
Talán mégis szeretsz,
szeretsz, mégis Isten,
mindennapi kenyeremet
megadtad ma is,
elnézted éhes vétkeimet,
hidegben meleggel
bélelted be lelkem,
így mehettem
üveghegyre,
majd azon is túlra,
kijutva kusza
ingoványból.
És lásd, bárhol jártam,
…
Folytatás
Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 28, 2010-án 9:30am-kor —
3 megjegyzés
Pöttyös az ég,
képrejtvény fekete papíron.
A legfényesebbtől indulva
lassan kirajzolódik a lant.
És idelent? Emberképek?
Változó konstellációk?
Talán életutak, események,
vagy helybentopogás.
Mi ketten mit alkotunk?
Van, ami összeköt minket?
Olyan akartam lenni, mint te.
Odaföntről pontok vagyunk,
már csak így teljesülhet.
Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Szeptember 27, 2010-án 5:00pm-kor —
3 megjegyzés
Mikor két vágányt összeterel a váltó
S az expresszvonat fölöttük átrobog
Tagadhatnak-e bármit egymásból?
Fussanak párhuzamban, ágazzanak el -
Zakatolásuk örökké rokon
Meggyötört már annyira az élet
Hogy ne féljek a haláltól -
Egy valamitól mégis csak félek:
Hogy te magad választasz le
Az örökkévalóságról
Hozzáadva janow által Szeptember 27, 2010-án 12:30pm-kor —
5 megjegyzés
41.
A hideg éjszakában sétálgattam fel-alá a hármas kutatóárokban. A Hold éppen csak megvilágította gyér fényével az előttem magasodó két méteres falmaradványt, ami a háromezer éve épült Aton szentélyből megmaradt. Az oltár többi részére egyelőre nem találtunk rá, viszont a tartóoszlopok alsó darabjait a fiúk már gondosan a helyükre illesztették az alapzaton. A többinek még várnia kellett, hogy elfoglalják eredeti pozíciójukat. Az aránytalanul széttört, de azért méretes darabok…
Folytatás
Hozzáadva Cathrin Smith által Szeptember 27, 2010-án 9:10am-kor —
3 megjegyzés
Mottó: Et sit humus cineri non onerosa tuo / Ovidius/: Könnyű legyen neked a föld
A vályog tömör falába
fészkelt a múlt illata,
megtört inga az idő,
számonkérés homokja.
Hallom nehéz ujjaidon
megbotlik a zongora.
Érett fényt kever ecseted,
kezed olvadó paletta.
Iniciálédba szőtt,
égett ostya vagy, alázat.
Piszkos lepedőd ölébe
rejtőzött a varázslat.
Jussomba reccsen a…
Folytatás
Hozzáadva csontos márta által Szeptember 27, 2010-án 7:00am-kor —
5 megjegyzés

Hangulatom ártéri erdőn
páraként meglapul,
fatörzsön csúszva a gondolat
emlékeket gyalul.
Forgácsok hullongnak, érzések
csillannak cseppeken,
kéküveg-patak gyermekkorom
csordogál csendesen.
Hullámokkal perel a szél, vagy
anyám hangját…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 25, 2010-án 11:30pm-kor —
3 megjegyzés
Hétközest
Nem várnak ma csodák, szürke az ég nekem
Gránit kőfalakon fut fel az életem
Testes esti magány festi kegyetlenül
Arcomról igaz önmagát
Egyenleg
Örömmel szórtam szét szilánkjaim
Véremet vették, kik felkapkodták
Mégis én vagyok, ki gazdagabb lett:
Zenémhez ők írtak kottát.
Delihold
Különös ma a hold
Ahogyan delejez
Sose volt, sose…
Folytatás
Hozzáadva janow által Szeptember 24, 2010-án 8:00pm-kor —
3 megjegyzés

Pocsék volt ez a nyár,
viharmadár-szárnyak tépázták tetőnk,
mi, nők – tócsába mártott rongycsomók –
madárijesztővé áztunk kapualjban,
a parkban hajléktalanok
ponyvával takarták le a színpadot,
s a kitaposott macskaköveken
elkopott átázott cipőnk.
Kinőtt…
Folytatás
Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 24, 2010-án 7:30am-kor —
8 megjegyzés
A
Háromszoros fájdalom beküldés áthelyezve a
MŰHELY KÁVÉHÁZ rovatba.
Kovács László - szerkesztő / kritikus
Hozzáadva Marković Radmila által Szeptember 23, 2010-án 3:30pm-kor —
Nincsenek hozzászólások
Gyermeklelkem
hasította a kasza,
bennem kavarog
az első csók,
az el nem csókolt
csókkal,
megérintett
az élet
fuvallata,
oszlopként voltam
támasz,
és
anyaszomorító,
örömhír,
büszkeség,
könny-csalogató;
ösvényemre
konokul startoló,
napfényt hazudtoló
sokarcú,
de
körülvesznek
emberséges emberek,
csak
ők érinthetik…
Folytatás
Hozzáadva Marković Radmila által Szeptember 22, 2010-án 8:00pm-kor —
1 megjegyzés

Titkosrendőr Csiga Pali,
bűnügyekben jártas,
csörög titkos telefonja:
– Feltörtek egy házat!
Kinyitották a kertkaput,
ismerték a kódot,
az ebédlő függönyéről
levágták a rojtot.
Pali nyomban odasiet,
mustrálja a helyszínt,
nagyítóval…
Folytatás
Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 20, 2010-án 8:00am-kor —
7 megjegyzés
Fekete zongora üregében
érted jajdul a húr, anyám,
dallamba mártott ujjad jel,
örök üzenet az idő falán.
Megcsonkított vázlat a múlt, laza
ajkad kőbe véste a tél,
utolsó órád ünnepén
lemegy a függöny, álmod elvetél.
Ave Maria-t dúdol az erdő,
mozdul a csend billentyűje.
Arcod dombjára ül a hang,
lettél Hádész néma szeretője.
Hirtelen ellök a dallam, szétszórt
ütemek közt állsz,…
Folytatás
Hozzáadva csontos márta által Szeptember 19, 2010-án 6:00pm-kor —
5 megjegyzés
Gyötrő éjből ébredt hitvány hajnalokon
cigicsikk életed harmatcseppnyi vagyon.
Zsebre vágott álmod mellé fér kosz-kezed,
rád dudál egy kukás, – botló lábad remeg.
Tested silány fogas, ócska rongyok tára,
vérszívó rovarok seregének vára.
Furcsa sportot űzöl, hol éhség a tréner,
…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 19, 2010-án 9:00am-kor —
4 megjegyzés
ne kérd hogy én legyek
aki él akinek fáj
a tengerbe menekülök
a fekete vitorlák elől
Ikaros csupasz karjaiba
Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Szeptember 18, 2010-án 5:00pm-kor —
5 megjegyzés

Rudi sportos csiga,
űrutasnak készül,
huszonnyolc fűszálnyi
magasban sem szédül.
Három házat emel,
tekegolyót lendít,
félóránként kocog
csaknem hetven centit.
Nyolcvan méter magas
drótkötélre mászik,
körös-körbe pörög,
szinte…
Folytatás
Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 16, 2010-án 11:00am-kor —
5 megjegyzés

Nap felé fordítom kerti hintaágyam, s eldajkálom magam a koraőszi nyárban. Zuhan a gondolat – ólomként, magától –, lehunyt szemeimben megérint a távol. Csónakban ülök – míg csendbe zár a nádas –, csillámló víztükör nyugodt fénye bágyaszt. Úszóval horgászom – hullámon bukdácsol –, lehunyt szemeimben megérint a távol. Katonásan állok – zöld határ őrzője –, rozsdás vastoronyból nézek jövendőbe. Előttem búzaföld – délibábbal…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 15, 2010-án 11:00pm-kor —
1 megjegyzés

(Évfordulódra) Ma este gyertyát gyújtanék, de nincs parázs sem bennem, megmártózom emlékedben, s belefulladok. Marok szorít, sebem kifakad, kiapadt medence peremén egyensúlyozom, hordom az elvesztett anyaság nyomát, szobád falán múltunk tapétáját, ádáz órák terhét, s nevetést veled, kezed érintését, kihűlt melegét, szenvedést és bent-nyüszítő fájdalmat. Zaklat a fény, szívem halkan ketyeg, időzített bomba, fogva…
Folytatás
Hozzáadva Péter Erika által Szeptember 13, 2010-án 8:30am-kor —
4 megjegyzés

(gondolatok induláskor) Kifelé jövet a fürdőből, az jár mindig az eszemben: mennyi nap is még ez a világ, amíg itt párolog vizes bőröm a hosszú L alakú előszobában? Hányszor törlöm még le a tükröt – miután párába írtam a neved –, egyáltalán: hány nap egy élet? Érdemes-e még újrakezdeni? A napok vásott monotóniája nem fog-e belénk harapni, mint farkas a Holdba, és nem kap-e be egészben, akár mohó róka a sajtot –…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Szeptember 13, 2010-án 5:00am-kor —
2 megjegyzés
Félénk árnyékomban várlak,
s a riadt készenlétben megvadul
bennem a hallgatás
csendjéből megszökött vadállat.
Szavaid elitták szavam,
s mint Nesszosz vére
gyolcsba lépve, úgy olvad
mérged elvetélt szerelmed
merényletébe.
Gyönyörű fájdalom lincseli
méltatlan tetteim seregét.
A feledés lótuszvirágába
rejtezem.
Hozzáadva csontos márta által Szeptember 11, 2010-án 6:22am-kor —
3 megjegyzés

Üveg fallal körül zárva, utam szoros dugó állja, rajta fagyott viasz pecsét - zöld homályán torzul az ég. Hullám dobál erre-arra, tenne már ki fövenypartra, találjon meg kíváncsi szem - széjjeltörné szűk ketrecem.
Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Szeptember 10, 2010-án 11:37pm-kor —
3 megjegyzés