4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Szeptember 2009 bejegyzések (21)


ALKOTÓ
Trópus

Égig nyúló fenyőfák között
az óceán égbe költözött,
lusta felhők füstje imbolyog,
részeg lépcsők
szédülnek a csúcson,
arcot rajzol
a bazalt, barlanglakás
ajtajába kövült az őslakó,
kaktusz szőre tenyerembe vérzik,
szélhez szokott pálmák
lába tűztől kormozott,
eukaliptusz-út kanyarog,
banáncserjék vízért könyörögnek.
A földnek Janus-arca van.

Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 30, 2009-án 9:01pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
A szomorúság anatómiája

Ha a szomorúság megül lelkeden,

nem létezik erő, mely megmentsen.

Nyílt seb, métely ez, mi lassan terjed,

s ilyenkor nem találsz boldog percet.



És könnyek szöknek szemedbe,

ok nélkül és váratlanul,

szorongás ül meg szívedbe,

néha megmagyarázhatatlanul.



Legyintesz rá, bár jól tudod,

nem hagy nyugodni a gondolat,

elég egy dal, elég egy hangulat,

beléd mar újra, bár titkolod.



S ha le akarod írni,

Vagy el szeretnéd… Folytatás

Hozzáadva Kováts Péter által Szeptember 30, 2009-án 2:59pm-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Változó árnyék

Úgy vélem, már mindent elértem.

Nincs bennem űr, ami fájna.

Sem tomboló jó kedv a halálra

ami megtorpanna, ha látna.



Van házam, vagy saját börtönöm

melynek rabja, s őrzője is vagyok.

S ott mormogó ajakkal hagyjatok,

ha a süketség bennem gagyog!



De nyitok én, nyitok rést szememre

s láthatóvá válnak akkor a falak,

a tömény, roppanó-vörös tégláin

elhalt csontos, munkáskéz-akarat.



És látni vélem árnyékát a… Folytatás

Hozzáadva Bartalovics Zoltán által Szeptember 30, 2009-án 10:00am-kor — 1 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Őszi szél

Felkapja szoknyáját a szél, bolondul szalad, csak szalad, rendetlen asszonyként seper bokor alá száraz avart. Felhő-spongyával eget mos, vizét nyakunkba csavarja, bágyadtan mosolygó napját, hol be-, hol kitakargatja. Loboncát kacagva rázza, ezüst hajszála szerteszáll, fennakad a kerítésen, pókok méláznak fonalán.

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Szeptember 25, 2009-án 12:26pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Bús, őszi dal

"Ez itt az, ősz. Ha rád fúj, összetörsz.

Menekülj! Menekülj!" Apollinaire



Szívedet jeges szelek rázzák.

Kegyetlen fegyelmet ketyeg

az óra, és sorra megalázzák

álmaidat a reggelek.



Megfáradt napfény jár vigyázva

lármafákká lett fák hegyén.

Pajzsodért nyúlj, ne sarkig hátra

tárd most az ajtód, te, szegény!



Tavaszt várnál, de rossz hírt hoznak

a tépett, megsápadt levelek:

martalóc szelek… Folytatás

Hozzáadva André Ilona-Ibolya által Szeptember 25, 2009-án 8:19am-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Nyárvégi éj



Kiseperte holdudvarát,

benne táncolt egész este -

dalol az éj, bontja haját,

barnán fénylik pucér teste.



Lator szellő súg fülébe -

simogató hangja botor,

csiklandóan nyúl ölébe,

nevetésük hullámfodor.



Ropog az ágy, deszkája ég,

elparázslik, akár…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 25, 2009-án 8:00am-kor — 7 megjegyzés


ALKOTÓ
Szüret

Sűrűsödik bennem a félelem,

ahogy a fákon gyérül a levél.

Az ősz biztat okosan, szelíden,

ám hegytetőkön rémlik már a tél.



Hűvös vidék ez. Felénk nem terem

a szőlő, nem édesül meg leve;

szedret szedek, - felsebzi a kezem -,

de benne van még a nyár melege.



Kamrám polcán a celofán alatt

vigasztalja hitetlen szívemet

a nyártól csent keser-édes falat:

hogy lesz még tavasz, lesz még kikelet!



Mert egyre hosszabb és egyre… Folytatás

Hozzáadva André Ilona-Ibolya által Szeptember 24, 2009-án 7:54am-kor — 3 megjegyzés


SZERKESZTŐ
A tékozló

Régóta várta, s eljött az alkalom: jussát kéri, ami jár. Szűk az ősi föld, holdnyi pusztaság kér vizet, az ekevas kemény rögbe váj, s küzdeni kell minden magért, mit érlel aszott kalász. Akárhol-távol biztos van egy sziget, ahol könnyebb a lét, bő termést ringat kövér föld, gazdag az aratás. Menekül, nem fogja se vér, se szív, se szülői jótanács. Batyujában öntelt bizonyosság: várja őt egy jobb világ. Anyja szelíd keze…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Szeptember 21, 2009-án 9:08am-kor — 1 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Vissza a jövőbe



Gyerekkorom távol-sziget –

emléke még sűrűn kísért,

mocsár mélyéről méreget;

hullámhangú időm lidérc.



Néha bizony van alkalom:

összevetek múltat – velem,

s aprókölyök-ábrándjaim

kevergeti szédült fejem.



Pusztaság vár, vonz az Alföld, …

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 21, 2009-án 5:00am-kor — 2 megjegyzés


SZERKESZTŐ
kéz a kézben

fekszünk egymás mellett kéz a kézben - felettünk a csavaros fűz levelére szikrákat fröcsköl a nap, a magasban alig mozdul a felhő, lent enyhe szellő ringatja az ágakat, felhevült testünkre rajzolva absztrakt árnyakat... a strand zaja itt már csak tompa zsongás, s megszelídül, mire ideér a hangszórókból bömbölő sláger-montázs... jó így veled - heverni zsibbadtan a ránk zuhant kánikulában, minden gondot lerázni, mint apró…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Szeptember 20, 2009-án 10:28am-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Őszi mondóka

sötét felhők esőt hoznak
hegynek völgynek havasoknak

szálas eső hull a földre
sárgul a fák sápadt zöldje

hull az eső
őszi eső
síró eső
összeeső

lábam elé követ gördít
csontot fájdít csontot görbít

szívemen ül nehéz bánat
ott ver tanyát épít házat

hull a hajam
hull az eső
őszi eső
öregedő

Hozzáadva André Ilona-Ibolya által Szeptember 18, 2009-án 7:50pm-kor — 4 megjegyzés


SZERKESZTŐ
keljfeljancsi

keljfeljancsi könnyed-én festett vigyorral borul feláll macska-talpra van-e élet kilenc után borul feláll koppan falakon véres makacsul borul feláll könny-be-ragad ki-tagad csak a por borul feláll nem kérdi senki akarsz-e kelni fel-lök borul feláll súlyos kény-szer örök-talpon-lét fáraszt borul feláll borul feláll…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Szeptember 17, 2009-án 11:31pm-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Cyber-lét



Zümmög a tér,
szétfut milliárd
duruzsló hang atom.
Az éj iszapjába tolnak
virtuális árnyak,
monitor villog...
Újra csak fojtott,
elfúló hangod hallgatom.
A felhorkanó vágyak
csapzott csordáján
füstölög a billog.



Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 17, 2009-án 5:30pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALAPÍTÓ
Húsz év kánikula

 





Ma éjjel is csak a főnszél elől szalad

a letépett, kiborult kosárnyi levél.

Lassú, tétova eső balgán könnyedez

lagymatag bánatként, majd lomhán elpereg.



Az ablakba farkasfejű árnyak bújnak,

parázsszem-emlékek villannak fel, ahogy

neonkörökkel incselkedik a…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 15, 2009-án 12:30pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Ősz előtt

Sötét hajamban fehér szálak.

Megfakult színe már a nyárnak;

lassan anyámhoz békülök.



Harsogó hangú apám csendje

visszhangzik bennem éjjelente,

amíg álomba révülök.



Elmentek rég. Döbbenten állok.

Gúzsba kötnek ezüst pókhálók.

Őszi szél jár az utakon.



Hull a levél, ahogy ők hulltak...

Nem leltem balzsamát a múltnak,

így hát a jövőt kutatom:



langymeleg ősz jön, bő szürettel,

vagy hideg, esős, nehéz… Folytatás

Hozzáadva André Ilona-Ibolya által Szeptember 12, 2009-án 9:21pm-kor — 5 megjegyzés


SZERKESZTŐ
magammal viszem...





magammal viszem

ölelésed melegét

- puha kendőjébe bújok -

már hűvös az őszi éj,

sóhajomra dermed hidege,

s fehér párája száll -

mintha én is füstölnék,

ahogy te szoktál…



magammal viszem

ámbra illatod,

tenyerembe szorítom

- arcodat…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Szeptember 12, 2009-án 5:00pm-kor — 1 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Majd akkor, ha...

Majd akkor, ha… odaérek a látóhatár elé egy-két fokra, s arcomra markáns árnyékot vet az idő, átkiáltok alsó és felső világokba: elfogyott a föld és a türelem – halihó! Nem fordulhatok vissza, ladikom kevés, süllyed alattam, mint korhadt dimenzió. Megroggyant testem csak ráncos kiterjedés, még egy ingatag, tétova lépés és átesek. Gondolnom kell most egy utolsót előre... Jártak már így többen, hasonló váteszek. Tudatom…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 12, 2009-án 3:30pm-kor — 3 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Szeretsz-e úgy?

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Szeptember 10, 2009-án 10:51pm-kor — 1 megjegyzés


ALAPÍTÓ
A treffen

Béla már fél órája állt a sor elején, a treffen. Üres tekintettel nézett ki a fejéből, nagyon teli volt a hócsukája. Régen ezen a droszton soha nem kellett ennyit ácsorogni, akkor még jól mozgott a Keleti. Néha négy-öt liftet is megcsinált hét órára. Most meg… Ötkor jött ki, de négyen már itt álltak előtte. Ők elfogytak másfél óra alatt. - Én meg már itt szívok két órája, aztán sehol sámli - mormogta félhangosan. Unalmában vizsgálni kezdte az egyik… Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 7, 2009-án 2:30pm-kor — 2 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Valósághatáron

 



Kiömlött az égre a fekete tinta,

csillagbuborékok pattannak szét rajta,

szobámban a sötét számolgatja nyáját,

kandallópárkányról lógatja a lábát.



Takarómba bújva kergetem magányom,

testem lét-súlyával gödröt váj az ágyon,

rebbenő pillámon játszik már az álom,…

Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Szeptember 6, 2009-án 12:30pm-kor — 1 megjegyzés

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek