4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Március 2014 bejegyzések (14)


ALKOTÓ
Rigó vagyok

Sas vagyok

Erős és messze szálló

És rigó vagyok

Gyenge de szabad

Néha emberek kényének játéka

Néha magam…

Folytatás

Hozzáadva Binder Réka által Március 30, 2014-án 6:06pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Zsongás





Állok a fényben gyanútlanul

A felhők ölébe ködpermet búj



Árnyak tolulnak a kert alatt

Alkonyat kúszik csönd szakad



Nézem a bomló rügyeket

Lelkem illatot gyűjtöget



Lennék a szirmok közt suhogás

Bokrok tövében leborulás



Fogy a fény gyűlik az árnyék

Estére lassan hazatalálnék



A kert alatt a fák alatt

A magány újra rám…

Folytatás

Hozzáadva Balogh Irma által Március 27, 2014-án 9:30pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Mintha kézenfekvő lenne

        Ismerős, ahogy kaptatok

        lépcsők végeláthatatlan

        során. Azt a pillanatot

        is számtalan változatban

        megéltem – és jó előre –,

        amikor majd felismerem.

        Már bárki közeledőre

        simán föltenném mindenem

        tétnek, hogy el is veszítsem

        rendre a magammal…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Március 27, 2014-án 9:19pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Lett volna esély

Bölcs asszonyok megértő türelmével

kezel első találkozásunk óta.

Szemrehányásokkal soha nem illet.

Igaz, tulajdonképpen nincs is nehéz



dolga velem. Kezdettől érezheti:

hatalma korlátlan fölöttem. Vele

élek, vele hálok, és ha rajtam áll

majd, ott lesz ő is, mikor le kell fogni



szemem. A hullámzásoktól persze…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Március 23, 2014-án 11:49am-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Ősz dala tavasznak



Már nem sírok csak temetek, 
Fájdalmat, évet, szeretetet, 
Keserű hosszú életeket, 
Álom nélküli, téli éjeket,
Csendes, üres névtelent,
Bús borongós fellegeket...

Hozzáadva Ádász Ágnes által Március 20, 2014-án 2:00pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
A negyedik fal



„Egy színész a színpadon akkor »töri át« a negyedik falat, mikor játékában, mint a darab szereplője, valamilyen formában a nézőközönség tudtára adja, hogy tisztában van vele, hogy azok figyelik őt.”

(Forrás: Wikipédia)

 

A nézőtér üres volt, a színpadon egyetlen szék árválkodott. Egy színész jelent meg, borostásan, gyűrött ingben, szakadt farmerben, egy zacskó pattogatott kukoricával a kezében.  Leült a székre, arccal a…

Folytatás

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Március 16, 2014-án 1:54pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
A nadrág

Ahogy vége lett a műszaknak, Pali elindult a tusoló felé. Vidáman énekelt, ahogy a tusfürdőt végigkente a vizes testén. Alig várta, hogy otthon legyen, és magához ölelje édes kis feleségét. A gyerekek fél ötig iskolában vannak — gondolta és még hangosabban énekelt. A kollégái tudták, hiába intenék csendre, ezért inkább vele együtt énekeltek. Szárazra törölte testét, felöltözött és sietve elindult…

— Pali, Pali — hallotta, hogy kiabál valaki utána. Megállt, kerékpárját a falhoz…

Folytatás

Hozzáadva Lénárt Anna által Március 14, 2014-án 1:16pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
In vino veritas





Már más idők járnak, s az erkölcs lett görbe,

Talajt veszt a szellem, ritkán akad tőre,

Palackból kinézve, megfakult az érték,

Üvegkalitkában, mind kisebb a lépték.



Tán szál lett rövidebb, veszt fonalt’ az orsó,

S reped imitt-amott a mézzel teli korsó,

Elcsorgatják jobbra, középre és balra,

Majd kenik hajukra, vagy a frissen meszelt falra.



Aztán fáj a lelkük, kiabálják…

Folytatás

Hozzáadva Kis Gábor által Március 14, 2014-án 11:27am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
365

              Mikor szembesültem a ténnyel, hogy haldoklom ledöbbentem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire közömbösen tudják, ezt az ember szemébe mondani. Egy világ omlott össze bennem, míg kintről az élet szokványos neszei beszűrődtek. Nem voltam sem élő, sem holt, az orvos monoton szavai között. Csak meredtem magam elé és az ujjamon feszülő gyűrűt néztem. Közölnöm kellene veled is a hírt...

- Mennyi időm van még hátra? - kérdeztem tompán. Fel sem fogtam a hírt, de már tudni…

Folytatás

Hozzáadva Ádász Ágnes által Március 11, 2014-án 12:25am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Az én csillagom

Sok piciny csillag ragyog fenn az égen,

De csak egyetlen csillag, ami ragyog nékem.

Az pedig nem más, mint az Édesanyám,

Ki mindig szeret, óv és vigyáz Rám

Hozzáadva Körösné Erdősi Anna által Március 10, 2014-án 5:03pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Az A B C betűire

 

A szó hallgat,

Ásít az unalom,

Bekiált a közöny,

Cirógat a vágy,

Csókol a magány,

Diktál az élet,

Előre nézek,

Én itt vagyok,

Fiatalon,

Gazdagon,

Gyógyír nekem

Hangod.

Indulnék…

Írnom kell,

Jegyezni a múltat,

Kívánni a jövőt,

Látni a…

Folytatás

Hozzáadva Lénárt Anna által Március 10, 2014-án 7:39am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Tovatűnő apró csodák

Egy délelőtt apró lelkük ideszállt a földre

Testük testemben növekedett hónapokon át

Egy újabb délelőtt a nyári nap előhívta őket

Azóta velünk élnek, így lettünk egy család

 

Eljöttek e világra törékeny kicsi lényként

Akkor még fél karomban elfért mindkét apróság

Megkezdték hát örökké tartó küzdelmüket a létért

Még nem tudták, hogy sírva kell hívjanak, ha fáj

 

Most már nagyok, okosak, és nem oly védtelenek

Erősek,…

Folytatás

Hozzáadva Binder Réka által Március 9, 2014-án 6:18pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Kevély-völgy meséje

Tudom, megígértem, nem írok ilyen stílusban, de felejtsétek el a stilisztikát és figyeljétek csak a mesét.

I

 

Súgnak az emberek, ma is gyakran össze,

Ha telik törköllyel a repedezett bögre,

És ha e történet, hangzik cserép alatt,

Az is oly csendesen, akár a fuvallat.

 

Mert tudják a népek, kik környéken élnek,

Súgják szájból, fülbe, s nyugalmat remélnek,

Hisz ha lomb sem rezdül, oly halkan mesélik,

Tán nem…

Folytatás

Hozzáadva Kis Gábor által Március 6, 2014-án 12:00am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
A fa panasza

A tavasz első napsugara

duzzasztotta rügyeim,

a forró nyár nevelte,

zöldbe boruló leveleim,

ősz festette szivárvány

színűvé, koronám ékeit,

beköszönt a fagyos tél,

elbocsátom gyermekeim.

Féreg rágja beteg törzsem,

hozzám simítja kérgem az idő,

nem tudom, de érzem, itt van,

megérint a jövő. Megrezzenek.

Hegyekké duzzadnak a felhők,

ágaimon egy-egy kósza levél,

hangszeren játszik halkan a…

Folytatás

Hozzáadva Lénárt Anna által Március 3, 2014-án 7:47am-kor — 2 megjegyzés

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek