4 Dimenzió Online

Versek, novellák, olvasnivaló

Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval



Már két éve is elmúlt, hogy főszerkesztőnk, Czinege László (alias tokio170) a fővárosi agglomeráción túlra költözött. Igaz, hogy Rákoscsaba határtáblájához ez a távolság mindössze 25 km, de mégis teljesen más élet, egy merőben más világ. A Google találatok ugyanis nekem azt prezentálják, hogy a Pest megyei Dány nem egy nagy truváj. A település 4500 körüli lélekszámával csak egyszerű község; közösségi terek, látnivalók nélküli, szórakozás és munkahelymentes, szürkécske, jelentéktelen alvófalu. Néhány aktív település - ennyi lakossal - a közelmúltban elismert városi rangot harcolt ki magának. Az itteniek viszont valószínűleg megelégszenek azzal, hogy ingázóként bejárnak a fővárosba vagy Gödöllőre pénzt keresni, vásárolni és szórakozni. A netes keresés azt is megmutatja, hogy hiába van a környéken rengeteg földterület és számos nagy kertes ház, még sincsen zöldség-gyümölcstermelés és nincsen piac. Ahogy elnézem az utcaképeket, úgy látom, számos helyütt hiányzik a rendes járda, sőt mély árkok, szegély és korlát nélküli átereszek veszélyeztetik a közlekedőt. A falu nyugati peremén a műholdképen is kivehetően kaotikus állapotok uralkodnak. Erre a területre még egy harcedzett harlemi taxis sem szívesen tenné be a lábát.
Az ellátás mértéke alapszintűnek tűnik: van posta, néhány élelmiszerüzlet, hentes, italkimérés, vasbolt és festékbolt.

1.,Mindezek tudatában nem alaptalanul vetődött fel bennem a kérdés: mi ösztönzött negyven Budapesten eltöltött tartalmas és színes év után arra, hogy beköltözz ebbe a túlzás nélkül mondva „elfekvőbe”?

Textiles vállalkozásunk jócskán kinőtte a pestszentlőrinci körülményeinket. A 90 , plusz beépített teraszos, egy emeletes sorházban már minden munkanapunk kész megpróbáltatás volt. Kiszámoltam, hogy a kanyargós, szűk lépcsőn az emeleti vágószobába naponta százhússzor mentem fel-le, ami ugye olyan, mintha a szemközti Havanna lakótelep egyik paneljében tizenkétszer sétáltam volna fel a tizedikre. Legtöbbször persze nem is üres kézzel, hanem 10-25 kg-os anyagvégekkel vagy textiltekercsekkel a hónom alatt.
A régi lakásban ugyanis földszinten a konyhánk és a nappalink volt, amit nem lehetett megszüntetni. Fönn az emeleten voltak üres kis félszobák, amelyeket vágószobának és raktárnak rendeztünk be. Itt történt az anyagok darabolása és a csomagolás.
A legtöbb nehéz textilanyagnak viszont vagy a földszinti, beépített teraszon, vagy az udvar végi garázsban találtunk helyet, de alkalmanként még a parkolóból megközelíthető külső garázsból is kellet dobozokat felhordoznom. Úgyhogy egyéb tevékenységeim mellett jócskán megvolt a mindennapi plusz kilométerem.
A hálószobából még elalvás előtt is a folyosói korláthoz erősített dobozokba helyezett dudás végek sziluettjét néztük, és mélyen tüdőre szívtuk a viaszosvászonból kipárolgó ftalát illatát.
Ezért döntöttünk úgy Földimmel, hogyha tűrhető egészségben akarjuk megérni a nyugdíjat, akkor keresnünk kell egy profi telephelyet, ahol a földszinten tudunk elvégezni minden munkafolyamatot, és ettől a szinttől a lakóterünk teljesen el lesz különítve. Tehát amikor befejezzük a napi munkát, nem kell a textilanyagmáglyákat, dobozokat és állványokat kerülgetni, mert bizony a régi házban már végül a nappalit is csak a sátoros ünnepnapokon tudtuk textilmentesíteni, hogy a vendégeket rendesen le tudjuk ültetni.
Nem kevés utánajárással és sok-sok egész éjszakai internet böngészéssel két évig eltartott, mire a dányi, félkész állapotban lévő házat megtaláltuk. Végül persze Pesten már nem is kerestünk, mert a mi anyagi lehetőségeink mellett nem szerettünk volna csöbörből vödörbe kerülni.

2., Félkész házat vettél ott, ahol még a fecske is térden állva issza a vizet?

Igen. Be kellett vállalnunk a befejezést, mivel az eredeti tulaj el sem indította a vendéglátó egységet, máris becsődölt. Mi viszont (ingatlanos megfogalmazással élve) azonnal fantáziát láttunk az épületben. Ő egy „európai hírű” biliárdszalont tervezett ide, de családi dolgai közbeszóltak és a megálmodott vállalkozás szintjei (földszint és a szuterén) szerkezetkész állapotban maradtak.

3., Oké, megvettétek a nagy házat és utána mi történt? Nem tudtatok átköltözni ugye, hiszen az alsó szinteken látszott a beton és a csupasz tégla?

Vállalkozókat kerestem helyben, akik befejezik a házat. Három éve még úgy véltem, hogy az itteni vállalkozók örülnek majd, hogy pénzt és munkát hozunk a faluba, és hogy a kivitelezéssel a helyi mestereket bízom meg. Hamarosan rájöttem azonban, errefelé ez nem működik zökkenőmentesen. Először is felhívtam azokat a névjegyeken lévő telefonszámokat, amelyeket a régi tulaj rám hagyott. Kiderült, hogy néhány vállakózónak azóta igencsak megszaladt és azt állították, egyáltalán nem érnek rá. Mások viszont nem tudtak számlát adni, mivel ők felhagytak az adminisztrációs kényszerrel és kifogták magukat a közterhek igájából. Aki mégis eljött szétnézni a készülő telephelyünkre, az úgy viselkedett, mintha pszichológus lenne: tesztelte a bukszám és a szürkeállományom. A kedvenc kérdésük mindig az volt: „És mennyire sürgős?” Attól kezdve, hogy azt feleltem, most kellene, már meredeken ívelt fölfelé az árdiagram. Amikor viszont elhangzott a bűvös „áfás számla” szóösszetétel, hirtelen úgy tünedeztek el, mint Petőfi a ködben
Végül „megszánt” egy jóakaratú, Pesten dolgozó helyi vízszerelő vállalkozó, és elsőként vállalt nálunk munkát. Ő javasolt egy kőművest is, bár azt előre közölte, hogy első osztályú munkát nem lehet várni a falubeli iparosoktól.
Látva a helyiek érdektelenségét, megpróbáltam az interneten keresni közeli vállakózókat. Volt olyan, aki a szomszéd faluból (ez akkora távolság, mintha a pestszentlőrinci Üllői úton elmennél, a régi Fórum mozitól a Béke térig) azt válaszolta, hogy csak személyesen tud adni árajánlatot és a „kiállás” potom húsz ezer forint. Volt, aki eljött ugyan Budapestről felmérni, de mindenképp meleg burkolásra akart árajánlatot adni, hiába mondtam neki, hogy festés-mázolásra kérem.
Aztán volt olyan szolnoki szaki, aki az írta, hogy őt és csapatát nem érdekeli a távolság, mindenütt vállalnak munkát. Vázoltam neki a kifestendő, mázolandó felületeket, erre lazán, részletezés nélkül azt üzente: ez bizony 2,8 millió magyar forint. De, hogy nettó, vagy bruttó, azt már nem közölte a remekül fogó ceruzájú majszter. Mindenesetre visszaírtam neki, hogy túlárazottnak tartom az ajánlatot, és nem tudom elfogadni. A felesége szinte azonnal replikázott, minden szakmai indoklást nélkülözve rendesen rám förmedt azzal, hogy – szerinte – förtelmes a helyesírásom és szégyellhetem magam.
Ilyenkor nekem azonnal beugrik valami sutka: Idős házaspár megy az autópályán. A rádióban megszakítják a zenét és a szpíker bejelenti, hogy vigyázzon mindenki, mert egy őrült a forgalommal szemben halad. Az asszony mérgesen kikapcsolja a rádiót és felcsattan: méghogy egy, több száz!

Kilenc hónapnyi keresgélés után végül egy dányi születésű festő-mázoló vállalta el a munkát. Nem volt ő sem olcsó ember, valamivel a pesti árak felett dolgozott. A hozzáállásáról elég annyi: amikor megmutattam neki, hogy a tapéta alatt felpukkant a glettelés, szó nélkül felkapta a széthagyott gumikalapácsomat és elkezdte püfölni a görcsöket – úgy gondolta ad a pofájuknak. Megvetette velem a lábazat-hőszigeteléshez előírt műanyag tipli mennyiséget (5db/m²), de amikor befurkálták a harmadát, bejelentette, hogy szerinte ennyi épp elég is lesz. Otthon a saját házába egyébként egyet sem tett, csupán ragasztotta. Amikor viszont a munka m² árát megszabta, akkor természetesen az előírt dűbel mennyiséggel számolt. A lábazat műgyantás glettelése sok helyen átlátszó lett, néhol pedig tavaszra lepergett. Megígérte, hogy majd kijavítják, de már másfél éve nem veszi fel a telefont, amikor hívom.
Mondhatnám még napestig, de bezárom talán a legnagyobb ínyenceket is kielégítő sztorival: az ajánlott kőműves váltig állította, hogy ő bizony tud áfás számlát adni, ám végfizetéskor derült ki, hogy valójában alanyi áfamentes adózó. Ezzel szemrebbenés nélkül 27 %-kal húzott le bennünket.

4., Gondolom, mindeközben Pesten ugyanúgy beszereztétek és feltöltöttétek a webáruházba az új termékeket, raktároztatok, vágtatok, dobozoltatok, a megrendeléseket hibátlanul teljesítettétek – és a csomagok „
keringtek, szálltak a magosba”.

Tulajdonképpen nem. Én ugyanis reggel eljöttem Dányba, ellenőriztem a maestrók munkáját. Vitáznom, néha veszekedtem is kellett, hogy ne legyen bűn rossz a kivitelezés, hanem csak szimplán rossz. Azért is harcoltam, hogy ne tegyék tönkre legalább a tetőteret, mivel oda jártak fel WC-re a munkások, és képesek lettek volna a falépcsőt és a kerámia járólapot is tönkre vágni, mivel felhordták nagy bakancsukkal a ragadós maltert és a betont.
Ezenkívül elkezdtem a pincefalak és a földszinti helyiségek festését, ami nem volt benne a profi piktorok vállalásában. Ők ugyanis csak a gipszkartonozott felületek glettelését végezték.
Délután minden nap rám telefonált Gabi, hogy idő van. Rohannom kellett haza, hogy az elkészített csomagokat a postára vigyem.
Természetesen ilyenkor Murphy törvénye szerint mindenféle akadályozás előfordult. Megtörtént, hogy hazafelé tartva öt sorompót kaptam. Csak Vecsésen háromszor zárták le a sorompót, mire befordultam az Üllői útra.
Gabival rövidesen meg kellett állapodnunk, hogy ez így nem mehet tovább, Dányba kell járnunk mindkettőnknek és közösen elvégezni a számtalan apró és „hulladék” feladatot.  Egyedül ugyanis nem ettem, nem ittam rendesen, folyamatosan csak idegeskedtem és a munka nem haladt megfelelően. Ezután meghoztuk az időszak legszomorúbb döntését: elküldtünk minden addig leadott rendelést, és bezártuk a boltot.

5., Egy vállalkozás életében  igen komoly döntés a bezárás, még ha rövid időtartamra tervezett is. Összesen mennyi ideig voltatok üzemen kívül és hogyan sikerült a visszatérés?

Sajnos a saját munka hét hónapig húzódott el, amit nehezen viseltek régi vásárlóink. Szinte naponta jöttek elő a korábbi, rossz kivitelezésből adódó újabbnál újabb problémák, amit mind magunk javítottunk ki. Ezenkívül Gabi tervei alapján lapszabászaton levágattuk a konyhabútor elemeket, és teljesen átépítettük a konyhát. Ezután összeszereltük a lapra szerelt új bútorokat, a raktárban pedig összeállítottuk a teljes fém polcrendszert. Az összes raktárkészletünket – 10 tonna körüli textilanyagot – szintén magunk szállítottunk át Pestről az akkori egyetlen Opel Astra kombinkkal, mivel az építkezés során tapasztaltunk kellett, hogy mennyi kárunk származik abból, ha valakiben vakon megbízunk.
Amikor már látni véltük az alagút végén a fényt, kiderült a régi (asztalos) tulaj által készített ablakpárkányok alatt befolyik az esővíz és gombásodik a vakolat. Ahogy felbontottam a silány bútorlapból készített belső párkányokat, kiderült, hogy igazából néhol a maltert is kispórolták és az ablakhézag sem volt purhabbal kifújva. Nekünk kellett sorra helyrehozni a szarvashibákat – megakadályozni, hogy csapó esőkor ne folyjék a szobák közepéig az esővíz, és hogy a spakli ne koppanjon a külső műkőpárkányon, ha az ablak alá dugom. Végezetül rendeltünk profi műanyagpárkányokat és precízen beragasztottuk a leszintezett, szakszerűen lesimított spalettára.
Ezután már csak egy vasvázas, bükkfa lépcsős lejárót kellett készíteni a szuterénbe, valamint egy vaskaput szerkeszteni a garázs elé (az eredeti, fiatal tulajnak 15 év alatt ez sem sikerült), hogy ne parkoljanak be rendszeresen a szomszédok. Szokásukká vált ugyanis, hogy saját kapujukat nem nyitogatták feleslegesen, és nem álltak be jóval nagyobb saját telkükre, hanem inkább a mi nyúlfarknyi telkünket használva betolattak teljesen a garázsajtó elé.
A visszatérés nem volt könnyű, mivel 7 hónap hosszú idő, és teljesen átáll az ember agya és fizikuma a másik feladatra. Hozzá kellett szoknunk újra az ülő munkához, az adminisztratív elmaradásokat ugyanis be kellett pótolni, fel kellett zárkózni az internetes keresésekben a versenytársakhoz, ami éjszakákon átívelő keresőoptimalizálást, és rengeteg monitorba tekintő SEO elfoglaltságot igényelt. Végleg lecseréltük Shoprenteres weboldalunkat is az Unas rendszerére, amely biztosítja a tized méterek rendelhetőségét és sok más, a vásárlók számára is igen hasznos technikai lehetőséget. Mindeközben természetesen a nyitás után hirtelen ránk zúdult rendeléseket is kifogástalanul kellett teljesíteni. Napi munkaidőnk így a hét minden napján 17-18 órára tolódott ki.

6., Gondolom, örültek a helyi polgárok és a közületek is, hogy végre megnyitottatok és gyorsan elterjedt a híre, hogy érdemes nálatok olcsó áron, garanciával, minőségi textilárut vásárolni.

Ezt nem merem így állítani. Helyi közületek ugyanis azóta – több, mint két éve – sem vásároltak tőlünk. Hiába vagyunk példás közteherviselők, az önkormányzat sem tőlünk vásárol, pedig a mennyiségi engedményeinken és hűségpontjainkon kívül ők még visszakapnák tőlünk az 1,8 %-os iparűzési adót is. Dányi iskola vagy óvoda sem rendelt tőlünk még eddig, pedig hasonló intézmények az ország legtávolabbi részéből is megtalálnak bennünket. Érdekes módon, amikor még pesti vállalkozás voltunk a dányi polgárok is többet vásároltak. Két év távlatában az egyik kezemen meg tudom számolni a helyi megrendelőink számát.

7., Most, hogy már visszaállt a cég a normál üzembe, milyen az időbeosztásod? Tudsz néha kikapcsolódni, esetleg eljársz irodalmi összejövetelekre, van valamennyi időd a kultúrára?


Egy kisvállalkozás irányítójának több munkaerő feladatát kell elvégezni. Nekem például a webes tevékenység, a webmester munka mellett pl. problémakezelő, minőség ellenőr, fejlesztő, munkavédelmis, tűzrendész, energetikus, raktárkezelő, csomagoló, beszerző, anyagmozgató, takarító, gépkocsivezető, karbantartó, udvari munkás, utcai munkás stb. feladatokat is el kell végeznem. Szabadidőm rendkívül kevés. Amikor van egy szabad szombat délutánom, akkor azt fontolgatom, hogy melyiket folytassam éppen: az utcai kerítés festését, a szomszéd felőli kerítés felújítását, a még nem kezelt új ajtók, mázolását, a kertészkedést, vagy éppen a hatalmas utcai árok helyi rendeletben előírt takarítását és a szomszédból terjedő bálványfa csemeték huzigálását az árok kövei közül.
Szabadságon nem voltam régóta, évente egy-egy hétvégi gyógyfürdőkúrára van biztos kilátásom. A kultúra létezését leginkább az interneten keresztül érzékelem. Nincs időm az irodalomra, nincs időm az írásra, nincs időm a fotózásra így régi felkészültségem és affinitásom fokozatosan elcsoffad.

8., Új lakóhelyeden nem kerestek meg, nem próbáltak bevonni a kulturális közösségbe? Úgy látom, a 4Dimenzió Online portál vezeti az Irodalom Dány keresés találati listáját, nem keltette fel ez a helyi irodalmárok érdeklődését?

Röviden válaszolva: nem.  Bővebben válaszolva: tényleg nem. A sutkát félretéve, egyedül a
Jehova Tanúi keresnek meg időnként és beszélgetnek velem néhány percet.
Valójában nem is tudom, hogy vannak-e irodalmárok Dányban. Nincs arról sem információm, hogy szeretik-e a verseket, novellákat, elbeszéléseket az itteni emberek. Egy barátságos, jó beszélőkéjű szomszédomnak ajánlottam, hogy kinyomtatok télire egy-két humoros írásomat időtöltő olvasgatásra, de nem volt nagyon oda érte, így nem is pazaroltam a fa alapú géppapírt és a veszélyes anyagokkal kevert nyomtatófestéket.
Egy alkalommal viszont a Facebookon lettem figyelmes a szomszéd településen működő irodalmi körre, meg is kerestem őket rögvest, de elég gyorsan hátra is dűltem. Náluk még mindig az a szokás, hogy le van lakatolva a honlap, mint a szocializmusban a stencilgép. Van egy illetékes csiszár, aki hozzáfér a feltöltésekhez, beküldhetsz neki írást e-mailben, és türelmesen várod, hogy megjelenik-e vagy sem. Gondolom, ha netán egyszer le akarod vetetni a tulajdonod, ugyanez a procedúra dukál.

9., Apropó, hogy szoktatok meg vidéken, milyenek arrafelé az emberek? A Jehovásokon kívül szól hozzátok egyáltalán valaki?


Igen, szólnak hozzánk. Nemrég felkeresett bennünket egy kedves hölgy az önkormányzat műszaki osztályáról és azt mondta, a polgármester küldte, mivel kellenek a hivatalnak az ócska, töredezett, járdalapok, amiket még másfél éve szedtem fel, hogy rendes, felbukásmentes betonjárdát készítsek. Azt is mondta a hölgy, hogy engedély nélkül építettem az új járdát, és hogy betongyűrűkkel béleltem ki az árkot, ami szintén problémás. Az árok egyébként 15 éve fedett volt, amikor megvettük a házat, mivel ezt az opciót is az európai szintű biliárdterem álomcsokrába tűzték.
Fura volt már az első ideérkezésünk is. Amikor Kóka felől közeledve először pillantottam meg a dányi templomtornyot és a lenyűgöző mátrai panorámát, azt gondoltam, és el is mondtam Földimnek, hogy távolról csendes, háborítatlan, kis mesefalunak látom Dányt, ahol bizonyára igaz emberek élnek. 
– Biztos úgy van, ha te mondod. – válaszolta Gabi. Erre azt találtam felelni neki:
– Tíz év ismeretség után ideje lenne összeházasodnunk, hogy meg ne sértsük ezt a szeplőtlen közösséget. Úgy is lett, hamarosan egybekeltünk papíron is.
Aztán kicsit elméláztam vezetés közben, ami majdnem rosszul végződött, mivel az országúton, még a település kezdete előtt nagy duci fekvőrendőr hevert keresztben. Megcsikordultak az öreg Astra kerekei, akkorát kellett fékeznem. Volt ugyan egy 30-as sebességkorlátozás tábla, de ha harminccal rámegyek a testes műtárgyra, kirántotta volna alólunk a McPherson-felfüggesztést.
Ezt a fogadtatást találtam furának és átsuhant rajtam a gondolat:
– Talán nem is annyira háborítatlan ez a közösség?
Egy építkezés során persze számtalan új tapasztalatot szerez az ember. Látja, hogy ki miféle, hiába gondolja azt valaki, hogy ő a „pszichológusvállalkozó”. Főleg aki, mint én, nem ma lett „kisiparos”, hanem mondjuk 1983-ban, és már tíz éves korában kiolvasta az ifjúsági könyvtárat, miután gyerekként betekintést kapott a felnőtt szektorba, könnyebben felfedezi az összefüggéseket. Megérti például azt is, miért van délelőtt 10-kor a garázs elé, a sarokba levágva két görnyedt zsák cement, és miért nem jön többet dolgozni a fiatal, nagy melák segédmunkás. Rájön arra is, hogy kevés cement került az aljzatbetonba, mert mire felrakták a vízszerelők a radiátort, fél kiló sódert lehetett körülötte összesepregetni. Aztán a lépcsőfeljárat lábainak lefúrásakor is érzi: úgy megy a fúró a betonba, mint kés a fél napja asztalon hagyott vajba. Pedig kétszer annyi cementet striguláztak neki a tüzépen, mint amennyit a rétegvastagság indokolt volna. De hát mondhat olyasmit valaki:
– Figyelj csak majszter, mért loptátok ki a cement háromnegyedét? – amikor hazánkban mindig is síbolták a cementet. Ez már szinte néphagyomány, igazi hungarikum.

Mindig szól hozzánk valaki, persze. Többek közt a villanyóra leolvasó, a gázóra leolvasó, a vízóra leolvasó, a postás, a futár, a személyes átvevők és a fenyegetők.
Megfenyegetett például a szomszédban dugulás-elhárítást végző „falu-legjobb-vízszerelője” Soós István. Feljelentettem ugyanis, miután a csatornafenntartó felügyelete nélkül csőgörényezett, és átverette a szomszédban felgyülemlett fekáliát a fogadó szinten lévő szociális helyiségeinkbe, ahol szó szerint bokáig állt a sz@r. Miután életveszélyesen megfenyegetett, újra feljelentettem. Elég hosszú rendőrségi jegelés után végül bűnösnek találták, ám az ügyészség még az eljárás lefolytatását is egy évre felfüggesztette.
Megfenyegetett az alsó szomszéd is, amikor szóvá tettem, hogy annektált egy részt aprócska telkünkből, hogy az utcáról úgy tűnjön, megvan a valamikor közértnek felhúzott épület szabályos előkertje. Tulajdonképpen a telekhatár egyenes vonalát 30°-ban letörte, hogy kertünk háromszög csúcsa ne nyúljon be a jelenleg üresen álló, volt közért ablaka alá.
Szól hozzánk a szemközti „csatornaszomszéd” is, akinél a felújítást végzők a kerítésünk mellé borogatták a sittet. Megkértem, ne engedje, hogy a munkások elénk öntsék a maradék csemperagasztót, vagy az árokba, mivel azt is nekem kell takarítanom. Mellesleg a mi ismerőseink nem parkolnak az ő háza elé, és nem borítanak ki  szemetet, sörös dobozokat és csikkeket az autóból. Felajánlottam, hogy amennyiben gondozza a területet, szívesen átengedem neki parkolónak. Fiatal kora ellenére nem vállalta be. Csupán annyit szólt:
– Azért, hogy maga tartja rendben, még közterület!
Természetesen az, de micsoda hiszti lenne, ha egyszer a mihozzánk érkező vendég tolatna fel az ő ablaka alá, a kulé kaviccsal cicomázott kaptatóra.
 Ő volt az egyik szomszéd egyébként, aki három éve még a telkünkre is beállt, amíg nem volt kész a nagykapu, mert nem volt kedve nyitogatni a saját kapuját.

10., Látom, lenne miről írnod, felgyűlt a muníciód bőven. Hogyan képzeled el a közeljövőt, mikor vonulsz nyugdíjba? Mikor tudsz a régi énedhez visszatérni?

Jó lenne 65 évesen, még „ütőképesen” kiszállni a mókuskerékből, befejezni a vállalkozást, ugyanis Gabi már másfél éve nyugdíjas, amikor viszont én nyugdíjba vonulhatok, ő már 68 éves lesz. Ehhez persze szerencsére és jó egészségre is szükség van, hiszen még több mint három év van addig hátra. Az a véleményem, hogy tetemes elvonások mellett nem éri meg félgőzzel működni, mivel az csak ráfizetést termel. Eredetileg elképzeltem, hogy majd a gyerekeinknek átadjuk a céget. Próbáltam inspirálni őket hogy, kóstoljanak bele a textilkereskedelembe, ismerkedjenek meg a webáruház működtetéssel, folytassák a tevékenységünket, idővel vegyék át tőlünk a létrehozott anyagi és szellemi tőkét, de erről hallani sem akarnak. Nekik a világ Budapest határáig tart. Dány már a tiltott „alkonyzóna”.
Az ingatlan árrobbanás következtében sajnos mi már nemigen tudunk visszatérni a fővárosba, mivel lepukkant házba, vagy kiszolgált lakásba nem szeretnénk kerülni. Ahhoz pedig, hogy Pesten a mostanihoz hasonló lakhatást biztosítsuk magunknak, legalább 80 millió forintra lenne szükség. Akkor pedig nem volt értelme ideköltöznünk, maradhattunk volna Pestszentlőrincen, elvegetáltunk volna valahogy a nyugdíjig, és közben foglalkozhattam volna gyerekkorom óta imádott kedvteléseimmel, az irodalommal, illetve a fotózással.

11., Apropó egészség… most hogy érzed magad? Még mindig tartod az alkohol, kávé és dohánymentes életmódot?

Természetesen, vidéken is csak alkoholmentes italokat iszom. A dohányzást pedig borzasztó butaságnak vélem. Egy alkalommal ugyan megkóstoltam a kapszulás kávét, de nem ejtett rabul.
Jobban vagyok, mint nyolc évvel ezelőtt. Használt, hogy felhagytam az állandó ülő munkával és a teljes mértékű éjszakázással. Most is belekapok időnként azért az éjszakai munkába, de nem az a jellemző. Az is jó hatással lehet rám, hogy elköltöztünk a nagyfeszültségű vezetékek közeléből, és a mobiltornyok sem néznek ránk sandán a szomszédos panelház tetejéről.  Emlékszem Pestszentlőrincem, amikor megnyitottam a csapot, vagy megfogtam a vas kertkaput, hatalmas ívet húztam. Ez pedig valószínűleg a rendkívül magas elektromágneses erőtér ionizáló hatása miatt lehetett.
De mondd meg, a fővárosban a 4G és 5G rendszerek kiépítésével, ki tud a veszélyes, 1000 méteres távolságon kívül élni a mobiltornyoktól? Vagy honnan tudni, hogy nem épp a lakásod mellett, vezetik-e a magasfeszültségű földkábelt? Vidéken legalább látni, hol van trafó és hol van nagyfeszültség. Dány környékén szerencsére nincs nagyfeszültségű távvezeték, sem elektromos vontatású vasút, a legközelebbi zajos autópálya is 25 km.

12., Dányban van a háziorvosod? Milyen tapasztalatokat szereztél a vidéki egészségüggyel kapcsolatban?

Igen, helyi háziorvost választottam. A volt pesti orvosom egyébként is nyugdíjba vonult.
Sok tapasztalatom szerencsére nincsen, mivel összesen kétszer voltam eddig gyógyszert íratni. Már nagyon kellene néhány egyszerű tabletta, de az „e-recept” sajnos még itt nem működik, úgyhogy rövidesen néhány órára ki kell vonnom magam a munkából és sorba állni.
Egyébként abból is látszik, hogy már nem vagyok fiatal, legutóbb megsértődtem, mivel a háziorvos nem értette a az e-receptre vonatkozó kérdésemet és rám akarta fogni, hogy soron kívül mentem be. Hiába mondtam, hogy én voltam az első, azt felelte, akkor meg mire vártam, mért nem mentem be a rendelés kezdetén rögtön.  Nagy nehezen értette meg, hogy most, amikor bejöttem, akkor voltam első. Mindenki más, már utánam érkezett. Hát ő sem fiatal, rég nyugdíjas lehetne, ha átvenné valaki a praxisát. A nehezen értés viszont itt ahhoz is köthető, hogy az emberek nem arról beszélnek, amit tényleg mondani akarnak, hanem mással példálóznak. Amikor kértem a jegyzőt, hogy vágják ki a vízelvezető árokban már 3 méter magasra felcseperedett négy bálványfát, akkor lekaszálták az árokparti 5 centis füvet. Amikor újra kértem, levágták az árok belső oldalán is a füvet. Csupán a harmadik levélváltás után vágták ki a fákat. A levelezés így ötször annyi időbe telt, mint maga a munka. Közterületen, más háza előtt azonban egyszerű polgár nem vághat ki fát, még ha a rendkívül agresszív özönnövényről, a bálványfáról van is szó.

13., Úgy tudom, hogy régebben oktató, személyszállító vállalkozó és közlekedési szakember voltál, hogy sikerült elsajátítanod a textiles szakmát?


Nehezen. Sokat kellett tanulnom Gabitól, illetve a weboldalunk szerkesztése közben önszorgalomból kerestem olyan tanulmányokat, illetve számos textiles okosságot, amit így hatvanon túl magam is felfogtam. Az oktánszám fogalmának meghatározására, vagy a hidrodinamikus nyomatékváltó működésének elmagyarázására viszont még mindig biztosabban rááll a nyelvem, mint meggyőzően előadni egy laikusnak, hogy a fényáteresztő függöny szélessége miért is a magasság.  

13 + 1., Mit szeretnél elérni, mit szeretnél megvalósítani, hová szeretnél eljutni a közeljövőben?

A két portálunkat mindenképp fenntartom és szerkesztem, amíg csak tudom. A 4Dimenzió maradhat továbbra is a Ning 2.0 rendszerben, a korábbi hírekkel ellentétben nem kell váltani a Ning 3.0 felületre. A 4Dimenzió díja rendezve van 2022-ig.
Az Irodalom Online továbbra is üzemel, bár azt az oldalt akkor hoztam létre, amikor az amerikaiak rám ijesztettek, hogy megszűnik a Ning 2.0 és a méregdrága új felületüket lehet csak használni. Szerencsére ez végül nem így alakult.
Szeretném látni, hogy lesz elég időm és emlékezőtehetségem a még bennem szunnyadó írások publikálására, hogy újra ráérzek a verselés ízére és az ihlet időnként rám talál!
Elérni azt szeretném, hogy nyugdíjasként kedves Földimmel olyan helyen lakjunk, ahol van modern gyógyfürdő, van rendőrség, elérhetők a kedvenc üzleteink: a Lidl és az Aldi. Nem árt persze, ha van Tesco, és még Spar is lehet. Tízezernél ne lakjunk többen, ne legyen dugó, könnyen lehessen ügyeket intézni, legyen a város járási székhely!

Sajnos erről a kívánságlistáról is rögtön egy vicc jut az eszembe:
Mesterséges megtermékenyítő iroda kopott irodájában gyönyörű nőt fogad egy gyanús külsejű férfi.
– Én azt akarom, hogy a fiam olyan okos legyen, mint Einstein. A férfi egy kis port szór egy pohár vízbe.
– Más?
– Olyan alakja legyen, mint egy germán istennek!
A férfi újabb port szór a vízbe.
– Még valami?
– Olyan szép legyen, mint Alain Delon!
Még egy kis por a vízbe.
– Más?
– Ennyi elég.
– Igya meg ezt a keveréket!
A nő megissza, és azonnal elalszik. A férfi elkezdi gombolni a sliccét:
–  Persze, persze, hogy Alain Delon, vagy majd amilyenre sikerül!

Köszönöm szépen az interjút. Kiváló egészséget, sok humort és a nyugdíjadig további sikeres vállalkozásban eltöltött éveket kívánok!

Mira

Megtekintések: 105

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!


ALKOTÓ
Hozzászólások - Vuts Józsefné által a Május 23, 2019-on 12:10pm-or

Már értem, miért ilyen ritka az előfordulásotok az oldalon!

Sajnálom a rengeteg kellemetlenséget, amikkel kénytelenek voltatok szembesülni, megküszködni. Sajnos a mai szarka világban kevés a rendes szaki, ezért "magad uram, ha szolgáld nincs" módon oldjuk meg azt, amit a képességeink birtokában megtehetünk.

Az felbecsülhetetlen érték, ha olyan pár áll melletted, akivel a legkellemetlenebb helyzet is megenyhül, mert egyedül kell a megoldásra törekedned.

A humor remek vérnyomás-karbantartó, maradjon is így jó sokáig!

A riport készítőjének elismerésem, ahogyan nektek is!


OLVASÓ
Hozzászólások - Gizi által a Május 20, 2019-on 9:45pm-or

Gratulálok mindkettőtöknek. Remek mélyinterjú.
Megértem az interjúalany felvetéseit. 40 év pesti élet után bekerülni egy belterjes, kicsinyes, lokálsoviniszta környezetbe, ahol megfenyegetik és migránsként kezelik, bizony nem leányálom.
A megcsontosodott helyi bürokrácia sem örülhet igazán egy új vállalkozás érkezésének, ez nyilvánvaló a leírtakból. Mivel magam is kíváncsi lettem az ominózus kistelepülésre, elolvastam a polgármester köszöntőjét a hivatal weboldalán. Ezt írja: "Az interneten keresztül nem derül ki, hogy községünk lakói kedves, vendégszerető emberek, ezért ajánlom mindenkinek, látogassanak el hozzánk, hogy személyesen is meggyőződhessenek erről."  :)


KRITIKUS
Hozzászólások - Kovács László által a Május 15, 2019-on 6:15am-or

Jó volt olvasni.
A humor, a kitartás és az őszinte szó mindig fontos.

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKAJÁNLÓ

Interaktív irodalmi műhely, irodalmi portál. Versek, prózák, publicisztikák, verses videók, hangosversek. Kortárs irodalom Dány.

© 2019   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek