Hozzáadva Paszternák Éva által Július 31, 2011-án 1:30pm-kor — 9 megjegyzés
Kondenzcsíkok barázdálják
vidámra a szürke eget.
Repülő hangja hívogat,
messzire visz a képzelet.
Vele szállnék, ha tehetném!
… De röghöz köt a fizika…
Törpeségem – szárnyak nélkül -,
csak groteszk vágyparódia.
…
FolytatásHozzáadva Sági Erzsébet által Július 30, 2011-án 11:30pm-kor — 2 megjegyzés
Hintákat álmodtam, kifolyt piros tintát –
rég elmúlt szerelmek romantikus titkát.
Az őszi erdő mélyén gyógyforrás fakadt,
egy parányi tisztáson ragyogott a nap.
Ismeretlen házban tágra nyitott ajtó,
apró bádogokat visz a végrehajtó.
Bakancsos vénember arca, mint a sikoly…
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 30, 2011-án 10:00pm-kor — 7 megjegyzés
Hozzáadva Paszternák Éva által Július 30, 2011-án 8:00pm-kor — 8 megjegyzés
Frissítés: 2011. 09. 15. / 20:13
Sajnálattal közlöm, hogy szerkesztőnk váratlanul, minden jelzés, vagy előzmény nélkül kilépett. Összeborított a portálon maga mögött mindent. Távozása okait érintő rövid levele ugyanazokat a kapukat zárja lakatra, mint az alábbi - általam "vérszegénynek" tartott - online…
FolytatásHozzáadva Czinege László (tokio170) által Július 30, 2011-án 8:30am-kor — 3 megjegyzés
Percek tánca, szédítő varázs.
Csak ne múlna a pillanat,
ha arcom simítja a szél.
Eltűnt napok, szunnyadó parázs.
Csak ölelne a virradat,
ha őrülten sikolt az éj.
Üres peron, hideg állomás.
Csak hallanám a hangodat,
ha felém intenél: ne félj.
Régen tett, tétova vallomás.
Csak a száj szólna igazat,
ha a szív bocsánatot kér.
Megjegyzés: szépírások
Hozzáadva Joó Andrea által Július 29, 2011-án 9:00pm-kor — 2 megjegyzés
Ajtó-panasz
Kopogás nélkül
betörtél és becsaptál.
Ki(li)ncsem törted.
S.O.S.
Kínok markolják
tollam, betűk kiáltnak
tintába zárva.
Harag-definíció
Kiéheztetett
mosoly-rács mögött tartott
gyilkos fenevad.
LétKérdés 1.
Lehetséges az,
hogy olyankor is szeress
ha…
FolytatásHozzáadva dusakata által Július 29, 2011-án 8:00am-kor — 2 megjegyzés
Vagyok
Kabát, mit ha fázol,
leemelsz a szögről…
Sál, mi rajtad csüng
úgy érzed, öröktől…
Cipő, mi szorítja
lábad a körömtől…
Láb, ami elindul,
s lép csövörbe vödörből…
Zokni, mi fullad és
bűzlik a cipőtől…
Kéz, ami simogat, majd
lelkeden dörömböl…
Vagyok
Rab, ki rács mögött
álmodik nőről-sörről
Remény, mi bánattól elillan
s felbukkan örömtől…
Hit, mi…
FolytatásHozzáadva dusakata által Július 28, 2011-án 12:30pm-kor — 1 megjegyzés
I.
Riadó!
bomlik az elme!
Őkegyelme megelégelte
a hiábavaló valóságot
egyszerre zeng pokol
és mennyország
Hazugság! - hazudják
már senki sem érti
már senki se méri
nincs ki számon kéri
rajtuk rajtad rajtam
valójában mit akartam
mit akartál mit akartak
mégis itt vagyunk…
mintha érezne valamit agyunk
s…
FolytatásHozzáadva dusakata által Július 28, 2011-án 12:30pm-kor — 1 megjegyzés
Megtartalak, miként gyümölcsét a fa,
melynek bimbóját óvta
virág-kehely.
Veled! - Melletted leszek,
mint medrével a patak,
Suhanva lépek,
hogy ne zavarjalak.
Hozzád megyek,
ha a Nap az éjszakába tart:
hogy neked fényt vigyek!
Felébredek, s hogy lássam arcodat,
átlépek az álom felett.
Megjelent: Kisalföldi…
Hozzáadva L. Burda Zsuzsanna által Július 26, 2011-án 9:30am-kor — 1 megjegyzés
Erre délután fölkelt Faulkner, a bolond postás, hogy azonnal
menjek hozzájuk át a szalonba egy meg két újságot hallani: megy
már a bolondozás a vén fószerek közt – gondolom, s mintegy
hozzájárulásként egy üveg vodkával felszerelkezve én
leszek a következő főszereplő, mostanában úgy sem írt senki
semmi jót - előre látom, ahogy a kopasz Borrughs húzza ki az
az injekciót, s fönt a tékozló nap végfokán még a felszínen…
FolytatásHozzáadva Tépő Donát által Július 25, 2011-án 9:49pm-kor — 2 megjegyzés
Reggel mindenki rohan. Ki munkába, ki iskolába, van, aki sorszámért a rendelőbe, az APEH-hoz,
vagy csak répáért a piacra. Egy a lényeg, hogy minél előbb feljusson a buszra, ne potyára ketyegjen az a fránya idő.
Nekem nem nyűg a „menés”. Tanulmányozom az embereket, akikkel a véletlen összehoz egy-egy pillanatra. Persze, nem ragaszkodom a ma reggeli zuhogó,…
Hozzáadva Sági Erzsébet által Július 25, 2011-án 12:52pm-kor — 3 megjegyzés
Bolyongó tűz terem
fénytelen éjeken.
Néptelen réteken
éjszakád végtelen…
Ingovány sötétjén
lobbanó sejtelem…
Vacogó lelkedben
nyirkos a félelem…
Illusztráció: bélyegkép az alkotó…
FolytatásHozzáadva Sági Erzsébet által Július 22, 2011-án 8:03am-kor — 6 megjegyzés
Napsugaras délután,
minden-minden hét után,
Estélyi ruha, flitterek
ünnepi ruhás emberek.
Fények, csillogás mindenütt,
Pezsgős vacsorák,
Illatos violák,
Bódító éjszakák,
úszómedencés csobbanás,
fotó, optika, villanás!
Tükörkép.
Képek tükre.
Sokaság.
Zenés bódulat.
Hangulat!…
Hozzáadva L. Burda Zsuzsanna által Július 21, 2011-án 3:00pm-kor — Nincsenek hozzászólások
Gödröt ásott bennem
a remény, s most félve
merül behunyt
szemem szentélyébe.
Lazul a testből
kikönyöklő fájdalom,
a világ kiürül.
Csövekre kötözött torzó
vagyok, torkomban lakat.
rám zuhan a távolság.
Testem lenyomatát
árnyéknak érzem,
ketrecből szabadult
emberi beszéd mond
felettem szentenciát.
A csend medrében
fekszem összezsugorodva,
s…
FolytatásHozzáadva csontos márta által Július 21, 2011-án 12:09pm-kor — 3 megjegyzés
Edina mezítláb ült a konyha padlóján. Már nem érezte, hogy fázik. Reszketett, de ez nem a hidegtől volt. Teljesen elveszítette az időérzékét. Körülnézett, bár az agya már rég eltárolta a képet. Mégis, talán ezredszer nézett maga köré. Éjszaka volt, a ház csendes, a lányok alszanak rég, sötét van, csak egy kicsi lámpa világít a mosogató felett.
Egy papírt gyűrögetett a kezében, néhány órával azelőtt elkezdett valamit írni rá, de félbeszakították. Le akarta írni a…
Hozzáadva Ada által Július 20, 2011-án 4:51pm-kor — 3 megjegyzés
Szemünk összeér,
mint pókhálóhíd
íve túlsó parttal,
tekintetünk halk,
filigrán gondolat;
szitakötő vagy pilleszárny
törékeny ennyire,
sóhajként lebeg,
ha megérinted,
lehullik hímpora,
s örökre bőrödbe
ivódik…
FolytatásHozzáadva Péter Erika által Július 20, 2011-án 8:44am-kor — 11 megjegyzés
Esős reggel volt. Az ősz már-már télbe hajlott. A gyönyörű kertben a munkások befedték a medencét, összegyűjtötték a lehullott faleveleket. Edina lehajolt egy elejtett sárga levélért, és forgatni kezdte ujjai közt. Nem morzsolódott szét, mert magába szívta a reggeli párát. Megsárgult, sebzett kis falevél volt, élete utolsó leheleteivel, mégis volt még benne egy cseppnyi szikra rövidke életéből. A nő elindult a kapu felé, de nem dobta el a falevelet. Tovább forgatta a…
FolytatásHozzáadva Ada által Július 19, 2011-án 6:37pm-kor — 1 megjegyzés
Köszönetként küldöm Sági Erzsébetnek (a legtündöklőbb Lótusznak, akit ismerek:-)
1.
Uram, szirének hangját add nekem,
kapun, falon hatoljon át a dal,
de tán a szélzúgás is én legyek,
levélen, ágon gyújtva meg magam.
Uram, dicsérni Téged vidd szavam
a kéklő égre fel, legyek fehér
fátyol felhő, s ha kondul egy harang,
fehérben éljek mindörökre én!
Szobákban ülnek álmos emberek,
ébressze őket, s hozzon új tavaszt
az Úr…
Hozzáadva Pongrácz Ágnes által Július 19, 2011-án 5:30pm-kor — 5 megjegyzés
Hozzáadva Tépő Donát által Július 18, 2011-án 8:30pm-kor — 5 megjegyzés
2021
2020
2019
2018
2017
2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010
2009
Üdvözöljük a
4 Dimenzió Online-ban
Gizi által hozzáadva 0 Hozzászólások 0 Kedveli
Czinege László (tokio170) által hozzáadva 0 Hozzászólások 0 Kedveli
Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.
© 2021 Created by Czinege László (tokio170).
Működteti: