Szeptember 2010 bejegyzések (32)

ALKOTÓ Párából vett porból

Talán mégis szeretsz,

szeretsz, mégis Isten,

mindennapi kenyeremet

megadtad ma is,

elnézted éhes vétkeimet,

hidegben meleggel

bélelted be lelkem,

így mehettem

üveghegyre,

majd azon is túlra,

kijutva kusza

ingoványból.

És lásd, bárhol jártam, …

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 28, 2010-án 9:30am-kor — 3 megjegyzés

ALKOTÓ Lyra

Pöttyös az ég,
képrejtvény fekete papíron.
A legfényesebbtől indulva
lassan kirajzolódik a lant.

És idelent? Emberképek?
Változó konstellációk?
Talán életutak, események,
vagy helybentopogás.

Mi ketten mit alkotunk?
Van, ami összeköt minket?
Olyan akartam lenni, mint te.
Odaföntről pontok vagyunk,
már csak így teljesülhet.

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Szeptember 27, 2010-án 5:00pm-kor — 3 megjegyzés

ALKOTÓ Szerelem

Mikor két vágányt összeterel a váltó
S az expresszvonat fölöttük átrobog
Tagadhatnak-e bármit egymásból?
Fussanak párhuzamban, ágazzanak el -
Zakatolásuk örökké rokon

Meggyötört már annyira az élet
Hogy ne féljek a haláltól -
Egy valamitól mégis csak félek:
Hogy te magad választasz le
Az örökkévalóságról

Hozzáadva janow által Szeptember 27, 2010-án 12:30pm-kor — 5 megjegyzés

ALKOTÓ Cathrin Smith - Eredet - részlet a regényből

41.

A hideg éjszakában sétálgattam fel-alá a hármas kutatóárokban. A Hold éppen csak megvilágította gyér fényével az előttem magasodó két méteres falmaradványt, ami a háromezer éve épült Aton szentélyből megmaradt. Az oltár többi részére egyelőre nem találtunk rá, viszont a tartóoszlopok alsó darabjait a fiúk már gondosan a helyükre illesztették az alapzaton. A többinek még várnia kellett, hogy elfoglalják eredeti pozíciójukat. Az aránytalanul széttört, de azért méretes darabok… Folytatás

Hozzáadva Cathrin Smith által Szeptember 27, 2010-án 9:10am-kor — 3 megjegyzés

ALKOTÓ Vox humana / emlékvers /

Mottó: Et sit humus cineri non onerosa tuo / Ovidius/: Könnyű legyen neked a föld

A vályog tömör falába

fészkelt a múlt illata,

megtört inga az idő,

számonkérés homokja.

Hallom nehéz ujjaidon

megbotlik a zongora.

Érett fényt kever ecseted,

kezed olvadó paletta.

Iniciálédba szőtt,

égett ostya vagy, alázat.

Piszkos lepedőd ölébe

rejtőzött a varázslat.

Jussomba reccsen a…

Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Szeptember 27, 2010-án 7:00am-kor — 5 megjegyzés

ALAPÍTÓ Visszhang

Hangulatom ártéri erdőn

páraként meglapul,

fatörzsön csúszva a gondolat

emlékeket gyalul.

Forgácsok hullongnak, érzések

csillannak cseppeken,

kéküveg-patak gyermekkorom

csordogál csendesen.

Hullámokkal perel a szél, vagy

anyám hangját…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 25, 2010-án 11:30pm-kor — 3 megjegyzés

ALKOTÓ Nyárvégi gondolatok

Hétközest

Nem várnak ma csodák, szürke az ég nekem

Gránit kőfalakon fut fel az életem

Testes esti magány festi kegyetlenül

Arcomról igaz önmagát

Egyenleg

Örömmel szórtam szét szilánkjaim

Véremet vették, kik felkapkodták

Mégis én vagyok, ki gazdagabb lett:

Zenémhez ők írtak kottát.

Delihold

Különös ma a hold

Ahogyan delejez

Sose volt, sose…

Folytatás

Hozzáadva janow által Szeptember 24, 2010-án 8:00pm-kor — 3 megjegyzés

ALKOTÓ A Keletiben

Pocsék volt ez a nyár,

viharmadár-szárnyak tépázták tetőnk,

mi, nők – tócsába mártott rongycsomók –

madárijesztővé áztunk kapualjban,

a parkban hajléktalanok

ponyvával takarták le a színpadot,

s a kitaposott macskaköveken

elkopott átázott cipőnk.

Kinőtt…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 24, 2010-án 7:30am-kor — 8 megjegyzés

ALKOTÓ Háromszoros fájdalom

A Háromszoros fájdalom beküldés áthelyezve a MŰHELY KÁVÉHÁZ rovatba.
Kovács László - szerkesztő / kritikus

Hozzáadva Marković Radmila által Szeptember 23, 2010-án 3:30pm-kor — Nincsenek hozzászólások

ALKOTÓ Vallomás

Gyermeklelkem

hasította a kasza,

bennem kavarog

az első csók,

az el nem csókolt

csókkal,

megérintett

az élet

fuvallata,

oszlopként voltam

támasz,

és

anyaszomorító,

örömhír,

büszkeség,

könny-csalogató;

ösvényemre

konokul startoló,

napfényt hazudtoló

sokarcú,

de

körülvesznek

emberséges emberek,

csak

ők érinthetik…

Folytatás

Hozzáadva Marković Radmila által Szeptember 22, 2010-án 8:00pm-kor — 1 megjegyzés

ALKOTÓ Detektív csiga

Titkosrendőr Csiga Pali,

bűnügyekben jártas,

csörög titkos telefonja:

– Feltörtek egy házat!

Kinyitották a kertkaput,

ismerték a kódot,

az ebédlő függönyéről

levágták a rojtot.

Pali nyomban odasiet,

mustrálja a helyszínt,

nagyítóval…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 20, 2010-án 8:00am-kor — 7 megjegyzés

ALKOTÓ Fekete zongora

Fekete zongora üregében

érted jajdul a húr, anyám,

dallamba mártott ujjad jel,

örök üzenet az idő falán.

Megcsonkított vázlat a múlt, laza

ajkad kőbe véste a tél,

utolsó órád ünnepén

lemegy a függöny, álmod elvetél.

Ave Maria-t dúdol az erdő,

mozdul a csend billentyűje.

Arcod dombjára ül a hang,

lettél Hádész néma szeretője.

Hirtelen ellök a dallam, szétszórt

ütemek közt állsz,…

Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Szeptember 19, 2010-án 6:00pm-kor — 5 megjegyzés

ALAPÍTÓ Kontra parti

Gyötrő éjből ébredt hitvány hajnalokon

cigicsikk életed harmatcseppnyi vagyon.

Zsebre vágott álmod mellé fér kosz-kezed,

rád dudál egy kukás, – botló lábad remeg.

Tested silány fogas, ócska rongyok tára,

vérszívó rovarok seregének vára.

Furcsa sportot űzöl, hol éhség a tréner, …

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 19, 2010-án 9:00am-kor — 4 megjegyzés

ALKOTÓ Aegeus

ne kérd hogy én legyek
aki él akinek fáj
a tengerbe menekülök
a fekete vitorlák elől
Ikaros csupasz karjaiba

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Szeptember 18, 2010-án 5:00pm-kor — 5 megjegyzés

ALKOTÓ Űrhajós csiga (gyerekzet)

Rudi sportos csiga,

űrutasnak készül,

huszonnyolc fűszálnyi

magasban sem szédül.

Három házat emel,

tekegolyót lendít,

félóránként kocog

csaknem hetven centit.

Nyolcvan méter magas

drótkötélre mászik,

körös-körbe pörög,

szinte…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 16, 2010-án 11:00am-kor — 5 megjegyzés

ALAPÍTÓ Szeptember végén

Nap felé fordítom kerti hintaágyam,

eldajkálom magam a kora-őszi nyárban.

Zuhan a gondolat – ólomként, magától –,

lehunyt szemeimben megérint a távol.

Csónakban ülök, híg csendbe zár a nádas,

csillámló víztükör nyugodt fénye bágyaszt.

Úszóval horgászom – hullámon bukdácsol –,

lehunyt szemeimben megérint a távol.

Katonásan állok – zöld határ őrzője –,…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 15, 2010-án 11:00pm-kor — 1 megjegyzés

ALKOTÓ Kiapadt emlékezet

(Évfordulódra) Ma este gyertyát gyújtanék, de nincs parázs sem bennem, megmártózom emlékedben, s belefulladok. Marok szorít, sebem kifakad, kiapadt medence peremén egyensúlyozom, hordom az elvesztett anyaság nyomát, szobád falán múltunk tapétáját, ádáz órák terhét, s nevetést veled, kezed érintését, kihűlt melegét, szenvedést és bent-nyüszítő fájdalmat. Zaklat a fény, szívem halkan ketyeg, időzített bomba, fogva…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 13, 2010-án 8:30am-kor — 4 megjegyzés

ALAPÍTÓ A macska és a kutya

(gondolatok induláskor)

Kifelé jövet a fürdőből, az jár mindig az eszemben: mennyi még ez a világ,

amíg itt párolog vizes bőröm a hosszú, L alakú előszobában?

Hányszor törlöm le még a tükröt, miután párába írtam a neved?

Egyáltalán: hány nap is az élet, érdemes-e még újrakezdeni?

A napok vásott monotóniája nem fog-e belénk harapni, mint farkas a Holdba,

és nem kap-e be…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 13, 2010-án 5:00am-kor — 2 megjegyzés

ALKOTÓ Heraklész hitvesének panasza

Félénk árnyékomban várlak,
s a riadt készenlétben megvadul
bennem a hallgatás
csendjéből megszökött vadállat.
Szavaid elitták szavam,
s mint Nesszosz vére
gyolcsba lépve, úgy olvad
mérged elvetélt szerelmed
merényletébe.

Gyönyörű fájdalom lincseli
méltatlan tetteim seregét.

A feledés lótuszvirágába
rejtezem.

Hozzáadva csontos márta által Szeptember 11, 2010-án 6:22am-kor — 3 megjegyzés

SZERKESZTŐ szellemes

Üveg fallal körül zárva, utam szoros dugó állja, rajta fagyott viasz pecsét - zöld homályán torzul az ég. Hullám dobál erre-arra, tenne már ki fövenypartra, találjon meg kíváncsi szem - széjjeltörné szűk ketrecem.