4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Október 2009 bejegyzések (43)


SZERKESZTŐ
Betűző



Szeretlek - hallgasd -

gyönyörű szó!

Betűi csurognak,

mint halk csobogó:

susogó es,

és zizegő zé,

ropogó er,

és topogó té,

libbenő el,

és koppanó ká,

az eleven e-k

gyöngyfonalán.

Hallod, hogy peregnek?

Visszhangot csepegnek:

szeretlek - szeretlek

szeretlek -…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Október 31, 2009-án 12:30am-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Gyertyád tükrében

Arcot rajzol a gyertyaláng,

mesét mormolok,

úgy mozdulok, mintha lennél,

hordom mosolyod,

úgy mosolygok, mint anya,

ki bölcsőt ringat csendbe’,

úgy ringatlak, mint zene,

dallampárt keresve.



Fényedben születtem,

tükrödben létezem,

igéket suttogok,

lelkemet vértezem,

s Te felragyogsz, éledsz,

világítasz, remegsz,

ünnepelsz, megsiratsz,

emlékszel, s eltemetsz.



Gyertyád előtt állok,

golgotáddal… Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Október 30, 2009-án 9:00pm-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Nagy utazás

- Jó reggelt. Végre felébredt. - Már itt is van? Mikor érkezett? - Egy ideje már itt ülök az ágya szélén. - Tudtam, hogy jönni fog.. - Most mégis fél. - Nem! Neem... csak még... nem is tudom. - Tudom, hogy fél. Mindenki fél, ne haragudjon emiatt magára. - Sosem féltem! Soha egész életemben! Ezt elhiheti. Annyiról van itt szó, hogy még azt hittem sok időm van. Még el kell intéznem dolgokat, még vannak megbeszélnivalók. - Ezt is tudom. - Akkor? Miért… Folytatás

Hozzáadva Joó Andrea által Október 30, 2009-án 6:09pm-kor — 3 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Jó éjszakát!

Szervusz nagyi! Itt vagyok, jöttem! Hoztam virágot neked, sárgát és fehéret. Jó, jó, igaz, rég voltam, ne korholj - tudod, sok a dolgom, folyton a rohanás … a gyerekek jól vannak, a kicsi még iskolás, majd jön a nagy is, de ő most szerelmes - jaj, drága mamóka, ne nevess! Olyan jó ez a csend itt nálad, csak nézem a tarka fákat, a nap simogatta avart, mit hűvös szél felkavart - csak a gyertyát el ne fújja! Nézd, úgy ragyog…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Október 29, 2009-án 11:16pm-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Mindenszentek éji álom



Remeg az éjszaka didergő combja,

hullik az akác dércsípte lombja.

A leszálló ködben torz rakéták -

ég felé törnek a vén borókák.



Kert végében az ezüstfenyők

sort állnak, mint kéregetők.

Kavicsos úton bokrok árnya,

mintha köztük apám állna

átkarolva édesanyám –

fátyolos szemmel néznek reám.



Roppan a kő a lábam alatt,

körbejárom a kerti…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 29, 2009-án 3:00pm-kor — 3 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Köd (alliterália)



Körös-körül köd van
Kapaszkodom saját kezembe
Kutatom, keresem kínlódva,
Kábán kóvályogva az utam.
Köd-koboldok kerülnek körbe,
Karvaly karmokkal kapaszkodnak belém.
Kitárt karom ködöt kavar,
Ködfalnak koppanok,
Ködsemmit karmolok.
Kitágult pupillám kínlódva keres kiutat.
Kiáltanék keservesen,
Közben csak krákogok:
A kutyafáját ennek a k.. ködnek!


Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Október 29, 2009-án 11:04am-kor — 2 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Ne kérdezd...

Szeretlek… Ne kérdezd mióta – tán örök időktől fogva, mióta állnak a hegyek és partot mosnak végtelen tengerek – őket se kérdezed. Szeretlek… Ne kérdezd meddig – nem tudom, mikor száll el utolsó sóhajom, hisz felkel a Nap minden reggel és éjjel ezer csillag ragyog - a Földet se kérdezed meddig forog. Szeretlek… Ne kérdezd miért – csak magadért, magamért, amiért a virág szirmot bont tavasszal, és szerelmes madárdal az égig…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Október 29, 2009-án 9:06am-kor — Nincsenek hozzászólások


SZERKESZTŐ
Dacolva

pengévé szorult szám vértelen zökken a vér szűkülő erekben gyomorfalamban savmarta a seb felfeslő kötés az ideg nappalokra tekert gombolyag macska játék - karma húsba kap az aritmia torkot szorít a csak azért is csak azért se megfeszít

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Október 28, 2009-án 9:01am-kor — 1 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Metamorfózis

a kérdésekből immár válaszok lettek s kétkedésből fényes bizonyosság hosszú út végén érkeztem meg hozzád ... múlt idők nehéz gubójába zárva álmodtam magam egy szebb világra s megszülettem általad ... szárnyamat a fénybe igazítom imágó létem még új nekem tartsd fölém tenyered óvón tiéd ez a szerelem

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Október 28, 2009-án 1:00am-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Ki nem mondott szavak

Rég jártam itt.

Kíméltelek téged, hisz úgysem érted,

mert én sem értem, mi kopogtat legbelül,

mi az, ami olykor szívemre ül, s nem mozdít szájat szóra.

Ki érti ezt? Van aki érteni akarja?

Vajon kell- e kutatni az okokat, muszáj,

hogy mindent pontosan tudjon az agy?

Vannak dolgok, mik titkok maradnak örökre.

Csak azt nem értem, miért hallgattál, nem szóltál erről sosem?

Te sem tudsz mindent ezek szerint!

Leülök melléd csendben, figyelem az… Folytatás

Hozzáadva Joó Andrea által Október 27, 2009-án 7:00pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Gyémántdiploma





Vérszegény beszéd,
foghíjas sorok,
hajlott csontú hát
kabátja kopott,
a szónoklat hosszú,
a kézfogás sebes,
lapos borítékban
papírpénz keres
megélhetést.


Hozzáadva Péter Erika által Október 27, 2009-án 11:00am-kor — 9 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Tavasz-ősz duett

Tavaszváró Új nap oson felém új remények hitek hamvukból lobbannak méla pásztortüzek gondolat-emlékek üszkén a szél zenél töprengő ráncos tél zsenge tavaszt regél.

Őszintén Köztünk már ősz rohan lobog kabátszárnya kalapját mérgesen hóna alá vágja csimbókos rőt haja forgószelet kavar folyóként örvénylik mögötte az avar.…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 27, 2009-án 9:47am-kor — Nincsenek hozzászólások


SZERKESZTŐ
Töprengő dal

Szeretném elmondani Neked,

mennyire szeretlek.

A világirodalomban erre

gyönyörű versek születtek,

idézhetnék belőlük számtalant én is -

mégis keresem most a szavakat,

mik csak Neked szólnak,

csak belőlem fakadnak,

csak az én szívem gyöngye mind -

illatos jácint.

De minden szerelmes szót,

minden szépet és jót

elmondtak már százszor,

mások, máshol..

Nekem mi maradt?

Elmondhatom-e úgy…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Október 26, 2009-án 10:53pm-kor — 5 megjegyzés


ALKOTÓ
Most már tudom

Álmomban velem voltál,

kezemet fogtad, szaladtunk a réten át,

el akartam érni a pillangó szárnyát.

- Hagyd repülni, neki ez az élet! -

súgtad szelíden, én csak néztelek téged.

Könnyű szellőérintéssel magadhoz öleltél,

nem történt semmi, csak nagyon szerettél.

Szomorúság, fájdalom nem gyötörte tested,

beragyogta az eget szivárványos kedved.

De a hajnal korán érkezett, elvitt tőlem,

hiába kértem, egy percet még adjon nekem.

Csak egy röpke… Folytatás

Hozzáadva Joó Andrea által Október 25, 2009-án 6:19pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
A semmi - az semmi!

Csak ülök és nézek a semmibe.

- Azt meg hogy lehet? - kérdi kiscsibe.

- Hát így...- mondom. Meresztem a szemem,

közben nem gondolok semmire, sohasem.

- Fura vagy! - szólal meg megint ő, -

és a viselkedésed felettébb meglepő!

- Miért lenne az? - nézek rá értetlen.

- Mert nem gondolni semmire, sohasem,

azt nem lehet. A semmi - az semmi,

s ha nem gondolsz rá, az akkor már valami.

Áááá, te ezt úgysem értheted,

túl nagyra nőttél, nem vagy már… Folytatás

Hozzáadva Joó Andrea által Október 25, 2009-án 11:23am-kor — 7 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Ha majd megérkezel...

Ha majd megérkezel -
s az út porától szádban már keserű vályogot köpült a nyál - itt terített asztal vár, a vázában virág, és friss vízzel a pohár.

Ha majd megérkezel –
szakadt gúnyádat a székre letedd, s ne bánd, hogy elmúlt a nyár – itt bent pattog a tűz, és friss kenyér illata száll.

Ha majd megérkezel –…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által Október 24, 2009-án 1:26pm-kor — 3 megjegyzés


ALAPÍTÓ
éned egén



tétován fordulsz felém,

arcomra téved kezed -

derengő éned egén

pilledő pára lebeg,

madarak könnye szitál,

álmodó kérdés remeg -

hozzám feszülve riszál,

mellemen elszendereg.



szunnyadó vállad átölelem -

kábulatod elmúló tünet -

szemedben tágul a figyelem,

lobbannak villám boglyatüzek.

retinád türkiz fénymezején

indulnak messzi…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 24, 2009-án 12:30pm-kor — 7 megjegyzés


ALKOTÓ
Édes csábítás





Ajándékot kapott egy idősebb nénitől, időnként meglepi vele, köszönetképpen, hiába mondja, semmi szükség erre, mert nem fáradság kicserélni a vércukormérő elemeit. Általában ilyenkor az a válasz, hogy a gyerekeinek küldi, ők biztos szeretik a csokit. Ebben igaza van.

Reménykedik, hogy a szép csomagolású téglalap, bocsánat, de tré csokit rejt. Általában azt szokott. Nem szemrehányás, egyébként is ajándék csokinak ne nézd a márkáját.… Folytatás

Hozzáadva Joó Andrea által Október 24, 2009-án 12:30pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Mozdulatok

Hajlok, felemelem a lehullott percet, a várandós hajnalt markomba kapom. Sarokba szorítom a lázadó estet, tenyeremben tartom gyűrött holnapom. Kezedre szitálom maradék időm.

Hozzáadva Péter Erika által Október 23, 2009-án 9:30am-kor — 14 megjegyzés


ALKOTÓ
Kincseim

Csak pár szó, egy röpke pillanat,

mit őriz bennem egy rozsdás lakat,

hogy el ne tűnjön a múló időben.



Csak egy érintés, épp ujjhegynyi,

pilleszárny rebbenése, alig érezni,

mégsem sodorja el a szél.



Csak egy lábnyom, mit a tegnap hagyott,

hiába mossa hullám a partot,

ellopni nem tudja soha.



Csak egy mosoly a száj szegletén,

alig látható, olyan szerény,

míg élek szívemben ott ragyog.



Csak egy hang, egy kedves… Folytatás

Hozzáadva Joó Andrea által Október 23, 2009-án 9:00am-kor — 4 megjegyzés

LINKAJÁNLÓ

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek