Zsefy Zsanett írásművei (21)

Rongy élet

Háttérzajok töltik be a teret,

keresve sem lelek

csendes rést rajta.

Összetart a zenekar,

s én balga

a polcodon hallgatok,

s vagyok,

ide-odadobott.

Néha azt hiszed,

álmom is lopott,

pedig csak

bolond vagyok.

Kis lélek-kokott.

Ajkam festett,

tű-szaggatta rajzolat,

fonál tartja össze testem.

(Valami örökké hasogat.)

Szívem…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Szeptember 13, 2012-án 11:00am-kor — 3 megjegyzés

Lelkembe öltöztetnélek

Kint már varjak kárognak a város felett

és a csendfüggönyt tépik éhesen,

a rongyidő szakadt széleibe hámlott,

öröknek hitt szerelmes perceket.

A képzelet véges pillanatokat temet,

pedig milyen jó lenne még simulni arctalan.

Felfedni drága kincseit a rögös útnak,

csokorba csenni a mélybordó…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Május 28, 2012-án 2:00pm-kor — 5 megjegyzés

Szemfényvesztés

Esténként lehámozza magáról …

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Május 23, 2012-án 10:00am-kor — 4 megjegyzés

Híd a lobéliák felett

Az ember bölcsen gondolt egyet,

földre álmodta az eget,

közel legyen a szívéhez,

élte kiszámolt ívéhez.

Kertjének lett féltett kincse,

kékje szinte mennybe vitte,

amit nem ért el kezével,

- angyalt fessen ecsetjével -.

Tavaszhidat ácsolt…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Május 8, 2012-án 7:00pm-kor — 6 megjegyzés

Szeretnék adni mégis

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Május 3, 2012-án 8:39am-kor — 8 megjegyzés

A Hold szerelmese

Beethowen: Mondschein szonátájára

Hangjegyeket hord a Hold ezüstlő fátylán,

nem sejti a jövőt ami bizton vár rá.

Mintha benne…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Április 26, 2012-án 8:30pm-kor — 5 megjegyzés

...de bocsásd meg a mi vétkeinket

Amíg néném szoknyájába bújtam

drága anyám harcban állt a kórral,

tette értem, voltam szeme fénye,

nem értettem, hogy ugyan mi végre

nincs mellettem, akit úgy imádnék,

isten adta legszebbik ajándék.

Ki ringatott - nem emlékszem arra -,

szülőanyám, mondták, az Etuska,

mégis más 'ki fejem simogatta,

nádfedeles magányom oszlatta.

Három év mi pihent gyermekvállon,

nem sejtettem, mért nem engem ápol,

kórteremből…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Május 28, 2011-án 7:30am-kor — 5 megjegyzés

(el)sirató

Nem számít már nap, a perc, az óra

magányomat merre húzza-vonja,

mi lesz, ha a ránc nem csupán álca,

de szemfedőmként borul e világra.

Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,

hol bennem szülém Isten, s te a lelke,

hol templom volt az…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Március 22, 2011-án 8:00pm-kor — 4 megjegyzés

emlékfátylam

http://www.youtube.com/watch?v=D1-Dl8qxP4E

…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Február 14, 2011-án 11:30am-kor — 2 megjegyzés

Egy porcelántál szerelmi vallomása

..a málnás piskótához...

Rendhagyó szerelmi vallomás...így..Valentin nap táján.....a "születéstől" az "elmúlásig"....:))

Olykor bennem rejtezel, amíg testem átölel,

s kéjes mámorban szívom be illatod.…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Február 12, 2011-án 1:21pm-kor — 3 megjegyzés

Mikor elment a kedves

Monia

...a madarak még mindig énekeltek,

nem hullt a hó,

s nem szakadt rám az ég.

Felhőrongya lógott fölém cafatokban

mikor a mennyország befogadta.

Mert befogadta kicsiny lelkét.

Mikor elment a kedves

nem szóltak harsonák,

de a szívem egy üstdob volt a hantnál,

és majd szétpattant mikor

a fejemből a vér

szinte tócsaként körém…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Január 27, 2011-án 7:50am-kor — 4 megjegyzés

Én szálltam volna

Lo straniero

Koldultam álmot, mindhiába.

Tekintetekben űrt hagyva hátra

sóváran kerestem kijáratot, vagy

szakadék szélén táncoltam vakon.

(még ott is mindenki ott hagyott)

Nem értem el a hegytetőt sem,

keselyűk szálltak, fölébem gyűltek.

Dögre éhesen mind kivárt.

Csontjaimban éreztem a halált.

(de végül mindegyik ott… Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Január 23, 2011-án 10:51am-kor — 3 megjegyzés

őrült vallomás

…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Január 17, 2011-án 6:30am-kor — 5 megjegyzés

voltál, leszel

voltál nekem

két pólus között a vonzás

virágbibére hulló harmatom

amplitúdóba zárt harangkongás

elmúlásból is éledő hajnalom

voltál nekem

szerencse, boldogság, alázat

falombot ringató őszi szél

télben szunnyadó barázdája tájnak

ölelős tavaszból rajzó méh'

voltál nekem

suttogó kertek virágos ágya

seholsincs világban

sehol sincs…

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Január 14, 2011-án 7:00pm-kor — 7 megjegyzés

karácsonyi álmok

Mikor a sóhaj ráfagy a létre,

a tündérek a nyújtózó éjre

kapaszkodnak és suhannak tova,

iránytűjük a csillagok sora.

Szárnyalnak hangtalan utcák fölött,

álmosan pislogó házak között,

szétszórják a tél szikrázó porát,

belopnak szobánkba ezer csodát.

Gyerekkori álmunkban fehér lovat,

rajta a herceget, s a szökőkutat,

palota kertjébe a sok kis manót,

kamaszkorunkban fess udvarlót. …

Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által December 13, 2010-án 7:30am-kor — 5 megjegyzés

szalmaláng

bokorban búvó bájos gyermekálmok

utcára kandikáló kíváncsiság

a felnőttkor áhított

de ha kitárul

ellobban a kócos kis varázs

a lépcsőfokok csókos villanása

megbotlottunk

folt mégse maradt

játszi könnyen ettük a világot

nem tőle híztunk

mindig általa

majd a fészkelődő indulatba fordult

gyanakvások feslett illúziók

mind bánattornyot emeltek a házra

s nem imáinktól zengett benne szó

a tudást kényeztettük

ameddig… Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Szeptember 5, 2010-án 8:58am-kor — 2 megjegyzés

Feloldozás - májusi éjszaka

Feloldozás

....akkor ráncba robbant a fájdalom

ölelte csonkig égett gyertya-ágy

hiányod dermedt viasz paplanán

magába észrevétlenül bezárt

még pisszenést sem tűrt az este

magára hagyta csorba létemet

az évtizedbe burkolt csendet

vénülő kezem végre elengedte...

májusi éjszaka

Az alkonyi fények húrjain

a hársillat bársonyosan rezdült,

s a bódult szél - hárfáján -

itt-ott fájón… Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Június 3, 2010-án 2:00pm-kor — 2 megjegyzés

Az én anyám

Az én anyám virág volt a réten.

Szellő simította minden hajnalon.

Harmatban fürdött az illatos szélben.

Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.

Az én anyám virág volt a réten.

Bársonyos szirmán élet zümmögött.

Szivárványból szőtt színeket az éjnek,

a csillagfényben némán tündökölt.

Az… Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Április 29, 2010-án 8:30am-kor — Nincsenek hozzászólások

holnap

Nem hitted pedig mondtam,

hogy eljön az a holnap

mikor felállok és elmegyek.

Az ajtót se zárom,

míg utánam dobálod

az összes kínkeservedet.

A szó nem jön velem,

fülemben a neved

még sokáig bennem reked.

De nem kell a pánik,

nem hagyom sokáig

szenvedni a lelkemet!

Már kérges a Nap is,

a sóhaj is taszít,

nem lelem szobámban magam.

A tükör csak bámul,

más világba tágul,

nem mutatja hol a… Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Április 27, 2010-án 6:30am-kor — Nincsenek hozzászólások

Hangulatfoszlányok

Hangulatfoszlányok kúsztak át a szobán,

fénytörések rondója kísérte,

kint az éledő hajnalparázs az éjszakát

kócos hajkoronájával megigézte.

Az eltitkolt vágyak álomcsipkéit

asztalára rendezte a múlt idő,

a párnáról szelíden hagyta… Folytatás

Hozzáadva Zsefy Zsanett által Április 20, 2010-án 8:30am-kor — 4 megjegyzés