4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Október 2011 bejegyzések (26)


ALKOTÓ
Zöldbe borítják

 

Tétován botorkálsz a sívó homokban;

kedélyed aligha lehetne szárazabb.

Búvópatakjaid is rég elapadtak,

amikor rácsodálkozol: megeredtél.



Előbb csak szemerkélsz, szitálsz, majd bőséges

zápor cseppjeivé duzzadsz. Meglepődni

sincs idő aszályod gyors múlásán, máris

oázisok borítják zöldbe a psziché



intimebb…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Október 31, 2011-án 2:30pm-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Reménytelenül







Ághegyén üldögél

érzi már, jön a tél.

Vihar tépte fészkét,

szerény menedékét

siratja csendesen.



Szeles nyári éjen,

- pont, mint rossz mesékben –

letört a fa ága.

Madárka kis háza

elveszett egészen.





Vele négy kis lélek,

- tojáshéjtól védett -

élete megszakadt.

… Gyászosra tépázza

a szél…

Folytatás

Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 29, 2011-án 10:30am-kor — 8 megjegyzés


ALKOTÓ
Pillantás a hídra

 

Illetlenül ne feszegesd. Rendhagyó

helyzetekben udvariatlan minden

kérdés. Kötözni való, aki nem érti:

nincs olyan állapot, amelyben ne lenne



valami szabálytalan. Dermesztő ez

az együttérzés; magamban járnék

eltörni a kútra,…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Október 27, 2011-án 1:52am-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Csend


Megalkuvó  kétségbeesés
markába szorultan - a
tehetetlenségtől
elvakultan.

 

Távolodni s elmerülni
a tűnő feledésben -
felváltja a Nappalt az Éj
egészen.

 

S a „Csend”-be karcolt szavak…
Lelkünknek megváltás:
megkerül az Éjből
a megbocsátás.

 

Megjegyzés: szépírások

Hozzáadva Jakos Kata által Október 24, 2011-án 9:00pm-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Megjelöltek

Free fotó a netről

 

 

 

 Már alkonyodott, mikor a parkolóban helyet találtam. Fázósan öleltem magamra a kabátomat és siettem a fénylő, meleget ígérő épület felé. Lucskos, semmire sem jó idő volt, cseppet sem…

Folytatás

Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 23, 2011-án 4:00pm-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
A rontás nagymesterei





Az emberek  – mint a sakkban – sémákat másolnak, mivel nem érnek rá gondolkodni. Így aztán nem is láthatnak tisztán. A szem csupán befogadja az ingereket, a kép az agyban válik valóra, ott történik az ideghártyán kialakult, kicsinyített, fordított kép értelmezése, és magasabb szintű feldolgozása. Ezért fordul elő gyakran, hogy valamennyien egyre mutatunk, ám mégis…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 22, 2011-án 7:30pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
mégis összerakta

'56 miniszterelnöke emlékének

egyetlen mondatot

a nyelved hegyén tartva

juss a túlsó partra

át a túlsó partra

és mondd ki végre ott —

egy magyar mondatot

csak legyen aki hallja

s húzhatod szárazra

a biztos szárazra

– hisz célba ért – csónakod

forradalmas napok

takarva…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Október 21, 2011-án 8:57am-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Ki minek gondol, az vagyok annak

„Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt saját magadról.”



Továbbgondolt bölcsességek, Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… című verse kapcsán.



Már jó ideje foglalkoztat a „Ki minek gondol” kérdése.

Nem hiúságból és nem az önismeret hiányából fakad ez a kíváncsiság, hanem abból az egyre inkább terjedő –…

Folytatás

Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 17, 2011-án 9:05am-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Hogy fölérjünk oda

                                         "S jönnek hívatlan is mind a hűségesek"

                                           Ratkó József: Déva



           Szavaid igazolni eljöttek

           mind, a holtukban is hűségesek.

           Emelkednek már Déva falai,

           és omladozóban, mi…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Október 16, 2011-án 12:55pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Színről színre





1.

 

Az óceánon nem juthattam át.

Kezdetben minden mozdulattól féltem:

indítanám, de az lesz majd a vétkem,

s a szégyen súgja, válasszak halált.

 

A balta kinn, a fáskamrában állt

a gyújtósvágó tönk mellett. S ha éppen

balról esett a fény, csillanta szépen,

hogy összevérezné velem magát.

 

A hétesztendős kisfiú kezébe

nem illett az. Se tű, se…

Folytatás

Hozzáadva Szokolay Zoltán által Október 14, 2011-án 9:00pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Párbeszéd kérdő módban

 

(Amit a férfi kérdez)

Hervadhatatlan ki tarthat virágot kezében?

Ki őrizheti meg a pillanatot, múlhatatlan?

Tenyerében a tenger hullámzását, ki?

Égrelobogást a gyertyalángban is, ki?

Léptek neszére várakozást legbensőbb termeiben, ki?

És tisztának a tisztát, vajon ki?

Örök zenitjére ki szögezheti a…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Október 13, 2011-án 11:44pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Rendszer



Vörös színnel villog a LED,
egy apró chip ereszt füstöt,
kidobod a szemetesbe,
pótalkatrészt szúrsz a NYÁKba,
és a rendszer újraindul.
A termelés gyönyörébe
zuhannak a röpke évek.
Majd egy nap egy ifjonc kopog
- kézfogás és hamis mosoly  -,
könnyek között, mégis önként
belemászol a kukába.



Megjegyzés: szépírások

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Október 13, 2011-án 9:30am-kor — 5 megjegyzés


ALKOTÓ
Méretre igazítás

 

Súlyos csend pihent a csempékkel kirakott helyiségben, amit csak néha ébresztett fel egy-egy felszálló sóhaj. Fent, a kék fényű lámpának ütközött, majd elszállt a résnyire nyitott ablakon át. Egy harmincas éveiben járó asszony feküdt a szülőágyon. Látszólag egyedül volt, de mégis érezni lehetett, hogy a csendben ott lapul Valami, ami legalább annyira várja a Gyermek születését, mint a vajúdó anya. Nehéz volt a levegő, és nem csak a gyógyszerek illatától, hanem a megfoghatatlan, de…

Folytatás

Hozzáadva Paszternák Éva által Október 12, 2011-án 7:00pm-kor — 5 megjegyzés


ALKOTÓ
Ecce homo



Munch: Madonna



 

Hosszú út vezetett eddig,

megváltozott az ember szíve és álma,

helyükre kerültek a dolgok: a fényképek,

a leporolt könyvek és a boros poharak,

a vég nélküli beszélgetések,

a torkunkra forrott szavak,

az ujjak, lábak és karok,

minden, ami az élet apró…

Folytatás

Hozzáadva Horváth Géza által Október 12, 2011-án 1:00pm-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal

“Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.”



(Továbbgondolt bölcsességek Márai Sándor kutyás gondolatait követve.)





Halálosan beteg édesapámat kikönyörögtük egy hétvégére a kórházból. Akkor már egyik szemére sem látott, és agyának az emlékezésért felelős része már régen nem működött.

Minket nem, de a kutyáját megismerte. Állni, menni már nem…

Folytatás

Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 11, 2011-án 3:45pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Változatok a lehetőségre







Kopott fény csorog a fákon,

a reggel poharamba kóstol,

s az üresség ízén fanyalogva

arcomba néz a tükör.



Szótlan madár vagyok

feldúlt ágyam völgyébe zárva,

s az álomból kihantolt félelem

megbabonázva kerget megint.



A veszteség térképén ismét

én leszek a domborulat.

Magam…
Folytatás

Hozzáadva csontos márta által Október 11, 2011-án 7:00am-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Szitakötő

Szitakötő

 

Napban fürdő folyó,

Békalencsés emlékek.

Lassan előbukkanó  

Időpillanat-képek:



Gyermek vagyok újra...

Csodálkozó kislány.

Szitakötők röptét

Kémlelem a Dunán.

 

Boldog vagyok! Szívemben 

Szitakötővé lettem…  

Emlék-folyó vizében

Fürdőzött…

Folytatás

Hozzáadva Jakos Kata által Október 10, 2011-án 10:50pm-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Ki mondja meg?


Fáznak e fent a csillagok
kihűl e köztük a lélek
hideg és sötét éjeken
a hegyekből gurul-e ének
tudnak-e örülni hónak ott
hol a szél motoz köd-kabátot
hol paplan helyett a felhő takar
kék színű vágy világot?




Megjegyzés: szépírások

Hozzáadva Paszternák Éva által Október 10, 2011-án 5:00pm-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Észre sem veszed

 

Vakító fénypászmába botlasz legbenső

termedben. Szemed dörzsölve újra látni

kezded, amit eddig is, mígnem pókháló

ezüstje csillan egy sarokban, s egyszerre

ott találod magad. Villódzó porfüggöny

mögött mind élesebben…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által Október 10, 2011-án 1:58pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Félúton hazafelé

Utazom. Otthonról, haza.

Opálos köd rejti ma reggel a tájat, takarva tegnapot, mát.

Fent a Nap erőlködik, szeretne áthatolni rajta. Több-kevesebb sikerrel jár igyekezete.

Bámulok ki a vonat ablakán, szeretem ezt a rozsdásodó őszi látványt. Meleg színek, a Földanya színei ölelnek meg, töltenek fel és kísérnek utamon.

Egyre több fa áll díszétől megcsupaszítva, kopaszon. A bölcsebbje legyint:

- Csak téli álom, tavasszal majd újranő!

De az először kopaszodók…

Folytatás

Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 9, 2011-án 3:46pm-kor — 4 megjegyzés

LINKAJÁNLÓ

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek