Augusztus 2013 bejegyzések (10)

Fedésben volt. Az ego árnya nem

engedte látni a végrehajtás

totális szabadságát. Kis híján

beleroppant a bántó kényszerekbe

(belegondolva, ma sem érti,

miként tudott lakni készen

kapott korlátai között).

Tizenkilencre (meg)hívott alsó volt az első

villanás. Beleborzong, ha felidézi,

mit érzett rádöbbenve, hogy…

Újra itt vagyunk. Egy esztendő telt el azóta, hogy ezt a számomra oly kedves vidéket, Erdélyt utoljára láttam. Most is rövid idő jut a sok-sok szépség befogadására. Sötétben érkezünk meg szálláshelyünkre, Hargitafürdőre. Kissé fáradtan, éhesen, gémberedett derékkal elzsibbadt lábbal szállunk ki a buszból. Nézünk jobbra - balra, szinte semmit nem látunk, olyan…

Mindig legyen újabb célod,

Hogy elérd, amit elérhetsz,

Legyen miért felébredned,

S legyen, amit megélhetsz!



Ha elsőre semmi sem jó,

Kezdd elölről, s ne add fel,

Ami most csak álomszerű,

Azért küzdj meg, ha az kell!



Legyen mindig újabb terved,

Hogy legyen miért harcolni!

Szívós legyél, és eltökélt,

Ne hagyd magad sarcolni!



A Jó Isten is akkor segít,

Ha Te magad is azon vagy.

Becsüld meg azt, amit adott,…

Ő még gyerek... 





A hír villámként érte. A vád, mely szerint, rossz szülő, a lelkében lüktetett égő sebként. Az emberek megbámulták az arcát és gyalázattal forgatták szájukon a nevét, a nevüket. Már nem volt ember ebben a felfordulásban, már nem érezte a részvétet. Elnyomták őt. Igen, mások fájdalma és gyásza, haragja mind,mind előtérbe került és csak ő szorult ki ebből.Kezdetben közéjük tartozott, a részvét mindenkit…

Koradélután Orosháza felé tartottunk kis családunkkal. Szokásomhoz híven, most is figyeltem a kocsiból a kora tavaszi kopár tájat, kerestem a változásokat. A földeken még mindig nagy foltokban állt a víz. Helyenként már kisebb tavakká duzzadt. Egyszer a távolban különös alakokat pillantottam meg. Nem tudtam beazonosítani. A látványt egy „gyerekek valami…

Szürke volt az ég azon a napon,

Nem várta a föld a fényes napot.

Nem volt sötét és nem volt fény,

Csak a szürke ég és hideg…

Lám, fröcsögve surrant el egy év –

avítt deszkáján inogva szörfözött –,

nyomában lomhán evickélt a hév,

nem serénykedett immár szerfölött.



Mészáros szemmel a halovány ember

mócsing a vásznon, semmiképp se karaj,

kerülni kell, mert nyűgje van – tenger,

sirám görbül száján, elhagyta a kacaj.



Kérdik még tőlem: hogyan…

A lelkiismeret majd bekopog,
De ajtót nem nyitok,
Mert elfáradt bennem a fájdalom.
S mint fáradt folyó, hordaléka kevés,
Homokvárat nem épít belőle, szegény. 

            Már régóta ültek a padon. Szótlanul, egymás mellett. Körülöttük sok-sok gyerek, akik önfeledten játszottak, nevettek. Közöttük voltak az övéik is. Az egyik egy szöszke kislány két hatalmas copffal a feje tetején, a másik a kisöccse, fehér sapkában. Hurkás kis kezében egy vízzel teli vödörrel, kicsit bizonytalanul…