Sas vagyok
Erős és messze szálló
És rigó vagyok
Gyenge de szabad
Néha emberek kényének játéka
Néha magam…
Hozzáadva Binder Réka által Március 30, 2014-án 6:06pm-kor — Nincsenek hozzászólások
Állok a fényben gyanútlanul
A felhők ölébe ködpermet búj
Árnyak tolulnak a kert alatt
Alkonyat kúszik csönd szakad
Nézem a bomló rügyeket
Lelkem illatot gyűjtöget
Lennék a szirmok közt suhogás
Bokrok tövében leborulás
Fogy a fény gyűlik az árnyék
Estére lassan hazatalálnék
A kert alatt a fák alatt
A magány újra rám…
Hozzáadva Balogh Irma által Március 27, 2014-án 9:30pm-kor — Nincsenek hozzászólások
Ismerős, ahogy kaptatok
lépcsők végeláthatatlan
során. Azt a pillanatot
is számtalan változatban
megéltem – és jó előre –,
amikor majd felismerem.
Már bárki közeledőre
simán föltenném mindenem
tétnek, hogy el is veszítsem
rendre a magammal…
Hozzáadva Bátai Tibor által Március 27, 2014-án 9:19pm-kor — Nincsenek hozzászólások
Bölcs asszonyok megértő türelmével
kezel első találkozásunk óta.
Szemrehányásokkal soha nem illet.
Igaz, tulajdonképpen nincs is nehéz
dolga velem. Kezdettől érezheti:
hatalma korlátlan fölöttem. Vele
élek, vele hálok, és ha rajtam áll
majd, ott lesz ő is, mikor le kell fogni
szemem. A hullámzásoktól persze…
Hozzáadva Bátai Tibor által Március 23, 2014-án 11:49am-kor — 2 megjegyzés
Már nem sírok csak temetek,
Fájdalmat, évet, szeretetet,
Keserű hosszú életeket,
Álom nélküli, téli éjeket,
Csendes, üres névtelent,
Bús borongós fellegeket...
Hozzáadva Ádász Ágnes által Március 20, 2014-án 2:00pm-kor — Nincsenek hozzászólások
„Egy színész a színpadon akkor »töri át« a negyedik falat, mikor játékában, mint a darab szereplője, valamilyen formában a nézőközönség tudtára adja, hogy tisztában van vele, hogy azok figyelik őt.”
(Forrás: Wikipédia)
A nézőtér üres volt, a színpadon egyetlen szék árválkodott. Egy színész jelent meg, borostásan, gyűrött ingben, szakadt farmerben, egy zacskó pattogatott kukoricával a kezében. Leült a székre, arccal a…
FolytatásHozzáadva Csengődi Péter (csega) által Március 16, 2014-án 1:54pm-kor — 2 megjegyzés
Ahogy vége lett a műszaknak, Pali elindult a tusoló felé. Vidáman énekelt, ahogy a tusfürdőt végigkente a vizes testén. Alig várta, hogy otthon legyen, és magához ölelje édes kis feleségét. A gyerekek fél ötig iskolában vannak — gondolta és még hangosabban énekelt. A kollégái tudták, hiába intenék csendre, ezért inkább vele együtt énekeltek. Szárazra törölte testét, felöltözött és sietve elindult…
— Pali, Pali — hallotta, hogy kiabál valaki utána. Megállt, kerékpárját a falhoz…
FolytatásHozzáadva Lénárt Anna által Március 14, 2014-án 1:16pm-kor — Nincsenek hozzászólások
Már más idők járnak, s az erkölcs lett görbe,
Talajt veszt a szellem, ritkán akad tőre,
Palackból kinézve, megfakult az érték,
Üvegkalitkában, mind kisebb a lépték.
Tán szál lett rövidebb, veszt fonalt’ az orsó,
S reped imitt-amott a mézzel teli korsó,
Elcsorgatják jobbra, középre és balra,
Majd kenik hajukra, vagy a frissen meszelt falra.
Aztán fáj a lelkük, kiabálják…
Hozzáadva Kis Gábor által Március 14, 2014-án 11:27am-kor — Nincsenek hozzászólások
Mikor szembesültem a ténnyel, hogy haldoklom ledöbbentem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire közömbösen tudják, ezt az ember szemébe mondani. Egy világ omlott össze bennem, míg kintről az élet szokványos neszei beszűrődtek. Nem voltam sem élő, sem holt, az orvos monoton szavai között. Csak meredtem magam elé és az ujjamon feszülő gyűrűt néztem. Közölnöm kellene veled is a hírt...
- Mennyi időm van még hátra? - kérdeztem tompán. Fel sem fogtam a hírt, de már tudni…
Hozzáadva Ádász Ágnes által Március 11, 2014-án 12:25am-kor — Nincsenek hozzászólások
Sok piciny csillag ragyog fenn az égen,
De csak egyetlen csillag, ami ragyog nékem.
Az pedig nem más, mint az Édesanyám,
Ki mindig szeret, óv és vigyáz Rám
Hozzáadva Körösné Erdősi Anna által Március 10, 2014-án 5:03pm-kor — Nincsenek hozzászólások
A szó hallgat,
Ásít az unalom,
Bekiált a közöny,
Cirógat a vágy,
Csókol a magány,
Diktál az élet,
Előre nézek,
Én itt vagyok,
Fiatalon,
Gazdagon,
Gyógyír nekem
Hangod.
Indulnék…
Írnom kell,
Jegyezni a múltat,
Kívánni a jövőt,
Látni a…
FolytatásHozzáadva Lénárt Anna által Március 10, 2014-án 7:39am-kor — Nincsenek hozzászólások
Egy délelőtt apró lelkük ideszállt a földre
Testük testemben növekedett hónapokon át
Egy újabb délelőtt a nyári nap előhívta őket
Azóta velünk élnek, így lettünk egy család
Eljöttek e világra törékeny kicsi lényként
Akkor még fél karomban elfért mindkét apróság
Megkezdték hát örökké tartó küzdelmüket a létért
Még nem tudták, hogy sírva kell hívjanak, ha fáj
Most már nagyok, okosak, és nem oly védtelenek
Erősek,…
FolytatásHozzáadva Binder Réka által Március 9, 2014-án 6:18pm-kor — Nincsenek hozzászólások
Tudom, megígértem, nem írok ilyen stílusban, de felejtsétek el a stilisztikát és figyeljétek csak a mesét.
I
Súgnak az emberek, ma is gyakran össze,
Ha telik törköllyel a repedezett bögre,
És ha e történet, hangzik cserép alatt,
Az is oly csendesen, akár a fuvallat.
Mert tudják a népek, kik környéken élnek,
Súgják szájból, fülbe, s nyugalmat remélnek,
Hisz ha lomb sem rezdül, oly halkan mesélik,
Tán nem…
FolytatásHozzáadva Kis Gábor által Március 6, 2014-án 12:00am-kor — Nincsenek hozzászólások
A tavasz első napsugara
duzzasztotta rügyeim,
a forró nyár nevelte,
zöldbe boruló leveleim,
ősz festette szivárvány
színűvé, koronám ékeit,
beköszönt a fagyos tél,
elbocsátom gyermekeim.
Féreg rágja beteg törzsem,
hozzám simítja kérgem az idő,
nem tudom, de érzem, itt van,
megérint a jövő. Megrezzenek.
Hegyekké duzzadnak a felhők,
ágaimon egy-egy kósza levél,
hangszeren játszik halkan a…
FolytatásHozzáadva Lénárt Anna által Március 3, 2014-án 7:47am-kor — 2 megjegyzés
2021
2020
2019
2018
2017
2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010
2009
Üdvözöljük a
4 Dimenzió Online-ban
Gizi által hozzáadva 0 Hozzászólások 0 Kedveli
Czinege László (tokio170) által hozzáadva 0 Hozzászólások 0 Kedveli
Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.
© 2021 Created by Czinege László (tokio170).
Működteti: