4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

November 2012 bejegyzések (13)


ALKOTÓ
szellemes apropó

szabványméretre ásott örök élet

eladó vagy kiadó

érdeklődni a helyszínen:

Sírkert út 6 -os parcella / 66



*



magányos lélek keresi

ördögi párját

jelige: ronts meg vagy uralkodj



*



elhagytam kollektív tudatom

a becsületes megtaláló

kérem keresse fel orvosát vagy

gyógyszerészét...



*



kicsorbult szív újraköszörülése

rövid határidővel

ugyanitt gödörlopás:

06… Folytatás

Hozzáadva csabaiandy által November 30, 2012-án 12:03pm-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Fej, írás

 

Fej: Gombold helyére



azt a mellényt, ha tényleg közös! Kezdetnek

az is megteszi, hogy empátia helyett

nem értetlenkedsz szánt szándékkal. Nyomd

már le a kilincset, másként nem kerülhetsz beljebb.



Kívülről beszólni soha nem szül jó vért.

Színt vallva érvényesebben változtathatsz

árnyalaton. A sajátodon is,…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által November 30, 2012-án 9:42am-kor — 4 megjegyzés

Gergely, Árpád X-faktor

Azt mondja az egyik haverom - az, amelyiken már hatéves korában mutatkoztak az öregkori elbutulás jelei, és akit a helyi kocsmából is kiutáltak, mert négy-öt feles után, erőszakosan a kocsmáros fülébe bömbölt valami ismeretlen „dalt”, az meg kínjában a kocsmapultot harapdálta, mint prosti a stricije fülét, ha kevés a zseton - hogy ő is szervez a faluban egy x-faktoros vetélkedőt.

Zsűribe már be is szervezte a sógorát, akinek olyan „kifinomult” zenei hallása van, hogy rendszeresen…

Folytatás

Hozzáadva Gergely, Árpád által November 24, 2012-án 9:30am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
A semmi után

 

 Mi van a semmi után,

ha kinyújtott kezem

csak a semmibe mered,

s elérhető közel

nincs ott a kezed!

Ha a leírt szavakból

felfűzött gyöngysor

elszakad,

és szétgurulva mind

a csend futóhomokjába

vesznek,

és belőlük semmi sem

marad?

Mert mit elmondtam,

elsírtam és…

Folytatás

Hozzáadva Kováts Péter által November 17, 2012-án 3:00pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Nem kell akarnod

 

Inkognitóban jársz. Szembefordított

tükrök között lépkedsz, míg káprázattá

sokszorozódsz. Mikrouniverzumok

tömegébe veszel, bár építeni



szeretnéd a magadét. Szilánkjaid

összeszedni az egyetlen esélybe

kapaszkodsz. Oldasz és oldódsz, hogy

végül lényegeddé kristályosodhass.



Tükröd egyetlen lesz, és benne az ő…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által November 17, 2012-án 11:15am-kor — 8 megjegyzés


ALKOTÓ
Szó az utolsó

Évezredes a ballada,

Hogyan élt isten fia.

Népe, kinek szívét adta,

Gyávaságból megtagadta.

 

Ott ért véget, a szép kertben,

Hol összegyűltek tizenketten,

Este vacsorára, ünneplésre,  

Áldozatra, beszélgetésre.

 

Íme, piros bor az én vérem.

Íme, a kenyér az én testem.

Ha nem leszek már köztetek,

Erre mindig emlékezzetek.

 

Virrasztókra álom telepedett,

Így nem hallották az…

Folytatás

Hozzáadva Kováts Péter által November 16, 2012-án 8:15pm-kor — 2 megjegyzés

Gergely, Árpád Kánikula

A haverom, aki két házzal odébb lakik, és akit az anyósa is ver rendszeresen (sajnos mindig a fejét üti), azzal dicsekedett tegnap, hogy az Ő háza udvarán olyan hőség van, amitől a macskájuk most úgy néz ki, mint az aszalt szilva.



Mondom neki: Az, semmi Te gyagyás! Nálunk az asszony délelőtt kivitte a ruhákat száradni az udvarra és este hamut hozott be helyettük.



Mire a cimbora: Az is valami? Az én nejem csak úgy tudott megmaradni a lakásban, hogy rákötöttük…

Folytatás

Hozzáadva Gergely, Árpád által November 13, 2012-án 1:00pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Kiskeresztem IV. rész

Lassan ballagunk felfelé. Lesett a hó az éjjel, nem jár a 22-es, lépkedünk csak porhóban, semmi nyom még, jól esik, ahogy az halkan ropog lépteink alatt. Gimnáziumba járok épp, borért megyünk nagyapámmal, közel a Karácsony. Derült idő van a tetőn, a köd a városban maradt, elálmosodott, elaludt a völgyben, nem baj, így hát mosolyoghat itt fenn a Kedves kedvére, süthet ezer ágra. (Írok tovább, mert megígértem.)

Nagyapám a diófa ágára – a diófát még születésem évébe ültette, azóta…

Folytatás

Hozzáadva timetour által November 6, 2012-án 7:00pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
jó volna...

jó volna hinni csak úgy akármiben,
megint hallani a fák üzenetét,
a folyók víztükrén újra és újra
látni, ahogy összeér a föld s az ég.

színeire bontani a világot,
megfesteni mindent - mindent ami szép,
völgy ölében a virágok sóhaját,
vagy azt, ahogy összeér a föld s az ég.

dallamát őrizni az évszakoknak,
akár kisgyermek szívében a mesét,
hegyek oltalmában újjászületni
csendben, ahogy összeér a föld s az ég.

Hozzáadva csabaiandy által November 4, 2012-án 2:21pm-kor — 5 megjegyzés


ALKOTÓ
Kiskeresztem III. rész

(Közbevetés: Jaja! Magam szabom az időm, nem vagyok beteg, áááá, egyáltalán nem, de mostanába’ nem túl jól alakulnak a dolgaim. Sietek hát, gyorsan mesélni sokat. „Gyorsan, sokat”.)

„Megérdemli hát, hogy őróla is írjak…” (Szöveg: Bereményi, zene: Cseh Tamás) Csak nem tudom, én megérdemlem-e. Írhatok egyáltalán őróluk? („Szegény Éva…”) Mindegy, megígértem, folytatom, ha nem is érdemlem meg hogy „hogy Őróluk is írjak…”

-          Úszunk egyet? – kérdezte…

Folytatás

Hozzáadva timetour által November 4, 2012-án 11:31am-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Azonosítás



Érvényedbe került, hogy végül rátalálj.

Addig kerested, míg az ellenállásnál

már csak te lettél könnyebb. Egy pillehálón

fönnakadnál, nem hogy kusza szövevényen.



Miféle durva renonsz az: megkerülve

a valót, rejtezkedésbe menekülni

Legalább tudtad volna, mit kapsz cserébe

az alkuban, de ingyen adtad el…

Folytatás

Hozzáadva Bátai Tibor által November 2, 2012-án 2:16pm-kor — 4 megjegyzés


ALKOTÓ
Fémvers







Pöttyözve izzanak a gép hasán a szilíciumlapocskák:

ahogy termelik a függőséget, izgalomba hozzák

magukat, meg a fél világot – megmarnak, mint a klór,

és kirángatnak a neonfénybe éjfélkor, amikor

elmém még krómozott, és szikrázok, mint a ródium,

meg szavakkal bohóckodom, mert az életem egy…

Folytatás

Hozzáadva Tépő Donát által November 1, 2012-án 10:00pm-kor — 5 megjegyzés


ALKOTÓ
Apa és fia





Apuval hangosat játszottunk.

Ő volt a zaj, én a suttogás.

Ő volt az erős, én a fontos.

Szeretek a fontos lenni.

Anyu nem értette, mit játszunk.

Csak szólt, hogy kész az ebéd.

 

Család: háborgó lelkek fogsága.

Fogadkozások, fogantatások,

testvéri szeretet szülők között.

 

Öcsivel bújócskáztunk.

Látlak! – mondtam. Az ajtó mögött volt.

Nem látsz! – mondta. Betakarta a szemét.

Nekifutott az…

Folytatás

Hozzáadva Csengődi Péter (csega) által November 1, 2012-án 8:00am-kor — 9 megjegyzés

LINKAJÁNLÓ

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek