4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

TIZENEGYEDIK FEJEZET



Tömpe Balázs éppen a kis kimondottan nemdohányzók részére kialakított szertárban ücsörög, és önmagában mélázik. Lassan, fokozatosan próbálja megvalósítani a feszültség elengedését és a teljes önkontrollt. Valami azonban így sem hagyja nyugodni…
- Miért van az, hogy mindig a legpechesebb napokból lesznek aztán a valódi sikertörténetek? – teszi fel magának a kérdést. Most aztán igazán szabad szellemben megteheti elvégre közel és távol senki sincs a töpörödött helységben, aki ellenőrizhetné.
- Vajon miért jött annyi év után vissza? Mit szeretett volna lerendezni önmagában? Azt a valakit akarta-e megtalálni, aki még tinédzserként volt, vagy éppen hogy teljesen új lappal igyekezett indítani az életét azzal, hogy kacérkodón, és ellenállhatatlan magabiztossággal hozzám dörgölődzött, akár egy imádni való kiscica?  - most eltűnődött, hogy vajon mindig is ilyen filozofikus természetű bölcselő volt-e berendezkedett élete során, vagy csak az utóbbi időben? Miért van az, hogy az ember a megtalálható boldogságot szeretné kikutatni, majd megtalálni, és amikor előtte áll, egyszerre megszűnik minden és jön az érthetetlen szertelen tétováskodás?!
Este fél hat van, és miután az átkozott törvényben beszabályozták, hogy a tanulók minden munkanap kötelesek legalább este négy óráig bent tartózkodni a tanároknak is több túlórát szükséges kötelezően előírt ütemtervüknek megfelelően teljesíteniük!
- Csak azt nem értem azzal a hibbant agyammal, ha már egyszer háromnegyed kettőkor vége van legkésőbb a tanításnak, akkor mi a fenének kell szerencsétlen gyerkőcöket még plusz vagy négy óráig bent tartani fölöslegesen, amikor tapasztalom, hogy valamelyik tanulómnak mondjuk, kifejezetten árt, a ricsajos környezet, és szüksége lenne egy kis magányra! Menjenek ki demonstrálni az iskolai W.C.-ékbe? Nevetséges! – horkant föl már több tantestületi megbeszélésen az egyik idősödő, és épp nyugdíj előtt álló, tapasztalt tanár, aki azonnal a szárnyai alá szokta venni minden kedves kezdő kollegáját, és Balázzsal sem kivételezett.
- Tisztelt kollegák! Tudom, és együtt érzek mindannyiotokkal, de vannak törvények, melyeket sajnos nem én hozok, és nekünk engedelmeskednünk kell ezeknek a kötelezettségeknek, és egyetemes elvárásoknak különben az iskola egy sor további kedvezménytől, és egyéb szociális jellegű juttatástól elesik! Sajnálom, tényleg és őszintén! – próbálkozott egy pocakos, szinte török szultánhoz hasonlatos pókhasú igazgató elrendezni az esetleges nézet különbségeket, amivel nem sok sikert ért el, mert ő is tudta, hogy teljességgel értelmetlen hogy a gyerekeket arra kényszerítsék, hogy délután négyig minden áldott nap bent legyenek!
A tanévnek most már lassacskán vége és az iskolában olyan kísérteties, szinte már túlvilágias csend honol, mintha egy igaz történeten alapuló horrorfilmben szerepelnénk. Az éjszakás takarítók is szépen lassacskán megjelennek az egész kitakarítandó területen, de Balázst most ez a legkevésbé sem zavarja éles és tiszta gondolataiban. Azért biztos, ami biztos rögvest felpattan, és kulcsra zárja a szertár ajtaját, hogy lehetőleg senki se zavarhassa meg gondtalan töprengéseit.
Kicsit gondterheltebb, talán magabiztosabban nyugtalanabb is lett az utóbbi időben, amióta Fruzsival ez a kisebb szerelmi, tartós afférja támadt. Az utóbbi nyolc hónap során mintha Fruzsi egyenesen attól rettegett volna, hogy a drága, halhatatlan perceket többet már aligha ismételhetnék meg, mintha szándékosan is a nimfománia rabigája alatt szeretett volna sínylődni; mindenütt igyekeztek keresi, és kiélvezni egymás társaságát; az autótól kezdve a liftben, a lépcsőházban, és sok esetben valamelyik szándékosan eldugott iroda helységben is – főként Fruzsi szerette volna minél inkább csillapítani szexuálisan felhevített, ragadozó természetét.
- Tudod, mire gondolok kis szívem? – kérdezte Fruzsi, amikor már mindketten a mindenség kapujában jártak.
- Alig várom, hogy elmondd!
- Mit szólnál egy tündi-bündi, kis tökmag kisbabához?
- Szerintem szenzációs ötlet lenne. – Azzal gyöngéden végig csókolja izzó cseresznyeajkait, és hagyja, hogy teljesen átjárhassa legkisebb érzékeit is az érzelem. – Felelősségünk szerintem lenne hozzá, az anyagiakat pedig előbb-utóbb csak rendeznénk.
- Addig is legalább én is beszerezhetek minden babavárással kapcsolatos hasznos kézikönyvet a boltokból, és esténként ez lesz a leghasznosabb elfoglaltságunk!
- Különben is azt hallottam, hogy a hosszú nyári szabi a tanárság egyik kulcsa és előnye.
Balázs felkönyököl a padlóról, és kicsit furcsán kunkorítja a szemöldökét, mint aki koncentrál valamire…
- Ebben lehet valami!
- Tudod, mit kellene még csinálnunk? – kérdezi, miközben ajkával gyengéden masszírozni kezdi a másik nyelvét. – Együtt kimeszelhetnénk még a készülő gyerekszobát, és kitalálhatnánk, hogy milyen holmikat vásároljunk?
- Tudod mit szeretek benned, a legjobban?
- Ki vele! Hallani akarom! Ne csigázz tovább! Különben elkezdelek veszettül Csikizni, és azt utálod!
- Nem játszod meg magadat, mint a korodbeliek, nem szállsz el attól, hogy mennyi mindent megkaptál az élettől! Csak egyszerűen képes vagy őszintén, és önzetlen módon ,,ami a szíveden az a szádon” – típussal a legtöbb szeretet adni magadból! És szerintem ez az igazi érték!
Balázs elmosolyodik, hogy apró gödröcskék támadnak a szája mindkét szegletén. Fruzsi visszahúzza őt a padlóra és érzelmesen megcsókolja. Szájának félelem illata van; enyhe kámforos fogkrémmel megspékelve, de a lányt most ez sem zavarja.
A mobiltelefon hirtelen veszettül berregésbe kezd a kis éjjeli asztalkán; jelezve, hogy valaki több mint valószínű, hogy majd meghall az aggodalomtól…
- Igen… Halló! Szia, kis majmom! Mi újság? Ne? Tényleg?! Jaj, bocsi! Ki is ment a fejemből! Ma lenne? Úgy sajnálom, de most éppen nem értek rá, és csupa gépolaj vagyok meg minden… - Bagatellnek ható, szinte jelentéktelenségig is fokozható kérdéseket tárgyal Fruzsi meg a másik pasijával. Balázsnak – maga is érzi, hogy itt lenne az ideje, hogy tetemesen kivágja a rezet, és féltékenységi jelenetet kellene rendeznie -, de most meglepően dermedt némasággal hallgat. Fölkel, és hogy ne csapjon felesleges zajt, lábujjhegyen odalopakodik az ablakhoz, ahonnét jól belátni Budaörs pislákoló éjszakai fényeit. Fruzsi csak most érti meg, hogy előbb vagy utóbb, de választania kell; csak azt nem tudja eldönteni, hogy ki legyen az?!
- Mi történt veled?! – néz szembe most vele Balázs. – Olyan komoly lettél hirtelen. Valami aggaszt?! – kezd rá is átragadni Fruzsi idegeskedése.
- Nem! Drága vagy Sün, de nincs semmi… a pasim hívott, és kicsit ciki ezt így neked elmondani, de nagyon aggódik miattam! – érzi, hogy fülig elpirul, mégis kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy egyszerű női szeszélyek hálójába bonyolódhasson.
Hogy fordulhat az elő, hogy akiket egy hullámhosszra teremtettek ebben a cudar és komisz életben hirtelen eltávolodnak egymástól, és tessék kész a galiba: vagy a hapsi, vagy a csaj nem tud dönteni, nem tud választani? Fruzsi soha nem akart belegondolni, hogy harmincéves korára egy kiégett és több sebből vérző, vénséges csorosznya-matuzsálem legyen, de valósággal viszolygott a gondolattól, hogy már két szeretőt is elfogyasszon – most pedig mintha pontosan ez a helyzet állna fenn!
Ő most a legrégebbi barátjával is lefeküdt, nemcsak az aktuális pasijával, és van ebben valami szándékos, mégis önzetlen odaadás; a felkínált test elajándékozása, ami kicsit olyan, mintha az ember önszántából erőszakolná meg magát!
Furdalta a lelkiismeret; ha most kikosarazza Pétert, azzal meglehet nem csupán vadi új, és ezúttal szerethető állásától válik meg egyszer és mindenkorra, de a szükséges bizonyos anyagi busás juttatásoknak is könnyen lehet, hogy rövid időn búcsút mondhat; egyáltalán nem azért gondolt most erre, mert annyi anyagias természetű lett volna, vagy mindennél jobban érdekelte volna a pénz – csupán valahogy úgy tűnt, hogy Péter volt számára a csúnya szóval szükséges ,,kitérő” hogy rendbe rakhassa és tiszta lappal indíthassa újból az életét. S bár merőben méltánytalan, és nagyon önző ez a feltételezés – mégis érezte, hogy helyesen cselekszik, hiszen a szívére hallgatott!

Ha arra gondolt, hogy az egyik egzotikus szigeteki nyaralás alkalmával Péter – bár fára mászni sohasem tudott, megkért egy helyi csoki barnára barnult srácot, hogy némi borravaló kísértetében hozzon neki egy kókuszdiót, és amikor szétnyitotta a kókuszdiót két fehérarannyal befutattott gyűrű volt a szőrös kagylós-héjak között igazán meghatódott.
Fruzsi ebből a nyaralásból is tökéletesen, majdnem mindig hibátlan csoki barnasággal, és kicsattanó boldogsággal ért haza; de érezte, hogy önmagát is folyamatosan meghazudtolja és becsapja csak az által, hogy átmenetinek tetsző, sugárzó boldogsága csak egy maszk, amit bármikor fel – és levehet!
Mivel egymaga sohasem tudott – főként a kellő vitákat, és konfliktusokat generáló családias perpatvarokban dönteni ezért amikor hazatért azonnal felhívta az anyját, akit kis híján már az infarktus kerülgetett, amiért egy ilyen remek partiképes, sármos fiatalemberről csak úgy könnyelműen lemondott, és meg se várta, hogy mit súg neki a szíve. Viszont ő mindig is a szíve vezette, és azt érezte, hogy csak kegyelemből mondd igent Péternek előbb, vagy utóbb de a végén biztosan kölcsönös elhidegülés vagy még rosszabb dolgok lettek volna belőle.
A gyűrű visszavitele az ékszerboltba Péter legfelkavaróbb visszautasítása volt; ráadásul kő gazdag szüleinek igazán nem is merte felemlegetni személyes dolgát, mert mindig is tudta, hogy a sznobságra valójában nagyon is sokat adó szülei egy egyszerű csokis gabonapehelytől kezdve a kutyakajáig mindenből képesek társadalmi rang-kérdést fabrikálni, és ezt viszont ki nem állhatta, és nem is tűrte el. Még nagyon emlékezett arra a kissé felkavaró esti vacsorára, amikor Fruzsina is vele ment, hogy bemutathassa végül a szüleinek;  és látván apja szánakozó tekintetét, melyre rá volt írva a ,,csak egy ilyennel vagy képes megjelenni” kifejezés – úgy érezte, hogy nemcsak az imádott lányt sértik meg emberi méltóságában, de önmagát is, hogy nem fogadják el a döntését! Végül a vacsora után hideg távolságtartással a szülők magukra hagyták a turbékolni vágyó szerelmeseket, és visszavonultak sivár unalmukba. Még a fáradtság látszatát sem igen vették, hogy kicsivel érdeklődésüket a lány irányába kimutassák!
 Amikor megfogták egymás kezét; kölcsönösen, mélyen farkas szemezve belenéztek egymás szemébe és olyan tisztán egy egyszerűen szögezték le, hogy megmaradnak egymásnak, mint a legjobb barátok, mintha az egymással való lefekvés egy kölcsönös egyezség, és szabály rész lett volna.
- Akkor ezzel vége?! – csodálkozott Péter, és arcát befutotta a néma könnyek zuhataga.
- Jaj, kis majmom! Miket beszélsz itt össze?! Egyáltalán nem! A legjobb új barátom vagy, akit csak kívánhat magának az ember, de… nem szeretnélek kiábrándítani, de… nem vagyok beléd szerelmes! – először mondta ki hangosan, és azt érezte, hogy ennél nagyobb aljas alávalóságot egy érdemes fiatalemberrel szemben, aki több mint jó volt hozzá el sem követhet! – Figyelj csak még ezer millió dolgot csinálhatunk együtt, és biztosan téged is vár valahol a nagy Ő! Szerintem felesleges máris ennyire kiborulnod!
- Te most pedig olyan könnyen beszélsz, mint egy tinédzser fruska! – hangja torzra sikeredett, már-már rekedtesnek hatott.
És most hirtelen a mobiltelefon csörrenése visszariasztotta őt a megélhető valóságba; - Mit akarhat már megint tőlem a kanos kis kakas?

Mégis Fruzsi életében a szexuális vonzalom – legalább is legelső erotikus munkahelyét leszámítva mintha egy egyszerű hivatali munkakör teljesítésében merült volna ki, akit a szabályok, és a rutinszerű gyakorlatok tökéletesen kielégítettek, mert beváltak, és nagyon működtek. Viszont az első, maradandó élményét akkor is Balázzsal aratta, és meg is lepte, hogy az ún. csajos ,,csábítási praktikája” mennyire hatékonyan bevált – szinte azonnal egymáséi lettek!  Balázzsal kicsit furcsább, különösebb volt a szex, mert egész idő alatt megbocsátható, kisfiús tapasztalatlanságába kapaszkodva szinte be nem állt a szája; ezt vagy amazt a végtagjait, emberi testrészeit hova tegye, hogy neki kényelmesebb legyen? Ülő, vagy fekvő pozíciót kedvel-e? Csinálják a zuhany alatt, vagy inkább egy egzotikus, vagy nyüzsgő helyen? Esetleg egy elhagyatottnak vélt mosdóban, hogy élesedjenek a lusta reflexek, és finomodjanak az érzékek? Volt egy-két mosolygós, apró, eltévedt pillanat aktusuk közben, amikor Fruzsi már ott tartott gondolatban, hogy na, most már elég hozza a ragasztószalagot, és leragassza a száját, mert be nem állt a szája csakhogy a pillanat mindensége megmaradhasson, mint életre szóló gazdagságú élmény!
Húsz perc sem telik bele, és egy luxus sportkocsi fékez nagy svunggal Balázs kis panellakása előtt; a sofőrön látszik, hogy alig áll a lábán, amint megpróbálja kinyitni nagy nehézséggel a kocsija ajtaját, és számtalan főleg botladozó lépést tesz, és folyamatosan különféle tárgyakba kénytelen belekapaszkodni, hogy egyáltalán az egyensúlyát megőrizhesse. Így csönget be hozzájuk is:
- Majd én kinyitom drágám! – ajánlja fel szolgálatait Balázs.
- Oké! Kicsi szívem! Aztán kezdődhet a ramazúri! – kényelmesen még fordul egyet az ágyban mit sem sejtve a nagy finálé előtt.
Balázs odamegy az ajtóhoz; kinéz a kis szemre készített kukucskálón. Most egy erősen illuminált állapotban lévő, és látszólag tök részeg hapsit pillant meg, aki alig áll ugyan a lábán, de veszettül egyre csak nyomja azt az átkozott csengőt.
- Igen! Tessék, ki az? – szól ki, mint aki biztosra akar menni, hogy nem-e esetleg valami pitiáner tévedésről van-e szó?
- Hukk… azonnal… beszélnem kell Tündérrel… Hukk… - ordítja bele a végtelen levegőbe -, ha nem eresztesz be hukk… szétbontom ezt a nyavalyás ajtót is a kégliddel együtt! Hukk… - maga sem tudhatja milyen ostobaságokat mondott ki.
- Talán közölhetné a kedves nevét, mielőtt így az emberre ront! – adja meg a végszót Balázs, mire a másik eszeveszett dörömbölésbe kezd, és sármos félcipőjével vadul rugdalni kezdi a bejárati ajtót.
- Engedj be te seggfej hukkk… vagy esküszöm mindenre, ami kedves neked szétverem a pofádat! Hukk…
- Ki az drágám? – Fruzsira is mintha átragadna Balázs rettegő félelme, kiszól feléje. –Miért nem jön be?!
- Drágám, nem akarlak feleslegesen felizgatni, de… azt hiszem a volt ex pasid lehet az az a hogy is hívják… Lontai!
- Biztosan teljesen kiborult, amiért megmondtam neki, hogy kettőnk között mindennek vége, mert nem vagyok belé szerelmes! Most már teljesen mindegy! Engedd be! Ha minden kötél szabad én majd lecsendesítem!
- Ahogy óhajtod drága, de… nem kellene kihívnunk csak úgy a biztonság kedvéért a zsarukat?! – tördeli a kezeit.
- Hé, nyugi! Minden rendben lesz! Különben is! Már elfelejtetted, hogy én fekete öves karate-akidós tanfolyamot is végeztem! Bármikor könnyedén megtudok fékezne egy vadállatot is, ha a szükség úgy hozza!
Balázs félszegen a bejárati ajtóhoz lép; amilyen halkan csak tudja kioldja a biztonsági zárat, majd kétszer elfordítja a zárban a kulcsot, és már nyitódik is az ajtó, pattan a zár, ott áll előtte életnagyságban, alkoholos mámor-bűzben Fruzsi volt barátja:
- Ki a franc vagy te seggfej?! Hukk… Mi?!
- Én… én… szóval… csak egy nagyon régi ismerőse Fruzsinak…
- Hát vedd tudomásul, hogy nekem nagyobb az egom, és nagyobb a farkam is! Hukk… Az ilyen kis tücsök pöcsöket pedig úgy kihajítom innét, mint a pinty!
- Vegyél vissza a magatartásodból kis hercegem! – kell ki az ágyból az ifjú hölgy. Gyorsan magára veszi a köntösét; megköti, és az ajtóhoz siet.
- Neked volt képed ebben az állapotban idejönni! Szégyelld magad! Azt hittem mindent megbeszéltünk! Vagy nem?! Barátok vagyunk ezt te is nagyon jól tudod, de már nem vagyok beléd szerelmes, mert őt szeretem, aki itt vacog mellettem! – jelentőségteljesen megfogja a kezét.
- Szóval őt szereted! – fakadt ki teljes erőből.
- Igen! Őt választottam, mert a szívemre hallgattam!
- Fruzsi… kérlek… miért??? Akkor Mire volt jó ez a kölcsönös hitegetés, melyet egymással folytattunk! – érzi, hogy nem tudja tovább megtartani testsúlyát, és a fájdalomtól leroskad a földre.
Fruzsi odamegy hozzá; lehajol, majd simogatni kezdi a fejét megértőn:
- Nincsen semmi baj! Ne haragudj rám, de időre volt szükségem, hogy tisztába kerülhessek saját magammal!
Péter mindig is szégyellte mások előtt a könnyeit, most önkéntelenül is felszínre tört arcából pár csepp.
- Ne haragudj rám, amiért ennyire szemétláda seggfej voltam! Hukk… az igazság az, ha az ember iszik, mindenfajta hülyeségek jutnak az agyáig és képtelen fékezni magát!
- Semmi baj sincsen! Most kérlek, menj haza és jól pihend ki magad! Mindannyiunk számára hosszú volt ez a nap! – félszegen Balázsra tekintett, aki mint egy megriadt, pufók állat még mindig ott toporgott a közelükben, és nem tudta merre is mehetne, vagy hogy mit is mondhatna. Most közelebb jött:
- Nézze kedves Péter – egyelőre megmaradt a magázás szintjén -, én nem haragszom Önre, de szépen megkérem, hogy legközelebb ne sértegessen egy kifinomult hölgyet, mert azt Ön is jól tudja roppant illetlenség! – odament hozzá, és megpróbált kezet rázni vele, mint aki belenyugszik a helyzetbe, mely a béke záloga lehet.
- Én pedig azt mondom, hogy nagyon vigyázz rá! Hallod! Mert Fruzsi pótolhatatlan és nélkülözhetetlen KINCS! Megértettük egymást?! – emelte meg hangját, hogy hangsúlyozza, és még jobban kiemelje a helyzet komolyságát.
- Mindent nagyon jól értek! De azért, még barátok maradhatunk ugye?! – kérdezett a biztonság kedvéért vissza.
- Majd… majd még… meglátom! – habozni látszott. Majd amilyen gyors pusztítás szándékával feljött a lakásba olyan hirtelen megrázkódott, leporolta fekete, méregdrága holmiját, melyen vastag csíkban látszott saját hányásának megdönthetetlen bizonyítéka és távozott a lakásból. Amikor kikísérték együtt a bejárati ajtóhoz visszanézett, és csak annyit mondott:
- Bocsánat a patáliáért! Majd jelentkezem, ha lehiggadtam!

 

Megtekintések: 2

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

Mai születésnapok

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek