Szeptember 2012 bejegyzések (24)

az ősz tenyerén

ring a tó

halkan moccan a hegy

egy csepp öt csepp

az eső megered

egy csepp öt csepp

az eső megered

az ősz tenyerén

ring a tó

halkan moccan a hegy

egy csepp öt csepp

meg tíz

te vagy az égbolt

én meg a víz

te vagy az égbolt

én meg a víz

víz víz tiszta víz

egy csepp öt csepp

meg tíz...

egy csepp öt csepp

meg tíz

víz víz…

Hajnali égen libbenő szélben

zümmögő rétek illata száll,

ébredő házak ablaka nyílik

mosolygó kertek napsugarán.



Hajnali égen cikázó fényben

színes pillangót ölel a táj,

csobbanó patak pajkos cseppjétől

csalogány dalol dús lombú fán.



Hajnali égen szemed tükrében

szívedet nyitja minden határ,

hegyek és völgyek kalandra hívnak

mosolygó utak…

kiejtett kezéből az ég
zuhanok a tájjal
---
avar takar földet
zokog a fény
mély ölében
tél vár
lombját vesztett fádon
szél didereg
---
szédül bennem a csend
majd lassan elringat
míg alszom nem fáj az élet
---
de minden ébredésben
csontig égek

( első mese róla, de nem tőle )

Míg én jól bereggeliztem

- a tizenkét morzsát-

Pötty barátom megidézte

Tündérkeresztanyját

mert:

          - Elmondanám hogyan lettem,

            de ő tudja jobban,

            születésem történetét

            neked ne én mondjam.

És varázsszót varázsszóhoz

fűzve a jó néne

keresztfia teremtését

eképpen regélte:

Manó hármat…

Javított változat Czinege László javaslatára

( fántváltogatós )

- Havat táncoltat a szél

- A kunyhóban fánt mesél

- Hideget sóhajt a tél

- Dalt rá szamovár zenél

- Elkel most a nagykabát

- Mézezd meg jól a teát

- Ág himbálja varjúját

- Hozd a fát, rakd a fát

- Havat táncoltat a szél

- Aki bent van vígan él

- Télapó ha erre tér

- Csizmánk csomagot remél

- Hosszúak az…

fekete csillagok
csendjébe bújtam
---
már nem akarom hallani a
hangokat
sem látni a világosságot
a Föld sóhaja
is csak pusztulás
---
csobogástól zuhanásig
a Hold velem volt
és most
néma patak tükrén vérzik

hófehér érintésben
arany napsugár
áldott a föld melyre születtél
fák ölelésében
te lettél az ég

hófehér érintésben
a mindenség 

részeg utcákon
pocsolyába szédül
az éjfél
örömlányokkal veszi magát körbe a
a Hold

angyalok járnak tilosban
félreakasztják glóriájukat
obszcén szavakkal
elküldik Istent
a fenébe

és a hajnal
az - az átkozott
inkább átalussza
a reggelt

Sűrű erdő szép tisztásán jártamba

rábukkantam egy picinyke kis lakra.

Akkora csak két kezembe belefér...

Ki az aki este ide hazatér?

Vagy nem is tér, itthon van a ház ura?

Hopp, az ajtón kipattan egy fura kis figura.

Ki az aki megzavarja sűrű erdős magányom?

Kicsi vagyok, de a baját ellátom!

Ne legyél már oly mogorva pajtikám,

csak azt néztem ki lakik e csepp tanyán.

Nem zavarlak, nem bántalak, nem biz én,

nincs…

a gyermekeket

fénytiszta
szemükben tükröződnek
a fák
mosolygós eget
ölel a szél

újra látnak az álmok
mesék törik meg
a sziklák
mozdulatlanságát
járni tanul a
mozgássérült képzelet
bezárult ajtók nyitják
ki a házat

ne bántsátok
a gyermekeket

áldásai ők
a világnak

folytathatatlan verssor múlásról

dünnyög vég nélkül jelen időben

zaklat és szekíroz és fejemre

olvas gúnyosan zárójelbe tesz

megkérdőjelez kéjes örömmel

terrorizál mígnem most kiteszem

a pontot folytassa valaki…

kacagni hívott a tavasz

a hegy kergette a szelet

miközben Dali

katicabogár - álmot festett

barlangja előtt nótázott a medve

Mozart hangjegyeket terelt

Vangelis meg épp

a Boci boci tarkából felelt

a bécsi keringőből

diszkót kevert Józsi bácsi

szivarra gyújtott a Nap

hempergett a föld

a füst alatt

füvet szívtak a fák

polkát jártak a bogarak

szembesítették a graffitik

a falat…

Felmászik a vasúti töltésre, és a vágányon megindul előre. Görbült távírópóznák alagutat képeznek előtte. Szíve zakatolására, az agyban sűrűsödő impulzusok hálót vetnek a tájra, foglyul ejtett vándormadarak ezrei viaskodnak a szabadulásért, de mindhiába. Meg akarja szabadítani őket, némelyiket sikerül is, de minden törvénynek ellenszegülve, ellenkezőleg repülnek, fittyet hányva a föld mágneses terének. Lépései ütemére átkölti a verseket, szemei előtt összekuszálódnak a…

Háttérzajok töltik be a teret,

keresve sem lelek

csendes rést rajta.

Összetart a zenekar,

s én balga

a polcodon hallgatok,

s vagyok,

ide-odadobott.

Néha azt hiszed,

álmom is lopott,

pedig csak

bolond vagyok.

Kis lélek-kokott.



Ajkam festett,

tű-szaggatta rajzolat,

fonál tartja össze testem.

(Valami örökké hasogat.)

Szívem…

zaklatott lett a tó vize
eltűnt belőle minden kék
mikor siratták halálod
földbegyökerezett az ég

kriptacsendben osont az éj
belesápadtak a házak
vajon te hogy adtál volna
otthont Isten fájdalmának

sírod idegen

sosem haltál meg
csak túl mélyen alszol ahhoz
hogy bárki felébresszen

az égre rajzolt téged
az Isten