4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Március 2011 bejegyzések (14)


ALKOTÓ
A krumplihámozás monotóniája

 

Basch Edit (1895-1980) Krumplihámozó; - 80 x 60 cm - olaj, vászon



El kell menekülni

krumplihámozásba

megfejteni: mennyi,

ennyi csak a lét?

Ma már az is öröm,

ha ketten viseljük

a valaha ránk-rótt,

kimért szenvedést.



Miért van, hogy akik

legjobban szeretnek,

többet,…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Március 28, 2011-án 11:30am-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
(el)sirató





Nem számít már nap, a perc, az óra

magányomat merre húzza-vonja,

mi lesz, ha a ránc nem csupán álca,

de szemfedőmként borul e világra.



Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,

hol bennem szülém Isten, s te a lelke,

hol templom volt az…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Március 22, 2011-án 8:00pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Bűn és büntetés

 



Nincs időm,

így magányossá fagytam

minden oldalon,

 

itthon a falon

állandóan

fúr-farag valaki.

Hogy lehet így írni?

Kinn kitartó

kopogtatást hallok;

rabvallató,

mondhatná Anyám,

mondom:

délben az ég

alkonyt hazudik,

de az eső nem…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Március 21, 2011-án 11:30am-kor — 8 megjegyzés


ALKOTÓ
Levél a Kedvesnek

Kedves!



Megrendülve tudatom, hogy a lelkem kidobni készül magából Téged. S bár a tudatom is helyesel, a szívem még vérzik érted. Voltam a gyógyszerésznél, azt mondta, nem vagyok észnél, adott jódot, kötszert, meg kakukkfű teát. Tehát. Most felköhögöm az emlékeket.

Azt mondtad, lépjek tovább, hát megtettem. Az első lépésem máris félre sikerült, kiment a bokám és leesett a csizmám sarka. Nem baj, úgysem szeretted. A bokámat annál inkább. Mivel a bokámat én is igen kedvelem,…

Folytatás

Hozzáadva Ada által Március 20, 2011-án 6:52pm-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Elviszlek

Fél nyolc. A vonat sehol. A fene esne belé! Ő sincs sehol. Itt kellene lennie. A gondolataim teljesen összegabalyodtak az érzéseimmel, már nem vagyok biztos magamban, és ez így nem jó. Ahogy múlik az idő, egyre feszültebb leszek, és a feszültséggel együtt nő bennem a kétkedés. Mi a búbánatot csinálok, ha valahol belekavartak a levesbe és nem jön el? Persze, begyakoroltam, minden lehetséges kérdésre megkerestem a tökéletes választ. Ha lesznek kérdések, persze. Na nem azt, amit…

Folytatás

Hozzáadva Ada által Március 20, 2011-án 6:30pm-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Benned van valóságom

Martin Buber nyomán

 

 

Én most Te vagyok,

s magamba lépve

ajtót nyitok neked.

 

Lényeged ereje

magához ölel,

s a függőség örömét

érezve, önmagam csapdájából

kiold a megfordult irány.

 

Hozzád kapcsol

a megérintett közel.

 

Kísértet-valóság a végzet.

 

S mégis, a nagy akarat

lángjába nézve

ritmusom árad

a tőled kapott

távolság…

Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Március 16, 2011-án 12:30pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Télelő

Muzsikáló hangok között,

táncot jár az őszi szél,

ringatózó felhők fölött,

suttogja, hogy jön a tél.

 

Dér lehelte faágakra

hó-léptekben mese száll,

a didergő fűszálakra,

felkerül a sapka, sál.

 

Vár a szánkó, játszani hív,

csizmát húz a napsugár,

a szívedre száz mosolyt hint,

s álmaival körbezár.

Hozzáadva csabaiandy által Március 14, 2011-án 7:04pm-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Szarkofágban

 

 



Itt vagyok,

csak a csend,

és versem vall…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Március 13, 2011-án 5:30pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Csendélet reggel

Porba írt rajzot a szél.

Éj gyönyörét irigy hajnal

lopva elviszi messze.

 

Bántja szemem ez a fény.

Testednek illata bársony,

itt mereng még a kezemben.

 

Gyűrt lepedőd még őrzi nyomát

a bársonyos éji sikolynak,

éjszaka kedves árnyai még,

félve a fénytől, itt sorakoznak.

 

Éberen őriztem álmaidat.

S kábultan néztem tegnapomat,

hogy suhan át a mába.

 

Mondtam volna szép…

Folytatás

Hozzáadva Kováts Péter által Március 11, 2011-án 8:00pm-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Tükör





Nézem az arcot, mely velem szembe néz,

Felismerni magam benne néha oly nehéz.

Elmélyült ráncok, kékes hajszálerek,

Elburjánzó szemöldök alatt, savószínű szemek.

 

A hatvan feletti évek kegyetlen nyoma,

Az idő, mint szobrász olyan mostoha.

Így látnak mások, ha rám tekintenek,

S nem látják a lelket, mely ott belül rekedt.

 

Hisz szívesen adnám a sebészkése alá,

Ha néhány évvel megfiatalítaná.

Mert…

Folytatás

Hozzáadva Kováts Péter által Március 8, 2011-án 11:30pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Tavaszváró



 

 

Dagad a rügy, bontani készül szirmait,

Virágzásra vár már a cseresznye,

A telet átaludta, éledő vágyait

Szabadon adni hajtja ösztöne.

Ágyát megvetve integet a vén fagy,

Nem adja magát oda oly könnyen,

A kései hóban csillogó nyomot hagy,

Amint…

Folytatás

Hozzáadva Jezabel által Március 7, 2011-án 3:30pm-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Lélekharang

Mennyi könny lapul reszket,

ma is szememben, amiket sohasem

sírhatok el. Sok mocskot nyelt már

lelkem. Arcok, akik maszkba bújva

- barátnak hazudták magukat. -

Tárd ki az ajtót, hisz oly sok szenny

korhad itt, söpörje innét messzire

- egy forgószél. –

Úgy háborog bennem a keserűség,

hullámai szívem darabokra tépik.

Bekötött szemmel jártam hosszú időn át,

most csak marja a torkom sok cigarettám.

Meg ezer dolog…

Folytatás

Hozzáadva Laska Veronika által Március 5, 2011-án 7:22pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Támadás az objektum ellen





A néma csendbe iszonyatos robajjal hasított bele a csattanás. Egész testében megmerevedett, pupillái kitágultak. Percekig mozdulni sem bírt. Fülében dobolást hallott. Kis idő elteltével a csend ismét tapinthatóvá vált, selymes puhasággal vette őt körül. Légzése egyenletes lett, izmai elernyedtek újból.

Mióta azok behatoltak hozzá, nem érezte magát biztonságban. Még ha M vele volt, akkor sem igazán. Ha pedig M elhagyta az objektumot még fokozottabban figyelt minden kis zajra. Nem… Folytatás

Hozzáadva Márffyné Horváth Henrietta által Március 3, 2011-án 9:00am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALAPÍTÓ
Vasárnapi répa





Július 23-a vasárnap, 12 óra 20 perc volt. A nyitott ajtókkal álló Mercedes taxiban 46 C°-ot mutatott a hőmérő. Hortobágyi Béla mélyet slukkolt a mentolos bagóból, és unottan pöckölte el a parkoló szélén púposkodó sittcsomó irányába. Kálmi, a helyi csöves hajolt le érte, amikor a  félig szívott bűzrudacska legurult a kupac aljára.

A meghatározhatatlan korú,…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Március 2, 2011-án 8:30am-kor — 4 megjegyzés

LINKAJÁNLÓ

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek