
Hortobágyi Béla élete visszatért a régi, megszokott ritmusába a rendőrségi és bírósági tortúrák, megpróbáltatások után. Úgy gondolta, mivel az elsőfokú bíróság nagysokára jogerős ítéletet hozott, valószínűleg nem fellebbeztek az ítélet ellen egyik részről sem. Ami azt illeti, logika szerint is így volt kézenfekvő, hiszen a két rendőr röhöghetett a markába, hogy ilyen olcsón megúszta, az ügyésznőtől pedig – aki még őt támadta – semmi jót…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 30, 2010-án 2:30am-kor —
Nincsenek hozzászólások
Az idő sürget, már
kevés az alkalom.
Porba rajzolt átváltozás
marad a szándék üzenete, s
ha igent mond sejtjeimben
a csoda, talán megértem,
hogyan íródik a lét története.
Azon a napon
az ítélet felbontja
a rögtönzött zárójelet,
s az Úr puha tenyere magába zár.
Hozzáadva csontos márta által Július 26, 2010-án 7:34am-kor —
1 megjegyzés

A bírósági folyosón nagy volt a sürgés-forgás, rutinosan tájékozódó ügyvédek, maszkos, fekete egyenruhás félelmetes kinézetű alakok és az általuk kísért rabok, valamint tétova civil személyek jöttek-mentek. Legtöbbjük ennivalót, iratokat vagy bőrszíjat szorongatott a kezében, egy részük pedig a mellékhelyiségekbe igyekezett. Béla az…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 26, 2010-án 12:30am-kor —
Nincsenek hozzászólások

fénytelen éjjelen fekete eső hull sötétlő aszfalton kerék csikordul göröngyös úton imbolygó árnyak karvaly karmokkal szemembe vájnak csontkarú fák közt gyászos alakok göcsörtös karjuk torkomon vasmarok szurokszín égen nyomasztó fellegek komor lepellel leterítenek fröccsenő sárban elmerült csillagok kiégett szemekkel hiába sirattok ördöngös szellemek viszik a lelkemet közönyös sóhajjal megdermesztenek pokol kapujában reszkető alakok füstölgő… Folytatás
Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Július 25, 2010-án 1:35pm-kor —
4 megjegyzés
Egyszer régen, hajdanán,
mikor dinnye nőtt a fán,
no akkor történt amit mondok,
elhiheted, nem hazudok.
Vándorolni ment a legény,
tarisznyába puha kenyér
került és szalonna,
no meg az apja bora.
Elindult a nagy világnak
kalandokat hol találhat.
Eljutott a szomszéd kertig,
gondolván ott megpihenik.
Falatozott jó étvággyal,
öblítgetett egy korty borral.
Nehéz ám a vándor sora!
Rá is tört a nagy buzgalma,
hortyogása…
Folytatás
Hozzáadva Joó Andrea által Július 21, 2010-án 8:12pm-kor —
Nincsenek hozzászólások

Már a második karácsony múlt el, amióta elhúzódott Hortobágyi egyszerűnek látszó rendőrségi panaszügye. Ünnepi hangulata semmivel nem volt jobb, mint az előző évben. Feszülten, kedvetlenül és magányosan telt az év vége. Az újév sem hozott érdemi változást, ugyanúgy éltek egymás mellett ex nejével – szótlanul, vagy mérgelődve, mint a válás előtti utolsó években.
Lina, a lánya – a már másodikos gimnazista nagylány – kezdte felvenni…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 18, 2010-án 6:00pm-kor —
Nincsenek hozzászólások
Aranyba olvadt falakon
feszülnek az árnyak,
bölcsőben ringat az idő.
Sugárláncot vonszol a szél,
nekem dőlnek a fák.
Fészket rak ágamon a szó.
Nyílik a túlérett hajnal,
lebeg az ősi fantomkép,
a csend selyme izgató
Hozzáadva csontos márta által Július 17, 2010-án 5:13pm-kor —
1 megjegyzés

Az első tárgyalási napon meghallgatták Hortobágyinét is. Ő elmondta, hogy Varró rendőrnek a konyhában lediktálta ex férje személyi adatait. Részlegesen visszaemlékezett arra a látványra is, amikor a rendőr után ment a nappaliba. A kopasz, Labanc őrmester épp akkor rántotta hanyatt székestől Bélát. Említett a bíróságnak néhány…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 12, 2010-án 1:30pm-kor —
1 megjegyzés

A karácsony és a Szilveszter megtört, elkeseredett hangulatban telt el. Béla nem kapott senkitől biztatást. Úgy érezte, még Napvirág támogatása is kezd lanyhulni. Addigi kedvenc irodalmi oldalán – kritikái miatt – támadások érték, s ezért másik portálon, egy idegen felületen publikált. Rosszul kezdődött az új év. Ebben az időben – hangulatának megfelelően – melankolikus visszaemlékezések, borús hangvételű lírai művek, elégiák, vagy erőtlen…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 9, 2010-án 9:00pm-kor —
Nincsenek hozzászólások
Távoli múlt ösvényén
int a szobor, s a tér szürke
homlokzatán méltóságba
olvad a lázadó sas.
Dalba kötött virágok fénye
omlik.
Mozart ária ring az álmos
délután csendjében
kacagó lombok szövetén.
Goethe árnyékába ülök.
Lángra kap a kőbe vésett
üzenet.
Schiller tolla vezeti
kezem. Ragyog a titok.
Meggyújtott fáklyámat emelve
megleltem végre óvóhelyem.
Virágzásba fordul a holt
anyag, s tovább…
Folytatás
Hozzáadva csontos márta által Július 9, 2010-án 6:42am-kor —
2 megjegyzés

Hortobágyi Béla szokásos délutáni gyógyteájában megállt a kanál, miközben olvasta az ügyész levelét, aki beidézte, mint gyanúba kevert személyt. Ránézett az aláírásra: Dr. Csete Ferenc. Ő valószínűleg egy új vizsgáló, egy újabb felfogással, döbbent rá. Feleségétől rögtön meg is kérdezte: – Mit mondtál az ügyészségen, ami miatt így megvádoltak? – Elegem van az egészből, nem akarok többet bemenni az ügyészségre, és bíróságra sem akarok járkálni. Nem…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 5, 2010-án 8:00pm-kor —
Nincsenek hozzászólások

Hortobágyi nem is ment be a lakásba, hanem leült a garázsban az ablak elé a magas székre. Kinézett a kertre. A fűnyíró ugyanúgy ott árválkodott letekert kábellel az udvar közepén, ahogy tíz órája hagyta. Semmi jobbat nem tudott kitalálni – elhatározta, felhívja Napvirágot és elmeséli, milyen meglepő fordulatot vett sorsa, miután délelőtt befejezték a telefonbeszélgetést. Napvirág még mindig a rózsadombi üzlet belsőépítészeti munkálataival volt…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 1, 2010-án 3:30am-kor —
Nincsenek hozzászólások