Április 2012 bejegyzések (30)

 Áthallások/Lét előtti vívódások/

Ha azt kérdeznék tőlem, hogy érzem magam most, nem tudom, mit válaszolhatnék. Hogy lehet az, aki nincs? Hiszen nem is vagyok! Nem is létezem! Test nélküli érzések, és gondolatok egyvelege a létem. Ezen belül főleg kellemes és kevésbé kellemes érzések azok, amelyek elérnek hozzám valahonnan, melyekről azt sem tudom, ki vagy mi közvetíti.

Behelyeztek egy üvegcsébe, amiről megtudta, hogy a neve fiola, aztán egyre…

Beethowen: Mondschein szonátájára  

Te szép tavasz, halványkék ragyogása.

Bennem: bús Dunai emlék.

Érzem didergő hideg hullámaid,

riasztó képet festenek szűkölő elmék.

Árvult lelkem kutatja mindhiába,

elmúlt ragyogás helye üres emlék.

Fosztogatta mind, ki megkapta,

nem találod többé, örökre múlik.

Tágas palota a szívem, hiúzok tanyája,

tombolnak, isszák véremet.

Elárvult testemnek élhetne…

Ilyen a vidéki ősz utolsó sugaraiban a fürdőzés. Ilyen egy vidéki kert, ami burjánzik, bár rágja az idő vasfoga. Ilyen egy vidéki őszi mosoly, ami alig...! Nem könnyű és nem nehezebb itt az élet. Búcsúzni az évtől, éveinktől alig fáj és nem is öröm. Lehet, hogy az utolsó fotók az öreg kertben, a fenyők suttogása alig hallik. Oly magasra nőttek a fák, az égig érnek. Éjszaka meglátogatják őket a csillagok. A holdat kettészeli olykor a távolság, a Bécsi hegyek felragyognak,…

Megsérült füllel a csendre rogyok,

elfogad talán, a burkába vesz,

sok zörgő felleg, mi esőt zokog,

és ellenem bőszen viharba kezd.

Hosszút lép csendem és belém karol,

viszi a súlyomat gyepszőnyegen,

minden villámban a földig hajol,

ők visszazörögnek fagy-hidegen.

Furcsa pár vagyunk a dúlt ég alatt,…

Igaz mesék Velencéről

4. Az Accademia képtárban

Érdekes és emlékezetes volt az Accademiában tett látogatásom. Érdekes, mert meglepő módon nem a képtár hírességei - amelyek albumokból ismertek voltak már számomra - tetszettek leginkább, hanem az amolyan „harmadrangú” kis festmények, melyek a városról és hajdani eseményeiről meséltek. Emlékezetes pedig a miatt volt, hogy többek…

Igaz mesék Velencéről

2.Utcák, hidak, terek, emberek

Van tehát szállásom a Scalzi-templom melletti kis utcában, a pályaudvartól öt percnyire. A tulajdonos két hetven év körüli hölgy, ikrek. Mint két tojás, de csak egyikük beszél franciául. Ezért minden hazatértemkor, amikor a kaputelefonon érdeklődnek, inkább olaszul válaszolok.…

Igaz mesék Velencéről

1. Megérkezés

Velencéről már nagyon sokan írtak, s így merészségnek tűnhet, hogy magam is ezzel próbálkozom. Ami mégis mentségemre szolgálhat az az, hogy elolvasván a városról szóló tengernyi irodalom egy cseppjét, meglepve tapasztaltam a vélemények különbözőségét. Nem mindenki lelkesedik fenntartás nélkül az Adria Királynője iránt, s mivel dekadens módon tekintélytisztelő vagyok, hát megpróbáltam utánanézni, vajon nem…

Igaz mesék Velencéről

3. … és a gondolák

Ahogy említettem, a csend talán a legmeglepőbb ebben a városban. Már ha függetleníteni tudja magát az ember a turisták tömegétől, az álldogáló, sétálgató, fényképező, kirakatokat nézegetők áradatától. Igazából nem nagyon zavarnak, különösen, ha az ember elő- vagy utószezonban jár itt, s végül is csak be kell fordulni egy elhagyott, a…

Mai világ

Ha Jézus jönne

le a világra, újra

megfeszítenék!

Július eleje volt, Palkó az utolsó vizsgájára készült. Addig mindegyik sikerült, és nem is gyenge jegyekkel, egészen jól teljesített, de ettől a vizsgától rettenetesen félt.

Úgy egyeztünk, hogy nála alszom, nehogy elaludjon és elkésse, mert reggel nyolckor kezdődött az írásbeli és utána a szóbeli,  és ő egyedül volt a lakásban, Levi hazament…

Kicsi és törékeny

-       Szerinted mi a különbség a kétfejes, és a négyfejes videó között? – kérdeztem barátomtól. (Éppen video készülék vásárlása előtt álltam. Bár ez nem tartozik ide.)

Barátom elgondolkozott. Láthatóan pontos, kielégítő, mindenre kiterjedő választ akart adni egy olyan műszaki analfabétának, mint én, aztán csak ennyit mondott:

-       Tudod, épp csak annyi, mint a kétfejű, és a négyfejű sárkány között. Felfogtad, érted már?

Hát ilyen volt…

                                A csibe és a szappan

Rossz napom van. Bármihez kezdek, semmi nem akar sikerülni. Minden kiesik a kezemből, mindent felborítok. Úgy érzem, ma olyan üres vagyok, mint egy átvilágított tojás.

Gyermekkorom emléke, hogy a kotló alatt melegedő tojásokat hét nap elteltével a gazdasszony megvizsgálta. Sötétedés után kihúzta a kotlóst kosárba rakott fészkével együtt az ágy alól. Mert, tudni kell, hogy a kotló a szobában lakott…

Nem ezektől a gereznás palástoktól

keresztbefektetett pallosoktól glancolt

vasbordáktól émelyítő füstölőktől

láthatatlan csuklyáktól nem ezektől a

kulcslyuk formájú szemektől koponyához

simuló fülektől bodorított apród-

frizuráktól készséges csörgősipkáktól

nem ezektől a lopakodó léptektől

termeimben nem ettől a…

ego te absolvo a pecatis tui

mégis az a parancs hogy földbe kell bújni

kinek bánatára kinek szégyenére

csukódik göröngyök varangyok zenéje

nevemen a bélyeg arcomon a lábnyom

egész életemet meg kellene bánnom

lassan jöjjön Atyám azzal a kereszttel

föl fogok én kelni még innen is egyszer

ego te absolvo in nomine Patris

sűrű sárból épül fölém katedrális

abban zsolozsmáznak…

Háborús történet

Budapest ostromát 1944-45-ben a pesti rokonoknál éltük át. Kétéves sem voltam még, mindazt, amit leírok, anyám elbeszéléséből tudom. Az utcai harcok idején nagybátyám egyik ismerősénél húztuk meg magunkat, a belvárosi EMKE-sarok hatalmas épületében. Illetve nem is annyira a lakásban, hanem az óvóhelyen, lenn a pincében. Ahogy anyám mesélte, az óvóhelyen csak gyerek több mint száz volt.

Ide kívánkozik egy ostrom-történet, ami talán…

                                 Dürer monológja társaiért

Uram, te hanyag eleganciával nézed,

mint adsz alkalmat anyag és kéz

találkozásának odalent.

A feneketlen sötétben fejedre

húzod a párnát, s nem látod,

hogy az arcokon csak a

bányászlámpa fény-csápja kereng.

Csak lábnyomok maradnak a

fekete porban; megőrizhetetlen jelek.

A tenyerekben lüktet a kő, s nézed,

templomot építenek…

Reggel

Kora hajnal kél.

Asztalomon, mint mindig

Kávé, papíros.

Szeptember

Diólevél hull

Kis kerti asztalomra.

Nyárvéget jelez.

Őszi reggel

Harmatcsepp csillog

Egy pókhálón…

Medvegúz legalább háromszor futotta végig az ingyenes linkajánló katalógus kultúra rovatát, de ismét szomorúan kellett konstatálnia, annak ellenére, hogy nagybetűkkel kibiggyesztették: „Visszamutató link használata során, minden esetben elfogadjuk a beküldött linket”, mégsem tették ki az ő két hete beküldött portálhivatkozását.



Medvegúz már írt a…