4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Október 2010 bejegyzések (13)


ALKOTÓ
Viktória



Kolbászból kerítést, aranyból serleget

ígér a győztes: püspökujjas kezében cukorka

gőze peng, mint orkabűzös rettenet



terít, és arrafelé terelget, hol mézes csuporba

lógatván kezét, unottan szórakozhat:

itt sarjadó hipokraták, mint csillaggúlák szuszognak



fel – látom, mocskos a házam tája, roskadozva

áll a bál, ha belépek egy kancsukás armadával:

trappolnak szét gomba módra



becéznek okos esszéket…
Folytatás

Hozzáadva Tépő Donát által Október 31, 2010-án 8:30pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Lyra (változat)



Pöttyös az égbolt,

képrejtvény fekete papíron,

a legfényesebbtől indulva

lassan kirajzolódik a lant.



És idelent? Emberképek?

Folyton változó konstellációk?

Talán életutak, események,

vagy helybentopogás.



Mi ketten mit alkotunk?

Van, ami összeköt minket?

Vagy idővel az ellentéteink

kitérő pályákra taszítanak?



Bolyongásaink távolodnak,

más galaxisokból tekintve

hiába sűrít…
Folytatás

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Október 29, 2010-án 11:00am-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Disszonancia



Furcsa. - Hallgasd !

a hangokat elfeledtem

és nem találok harmóniát

disszonáns rekedt hangok feszítik

hangszálaim rekedt húrját.



Fülem nem fogad be

szárnyaló Verdit

izomborzoló Paul Mc Cartney-t

szobámban 100 decibel dönög

Saint Saéns haláltáncát járja

benne ezer csont csörög

s mind köszöntésem várja !



Kezemben a Dán királyfi gondja morog :

„ Mert mily álmok jőnek a halálba,

ha…
Folytatás

Hozzáadva Kováts Péter által Október 27, 2010-án 9:00pm-kor — 1 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Áprilisi tréfa (XIII. rész)







Hortobágyi azon elképzelése, hogy a bíró a fegyverrel és erőszakkal elkövetett magánlaksértés miatt küldte volna el az ügyészségnek a peranyagot, nem igazolódott be.

A bíróság a súlyos testi sértés vádjának felmerülése okán kereste meg a nyomozó ügyészséget.

Az ügyészség helyettes vezetője azonban négy oldalon… Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 25, 2010-án 11:00pm-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Csillaggá lettél

Azon az őszön is csillogott a fény, de megtört a nap az ablak üvegén. Szilánkokra hullott akkor egy mosoly, árnyék táncol most csillagarcodon.

Hozzáadva Péter Erika által Október 25, 2010-án 7:00am-kor — 7 megjegyzés


ALKOTÓ
Gazdátlan hegedű /zenész nagybátyám emlékére /

Homokba írtam a kérdést.

A szél nehéz illatán

táncot jár a mozdulat,

s míg dalom súlyát cipelem,

sorokba rendezem válaszodat.



Alakod szökött körvonala

most a fák lombjára feszül,

csak a vödörbe rejtett

sötétség kutat szememben,

s arcod a kút kávájára ül.



Itt hagytál magamra végleg.

Csukott ajkad dermedt vonalán

libben a gyász függönye,

sugarad feltépett utakra tévedt,

elnyelt a mélység közönye.



Viharba… Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Október 20, 2010-án 7:06am-kor — 5 megjegyzés


ALKOTÓ
Vörösbe fulladva

Vágtató ménesként szaladt szét a láva, felnyihogtak szökött, veszett vadlovak, lúgos iszapba halt a fák ragyogása, lelkek holnap-vágya gyásznappá apadt. Kiszivárgott titkok úsznak csúf kupacban, kimarják a falvak vöröslő sebét, a bűn behunyt szemmel terjed gyógyulatlan, s magával vonszol sok szégyent, szenvedést.

Hozzáadva Péter Erika által Október 18, 2010-án 9:30am-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Arrabona nem felejt



Három folyó zihál fülembe,

rejtett szentély a meder.

Kiürült a régi fészek,

nem kívánt vendég vagyok,

jussom hiába követel.



Arrabona lopódzik hozzám,

megnő a múlt homloka,

kirekesztett párbeszéd

térdel a semmi csendjén,

homályba dől a püspöki palota.



Talán nem kellett volna várni,

s arcod szobámba bújna.

Befalazott gyermek vagy,

magába nyelt a város

Danubius ölébe…
Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Október 17, 2010-án 4:00pm-kor — 5 megjegyzés


ALKOTÓ
Édentől keletre



Bújj mellém,

hogy elmeséljem,

az Éden messze van,

de akkor egy percig

nem volt távol tőlünk…

Gondolj a telt búzaszálra,

mi csiklandozta bőrünk,

lásd a búzamezőt,

ahol ránk dőlt a szél…

ott kalásszá nőttünk,

ahogy hengergőztünk

a föld és a nyár… Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által Október 14, 2010-án 10:30am-kor — 6 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Hajnalodik



A megriadt madár

vezetéknek repül, –

egy mámorból ébredt

csöves kábán felül.

Autó sodródik,

sivítva kanyarog,

fuldokló neon-lét

utolsókat dadog.

Visszacsordogál nyűtt

mederébe az éj,

szikkad a sötétség,

sóhaja tűnő kéj.

Szellemszellő csörtet

sörös dobozt hordva,

szédülten követi

részeg papírcsorda.

Bedagadt szemekkel

ébredez a…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 11, 2010-án 5:00am-kor — 5 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Fóbia

Iszonyat a mélység felett (nem tudja, ki nem élte meg): kezem görcsöl, lábam remeg, ha lenézek, énem tömeg. Csodálom a bátrak bátrát, – olvasgat a város felett lazán lóbálgatva lábát, s alatta még száz emelet. Volt, hogy tizediken laktam – megrettentett mindenképpen –, lenn az udvar forgó katlan, félelmemben körmöm téptem. Úgy érzem, ha gépre ülnék, csak zuhannék lélekvesztve, nem lengne alattam árnyék, – sodródnék a…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 6, 2010-án 7:00pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Holdvilágkoszorú

A réseken visítva bujkált a szél. Sovány gyermek karikákat rajzolt a befagyott ablaküvegre. Valami kóró karcolta a csorba keretet. Néha nyafogó hangot hallatott, mintha holtában is bebocsátását kérné a langy szobába. A lánykán kissé hanyagul lógott egy pöttyös kendő, ami torka védelmére volt, de a játék öröme szellőssé tette a nyakat. Kis szervezete, mint hímporát vesztett lepkeszárnyak, tehetetlenül vergődött ég és föld között. Utolsó morzsáit ette belőle a láthatatlan kór. Fehérvérsejtjei… Folytatás

Hozzáadva Bartalovics Zoltán által Október 5, 2010-án 6:41am-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Trivalens

fogságban szöknék már én innen haza elmét túr az őrök szava abroncs szorítja a fejem levenném - de az a kezem

leverten esik eső halkan csöpög levettem a hengerfejet vízzel telik minden köcsög merednek rám hengerszemek esik eső gyorsan csöpög merednek rám tengerszemek vízzel telik minden köcsög levettem a hengerfejet esik eső búsan csöpög merednek rám tengerszemek vízzel telik minden köcsög levertek a hengerfejek…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 2, 2010-án 5:00am-kor — 3 megjegyzés

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Textil Galéria
Linképítő

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek