Ismét Karácsony lesz,
nagy szavak röpködnek,
– tán a csillagokból
hullik majd a hó –
angyalkar énekel,
girlandok villognak,
mint gyémánt,
kiragyoghat
belőlünk a szó,
ám mondd, mi történik,
ha alszanak az őrök,
s alattomban tőrré
válik az ige,
a háromkirályok
rossz útra tévednek,
s az angyaloknak is
alábbhagy hite?
*
Kutatom a szókat;
tisztesség, boldogság,
szabadság, szeretet,
– megtartanám őket,
ám mindig vándorolnak –
sarokba állok majd,
így vezekelek,
én, a parányi lény
letérdepelek,
– csak egy óriási
cipő orrát látom –
fűzőjét bekötöm,
lekaparom róla
a rászáradt sarat,
felnézek; emlékek
ömlenek szememre,
s eszmélnek temetett,
drágakő szavak.
Hozzászólások
Drága Lótuszom!
Minden ünnepnem megvannak az árnyoldalai is.
Nagyon köszönöm szép hozzászólásodat.
Szeretettel küldöm e dalt:
https://www.youtube.com/watch?v=pUno0-Mzp3s
Különleges verset hoztál Erikám... Ez bizony nem az a fahéj- és fenyőillatos, gyertyafényes ünneplőbe öltözéses, lakást, lelket kitakarító karácsony előtti készülődés...
Nem. Ebben a készülődésben ott vannak a megélt rosszak..., a kísértések, a háborúk. Ott vannak benne a nincsek!
A soha vissza nem hozható régi ünnepek.
... és ott van benne a vágy , hogy éljünk/ünnepeljünk azért, ha még lehet.
Nagyon kedvemre való a versed. Szeretettel gratulálok, és ölellek, Lótusz.
Köszönöm, Tibor!
Itt is megérintettek soraid, Erika.
Drága L. M!
Nem hasonlítom az ünnepeket a régiekhez, mert nem sok jó volt azok között sem.
Amikor nem gyerekzetelek, akkor fájok, ill. fodírva.
Hiába, ez vagyok én! Köszönöm az aggódásodat és a dicséretet.
Karácsony előtt az idén is visszatért a pesszimista hangulatod. Talán úgy kell már szeretni a mai ünnepeket amilyenek, és egyáltalán nem kell hasonlítani a régiekhez.
Természetesen a kesernyés felhang nem von le semmit a versed szépségéből, megérint csendesen tépelődő, fojtott fájdalma.
Gratula + cuppacsi!