sátánról, hogy rá ne szedjen,

ne kérjél információkat,

elég ha sejted, érd be…

Örökösök/3

A férfiak, miután kihunyt bennük a remény, hogy még viszont láthatják szeretteiket, olyan túlélő asszonyokhoz kötötték sorsukat, akik Jutkának még lány korából voltak ismerősei. Így lettek rokonai olyanok, akikről korábban elképzelni sem merte volna. Velük jött össze többször is egy héten.  Nagy örömére és megnyugvására, Szerén is itt élt a közelében. Ő olyan kötelék volt a múltból, amely biztonságérzetét erősítette. Az új rokonság késői kicsinyekkel is bővült. Ők voltak a…

                                                        Örökösök/2

                            Örömóda

Miután nem volt tovább alkalmazottja a család ékszerüzletének, nem kellett tovább rejtőzködniük. Most következett el az a pillanat, amikor a férfi megismételte a hónapokkal ezelőtt feltett kérdést. És Sánta Judit boldogan mondott igent. Meg volt róla győződve, hogy nincs nála szerencsésebb lány széles e világon.

Szülővárosába már Bartus Erikné…

 Örökösök

                                                     No, ne olyan nagyon!

Úgy fészkelte be magát a kis fekete urna a díszes fehér csipketerítő alá, mint egy betegen gubbasztó madár. Aprón, törékenyen, szívszorítóan magányosan, a koporsókhoz méretezett, gyászlepellel borított ravatal közepén. Árvaságát csupán az a szál…

A felső szomszédom egy pók.
Azt hazudtam mindenkinek,
a szúnyogok miatt tartom,
de csak lusta voltam kiűzni.
Folyton lestem a háló-szobáját,
na nem kukucskálni akartam,
féltem, hogy egy nap megismer
egy szőrös, nyolc lábú lányt,
aki olyan szerelmes lesz,
hogy maga alá petézik.
Nem tudtam, hogyan kell
egy pókot ivartalanítani.
Egyik napról a másikra eltűnt, 
csak egy hálófoszlány leng
a karnison. Rám unt.

Csak apró kő, mi

egyre kisebb, míg lassan

porrá hullik szét.

... Ám, a porszemek

őrzik a hajdani hegy

minden ígéretét.…

      járt utakat ajánlasz egyre. Tudomást

      sem véve pillérekről, máris fitymálod

      az el sem kezdett ívet. Elfogulatlan

      szemmel bízvást meglátnád a lehetségest

      a meglévőben. Előre megfontoltan,

      különös kegyetlenséggel nyilvánítod

      áthidalhatatlannak a távot. Te vagy

      halmazati büntetésem, s mi…

Eltűnt a ház! Az én házam! Lebontották.

A ház, amelyben nevelkedtem, felnőttem, nincs többé. Áll a helyén egy másik, egy igazán szép, ízléses, igényesen megépített korszerű épület, és ostoba elfogultság lenne részemről, ha rosszat mondanék rá, de mégis ő az, aki a helyére állt, aki miatt soha senki sem fog többé emlékezni a régire rajtam…

Ne csöndbe fagyva érd meg éjszakád,

Szikrázzon, izzon élted alkonya,

Toporzékolj, ha húnyna már a láng.



A bölcs belát sötétséget, halált,

S kinek sosem volt tűzvillám szava,

Nem csöndbe fagyva ér meg éjszakát.



A jó ember, kit hullámzás dobált,

Elveszve sír, zöld öble rég oda,

S toporzékol, ha húnyna már a láng.



A vad merész, ki vétket késve bánt,

A Napért nyúlt, s nem érte el soha,

Nem csöndbe fagyva ér meg…

Úgy néztelek akkor,

akárha először;

néztelek, s mert a vágy

oly erővel tört föl,

csakis csukott szemmel

láthattalak volna,

tán csukott szemmel sem

láthattalak volna.

Néztelek, és te csak

azt a nézést láttad,

rád szegezett szempárt,

tágult pupillákat —

vak nézhet így vissza

a…

csak álmodta mielőtt elindult

hogy a nevét mondták háromszor is az ő nevét

derengett rémlett sosem volt egyértelmű

hogy elképzelte leírta vagy tényleg megtörtént vele

belefért-e életébe ahogyan utat tört magának

szabadkozva a zsibongó tömegben

és fellépett a deszkára amit addig csak messziről látott

és kis terpeszben ott állt a fölpántlikázott mikrofoncsokor előtt

mondom mindez így utólag bizonytalan sőt

a győzteseknek…

Dr. Loncay éppen két külföldről hazatért ötlethalász beszámolóját hallgatta. Egyikük, Szike J. még valójában csak mint adathalász tevékenykedett, de az addigi sikereit látva a Dr. biztos volt benne, hogy a következő bevetésen már mint ötlethalász tevékenykedhet. Ez a mostani kiküldetése fényesen sikerült, mint ahogy az általa hozott bemutató italok is bizonyították. Szike J. egy dél amerikai borászati útról tért vissza, ahol minden értékelhető adatot zsebre vágott, ami alapján…

Felülről, ferdén, mint az orvlövészek,

fényképeztek még ’87-ben is.

Eső szabdalta táj az ablakon.

Váddá nagyított részletek sora.

Számzárak, játszmák, rekvizítumok.

Feltörhetetlen jelszavak mögött

amorf fényfoltok óriáshalmaza.

Államtitok: leplombált kamion.

Egy „mintha nem is lenne” hullahegy.

Percenként szűkebb világrácsközök.

Akár egy fölrobbantott iskola.

A tér, amelyen áll a…

Milyen kellemes érzés. Megsimogatták őket, megcsinosították, hogy külsejük ne riassza a használókat. Megteremtődtek valamire, ami a tisztaság fogalmához szorosan tartozik. Még örültek is, hogy ilyen nemes feladatot kaptak, nem úgy, mint a szomszédban a toalett papír.

Szalvétának lenni rangot jelent ebben az újrahasznosított világban. Azért nem mindegy mit tisztít meg a célra kirendelt termék.

Többen voltak. Társaikat hamar elkapkodták, pedig semmivel nem voltak szebbek, és tudásuk…

Akár élhetnéd is. Ám mindegyre

elrúgod magad a valóságtól,

ahogyan magyarázkodsz. Fárasztó

lehet kitérni, szándékkal esni

mulasztásba. Minek törnéd szét, ha

szilánkjai zavarbaejtően

azonos képet sokszoroznának?

Bábozódj ki! — már nem védelmez, csak

elszigetel a burok. Elég, ha

hagyod lefutni a génjeidbe

kódolt…

Sivár esőt szitál a rakparton az éj,

fürdik a sötétség, mintha nem is lenne tél.



A Duna kreppelt csíkján – vonagló szirének –

tükörben táncolnak a parti lámpafények.



Pilléreit nyomva fekszik a híd-teher,

ledőlt daruként a folyó fölött hever.



Csak létezik a körút, – vaskos teste…

Szállani a széllel, játékos lepkével!

Hulló levél röptét siratni egy éjjel.

Labda után futni, s vele elgurulni!

Kötelet ugrálni, tó tükrén csúszkálni!…