A nagy kaland

[Joó Andrea]

Egyszer régen, hajdanán,mikor dinnye nőtt a fán,no akkor történt amit mondok,elhiheted, nem hazudok.Vándorolni ment a legény,tarisznyába puha kenyérkerült és szalonna,no meg az apja bora.Elindult a nagy világnakkalandokat hol találhat.Eljutott a szomszéd kertig,gondolván ott megpihenik.Falatozott jó étvággyal,öblítgetett egy korty borral.Nehéz ám a vándor sora!Rá is tört a nagy buzgalma,hortyogása messzi hallott,azt hitték tán medve van ottki dézsmálja a veteményest,vagy épp a málnát ízlelné meg.Összegyűlt a falu népe,s kinek mi volt a keze ügyibefogták a vellát, kapát, gereblét,s mind célba vették a szomszédnak kertjét,hogy elkergessék azt a fenevadat,ki embereket efféle hangon riogat.A legény meg mindeközbena másik oldalára fordulva éppenegy hangyavárra telepedett,kiknek ez igen nem tetszett.Csatasorban támadott a sereg,pont neki a legény ülepének,ki álmából riadva talpra ugrott legott,s mint ki eszét veszítette, nekiiramodott.Futott, hogy a lába vitte,emígy kiáltozott közbe:- Jaj nekem, itt vagyon a pokloknak rémsége!Szemközt meg szerszámostól a falunak népe,azt hitték ménkű ütött imént a legénybe.- No, hát akkor nem medve az! - szólott egy atyámfia,pödrött bajusza alól messze zengett szava.Csak a legény füle volt süket reája,csapdosta magát furcsán ugrálva,meg jajgatott, sírt és rítt szegényke,mert a hangyáknak kegyét hiába is kértenem hallották azok, csak csípték, martákmég egy picinykét is dehogy sajnálták!- Én azt mondom baj van biza!Belé bújhatott a Lucifer rokona!Így szólt Miska a falu lódoktora,pápaszeme alatt vöröslött az orra.- Segítsünk emberek, zargassuk el a gonoszt!Te meg eredj Kismiska, hívjad ide a papot!Űzni kezdték az ördögöt, seprővel, lapáttal,meg még számos hasonló szerszámmal.A legény nem értette mit akarnak vele,jobbnak látta ha hűlten marad a helye,ezért aztán nyakába kapta a lábát,s nekilódult, hogy meglelje a házát,ottan aztán bebújt a legbelső szobába,annak is az utolsó sarkába.Elég is volt neki a kalandoknak sora,nem vágyik vándorbotot kézbe venni már ma.Talán majd holnap, vagy vasárnap délután,elindulhat újra, sebei gyógyulván,Hisz oly nagy a világ, nincs is tán vége,mint az én mesémnek. Hát fuss el véle!