4 Dimenzió Online

Interaktív irodalmi portál Dány

Az összes tartalom (1,169)


ALKOTÓ
Édes, édes Anna után

Édes, édes Anna után 





Többre vágytam. Többet akartam és azt hittem bármi áron megszerezhetem a tiszteletet, az országos hírnevet. Aztán egyszer csak hajnalok hajnalán megcsörrent a telefon és felkértek, hogy egy háromszoros, gyilkossal készítsek egy riportot. Elvállaltam. Nem volt fontos, hogy kicsoda az illető az előttem álló lehetőségre koncentráltam, amely ugródeszkaként lebeget szemeim előtt. 

A megadott időpontban már ott ültem a tárgyalóban és vártam a gyilkost,…

Folytatás

Hozzáadva Ádász Ágnes által Szeptember 24, 2015-án 6:23pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALAPÍTÓ
Mintha még itt ülnél





Mintha két bóbiskolás közt még most is emlegetnéd, amint apró gyerekként

Budakeszin egyedül szánkózol és beleborulsz a sáros, hókásás latyakba,

később a Wesselényi utcai ház emeletén izgatottan töltöd magadba az új miliőt,

majd elszakadt leventeként addig bolyongsz a Dunántúl szétbombázott útjain,

amíg az osztrák határon túl a nyomorúságos…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Augusztus 10, 2015-án 9:00pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Az az izé...

- Jó napot kívánok!

- Szép napot, asszonyom! Miben segíthetek?

- Tanácstalan vagyok...

- Azt sajnos nem tartunk. (nő sóhajt, majd elfújja pultostól az eladásügyi asszisztenst)

- Hát, akkor, nem is tudom, jó helyen járok-e!?.

- Kideríthetjük, ha gondolja, két percem az Öné.

- Csak kettő? 

- Nézze, megbeszélhetünk egy hosszabb diskurzust is, de ne itt, és ne most, ahol rátérhetünk, mennyit kérek az udvariasságomért.

- Na, jó, beérem a két…

Folytatás

Hozzáadva Vuts Józsefné által Június 10, 2015-án 4:56pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Néha...

Olykor nézem az eget és az visszanéz,
Isten tenyerében minden rész, egész.

*

Talán csak álmodom,
s a valóság fekete,
talán sosem láttam
a ragyogást, mégis
betakaróztam vele.

*

Néha távoli a táj, néha elhiszem:
Isten tenyerében ott vagyok egészen.

Hozzáadva csabaiandy által Május 13, 2015-án 8:12am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Művészi tudósítás

Az újságírás egyik fő követelménye, a történések, események, objektív bemutatása, mely mentes az író szubjektív egyéni látószögétől, személyes hozzáállásától! Tehát tudósítása igaz és valós, az 'igaz' és 'valós' hétköznapi értelmében, amit ugyebár Einstein lecsapott, miszerint relatív, és nézőpont függő. Az újságírás esetében ez érthető törekvés, és az is, hogy nem mindig sikerül. Ám a művészi alkotó munka esetében is ugyanez a követelmény áll fenn! Csakhogy az, nem a külvilág natúr…

Folytatás

Hozzáadva Attila által Május 12, 2015-án 6:30pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Szavakon túl és innen





· Ahogy FankaDeli nagy mondása közli:" Az igazság szavakban mindig hazugság!" Na igen, mondom ezt. A valódi tudás, megvalósított tökéletesedést kéne hogy jelentsen! · Papolni mindíg könnyű! Én már csak tudom. Bizonyára hallottuk már az egyre népszerűbb bölcseletet:" Egyszerű élet, magas szintű gondolkodás!" Valami ilyesmi lenne a megvalósítás iránya. Finom belső valódi, és főleg tartós értékek, melyek egyre magasabban nyitják meg a külvilágot. Miközben érezzük és tapasztaljuk, hogy…

Folytatás

Hozzáadva Attila által Május 11, 2015-án 12:00pm-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Tavaszi szökés



· Most ugyanott ülök, pihenek, sütkérezek, ahol nemrég a fagy nem hagyott. És ahol nemsokára a perzselő hőség nem hagy ott ülni. · De most valami más. Furcsa és csodás. Ismeretlen ismerős éghinta, ahogy a szemhéjakkal játszik a könnyű, ifjú lomb fénnyel táncoló árnyéka. Valami most más mint máskor. · Ugyanaz a Nap süt, de mégsem. Annyi virág, annyi zöld, annyi lelkes élet, minden mi élettelen, még az is feléled, és annyiféleképpen próbálja utánozni most, és visszaintegetni. · Ha…

Folytatás

Hozzáadva Attila által Május 11, 2015-án 12:00pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Nap le

· Gyári, de mindegy milyen ablakból kikönyökölve bámulom, az egyszerű, nem túl látványos, szokványos, semmitmondó Naplementét. S a még egyszerűbb, sitty-sutty módon össze mázólt, karcólt eget, s fakó mihaszna színeit. Vagy várjunk. Lehet megint fent felejtettem a torziós elmebúvárszemüveget. Ja. Hát persze. · Megint lement egy nap. Így már más a fénye! Ahogy húnyogat kifelé. · Nap mi kedves szerető, de már régen nem úgy szemléljük, de még mindig az, és az is marad. Épp letépett egy lapot a… Folytatás

Hozzáadva Attila által Május 10, 2015-án 10:39pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Műveltség

· Nyilván csak kísérlet, mint ahogy egy úttörő munkától mit is várhatnánk. S én is csak az örök lelki önmegvalósítás, első lépcsőfokait fejelgetem. De hisszük vagy sem, voltak olyan idők, történelemből nem tanúlt, eltitkolt, eldugdosott idők, amikor ha odasétáltál volna egy rőt bajszú, földművelő, bármelyik emberhez, és rákérdeztél volna, csípőből elmagyarázta volna az egész kozmikus megnyilvánulás felépítését és működését! Úgy, hogy Einstein szívgörcsöt kapott volna tőle. Aztán meg azt, hogy… Folytatás

Hozzáadva Attila által Május 10, 2015-án 10:30pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Művészek a jövő szolgálatában



· Mindőjük sejti hogy merre kéne, és hogy sokkal jobban kéne sejteniük. Csak hogy azt is jól sejtik, hogy a valódi fejlődés, önnön negatív, még nem igazi arcunkkal, más néven az elmével vívott szakadatlan és kemény harc! És ez nincs ínyünkre. Vagy neki nincs? Hm. · De nincs mese, nekik a valóságról kell mesélniük! Élen járva, messze szökellve vakmerőn, a tudomány és a politika útmaró gépezete előtt, a fent említett igen rögös úton! De a szellemi harcosoknak s kalandoroknak ez nem…

Folytatás

Hozzáadva Attila által Május 10, 2015-án 10:00pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
A háború Csipkerózsikája

A háború Csipkerózsikája

Sokszor elgondolkoztam azon,hogy mi a legborzalmasabb egy háborúban. A halál bármikor minket is elérhetett, annyiféle képen és annyi módon. Egy golyó, repesz vagy fertőzés, minden ami élt és mozgott az életünkre tört, s a másik oldal is így érezhetett, az arctalan ellenség. De ebbe nem szabadott soha bele gondolnunk. Azok odaát csak azok voltak, egy névtelen és arctalan tömeg,ami ellen harcolnunk kellett vagy meghalunk. Ők nem léteztek,…

Folytatás

Hozzáadva Ádász Ágnes által Október 20, 2014-án 5:11pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Apa



Kondás-ősünk feltarisznyált

sóval, kenyérrel, varjú-tollal

- balról űzött és tűzött a Nap -,

s bakacsizma-kolonccal nyakadban

a Tejút tájait végiggyalogoltad.

Arcod pergamentjére,

míg megtértél anyám karjaiba,

hány ráncot én rajzoltam!

(Álmot látok moha-ágyon:

a menyasszony-fátyol elszakadt,

nővérré-fivérré lettetek

- a kenyérből ettetek.

Bukdácsolok utánatok, -

csendőrkard a földbe…

Folytatás

Hozzáadva Vasi Ferenc Zoltán által Szeptember 2, 2014-án 7:00am-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Amikor

Amikor az atyai szellem

elhagyja a fiúi lelket,

zavaros szemekbe nézel,

lehet, hogy két flaska must.

Amikor az anyai ágyékot

betemeti a föld,

s te sétálsz az avarban,

kezedben pacsirta a nő.

Ha már egekbe szállottál,

poklokba is hullattál,

s látod a fákon: tartóoszlopok!

S mikor már szivárvány a fehérkendő,

ölelés, s máris magzatburok, -

mi sejtenként építi fel a látomást! -

s feltépsz újra ezer…

Folytatás

Hozzáadva Vasi Ferenc Zoltán által Augusztus 30, 2014-án 9:00am-kor — 3 megjegyzés


ALKOTÓ
Arccal a tükörben

Bartis Ferenc emlékére

Hogy gondoltad, Feri bátyám,

testvérré fogadsz, aztán meghalod magad?

Hát tudd, álló napon keresztül bőgtem,

fájtam, elmunkátlanodtam.

Mennék én utánatok, a nagy titkokban

egyre többen vagytok -,

csontszú recseg bennem,

zsigerileg mélyen vagyok,

már-már öntudat- és jelentésvesztésben.

És nem segít gyógyszer, se ima, se ital.

A gyertya súlya meg úgy elnehezült,

hogy lángot se…

Folytatás

Hozzáadva Vasi Ferenc Zoltán által Augusztus 29, 2014-án 3:07am-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Szívem szívérzete

Anyám, életed teljében

elmaradt szívdobogásom,

sírba-hóba fúlt fekete tulipántom.

Sekrestyés hajnalok félálmaiból

felzengenek a csengettyűszavak.

Szivárványívbe komponált örök hiányom,

hogy arcod visszalelem -

földed visszakapom -

hogy újra álmodba látok -

hiszem, vallom, várom.

Karodban nyugvó Apánk áldottja,

'56 csillagrendszere alatt

a hadbírói ítéletek halálkoszorúja,

ugye, összefonta…

Folytatás

Hozzáadva Vasi Ferenc Zoltán által Augusztus 27, 2014-án 4:36pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Virágágyban

Anyámnak a fájdalomtól

lecsupaszult a karja,

már mozdítani sem akarja.

Befeküdt hát egy virágágyba,

álma eleven muskátlifáklya.

Magára húzta a pehely földet

dunyhának,ős-pihenőnek,

beköltözött e maradék szobába,

ébrenléttelen harmatban ázva.

Angyal bújik mellé rögökbe.

Alszik. Egyre táguló körökbe'

szertehullámzik szuszogása,

s versemben a hajnalt megtalálja.

Árnyék-anyám míg…

Folytatás

Hozzáadva Vasi Ferenc Zoltán által Augusztus 27, 2014-án 3:22pm-kor — 4 megjegyzés


ALAPÍTÓ
Ötvenhét villanás





(57. születésnapomra)





Kínos meghatódás, fura döbbenet,

ötvenhét villanás, égre írt jelek

mintáján matat a nagyra nőtt gyerek,

s lemondó mosollyal magára mered.



Ha a múlt hullámán felbillen a kedély,

a leghízelgőbb toposz is üres csanak,

bár konok…

Folytatás

Hozzáadva Czinege László (tokio170) által Augusztus 26, 2014-án 4:00am-kor — 2 megjegyzés


ALKOTÓ
Itt a szívemben

Itt a szívemben





Soha többé nem fogok egyedül sétálni,

Ez az a bánat, amely felőrli szívemet.

Ebben az örökké változó pillanatban,

Hinni szeretném,hogy létezik a szerelem,

S nem csak áramló elmúló érzelmek...

Évszakok örökké változnak újra és újra..

Már nem tudok vissza tekinteni és látni,

Mintha valami kényszerítene a felejtés felé...

Arra,hogy elfelejtsem tavaszban az illatod,

Őszi levelek között tiszta, gondtalan arcod,

Tested meztelen…

Folytatás

Hozzáadva Ádász Ágnes által Július 13, 2014-án 7:29pm-kor — Nincsenek hozzászólások


ALKOTÓ
Isteni figyelmeztetés

Isteni figyelmeztetés 



A legszörnyűbb tettek előtt az embereknek ezt mondják, ne csinálj olyat amit később megbánsz. Mint egy jó angyal, a bűn elkövetése előtt, figyelmeztet a lelkiismeretre, amely Isteni jóságból, erkölcsökből és empátiából összegyúrva a szívünkben él. Megtettem, amit kértek. Mikor elhagytak, a világom össze dőlt és meg akartam halni. A pszichológusom, csak ennyit mondott: - Ne tegyen semmi olyat amit megbánhat, a halálból nincs visszatérés. Nem tudná jóvá tenni...…

Folytatás

Hozzáadva Ádász Ágnes által Június 26, 2014-án 10:40pm-kor — 1 megjegyzés


ALKOTÓ
Szeretők búcsúja

Szeretők búcsúja





Úgy érezték a kinti feszültség, semmi ahhoz képest amit a szívük generált. Az elektromos kisülés végig cikázott a sötét fellegeken, becsapódott a földbe és elhalt. Egy másodperc volt az egész. Tekintetük össze találkozott, egy egy villanásra, a szempilláik lehulltak és a pillantás meghalt a sötét szemhéjak mögött.

Még nem esett, csak gyűltek a felhők, hömpölyögtek a város közepe felé,hogy mindent elsöprő, árvizet zúdítsanak rá. Csak állt az…

Folytatás

Hozzáadva Ádász Ágnes által Június 24, 2014-án 8:30pm-kor — Nincsenek hozzászólások

LINKAJÁNLÓ

Interaktív irodalmi alkotó portál Dány. Versek, novellák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs szerzők válogatott művei.

© 2020   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek