Szeptember 2011 bejegyzések (38)

csak ennyi kell

merni kell

mindent egy lapra tenni fel

önmagunk kitölteni kell

                                                               lebonthatatlanok valóban

                                                               és megkerülni sem átlépni

                                                               nincs…

ad notam Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

                                                          

Miféle chirurgus buzgalom

terjed itt közöttünk,

hogy már valahány oldalon

seregnyi felcser kész összevarrni…

Ha elmegyek, mert elmegyek egyszer

nem viszek magammal csomagot,

lelkemre ülnek becéző szavak,

szívembe marnak sóhajok.



Bakancsba dugom keskeny lábam

törje fel vastagon szeges kérge,

tele a papír kész van a lecke,

megvan már írva életem regénye.



Mezítláb jöttem a világra,

ölembe rejtette csillagát,

szelíden néztem száz csodára

gazdagon megyek tovább.



Nagy nyugalomban nézem fészkem,

szavakba oltott…

Verébhad ujjong a kopaszodó fákon: - Elrepült sok éhes száj!

Örömük határtalan, csak én nézem fájón, hogy kiürültek a fészkek.

A póznák drótján sem tanácskoznak már a fecskemamák arról, hogy fiókáikat mivel is etessék…

Hiányzik ficsergő tornaórájuk, a fáról fára, egyre messzebbre röppenő ügyes kis mellényesek életre, vagy pontosabban a túlélésre való…

Megjegyzés: szépírások

Én kezdtem ki vele. Szóltam hozzá, Ő pedig, nem bánta. Egészen közel jött. Nem kéregetett, csak nézett. Aztán megszagolt, és én is megszagoltam. Sós tengerillata volt és sült halé. Meleg, barna szeme vidáman csillogott, örült nekem.

Megfeleztem vele az ebédemet, elfogadta. Csak másnap derült ki, hogy egy részét eldugta. Talán azért, mert előrelátó…, talán csak…

Egy gettóban talált gyermekvers 1941-ből

"Holnaptól leszek szomorú, holnaptól!

De ma örülni fogok!

Mire jó szomorúnak lenni, mire jó?

Miért fúj a gonosz szél?

Miért kell keseregnem ma a holnap miatt?

Talán a holnap világos, a holnap jó, talán holnap sütni fog a nap

és nem lesz okom a szomorúságra.

Holnaptól leszek szomorú, holnaptól, de ma,

ma örülni fogok, és minden keserű napnak azt fogom mondani,

holnaptól leszek szomorú, ma…

… Pali bácsi emlékére

Szürke felhő ölel körül,

fáj ez az ősz kívül-belül.

Készületlen…

Együtt lenni vagy nem - az itt a kérdés.

Vajh akkor nemesb-é a lélek,

ha eltűri imádott kedvese

minden nyűgét, siránkozásait,

nemtörődömségét, önhitt önzését,

csinált féltékenységét, mellőzéseit?

Vagy harcba száll tenger fájdalma ellen,

s egy egyszerű KÉRDÉSSEL véget vet neki?

Mert nem szebb-e, valóban egyedül,

mint behazudva a szerelmet

EGYEDÜL lenni ott,

hol csak EGYÜTT lehetsz boldog?

De mily…

Rohantam. Mindig rohanok.

Velem nem lehet sétálni, mert 3 percig bírom az andalgást, majd rákapcsolok, és onnantól kezdve csak lihegéssel tarkított csevegésre számíthat, aki hozzám szegődik.

Rohanásom a megszokott tempótól függetlenül is indokolt volt, mert nyúlfarnyi ebédidőmben kellett valamit elintéznem.

Már csaknem célba értem, amikor…

Az internet robbanásszerű gyorsasággal vált nélkülözhetetlen eszközünkké munkahelyünkön, beépült otthonainkba, és vált sokak szórakozásává is. Segítségével rendelünk repülő- és színházjegyet, keresünk munkát, tanulunk, ismerkedünk és levelezünk.

Hasznos és nélkülözhetetlen része mindennapjainknak, miközben „áldás és/vagy átok” szerepéről…

Tagadj meg, ha csókom

nem oly lágyan érinti meg

szépívű ajkad,

ahogy a hajnal csókja

suhan át az alvó virágokon,

lehörpintve róluk

a mézízű gyöngyharmatot.

Tagadj meg, ha kezem

nem oly puhán simítja végig

gazella testedet,

ahogy a hűs reggeli szellő

hullámzik végig,

az aranyló búzatengeren.

Tagadj meg, ha nem én leszek

ki legszebb perceit adja életednek,

s nem…