Basch Edit (1895-1980) Krumplihámozó; - 80 x 60 cm - olaj, vászon
El kell menekülni
krumplihámozásba
megfejteni: mennyi,
ennyi csak a lét?
Ma már az is öröm,
ha ketten viseljük
a valaha ránk-rótt,
kimért szenvedést.
Miért van, hogy akik
legjobban szeretnek,
többet, többször zúdul
virágukra jég,
s alázat-e vajon,
ha levágjuk ujjunk,
mégis tálalva van
délre az ebéd?
Hozzászólások
Köszönöm szépen, drága Barátném!
Óriásölelésem!
Ezt jól meghámoztad Barátném! Hogy az elcsépelt szóhasználattal éljek: nagyon ott van! NAGYON !
Pusszantás és gratula!
Kedves L. M!
Javítom. Köszi !
Akkor vágod? :))))))
Én így értelmezném a krumplipucolás közbeni gondolatokat:
Miért van, hogy akik
legjobban szeretnek,
többet, többször zúdul
virágukra jég...
[...]
Alázat-e vajon,
ha levágjuk az ujjunk,
mégis tálalva van
délre az ebéd?
A többit nyesem Erika!
Gratula + cuppacsi: L. M.