4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

Szász András Csaba írásművei (17)

A ruhaszárító kötél

Gyerekkoromban Besenyei Karcsi bácsi volt a legjobb kályhás a környékünkön. S bár nem vetette meg az „itókát”, keze alól mindig valódi remekművek kerültek ki. Fényesen ragyogó, barátságosan duruzsoló, meghitt meleget árasztó kályha remekek. Bizonyára akadt rajta kívül a városban még jó néhány ügyes kezű mester, azokról azonban nem volt tudomásunk. Ám még ha hírük el is jutott volna hozzánk, valószínűleg akkor se pártoltunk volna el Besenyei bácsitól, aki egyfelől környékbeli volt, másrészt a…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Január 13, 2019-án 5:00am-kor — 4 megjegyzés

Gyónás

– Dicsértessék a Jézus Krisztus!

– Mindörökké! Ámen.

– Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Gyónom a mindenható Istennek, és Isten helyett neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követtem el. Oldozzon fel engem, atyám, mert vétkeztem…

– Milyen vétkeket követtél el, fiam?

– Ó, atyám, még felsorolni is nehéz…

– Csak bátran, fiam, Isten irgalmassága végtelen.

– Tudom, atyám, ezért is restellem annyira, hogy bár mindig megfogadom,…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által November 23, 2018-án 10:46pm-kor — 3 megjegyzés

A puli

– Jó napot kívánok!

– Adjon az Isten, magának is. Miben segíthetek?

– Donga István riporter vagyok, a helyi tévétől. Pitvarosi Elemért keresem.

– Hát elég donga, ami azt illeti. Mit mondott? Melyik Pitvarosi Elemért?

– Hogyhogy melyiket, tán több is van?

– Van belőlük, hála Istennek, tíz is. Bolhás Pitvarosi, Lőcslábú Pitvarosi, Gülüszemű Pitvarosi, Köpködő Pitvarosi, Ásító Pitvarosi, Sípoló Pitvarosi, Nagyotmondó Pitvarosi… Soroljam még?

– Nem mondja…

– De…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által November 23, 2018-án 10:43pm-kor — 2 megjegyzés

Tyúkadó

Tyúkadó

 

Gyerekkoromban olyan jól ment a sorunk, hogy a kenyér, cukor, olaj és liszt kivételével, minden más élelmiszert házhoz hoztak. A tejet, tejfölt, vajat, túrót és tojást eleinte egy borsi illetőségű és Róza névre hallgató, kedves mosolyú, középkorú asszony hordta, heti három alkalommal. Finom volt az a tej, sűrű és vastag a tejföl, sárga és zsíros a vaj, zamatos és illatos a túró, nagyok és barnák a tojások. Nagy bánatunkra nem sokáig élvezhettük finomságait. Borson is…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Április 3, 2016-án 5:42am-kor — 1 megjegyzés

Buborékos sör

 

Legfeljebb harmadikos elemista lehettem, mikor apám elmagyarázta, hogy Könyves Kálmán királyunkig az emberek többségének nem volt vezetékneve. Apjuk neve révén különböztették meg őket egymástól. Például, ha a fiúgyermek a keresztségben a Péter nevet kapta, atyját pedig Istvánnak hívták, az újszülöttet István fia Péterként anyakönyvezték. Bizonyos nevek…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Április 3, 2016-án 5:30am-kor — 6 megjegyzés

Üzenet a túlvilágról

 

​Még apró legényke voltam, mikor egy nap az iskolából hazafelé nyargalva Venyige Jóska bácsinak ütköztem a sarkon.

– Hová, hová ilyen sietősen, öcskös?

– Sok a tanulnivalóm, igyekszem haza, hogy mielőbb túl legyek rajta.

– A lecke megvár, komám, de ha már szóba hoztad a tanulást, tudod-e, hány fajta ember él a földön?

– Tudja a herkópáter…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Április 3, 2016-án 5:30am-kor — 3 megjegyzés

Bagoly

Ha színjelessel végzed a harmadik osztályt, jövő nyáron megkapod a rég áhított biciklit – ígérte apám a szeptemberi tanévkezdéskor. Ennél hatásosabb varázsigét akkor se találhatott volna ki, ha magánál Dandaló mesternél sajátította volna el a kuruzslás tudományát. Egész évben úgy tanultam, hogy karácsony táján anyám már aggódni kezdett.

– Ez a gyerek mostanában sehová se jár el. Örökké csak az irkái és könyvei fölé görnyedve tanul. Egészen lefogyott már ebben a fene nagy tanulásban –…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Január 12, 2014-án 5:00am-kor — 4 megjegyzés

Havasi Mikulás

Jó húsz esztendeje egyik ismerősöm mesélte, hogy Balánbánya környékén él egy öregember, aki karácsony táján titokban sorra járja a vidék nélkülözőit, élelmet visz nekik, tüzelőt és játékot. De olyan ügyesen lopja oda ajándékait, hogy sokáig senkinek sem sikerült tetten érnie.

Sokáig én is hiába kerestem.  A faragott tornácú, zsindellyel fedett boronaház ajtaján rendszerint nagy, rozsdás lakat lógott, az öreget azonban sehol sem találtam. Aztán egy késő őszi délután végre sikerült…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által December 21, 2013-án 9:36am-kor — 2 megjegyzés

Két malom

Az első könyv az ember számára olyan, akár az első szerelem. Amíg él mindig emlékezik rá – ölelt magához apám, amikor az első osztály végi bizonyítványosztáskor két jutalomkönyvet is kaptam. A sorrendiséget illetően egyszerűbb lett volna, ha csak egyet kapok, de emiatt nem estem kétségbe. Fogtam a két könyvet és a hátam mögött jól megkevertem őket, ahogyan a kártyások teszik laposztás előtt, aztán amikor már fokhagymaszagúak voltak, hirtelen előrántottam a jobb kezemben lévőt. Az lett az…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által November 24, 2013-án 8:58am-kor — 2 megjegyzés

Kétméteres

Magas, enyhén hajlott hátú, hatvanas éveiben járó férfiú volt Kétméteres. Gyermekkoromban velünk átellenben lakott a Szent János utcában. Noha apja, anyja román volt, születésekor Bulzán Jánosként anyakönyvezték, a Csucsával szomszédos Feketetón. Akkoriban háború dúlt a világban, de Erdélyben még a magyarok voltak az urak, akik bár igyekeztek leplezni, lelkük mélyén mégis egyre nyugtalanabbul figyelték az öreg kontinensen folyó titkos készülődést. A háború végén aztán kiderült: félelmeik,…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által November 15, 2013-án 5:21am-kor — 7 megjegyzés

Gyula

Korán kezdtem a kocsmázást. Tízéves se voltam, de már napi rendszerességgel betértem egyik vagy másik ivóba. Nem mintha rabja lettem volna a sörnek, bornak vagy a pálinkának. Még a szagukat se szerettem. Az én kocsmába járásomnak a málnaszörp volt az egyedüli oka. A habzó és jéghideg málnaszörp, főleg ahogy a Temető utcai kocsmában készítették. Ha csak tehettem, mindig oda jártam szomjamat oltani, biciklizés közben.

A világ dolgaiban jártas emberek tudják, hogy a…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Október 26, 2013-án 7:16am-kor — 2 megjegyzés

Szőrösfülű

Régi karácsonyi emlékeim között időnként felsejlik egy furcsa öregember, egy favágó arca, akit mindenki csak Szőrösfülűként ismert Nagyváradon.

Aprócska legény voltam, tán abban az esztendőben kerültem iskolába, amikor Szenteste, a templomból hazafelé tartva apám észrevette. Egy félig lebontott tűzfal tövében, a kővé fagyott földre terített kartonokon feküdt, mély álmot…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Október 18, 2013-án 4:10pm-kor — 9 megjegyzés

Táltos Boldizsár





A tengerentúlra szakadt gyermekkori pajtásom újságolta a minap, hogy országuk elnöke a legmagasabb állami kitüntetést adományozta tavaly ősszel a nagyváradi születésű Sarkadi Boldizsár orvosprofesszornak. A gyógyításban elért sikereiért, valamint az orvosi hagyományok megőrzéséért és ápolásáért kitüntetett idős tudós munkásságát külön napirendi pontban méltatta az Amerikai Magyar Orvosszövetség szokásos október végi kongresszusa is. Mert bár kis nemzet vagyunk, tudásunkat,…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Október 9, 2013-án 2:00pm-kor — 1 megjegyzés

Rejtély





A napokba n ünnepségre hívtak az egyik helyi iskolába. Korábban is jártam már ott, ám ezúttal valamilyen furcsa, felemelő érzés kerített hatalmába. Mintha saját iskolám folyosóin lépdeltem volna.

Nekem sosem adatott meg osztálytalálkozóra mennem. Mivel sokat voltam távol szülővárosomtól, egyszerűen nyomomat vesztették. Pedig annyira vágytam, s néha még most is,…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Október 4, 2013-án 3:30pm-kor — 1 megjegyzés

Csucsu





Néhány nappal nagy korúvá válásom előtt váratlanul eltanácsoltak a líceumból, mivel néhányszor hangosan ásítani merészeltem alkotmánytanórán. Az önérzetében mélységesen megsértett, apró termetű tanárnő gazembernek, a haza és a dolgozó nép ellenségének nevezett. Tehetetlen dühében végül sírva fakadt, feltépte az ajtót és kirohant a tanteremből. Egyenesen az igazgatóhoz futott. Pár perccel később megjelent az iskolaszolga, s iszonyúan…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Október 2, 2013-án 6:30am-kor — 6 megjegyzés

Ösztöke

Az utcánkban, melyet kezdetben – nem tudni miért – a pokolról kereszteltek el, s csak később vehette fel Nepomuki Szent János nevét, annyi híresség lakott és élt, hogy egy kisebb város a felével is beérte volna. Eme hírességek egyike Ösztöke volt, becsületes nevén ifjabb Fedák József, akit ugyan nem ismertem személyesen, de Nagy bácsi, a nagyapja és a környékbeliek annyit meséltek róla, hogy abból egy regény is kikerekedhetne. A számos történet közül nekem az tetszett a legjobban, amelyik…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Szeptember 26, 2013-án 7:50am-kor — 2 megjegyzés

Tarajos Ferkó

   



Hajlott hátú, gyér hajú, puffadt, piros arcú vénember volt Tarajos Ferkó. Mindenki így ismerte Nagyváradon. Naphosszat a kocsmákban ült, két-három hozzá hasonló lecsúszott alak társaságában. Fürgén mozgó, vizenyős kék szemeivel gyanakodva fürkészte a világot, mint…

Folytatás

Hozzáadva Szász András Csaba által Szeptember 23, 2013-án 4:00pm-kor — 2 megjegyzés

LINKAJÁNLÓ

Online irodalom. Vers, próza, kritika, publikálás. Képes versek, verses videók. Interaktív irodalmi portál Dány.

© 2019   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek