
Tétován botorkálsz a sívó homokban;
kedélyed aligha lehetne szárazabb.
Búvópatakjaid is rég elapadtak,
amikor rácsodálkozol: megeredtél.
Előbb csak szemerkélsz, szitálsz, majd bőséges
zápor cseppjeivé duzzadsz. Meglepődni
sincs idő aszályod gyors múlásán, máris
oázisok borítják zöldbe a…
Folytatás
Hozzáadva Bátai Tibor által Október 31, 2011-án 2:30pm-kor —
6 megjegyzés

Ághegyén üldögél
érzi már, jön a tél.
Vihar tépte fészkét,
szerény menedékét
siratja csendesen.
Szeles nyári éjen,
- pont, mint rossz mesékben –
letört a fa ága.
Madárka kis háza
elveszett egészen.
Vele négy kis lélek,
- tojáshéjtól védett -
élete megszakadt.
… Gyászosra tépázza
a szél…
Folytatás
Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 29, 2011-án 10:30am-kor —
8 megjegyzés
Illetlenül ne feszegesd. Rendhagyó
helyzetekben udvariatlan minden
kérdés. Kötözni való, aki nem érti:
nincs olyan állapot, amelyben ne lenne
valami szabálytalan. Dermesztő ez
az együttérzés; magamban járnék
eltörni a kútra,…
Folytatás
Hozzáadva Bátai Tibor által Október 27, 2011-án 1:52am-kor —
2 megjegyzés
Megalkuvó kétségbeesés
markába szorultan - a
tehetetlenségtől
elvakultan.
Távolodni s elmerülni
a tűnő feledésben -
felváltja a Nappalt az Éj
egészen.
S a „Csend”-be karcolt szavak…
Lelkünknek megváltás:
megkerül az Éjből
a megbocsátás.
Megjegyzés: szépírások
Hozzáadva Jakos Kata által Október 24, 2011-án 9:00pm-kor —
3 megjegyzés
Free fotó a netről
Már alkonyodott, mikor a parkolóban helyet találtam. Fázósan öleltem magamra a kabátomat és siettem a fénylő, meleget ígérő épület felé. Lucskos, semmire sem jó idő volt, cseppet sem…
Folytatás
Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 23, 2011-án 4:00pm-kor —
2 megjegyzés
Az emberek – mint a sakkban – sémákat másolnak, mivel nem érnek rá gondolkodni. Így aztán nem is láthatnak tisztán. A szem csupán befogadja az ingereket, a kép az agyban válik valóra, ott történik az ideghártyán kialakult, kicsinyített, fordított kép értelmezése, és magasabb szintű feldolgozása. Ezért fordul elő gyakran, hogy valamennyien egyre mutatunk, ám mégis…
Folytatás
Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Október 22, 2011-án 7:30pm-kor —
2 megjegyzés

'56 miniszterelnöke emlékének
egyetlen mondatot
a nyelved hegyén tartva
juss a túlsó partra
át a túlsó partra
és mondd ki végre ott —
egy magyar mondatot
csak legyen aki hallja
s húzhatod szárazra
a biztos szárazra
– hisz célba ért – csónakod
forradalmas napok
takarva…
Folytatás
Hozzáadva Bátai Tibor által Október 21, 2011-án 8:57am-kor —
3 megjegyzés

„Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.”
Továbbgondolt bölcsességek, Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… című verse kapcsán.
Már jó ideje foglalkoztat a „Ki minek gondol” kérdése.
Nem hiúságból és nem az önismeret hiányából fakad ez a kíváncsiság, hanem abból az egyre inkább terjedő –…
Folytatás
Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 17, 2011-án 9:05am-kor —
2 megjegyzés

"S jönnek hívatlan is mind a hűségesek"
Ratkó József: Déva
Szavaid igazolni eljöttek
mind, a holtukban is hűségesek.
Emelkednek már Déva falai,
és omladozóban, mi…
Folytatás
Hozzáadva Bátai Tibor által Október 16, 2011-án 12:55pm-kor —
4 megjegyzés
1.
Az óceánon nem juthattam át.
Kezdetben minden mozdulattól féltem:
indítanám, de az lesz majd a vétkem,
s a szégyen súgja, válasszak halált.
A balta kinn, a fáskamrában állt
a gyújtósvágó tönk mellett. S ha éppen
balról esett a fény, csillanta szépen,
hogy összevérezné velem magát.
A hétesztendős kisfiú kezébe
nem illett az. Se tű, se…
Folytatás
Hozzáadva Szokolay Zoltán által Október 14, 2011-án 9:00pm-kor —
4 megjegyzés

(Amit a férfi kérdez)
Hervadhatatlan ki tarthat virágot kezében?
Ki őrizheti meg a pillanatot, múlhatatlan?
Tenyerében a tenger hullámzását, ki?
Égrelobogást a gyertyalángban is, ki?
Léptek neszére várakozást legbensőbb termeiben, ki?
És tisztának a tisztát, vajon ki?
Örök zenitjére ki szögezheti a…
Folytatás
Hozzáadva Bátai Tibor által Október 13, 2011-án 11:44pm-kor —
4 megjegyzés
Vörös színnel villog a LED,
egy apró chip ereszt füstöt,
kidobod a szemetesbe,
pótalkatrészt szúrsz a NYÁKba,
és a rendszer újraindul.
A termelés gyönyörébe
zuhannak a röpke évek.
Majd egy nap egy ifjonc kopog
- kézfogás és hamis mosoly -,
könnyek között, mégis önként
belemászol a kukába.
Megjegyzés: szépírások
Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által Október 13, 2011-án 9:30am-kor —
5 megjegyzés
Súlyos csend pihent a csempékkel kirakott helyiségben, amit csak néha ébresztett fel egy-egy felszálló sóhaj. Fent, a kék fényű lámpának ütközött, majd elszállt a résnyire nyitott ablakon át. Egy harmincas éveiben járó asszony feküdt a szülőágyon. Látszólag egyedül volt, de mégis érezni lehetett, hogy a csendben ott lapul Valami, ami legalább annyira várja a Gyermek születését, mint a vajúdó anya. Nehéz volt a levegő, és nem csak a gyógyszerek illatától, hanem a megfoghatatlan, de…
Folytatás
Hozzáadva Paszternák Éva által Október 12, 2011-án 7:00pm-kor —
5 megjegyzés

Munch: Madonna
Hosszú út vezetett eddig,
megváltozott az ember szíve és álma,
helyükre kerültek a dolgok: a fényképek,
a leporolt könyvek és a boros poharak,
a vég nélküli beszélgetések,
a torkunkra forrott szavak,
az ujjak, lábak és karok,
minden, ami az élet apró jele.
Most illatörvényedben halódva állok,
és keringve jönnek kósza képzetek,
hogyan jött…
Folytatás
Hozzáadva Horváth Géza által Október 12, 2011-án 1:00pm-kor —
6 megjegyzés
“Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.”
(Továbbgondolt bölcsességek Márai Sándor kutyás gondolatait követve.)
Halálosan beteg édesapámat kikönyörögtük egy hétvégére a kórházból. Akkor már egyik szemére sem látott, és agyának az emlékezésért felelős része már régen nem működött.
Minket nem, de a kutyáját megismerte. Állni, menni már nem…
Folytatás
Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 11, 2011-án 3:45pm-kor —
4 megjegyzés
Kopott fény csorog a fákon,
a reggel poharamba kóstol,
s az üresség ízén fanyalogva
arcomba néz a tükör.
Szótlan madár vagyok
feldúlt ágyam völgyébe zárva,
s az álomból kihantolt félelem
megbabonázva kerget megint.
A veszteség térképén ismét
én leszek a domborulat.
Magam…
Folytatás
Hozzáadva csontos márta által Október 11, 2011-án 7:00am-kor —
6 megjegyzés
Szitakötő
Napban fürdő folyó,
Békalencsés emlékek.
Lassan előbukkanó
Időpillanat-képek:
Gyermek vagyok újra...
Csodálkozó kislány.
Szitakötők röptét
Kémlelem a Dunán.
Boldog vagyok! Szívemben
Szitakötővé lettem…
Emlék-folyó vizében
Fürdőzött…
Folytatás
Hozzáadva Jakos Kata által Október 10, 2011-án 10:50pm-kor —
1 megjegyzés
Fáznak e fent a csillagok
kihűl e köztük a lélek
hideg és sötét éjeken
a hegyekből gurul-e ének
tudnak-e örülni hónak ott
hol a szél motoz köd-kabátot
hol paplan helyett a felhő takar
kék színű vágy világot?
Megjegyzés: szépírások
Hozzáadva Paszternák Éva által Október 10, 2011-án 5:00pm-kor —
3 megjegyzés
Vakító fénypászmába botlasz legbenső
termedben. Szemed dörzsölve újra látni
kezded, amit eddig is, mígnem pókháló
ezüstje csillan egy sarokban, s egyszerre
ott találod magad. Villódzó porfüggöny
mögött mind élesebben…
Folytatás
Hozzáadva Bátai Tibor által Október 10, 2011-án 1:58pm-kor —
4 megjegyzés
Utazom. Otthonról, haza.
Opálos köd rejti ma reggel a tájat, takarva tegnapot, mát.
Fent a Nap erőlködik, szeretne áthatolni rajta. Több-kevesebb sikerrel jár igyekezete.
Bámulok ki a vonat ablakán, szeretem ezt a rozsdásodó őszi látványt. Meleg színek, a Földanya színei ölelnek meg, töltenek fel és kísérnek utamon.
Egyre több fa áll díszétől megcsupaszítva, kopaszon. A bölcsebbje legyint:
- Csak téli álom, tavasszal majd újranő!
De az először kopaszodók…
Folytatás
Hozzáadva Sági Erzsébet által Október 9, 2011-án 3:46pm-kor —
4 megjegyzés