4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

November 2009 bejegyzések (55)


ALKOTÓ
Csillagos bűvölésben

A halál, az egészen más,
fejtetőre áll a nap,
a lét földi videóján
fordul a film, s elszakad,

a pódium-hexagramban
misztikumig ég a láng,
báránybőrt terít a táltos,
hamuvá hal a parázs,

de a csillag bűvkörében
mindhiába döng a dob,
ha mögöttünk kacsintanak,
s hűtlenek az angyalok.

Hozzáadva Péter Erika által November 29, 2009-án 7:00pm-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Fagyos határ







Arcomon szánt még az éjjeli árny,

bőrömbe mélyülő barázdát váj.

Gondolataim – elvetett versek –

kifordult röggel vegyült keservek.



Még élénk színekkel zaklat a kép,

mint vágyódó ajkad borzongva tép,

még itt vagy velem te tétova báj,

de ébredt valóm a fagyos határ.



Derengő fénnyel múlik az álom,

boronanyom csak a láthatáron,

révedő szemem könnyez…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 29, 2009-án 1:00pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Hóvégi dal

Zene-bona, dáridó
mondhatod, hogy élni jó,
ha elhiszed nem bánom,
lyukas lett a kabátom.

Jön a tél és fúj a szél,
nadrágom is térdig ér,
üres már a kamrapolc,
mit együnk? hát nekem nyolc.

Megjött ám a mikulás
ajándékért sorba állsz
csokit vársz és kalácsot,
nem kapsz mást csak virgácsot.

Nem baj, tedd el, kell az még,
tűzre dobva jól elég,
melegíti testedet,
siratja a lelkedet.

Hozzáadva Joó Andrea által November 29, 2009-án 10:24am-kor — 2 megjegyzés


SZERKESZTŐ
Éji bál

Bársony égen csillagok - ezer gyémántkő ragyog - Holdudvarban, fényszoknyában táncot járnak angyalok. Éji csönd a tájra ül, ház falára árny vetül, ezüstfényű pókfonálon pajkos tündér hegedül. Lombok közt táncol a szél, édes titkokat mesél, harmatgyöngyös fűszálak közt tücsökzenekar zenél. Ha a kakas kiabál, véget ér az éji bál, hazaküldi víg vendégit a hajnali…
Folytatás

Hozzáadva Poroszlay Gabriella - gabiga által November 28, 2009-án 8:11pm-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Emléktó üvegén





Kormot szór szemembe

a reszketeg alkony,

tétova lépteim

konganak a parton.

Emléktó üvegén -

mint vékony cukormázt -

a hirtelen jött fagy

jéghártyát cicomáz.



Gondolatban élek -

testem már hitetlen -,

megdermedt énemet

lábnyomodba…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 27, 2009-án 11:30am-kor — 5 megjegyzés


ALKOTÓ
Fóbia





Megdermedtem,

félek – rosszul világított

sikátorba érek,

férgek, meztelen csigák,

papírmasé patkányok közé,

hol a halál masniját hajamba kötik,

és ott polgárőrség már nem őrködik.



Félek – sötét keserűség

almáját eszem,

penészes lekvárral

kenik majd kenyerem,

-…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által November 26, 2009-án 11:30am-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Az ősz arcai

Az ősz arcai



Ősz van, csendes, békés. Borongós a reggel.

Nézek kifelé nagy, álmatag szemekkel.

Mélán kel a Nap is, felhő takarója

Lehullni készül, ám ködpára borítja.



Szitál az eső, egy csepp hull az arcomra,

Ballagok kedvetlen, nem is tudom, hova.

Aztán sziporkázva mégis felsüt a nap,

Szivárvány játszik a sötét felhők alatt.



Áttűnik fénye a sárguló lombokon,

Aranyra vált minden, messze fut a komor,

Sötét hangulat… Folytatás

Hozzáadva NeMo által November 26, 2009-án 12:15am-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Élet?

Láttad-e már a Nap arcát?

Vívod lelked örökös harcát,

törekszel a fény felé.

Vakítva hiszel mézes csodákban,

közben lent topogsz a sárban,

siratod azt, ki nem lehetsz.

Könnyeid, mond, mit érnek?

Varjú károgás az, mit hallasz,

mind neked zenélnek.



Láttad-e már a Hold mosolyát?

Virrasztasz sötét éjen át,

a csillagok, oly távoliak.

Békéd, nyugalmad vágyod,

de valami sötét átok

mi melledre ül.

Álmaid, mond, hová… Folytatás

Hozzáadva Joó Andrea által November 23, 2009-án 8:38pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALAPÍTÓ
Édes otthon



(pszichózis)



Még dúl a harc, és vág a vita;

csak tanakodik a taktika.

Sző a csel, bősz kínt - fúrva farag

a felgyülemlett ok és harag.



Talmi tettre, megbántó beszéd -

ma köszönés nincs, holnap ebéd.

A vacsora: rég elmúlt divat -

süsd meg magad a holmidat!



Hogy sose legyen…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 23, 2009-án 6:00pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Zúzmara

Zúzmara



Ragyog a Napfény,

az arany lombú fákról

őszi lomb pereg,



Messzire mentél,

a sápadt hideg tájból

elszállnék veled.



Nyirkos már az út,

csontfagyasztó szél búvik

kabátom alá,



Ág reccsen, ha fúj,

roppant karmú tél csúszik

fagyott oldalán.



Nincsen kegyelem;

bebújik a jégcsap is

ereszem alá,



didereg a hegy

zúzmara lep lombot, mint

hófehér madár.



Ha Te… Folytatás

Hozzáadva NeMo által November 23, 2009-án 1:00am-kor — 2 megjegyzés


ALAPÍTÓ
térfélcsere



gondoltam, ha egyszer én átlépek a múlt térfelén, elhagyom önálló korom - bezárom legénylakom -, akkor ez már végleges, nem csak holmi képletek, függvények játszanak velem, nem lép vissza életem, nem csúfol meg az értelem. ám döntött kiskupaktanács, prókátorok - pár kotkodács, topatyúkok szelleme - gyenge jellemmel tele. zord nap köszönt - vaskalapos, vele talmi, ám alapos babérból font sérelem, mint hivatalos kérelem. homályba dőlő pillanat…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 22, 2009-án 2:30pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Túlhordott ölelés







A negyvenkettedik hét után,

túllépve kiszabott időn,

ultrahangon,

pozitív teszten,

házi praktikán,

eltervezett napon,

azon az oxigénhiányos,

fojtó éjszakán,

agyongyötörten,

fáradtan, lilán,

megszülettél végre,

hogy magad-veszélynek kitéve,

túlhordott fájdalmak,…

Folytatás

Hozzáadva Péter Erika által November 20, 2009-án 6:00pm-kor — 6 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Vibráló hajnal





Kertek kontúrján borzol a fésűfogú szél,

tetőcserepeken puhán tapogat a fény.

Az utcai lámpa, mint óriási sáska,

guvadó szemével a virradatot várja.



Házfalak sarkain ott vibrál a hajnal,

kerítésdrótokon billeg üggyel-bajjal,

furcsán álmélkodik, szemléli a…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 20, 2009-án 5:00pm-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Voltál

Elszürkült a vágy, álmokból alkotott képe. Kihunyt a tűz, parázs sem maradt belőle. Nem jajdul már dallam, hogy elérjen Téged, Gyűrt párnámról eltűnt mára már a képed. Nem keresem már görcsös akarattal, A helyeket, hol vártalak színes áhítattal. Elhomályosult tündér lényed fénye, Belesimultam a Nélküled-létbe. Gúnyosan néz rám távolból az arcod, Mondtad: sírig szeretsz majd! Hát feladtad a harcot? Harcot? – nos, meglehet, de tudd! A szerelemhez Téged én teremtettelek. Én szőttem beléd az… Folytatás

Hozzáadva Kováts Péter által November 20, 2009-án 11:24am-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Szárnyak

Szárnyak

Szárnyakat kerestem,
S szálltam messzeségbe,
Mint lomha kő estem
Szakadék mélyére.
Másik szárnyat kaptam,
keltem messzi útra,
forró tűz alattam:
lehullottam újra.
Ha szemedbe nézek
- Éj mélybe, kékségbe -,
Fenségbe öltöztet,
kalandba, mesébe,
tündérszárnyat adtál,
nincs szükség egyébre,
suhanok Veled már
a csillagos égbe.

Hozzáadva NeMo által November 20, 2009-án 9:25am-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
A Lét... Sohasem elég!

A Lét... Sohasem elég!



Vérvörösen izzik a hajnal

tűnök az időben múló sóhajjal,

s holnap már nem leszek emlék:

töröl fejedből a hajszolt lét.

Leszek csupán egy darabka...

egy töredék...



Hegytető ormán nyíló szakadék,

olyan, mintha belezuhannék...

a szárnyam elvesztettem már rég!

Emelj fel, kérlek, ne engedj el! Ne még!



Csupán egy barát voltam, s nem több,

de Nekem Te vagy, s voltál a Föld,

a… Folytatás

Hozzáadva NeMo által November 18, 2009-án 5:28pm-kor — 6 megjegyzés


ALKOTÓ
Miles Davis inspiráció

(Blue in green)

http://www.youtube.com/watch?v=PoPL7BExSQU







Ebben az évben korán köszöntött be az ősz New Yorkba, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, előkerültek az esernyők és a ballonkabátok, az emberek is mintha jobban siettek volna. A sárga taxik foglalt jelzésre váltottak, ezért nehezebben lehetett fogni akár egyet is. Ike nem szerette ezt az időt, mert számára a város ekkor elvesztette varázsát, de amikor… Folytatás

Hozzáadva Horváth Géza által November 18, 2009-án 9:00am-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Búcsú

Kellemes, napos időt jósoltak mára, nem is kell csalódnom. Előbb érkeztem, van még idő, kicsit sétálgatok. Nem jár erre senki, csak az én lépteim alatt zizeg az avar. Gyönyörű ruhába öltöztek a fák, ezek a színek mindig elkápráztatnak, és ez az illat! Az ősz illata. Nem tudom elmondani milyen, csak érzem.

A szemközti fán épp egy mókus néz velem szembe, figyeli vajon mit is akarhat ez az idegen errefelé. Csak egy pillanat, s már el is tűnik, biztosan sok dolga van mostanság.

Odébb… Folytatás

Hozzáadva Joó Andrea által November 18, 2009-án 6:30am-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Tökéletes kör

Az első vonalaknál ebből még bármi lehet,
megfestheted az arcát életteli pirossal,
vagy felejtésszürkével, ahogy alakul,
ahogyan vissza szeretnél gondolni rá,
de végül úgyis csak egy színt kap.
A csók és az ecset csak arra eszközök,
hogy kimozdítsd a helyéről a pontot,
ami domború ívben tér vissza,
ahogy a tökéletes kör zárul.

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által November 18, 2009-án 12:12am-kor — 4 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Holnap







Borban úszik még a fahéj

szegfűszeggel vert csónakja,

odakinn a hűlt csillag-éj,

benn a mámor kéjillata.



Megpihen sok elnyűtt álom,

felhorgadó s elmúló vágy,

fekszem én is - nem is bánom,

hogy mellém dől az ifjúság.



Reggel hittel kelek…
Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által November 16, 2009-án 2:30pm-kor — 4 megjegyzés

LINKAJÁNLÓ

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek