1 óra, 5 év, mit számít...
Este tizenegy óra huszonnégy perc,
egyre ritkábban járnak a metrók.
Egy kisöreg igyekszik lefelé,
próbál időt nyerni azzal,
hogy sétál a mozgólépcsőn.
Végül az orra előtt megy el az utolsó.
"Újpest irányába már nem közlekedik
több járat" - szól a hangosbemondó,
"csak azok várakozzanak az állomáson,
akik Kőbánya felé szeretnének menni."
Leül a kisöreg egy székre pihenni,
most sajnálja igazán, hogy felment
még egy zsemléért az aluljáróba.
Ismerősökkel találkozott, rokonokkal,
munkát ajánlottak neki többször is,
és segített, ha valaki rászorult,
ezer köszönés, ötszáz kézfogás,
gyorsan elszaladt az idő.
Aztán éjfélt üt az óra,
a kisöreg végleg lehunyja szemét
a koszos, billegő, műanyag széken.
Kilenc perc múlva
megszületik egy gyermek.
Hajnali két óra, már cseperedik,
de még mindig túl fiatal.
Négy óra, már életerős férfi,
de a sínek még sötétek.
Háromnegyed öt, fény az alagútban,
megérkezik az első szerelvény,
Mégsem száll fel rá.
Úgy dönt, gyorsan felugrik
még egy zsemléért az aluljáróba.
Hozzászólások
:-)
Még szerencse, hogy álmában nem tett kárt benne az izgága, vasorrú metrómanó. :)
Egyszer mindenki hazatalál... 1 óra, 5 év, mit számít... tényleg.
Gratula + pacsi!