görnyedt házak
kulcsra zárt
padlás-magányában
megmozdulnak a falak
odakint halódnak a fák
az egeken túli csendben
acél-hideg fények közt
a szél gúnyosan kacag
a hegyekre rázuhan a felismerés
már az Isten is hallgat
és közönyösen a
síneken felejt egy
zakatoló életet
a vonat meg
restellt késni
pedig jó szokása