4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

TIZENKETTEDIK FEJEZET



- Halló! Itt a Káosz Kiadó szerkesztője Dr. Almádi beszél! Ki az? – meglehetősen komoly, de nagyon álmos hang szólt bele a kagylóba.
- Bocsásson meg, hogy a munkanapján, és zsúfolt teendői közben megzavarom, de érdeklődni szeretnék, hogy… ha elolvasta a kézirataimat esetleg… tudna-e valamilyen hasznosítható véleményt, vagy esetleg tanácsot mondani? – olyan a hangja, mint aki éppen akkor kapta el az influenzát; egyszerre nagyon viszketni, és kaparni kezd változón a torka. Belső lelkében érezte, mintha folyamatosan megsebeznénk minden egyes kimondott véleménnyel vagy szóval.
- Á! – csodálkozás a vonal túlsó végén. – Nem is gondoltam volna, hogy megint próbálkozik! De ha már így alakult! – érződik ez a hang nem is az arrogáns egocentrikusságával irritálja érzékeny fülét, talán sokkal inkább a tüntető magabiztosságával, melyet a fáradékonyság sem tudott kellőképpen tompítani.
- Érdeklődni szeretnék, hogy mi a véleménye a beküldött írásaimról? – érzi, hogy vissza kell magát fogni, és nem árt türtőztetnie is indulatait, mert most legszívesebben azonnal megfojtaná az illetőt, akivel a vonal túlsó felén beszél.
- Nézze! Én sok csodabogarat láttam már és elhiheti, hogy harminckét év alatt sok író, költő megfordult a kezem alatt, de nem szeretném Önt vágyálmok, és idillikus képzeletek képeibe ringatni! Egy kezdőhöz képest nagyon letisztult, markáns és újító, avantgárdé-szellemiségű, költői metaforákkal és hasonlatokkal dolgozik, és minden írásából csak úgy sugárzik, hogy valósággal imád és nagyon szeret fogalmazni, de – ezt most nem bántásból mondom Önnek kedves uram, de ilyen helyesírással ezt odaadtam volna valamelyik olvasószerkesztő kollegámnak és egész egyszerűen azonnal kiröhögött volna, hogy hova járt ennek az irománynak a szerzője, hogy még helyesen írni sem tud? Érti! – hangja még mindig álmos gépiességgel, és bizonyos gyémánt nyereséggel párosul, de már rábeszélőbb. Mint akinek szándékában áll megnyugtatni páciensét, akár egy aggódó orvos.
- Megértettem! De még mindig szeretném tudni, hogy hová küldhetném el fennmaradó írásaimat, hogy legalább valami hasznom is lehessen a dologból! – érzi, hogy hangja tüntető, törtető, és nagyon követelőző, mintha mindent, ami most körülötte történik,  meg-nem- érett méltánytalanságként élne át.
- Vagy úgy! – kapja fel a hangját. – Tehát maga csak ezért csinálja?!

- Nem! Azt hiszem… hamarabb jár a szám, mint az eszem! Nagyon szeretném, ha írásaim megjelenhetnénk könyv, vagy elektronikus könyv alakban, és forgalmaznák is őket, mert sajnos már egy ideje, hogy a munkám mellett jó volna megélni valamiből!
- Nézze kedves… bocsásson meg, de nagyon rossz a névmemóriám! Hogy is hívják magát?
- Balázs vagyok. Tömpe Balázs!
- Kedves Balázs! A legfontosabb dolog sajnos a mai könyvkiadás területén az, hogy egyre kelendőbbek az ún. bulvármédia területéről érkező, botrány, illetve bestseller-könyvek. Ebből kifolyólag a konkrétan lecsupaszított szépirodalom gyakorlatilag már haldoklás szélére került. Ne értsen félre! Csöppet sem az a célom hogy porig romboljam az álmait, vagy a dédelgetett elképzeléseit, én is voltam fiatal és forrófejű! De, lássunk tisztán, mert én racionalista vagyok! Tehát ha csak nem tud nekem hitelkártya átutalással, vagy akár készpénzben legalább két és fél millió forintot adni, akkor sajnos csak tanácsolni tudok magának egy-két szerkesztő kollegát, akik hátha meglátják majd önben is a bontakozó, szárnyát bontogató őstehetséget! – hangja egyszerre változott korrektté, és bölcselővé.
- Értem. Tehát tulajdonképpen nem tud nekem egy kicsit sem segíteni, hacsak nem fizetek!
- Nem így szerettem volna fogalmazni kedves uram… de elfaxolnám önnek azokat a szerkesztőségi címeket, könyvkiadókat, akik még esetleg be tudnák önt tenni talán egy-két bemutatkozó kötetével együtt! Próbálja meg, mert sajnos manapság kilincselni, és próbálkozni szükséges az élet bármely területén, és hátha bejön! – szavai sablonos, jól bejáratott rutinszövegnek hangzottak; mint egy kávéautomata adagoló lett volna, amelyik csak erős cikória-feketelevest képes magából adagolni, még akkor is, ha az embernél történetesen bőven akad még várakozó aprópénz!
- Hát akkor köszönöm szépen a lehetőséget – kezdett mondókájába -, és tényleg elnézést kérek, hogy elraboltam a drága idejét! –
 mint, aki feleslegesen izgatta és gyötörte magát megint, úgy rakta le a kagylót, mint aki szabályosan megsemmisült; mintha már nem is akarna ember lenni, csupán egy szánalmas emberszagú roncs!
A főszerkesztő még értelmetlenül, és rekedtes hanggal párszor hallózott a vonal túlsó végén, majd amikor felfogta, hogy a másik már letette a kagylót átfaxolta pár oldal szerkesztőségi, és könyvkiadói címet – biztos, ami biztos, hogy próbálkozó kedvért, de sokkal inkább, hogy saját önző lelkiismeretét valamilyen szintén megnyugtassa.

Pontosan ugyanebben a pillanatban egy fennkölt posztmodern típusú irodaházban, mely közvetlenül az Astoria megállóhoz volt közel, és ahol volt egy gyorséttermi üzletlánc is a szintén popkultúrához tartozó fiatalabb célközönség extra ínyenc különlegességeinek a kiszolgálására Fruzsina éppen a volt gimis barátnőjének egyikével Zikarka Cinivel csevegett.
- Csajszikám! Szerintem a férfiakat mivel egyes egyedül csak a farkuk vezérli őket a lehető legkönnyebben tudjuk mi nők befolyásolni! – harapott egy hatalmasat már megkezdett hamburgerébe.
- Mondd ez valami bölcs életfilozófia, vagy csak most világosodtál meg? – valójában megjegyzésnek szánta mivel mindig is tudta, hogy a másik csupa jó pofaságot lát mögötte.
 - Ez kérlek már legalább évtizedes trükk, ami már az őskorszakban is nagyon jól megfért! Képzeld csak el vajon a mi Évánk hogyan csavarhatta el szegény Ádámunk fejét? – noha csak ketten beszélgettek az utcán, ahol rajtuk kívül természetesen még jó páran akadtak a ,,dolgozó emberek” miliőiből Cinike szándékosan lehalkította a hangját kivételesen holott a gimiben azelőtt állandóan azon mesterkedett, hogy mindenütt a középpontban tüntethesse fel magát a lehető legelőnyösebben. Szándékosan úgy szürcsölte a papírpohárba kényszerített Coca Colát, hogy a szívószál fület irritáló szörcsögő hangot hallatott.
- A férfiaknak, ha egy belevaló, vérbeli nővel találkoznak egyetlen dolog a döntő! – vélte.
- Megöl a kíváncsiság! – lustán hangzott, mert kezdte már megunni a bájcsevejt.
- Hát a mellméret te bamba! Nézd, én vagyok C kosaras, te milyen lehetsz? Lássuk csak! – gondosan, szinte szakértő szemekkel vette szemügyre barátnője mellméreteit; óvatosan a sarokba vonta, és megtapogatta a másik feszes melleit. – Hát csajszikám ejnye-benyje! Ez csak B-s! De sebaj, hogy még vonzóbb lehess én is sokszor vattapamacsot dugtam a melltartómba attól majd kigúvadt a szomjazó pacákok szeme!
- Lenyűgöző! Szerintem a magam módján én is vonzó vagyok!
- Egy sportőrületnél talán még van esélyed, de a mostani korosztály visszatérni látszik a gömbölyded formákhoz. Ez evidensnek látszik! – vissza akart térni a hamburgeréhez attól való félelmében, hogy valaki esetleg szándékosan megkaparintja.
Fruzsina megsértődött, mert érződött a hangján, hogy bár a hiúság mindig is egy olyan tulajdonság volt, amit velejéig utált, ha más is fitogtatta:
- Foglalkozz csak a magad dolgával te balfék, és hagyd, hogy én is rendezzem a magam dolgát! – kapta föl a vizet.
Zikarka Cecília több mint extravagánsan feszít Fruzsina mellett, mintha ezzel bármit is igazolnia, vagy bizonyítania kellene a többi ember előtt; kissé túlzásba vihette a reggeli sminkelést, mert most legalább egy kádnyi púder, és szempillafesték van rajta; úgy fest mint egy erősen kidekorált sorozatsztár, aki rendezői utasítást követ, miközben meglehetne már végre a magához való esze, és ezáltal saját véleménye is! Szándékosan kigombolatlanul hagyta a blúzát, amibe sajnos az avatatlan, kíváncsiskodó szemek beleshetnek; mintha egyetlen öröme az volna, ha mások valóságos romantikus bókhadjáratot indítanak sóvárgó lelke ellen, hogy mennyire szexi, dögös, és mindig hallatlanul csinoska!
Szűk feketés szoknyája is sokkal inkább bizsergetőn sejteti a valódi lényeget, mintsem előnyösen megpróbálná takargatni; elvégre, amit az anyatermészet adott azzal ,,egyesek” számára nem illik fukarkodni! Legfeljebb már csak a hangjában emlékeztet arra a nagyszájú, feltűnési viszketegséggel megáldott tinédzserre, aki egykor a gimi ünnepelt sztárja volt, és aki bármelyik előnyösebb külsejű fiút megkapta, hogy mint játékszerekkel kedvére játszadozhasson velük!
Fruzsina kissé idegenkedve tapasztalja, hogy a mellette álló uttlra dögösre vett hölgy már biztosan megjárhatta a karrierépítés göröngyös útját, és előszeretettel rúgott ki emberkéket, akiknek az volt az egyetlen álláslehetőségük szűkös életük során.
Az irodaházszerű üvegpalota lengő szintén üvegezett forgóajtaja párszor megfordult biztosított tengelye körül, és kilép rajta egy elegáns fiatalember – az ő pasija, aki kedves előzékenységgel, és közvetlen társalkodási modorossággal köszönti előbb Cinit, majd őt.
- Szia Cinim! Istenien nézel ki, és nagyon szexis vagy! – két oldalán óvatosan igyekszik úgy megpuszilni, hogy lehetőleg a túlzásba vitt sminket tovább már ne maszatolhassa el! – Ezt a kellemes meglepetést! Szia, drága barátném Hát te hogy kerülsz ide? –  igyekszik távolságtartón, kissé mereven megpuszilni most, hogy a tegnap esti kis affér véget ért kettejük között.
Hogy ne keljen feleslegesen beszélgetni a kommunikáció kijelölt útvonalát most is a volt barátnő kezdi meg: - Tudod szívi, mi csak a mellméretünk fontosságáról beszélgettünk, ami minden férfiszívet – remélhetőleg -, azonnal felkorbácsol!
- Á! Vagy úgy! Értem! – kis szünet után. – És eddig hogyan alakul a dolog?
- Szerintem nagyon jól! – s hogy előnyösebb nyomatékot adhasson a csicsergésének párszor feltűnően megigazítja a melltartóját, és úgy tartja teste bizonyos gömbölyded hajlatait, hogy a másik megelégedésére szolgáljon.
Fruzsi ezt soha nem bírta elviselni, sem nem megérteni: hogy alacsonyodhat le odáig egy intelligensnek elkönyvelt nagy világias nő, hogy csak egyszerűen mutogassa, amije van? Nem elég, hogy színház ez az átkozott világ, az emberek folyvást alakoskodnak, és önmagukat is becsapják! Hát akkor minek még pluszba ezt a kitartott helyzetet is ilyen alantos módon megkönnyíteni! Van abban valami önkéntes kurválkodás, ha az ember egyszerűen odaadja emberi valóit is!
Péter szándékosan szemez a másikkal, mert most valósággal teljesen berezelt a gondolattól, hogy Fruzsi nagyon haragudhat rá ittassága miatt, és miután szakított vele eleinte azt sem tudja, hogy közeledjen-e feléje, vagy zárkózón el?
Az irodaépület égimeszelő méreteivel csillogó, világias, és fiatalosított; mintha kifejezetten a húszas-harmincas éveikben járó célcsoportot képviselné egyedül, és aki már túlkorosnak számít, azt egyszerűen leírja. Kétségtelen impozáns látványt nyújt a gyönyörű pálmákból összeverbuvált szoba – és irodai növények tölgyfakosaras dézsái, melyek kifejezetten az üvegfal mellett kaptak helyet, hogy ezzel is magukra Vonzzák a főként növények iránt izgatottan érdeklődők sokadalmát, akik viszont az üvegfalon kívül rekedtek; van az odabent világban valami dzsungelszerű meseközpontúság, az érintetlen őstermészet burjánzó képlete, ami mesterségesen generált harmóniájával rögtön hat az összes érzékekre, és jó szándékúan fogságban tartja az ember nyugalomra várakozó ösztöneit.
Cinike most azon ügyetlenkedik, hogy a labda nála maradhasson, és minden eszközzel azon van, hogy kellően szándékos ügyetlenkedésével letornázza magáról feleslegesnek vélt ruhadarabjait. Azonnal igyekszik bevetni a megvalósuló cél érdekében az összes gyilkos női praktikáit:
- Ti is érzitek? – tenyeréből aprócska legyezőt formáz, és feltűnően csábítón legyezgetni kezdi magát, mint akinek hirtelenjében nagyon melege lett. – Meg lehet itt dögleni! – egyenként kezdi blúza gombjait kigombolni!
Fruzsi látva ezt a finom kis erotikus szeánszot azonnal akcióba lép, mert maga sem hitte volna, hogy volt pasija ezzel ennyire rokonszenvezik:
- Akkor… mi már mennénk is! Igaz?! – szúrós, szinte számom kérő gyilkos szemekkel néz a másikra, aki a mellkas és a melltartó magasságában előnyösen kidudorodó gömbölyűségen felejtette a szemét.
- Akkor azt hiszem, mehetünk is! Ugye kis majmom?! – már vonszolja is, csakhogy tovább már ne tudja bámulni a másik volt barátnőjének előnyösebb tulajdonságait.
,,Miért ennyire kellemetlenkedőn féltékeny? Hiszen már alig van közük egymáshoz, mióta Balázzsal is olyan jól alakulnak a dolgok, és a gyerekvállalás is szóba került?” – ezen töpreng, amint volt pasiját szó szerint levonszolja a Metró aluljáróba és ráparancsol, hogy azonnal szálljon be a Deák-tér felé tartó kocsiba, míg ő majd a felszínen motorjával követi.

Noha a volt gimis ismeretségi körei közül már több barátnője is az anyaság, és a babázásban ragadt le, és megállapodott családi életet igyekezett berendezni, és összehozni magának el nem múló, megkoronázott sikerességgel; sok esetben azon kapta magát, hogy neki mintha nemcsak ez az egyetlen dolog lenne élete fő célja, hogy egész nap a szomszédok ócsárló, zengő hangú perpatvarait hallgassa miközben kifutott a picinek melegített tápszer, és a gusztustalan pelenkákat is neki kelljen kimosnia az ura helyet, akit jó ha talán egy évben, ha kétszer tud csak némi szexuális szolgáltatásért cserébe rávenni a fűnyírásra. Ezt is megalázónak érezte. Mindig állta és be is tartotta a szavát, és azt is megfogadta, hogy bárhogyan is alakuljon majd a távolabbi élete, soha nem fog szívességet kunyerálni, mert abban is saját megalázottságot vélt felfedezni. Van abban valami szánalmas, ha az ember már a végletekig kiszolgáltatott, tehát megalkuvó helyzetbe kényszerül; akkor olyanná válnak az emberi maradandóságnak megalkotott erkölcsi törvények is, mintha bármelyik pillanatban a szemetes fenekére lehetne dobni őket, mint kidobni való, haszontalan semmiségeket!
Anyja előnyösen mindig mondogatta, hogy még csak huszonhárom éves volt, amikor annak idején Fruzsit megszülte, és az volt élete legjobb döntése, hogy nem a változó korban kellett szülnie kitéve csöppségét minden szóba jöhető komplikációnak.
Volt gimis barátnőjével, amióta egy motoros bandával történt kisebb kocsmai atrocitásokba keveredtek, ahol Fruzsi elszánt harcos amazonként rúgott és vágott – hála az önvédelmi tanfolyamnak -, majd négy és fél év telt el, míg újból beszéltek egymással! Pedig annak idején, mint a lázadó feminizmus oszlopos zászlóvivői szinte az összes nőkkel kapcsolatos balhékban benne voltak; ellenőrző könyvük pedig csak úgy pezsgett az osztályfőnöki megrovásoktól, és intők tömkelegétől, akár egy túlnépesedett hangyaboly! Viszont kölcsönös megdorgálásokon kívül nagy szerencséjük volt, hogy nem indult ellenük sem eljárás, és legalább nem tanácsolták el őket, így mind a ketten lerakhatták épségben az érettségit!

Tömpe Balázsnak ma szükségesen illett megjelenni egy nem túl kellemes, hivatalnokszagú iskolai értekezleten, ahol összességében a tantestület mindig összeült, és meghatározott forgatókönyvek alapján igyekezett szortírozni, és minden diáknak – főként az alsósoknak -, személyre szabottan kiosztani az iskolai tankönyveket, amik általánosságban az összes oktatási intézmények számára augusztus végén kellett, hogy megérkezzenek! Persze aztán időközben mindig kiderült, hogy vagy késtek a tankönyvek leszállításával, vagy pedig az eredeti határidő tolódott, és a jóhiszemű pedagógusoknak mindig illett éppen ezért kitalálniuk valami elterelő, furmányos cselt, vagy trükköt, ami alapján a gyerekek ideiglenesen könyvek nélkül kezdhessék meg tanulmányaikat!
- Már megint jönnek ezekkel a kamu szöveggel, hogy elfogyott az üzemanyag! Ugyan már! Ki vesz be ekkora orbitális sületlenséget! – nyilvánította ki bölcs véleményét az egyik szintén történelemmel és magyarral foglalkozó idősebb hölgy, aki már letett annyit, azt asztalra közel harminchét éves pályafutása során, hogy szabad véleménynyilvánítási joga lehessen, és meg is mondhassa, ami a szívén az a száján ítéletét!
- Köszönök kollegina az észrevételeket! A bizottság majd megfontolja az észrevételeit! Helyet foglalhat! – ennél savanyúbb, nyámnyila ecetes uborkaszagú mondatot szinte mindig eltudtak képzelni, az igazgatóról, aki szinte mindenbe igyekezett beleegyezni, csakhogy eredeti már megállapodott pozíciójáról még véletlenül se válthassák le; tartása, és hozzáállása is egy meglehetősen óvatos, körmönfontan lassú lajhárra emlékeztette a többi tanárt. Úgy tudott eszmét cserélni, hogy szájában szó szerint megalvadt a tej!
Odakintről telefoncsöngetés hasított bele a posványos csöndbe. A titkárnő közölte, hogy Tömpe kollega urat azonnal várják a telefonhoz: bizonyára valami halaszthatatlan és sürgős ügy!
- Most azonnal fáradjon a telefonhoz kollega! – adta ki a jelszót a titkárnő.
- Igen, azonnal megyek! Köszönöm! – felállt, mint aki hálás a hirtelen jött közbeszólásért, mert egyébként előbb, vagy utóbb úgy is elaludt volna ebben a helyzetben most élénken, megfiatalodva rohant a kagylót felvenni.
- Halló tessék… itt Tömpe Balázs! – szólt bele a kagylóba.
- Tehát maga az a tanár, aki nem buktatta meg az én kicsikémet?! – egy középkorú, fiatalabb hang szólt bele a vonal másik végén. Az ember első hallásra nyugodtan gondolhatta volna, hogy még nagyon fiatal lehet az asszony.
- Üdvözlöm kedves asszonyom! Én nem buktattam meg, mert azt világ életemben elítéltem, csupán mindenkinek adtam egy második lehetőséget, így az ön kedves lányának is!
Érződött a vonal másik végén, hogy a fiatal asszonyhang most egyre idegesebb, és agresszívebb tónusok húrjait próbálgatja:
- De hát miért nem buktatta meg, ha úgy is tudta, hogy az égvilágon semmit sem tud??? – ezt is már harsogta.
- Kérem kedves asszonyom! Nyugodjon meg, és részletesen próbálja nekem elmondani, hogy voltaképp mi is a problémája? – higgadt nyugodtságot erőltetett magára, mert soha sem tudott megbarátkozni a gondolattal, ha üvöltöztek vele.
- Maga csak ne csitítgasson engem! Megértette?! Maga egy szemétláda! Ha még egyszer átengedi isten az atyám, hogy elintézem, hogy többet sohase taníthasson! megvannak, erre a széleskörű kapcsolataim!
- Ön most fenyeget engem, kedves asszonyom?! – még mindig higgadt volt a hangja, de ha az ember kicsit erősebben figyelt észre vehette, hogy egyetlen percig kicsit remegősebb.
- Vegye, ahogy gondolja! De legközelebb figyelmeztetem, buktassa meg azt az átkozott kölköt, mert nem állok jót magam előtt, ha magával összeakadok a szülőin! – olyan dühöngőn csapta le a kagylót, hogy csoda egyáltalán, hogy a másik oldalon egyáltalán még épségben maradt a készülék.
Balázs is lerakta a kagylót, majd egy kis ideig gondolataiba mélyedt: ,,Mit is akarhatott tőle egy hisztérikus és zaklatott nőszemély? Azt hogy buktasson, amikor nála mindig három lehetőség van, és csak utána javítja át a ceruzás egyest tollra!” – kissé pánikba esett a nagyon agresszív erőszakos hangnemre; odament az irodai mosdóhoz, és ivott egy pohár vizet, mert úgy érezte, hogy nagyon kiszáradt cserepesedésnek indult ajka. Majd kifárasztott öntudattal visszabotorkált a tantestületi szobába, ahol az aggódóbb kollegák közül sokan feltették neki az örök emberi kérdést: ,,Jól vagy? Minden rendben?!”,,Hát persze, hogy jól vagyok! Minden a lehető legjobban halad! Csupán annyi a gond, hogy az egyik kedves szülő majdnem felakasztott – ráadásul a vonalon keresztül!” – gondolta.

 

Megtekintések: 6

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek