Június 2013 bejegyzések (6)

A föld az, amin járni tanulsz, ha meglátod a világot

A föld az, ami neked terem életet és virágot

A föld az, amely felnöveszt és ad enni

A föld az, ahonnan a szíved nem hagy elmenni



A föld az, amiért a hazafi él, küzdelmesen megharcol

A föld az, amit a hódítója kizsigerel, megsarcol

A föld az, amit a kufár és a szolgalelkű veszni hagy

A föld az, amin,…

  Már napok óta itthon voltam, mégis visszavágytam a távoli Loire menti csendes falvakba. Itthon voltam és honvágy gyötört. Nagyon furcsa, rossz érzés. Nem örültem az itthonlétnek.

Amboise, Blois, Chambord, Chenonceau, Cheverny szépséges kastélyai még bennem éltek, azaz én éltem bennük a képzeletemmel. Az élményeket…

Madár kalitkában,
Kéri, hogy engedném.
Csapódik, verődik,
Szárnyai véresek.

Én már úgyis fázom
Ezen a világon.

Nyitom kismadaram,
Kinyitom, én néked
Szeretném, hogy repülj,
Szállj a magas égig!

Én már nagyon fázom
Ezen a világon.

Találj forrásvizet,
Csillapítsd szomjadat,
Simogató kezet, 
Nekem nem sikerült.

Tudod, én csak fázom
Ezen a világon.

ben testembe zárva rám pályázik, köz

vetlensége feszélyez, lépten-nyomon pro

vokál, kitérhetne előlem, de kezdettől

fogva tudja, hogy utána kérdezni fogok,

szövegeim számára is csak válasz

kísérletek, akár gesztusaim, még nincs

itt az idő, hogy érvénnyel tegyek fel

kérdéseket, elküldöm hát neki a menet

rend szerint esedékes mailt a…

átmegyek Dijf-el a grachton, alattunk hömpölyög

a földmoslék, a folyó vére ragyog, ahogy egy dézsatündér

ösztönösen veti magát bele, és akkor arra gondolok:

otthon már hogy tocsoghat az izzadság minden öltönyösre,

akik a Dunát meglátják duzzadtan, a gátakra felcsavarva,

meggyötörve a krétafirkált rakpartot

holnap kádban, vagy az utcán fürdünk – attól függ merre

toccsan az árvízkampány lucskos nyelve meg a lapátban

az…

"de ez már olyan távoli

mint az a rövid mozdulat

ahogy a törlőrongyot

a polcon hagyod"

-- Kókai János --

(Elképzelem, hogy)

Már szinte mindent leselejteztél,

amihez valami közöm volt.

A szárított rózsákat már aznap kukába vágtad,

hogy összevesztünk,

a pólóddal, amit utoljára simítottam rajtad,

már csak port törölsz,

és megannyi apróság esett ügyetlen

mozdulatok áldozatául.

Egy dísztárgy maradt…