A békés kisebbség

[Czinege László]

Ugye mennyiszer hallunk olyanokat: sovinizmus, nacionalizmus, rasszizmus, fasizmus, cionizmus, gyűlölködés, intolerancia, előítélet stb.?
Nos, amikor hasonlókról értesül valaki, akkor általában a kisebbségek jogainak csorbulására gondol – és a gátlástalan többségi akarat érvényesülésére –, miközben magában, vagy nyilvánosan rettenetesen elítéli ezeket a megnyilvánulásokat – ahogyan azt belesulykolták.

Néhányunk kivételével nem is villan fel senki előtt az a kép, amikor egy adott populációban előfordulnak olyan fura egyedek is, akik – bár nem etnikai alapon –, de megkülönböztetettek, kiszolgáltatottak. Velük tolerancia nélkül, cinikusan, és lekezelően bánik el a határozott többség. Ebben a kérdésben nincsen megingásra késztető, hangzatos politikai és média iránymutatás.
Nem akarom fokozni tovább a kíváncsiságot, megmondom melyik ez a velünk élő, kiszolgáltatott csoport: ők az éjszakások.

Gondoltál már arra – te nagyhangú nappalos –, hogy amikor jön a jó idő, ne kiabálj teljesen feleslegesen – és egyébként is megbotránkoztatóan – a gyerekeddel, vagy életed párjával valaki ablaka alatt? Lehet, egy éjszakás szunnyad ott éppen, és ha egyszer felébred… Nappal nem olyan könnyű visszaaludni, mint neked egy hűvös és csendes éjjel, ha nyomasztó álmodból felriadsz.
Gondoltál már arra – te dühödt nappalos –, hogy ne dudálj teljesen feleslegesen, ha valamelyik gyalogost, vagy autóstársadat „oktatni” akarod? Tudod ugye, hogy ez a módszer jogilag nem korrekt? Ám mégis megteszed újra és újra. Eközben – esetleg – csak attól tartasz, nehogy nyomjon egy satuféket az, akire rákürtöltél, és benyúlva az ablakon, leküldjön egy hatalmas sallert, vagy esetleg úgymond rendesen rád hajlítsa a vasat.
Gondoltál már arra – te futárlelkű nappalos –, hogy legtöbbször van csengőgomb a kapu mellett, amit ha kiszállsz az autódból, könnyedén elérsz. Amikor megérkezel valahová, egyébként sem illik kürtölni, mert az tiszteletlenség, és igen erősen kiemeli a bunkóságodat. Ha meglátod a gyerekkori haverodat a cukrászda teraszán egy új nővel, őt sem kell feltétlenül dudaszóval köszöntened, inkább hívd fel rejted számról, hogy most aztán jól lebuktál wazze!.
Gondoltál már arra – te fusizó (képesítés és engedély nélkül tevékenykedő) nappalos –, hogy becsukd a garázsajtót, ha „sikítóval” darabolod a 40 X 40-es zártszelvényt? Talán inkább kiviszed az udvarra, hogy rendesen lehessen hallani a flex hangját az utca végén is? Tudja meg mindenki: most aztán van bőven melód és veszettül dolgozol.

Eddigi napfényes életedben eszedbe sem jutott még tuti, hogy kis országunkban az éjszakások nappal alszanak.
Ugyanúgy, ahogy te nem vagy kíváncsi a szenvedéseikre, nyűgjeikre, ők sem a tiedre. Főleg ha azokat - ráadásul – fülsértő hangokkal támogatod.

Éjszaka ugyebár a többség álma szent, amit nem szabad háborgatni. Komoly rendelkezések lépnek életbe este tíz után. Még a megkülönböztetett jelzésű járművek is feltűnően spórolnak: nem kapcsolják be a szirénát; inkább vigyáznak, nehogy egy nagyot csattanjanak valamelyik kereszteződésben.

Nappal persze ez egész máshogyan dívik. Még a Family Frostos „büdösbogár” is nyomhatja a fülsiketítő tilinkóját valamennyi éjszakás ablaka alatt. Hiába is szólna rá az illető, hogy tele van a mélyhűtője (meg a hócipője) fagyasztott téglával, és egyszer már tényleg hozzávág egyet.
Kit érdekel ilyenkor a a KRESZ-ben tiltott, változó hangmagasság a szegény éjszakáson kívül? Csak a Peti gyereket lehet megbüntetni, ha a tuningolt kispolszkijába dallamkürtöt eszkábál, és azzal jampizik a falubeli csajok előtt.
No, de hát falun annyira kevés az éjszakás, mint vöröshagymában a proletár öntudat. Szemfüles rendőr ellenben mindig akad, amikor semmi szükség rá. Ha kellene viszont, mindegyik sürgős „esetnél” kávézik. Ez Murphy egyik törvénye, és készült erről vicc is egyébként...
Felhívja a tulaj a rendőrséget:
– Jöjjenek gyorsan, most törik fel a garázsomat!
– Minden járőrünk esetnél van. – feleli egy zord hang.
Öt perc múlva az ember megint:
– Jöjjenek gyorsan, mert bementek a garázsba!
– Várjon még egy fél órát! – mondja ugyanaz a hang már idegesebben.
Öt perc múlva újra a tulaj:
– Most már ne jöjjenek, mert lelőttem mind a három gazembert!
Két percen belül ott van négy járőrautó szirénázva. Rohannak a garázshoz a rendőrök.
– Maga hazudott, amikor azt állította, hogy lelőtte a csibészeket!
– Persze. – Önök viszont igazat mondtak, hogy esetnél vannak?

Szóval az éjszakások...
Ugye milyen kézenfekvő, hogyha csikar a hasad éjjel, akkor kihívd az éjszakás orvosi ügyeletet? Vagy, ha fáj a fogad – no, nem egy nőre, vagy egy ügyes hapsira – taxiba vágd magad, és elmenj valamelyik non-stop fogászati rendelőbe? Persze az előbbi esetben is sokan taxiba vágják magukat, vagy csak egyszerűen telefonálnak, és a tündibündi-kutyimutyi megy házhoz.
Amíg fiatal az ember, teljes joggal jár el szórakozni. Hajnalig dumál, pang és vedel felváltva valamelyik dühöngőben, majd hazafurikáztatja magát egy taxival. Néhányan elfelejtik ilyenkor az ötperces hazautat gyalog. Persze olyan is akad, aki három saroknál messzebbre lakik, és érthető okból rendel taxit.
Ezek a fiatalok bele-belekóstolnak az éjszaka fáradalmaiba, de annyi pia, meg „csattanó maszlag” után, kialusszák a földből a krumplit. Egy hajó is kürtölhetne a házuk előtt, arra sem riadnának fel. Kibírnak hetente egy-két éjszakai bevetést különösebb szemléletváltozás nélkül.

Nézzük azonban az éjszakások semmibevételének többi (halmozott) esetét, a megannyi diszkriminációt:
Egy éjszakás csak nappal intézheti ügyeit, tehát neki nem jár az, mint nappalos kollégájának:
– Főnökasszony, holnap később jövök, mert beugrom a háziorvosomhoz felíratni a fogamzásgátlót. Ma pedig korábban elmennék, mivel szülői értekezlet lesz az iskolában.
Az éjszakás mindent munkaidőn kívül old meg a pihenése hátrányára, terhére. Vagy később fekszik, vagy korábban kel, és aztán ugyanúgy végignyomja az éjszakát.
Vannak olyan cégek, ahol non-stop munkavégzés van – tehát a dolgozók éjjel is küzdenek a kuncsaftért –, de ugyanazon cég nem tart éjszakai pénztárat saját szaktársaik ki és befizetésére. Szigorúan csak nappal lehet rendezni a piszkos anyagiakat és a reklamás ügyeket. Ilyenek pl. a taxisok fuvarszervező irodái.
Ezeken a helyeken még most sem veszik tudomásul, hogy az éjszakás is valahol ember, neki is lehetnének jogai.
Tudnám folytatni bőven: A törvény előtti egyenlőség például már ott elbukik, hogy az állandó éjszakást is nappalra idézik be a tárgyalásra.

Olvasom valahol, hogy le akarják csökkenteni a közalkalmazottak munkaidejét. Szerintem inkább át kellene csoportosítani néhány munkaerőt az éjszakába. Hadd szokják. Éjjel úgysincs közterületes, önkormányzati ügyintéző, nincsen APEH ellenőr sem (csak ha részegen megy hazafelé, akkor lobogtatja némelyik a flepnijét).
Szóval... elvárhatná az éjszakás, hogy minden működjön éjjel is. Az ő jogai se csorbuljanak – hasonlóan a nappalos többségéhez.
Lehessen pl. ügyeket intézni, háziorvoshoz jutni, fodrászhoz, cipészhez, mosodába menni. Legyen egész éjjel mozi, uszoda, könyvtár, játékbolt és edzőterem.
Annyit már elértünk: néhány drive-ban lehet kajálni, de ott a WC-re nem engednek be. Éjszaka nincsenek nyilvános WC-k sem (!). A benzinkutaknál pedig a legtöbb helyen állandóan „épp fel van mosva”.

Ha működne rendesen az éjszaka, akkor megváltozna a nagyvárosok élete. A tömeget kerülendő, többen intéznék dolgukat éjjel, és ezáltal kiegyensúlyozódna valamicskét a nappali feszültség. Sok vállalkozónak pedig rendesen beindulna az éjszakai biznisz. Minél többen járnának az éjszakába, annál többen éreznék azt, amit egy hivatalnok még sohasem tapasztalt meg: Van élet éjjel is, ami után édes a pihenés – már ha hagyja az általuk nem érzékenyített, erőszakos és nemtörődöm többség.

Valamikori feleségem mondogatta: „minden normális ember nappal dolgozik”. Ez szerintem enyhe csúsztatás. Nem értek egyet vele, mint ahogy azzal sem, hogy egy bejárati ajtót egy méterről kelljen becsapni, úgy hogy rezegjen a tetőtérben a gipszkarton. Ilyenkor áll fel a szegény éjszakás álmában (talán már ötödjére).
Erről, és még néhány hangos dologról már sose tudom őt leszoktatni. Hiába is mutogattam anno, hogyan kell úgy élni, hogy más is élni tudjon – még ha az az illető éppen állandó éjszakás is.

Szóval… ez az én álláspontom, a békés, éjszakás kisebbségié. Ez egy vélemény. Persze tudom: „A vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, ám mégsem kíváncsi senki a másikéra.” Mondom ezt most én, de ha jobban megvizsgáljuk, ez a kijelentés is sántít, hiszen vannak, akik ezt egész másként gondolják, mint a többség.

[André Ilona-Ibolya]

...most csak csendben elolvastam.
Kommentelni meg visszajövök este tíz után, amikorra már felébredtél. :)))