Az összes 'szépírások' -ként címkézett tartalom (392)

Kondás-ősünk feltarisznyált

sóval, kenyérrel, varjú-tollal

- balról űzött és tűzött a Nap -,

s bakacsizma-kolonccal nyakadban

a Tejút tájait végiggyalogoltad.

Arcod pergamentjére,

míg megtértél anyám karjaiba,

hány ráncot én rajzoltam!

(Álmot látok moha-ágyon:

a menyasszony-fátyol elszakadt,

nővérré-fivérré lettetek

- a kenyérből ettetek.

Bukdácsolok utánatok, -

csendőrkard a földbe…

   Szinte imponál, ahogyan eltörted a pálcát.

   Most hát nem vagy egyikük sem.

   Egy fokkal persze jobb helyzet,

   ahhoz képest, hogy nemrég még

   mindegyikük te akartál lenni.

   Csak így meg külön világokban éltek.

   Elszigetelődtél saját szigeteden.

   Hiába működtek Istentől…

Belé vetítem magam. Befogad, majd

a finomra hangolt psziché a saját

arcával projektál vissza…

Lusta forró nyár volt,

A folyó partjától,

Két lépésnyire álltam,

Néztem, mi folydogál,

Lenn a mederben, az árban,

A megnyilvánuló világban.

A történet ott folyt előttem,

S én magamtól

Megkülönböztettem,

Amit láttam, ami lent úszott

Örvénylett hibátlan,

Az idő tartozékaként.

Nem elhanyagolandó e tény,

S kezemet a világ ütőerén

Könnyedén tartva,

Kisvártatva…

Álmok röptéi közben, fölülről nézte

ki magának, majd új meg új földerítő

körökkel szabatosan meghatározta

a menteni kívánt koordinátákat.



Kissé elbizonytalanodott, mivel csak

organikus merevlemeze volt kéznél.

Az adatvesztés veszélyét kizárandó, …

A fiú jómódú családból származott. Birtokaik voltak, nagy gazdaságot vittek, apja tisztséget viselt a városban, anyagiakban sem szűkölködtek. Szülei jó neveltetésben részesítették, igazi úrifiúvá vált. Egyke volt, a család szeme-fénye-közepe. Emellett katonás életvitelre nevelték, s a…

Sehol se vagy. Sehol sem talállak. Sehol sem lelek rád. Útra kelek hát, hogy megkeresselek. Hosszú és fáradságos lesz az út, minden megtett lépés, minden érted gondolt gondolat, minden leírt és kiejtett szó, minden hősies és elvetemült tett. Bejárom érted a világot. Letépem a virágot – egy rózsát – s elindultam hozzád. Hol keresselek? Hol foglak megtalálni? Nem emlékszem Rád, s most, hogy…

            A víz illata, mióta eszedet

            tudod. Napjaid mégis part fövenyén.

            Peregnek. Lábujjaid között homok-

            szemek. Néha feltűnik egy vitorla

            a horizonton. Ilyenkor felsejlik

            még a gyermeki vágyakozás:…

                 Testedbe zárva egyre rád pályázik

                 Feszélyez közvetlensége. Belédköt,

                …

olyan eleven érzékekkel ébredsz,

érkezésed sincs meglepődni rajta.

(az ököllel gyötört szívgödör milyen

gyorsan felejt!) már nem kell emlékezet,

hogy előhívjad a színeket. sarkig

tárulsz, miközben felszikrázva körül-

ölel. eddig csak húzta maga után

a…

       A végtelenek völgyébe váltottam jegyet és fel sem tűnt, hogy a vonat, amely oda vitt a múlt fojtogató ködét hasította keresztül. A jegyem, nem az első osztályra szólt, csupán csak a másodosztályra. Az alig fűtött fülkébe, kissé koszos ablak és megtépázott huzat közé. A gyér világítás mellett is elég nyomasztó volt a valóság, de vállat vontam és helyet foglaltam, menetirányba, közvetlen az ablak mellett. Arc nélküli körvonalak siklottak el a tolóajtó mellett, és néma…

        Időben történik minden,

        mióta együtt is látszunk.

        Egyszerűbb várni, mint hittem.



        Horizonttól horizontig

        nyílik összezárulásunk.

        Sors és történet.…

        Ismerős, ahogy kaptatok

        lépcsők végeláthatatlan

        során. Azt a pillanatot

        is számtalan változatban

        megéltem – és jó előre –,

        amikor majd felismerem.

        Már bárki közeledőre

        simán föltenném mindenem

        tétnek,…

Bölcs asszonyok megértő türelmével

kezel első találkozásunk óta.

Szemrehányásokkal soha nem illet.

Igaz, tulajdonképpen nincs is nehéz



dolga velem. Kezdettől érezheti:

hatalma korlátlan fölöttem. Vele

élek, vele hálok, és ha rajtam áll

majd, ott lesz ő is, mikor le kell…

„Egy színész a színpadon akkor »töri át« a negyedik falat, mikor játékában, mint a darab szereplője, valamilyen formában a nézőközönség tudtára adja, hogy tisztában van vele, hogy azok figyelik őt.”

(Forrás: Wikipédia)

A nézőtér üres volt, a színpadon egyetlen szék árválkodott. Egy színész jelent meg, borostásan, gyűrött ingben, szakadt farmerben, egy zacskó pattogatott kukoricával a kezében.  Leült a székre, arccal a…

"Csak én birok versemnek hőse lenni,

első s utolsó mindenik dalomban:

a mindenséget vágyom versbe venni,

de még tovább magamnál nem jutottam."*



Csak a hiányt tudom versembe ölelni,

magamba rejteni becéző szavakkal,

szívem szegletébe örökre bezárni,

- betöltetlen űrt - ringatni dalomban.



Fény elől bujdosok fagyos-hófehéren,

átlényegülve rideg, zord Időben

kínná kövesedett, jeges fájdalommá.



Végeláthatatlan…

Ezt nem mondhatom el senkinek

Mert a magamban elsírt könnyeket

Nem oszthatom meg veled.

Én kerestem valakit, mikor szükség volt rá

De éppen senki nem volt mellettem

Valami nagyon fájt, amit nem értettem.

Rájöttem, hogy egyedül vagyok

Senkim nem volt, ezért mindenki itt hagyott

Lapozgattam az emlékeimben

És semmi bizonyosat nem találtam az életemben

Csak múlnak a napok, telnek az órák.

Semmit nem ér, hogy…

Eddig reméltem és vártalak

Már csak álmodozom

Mint fogyó Hold a Nappal

én a sóhajoddal

úgy változom

Nem tudhatja azt senki

Milyen reménytelenül szeretni

ha nem élte át

Lehet-e valakitől így elvenni

Élte hajnalát?

Te meg mered tenni, neked szabad

Még ha megölsz is vele

Gyűlöllek, mert tönkre teszel

De élned, s szeretned kell

ez szívem szégyene

Bennem az imádatot…