4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

TIZENHARMADIK FEJEZET



Balázs nem is tudta pontosan, de azon kapta magát, hogy szerelmes lett a legjobb barátjába! Hogyan történhetett mindez? Amikor eddig is egyetlen hullámhosszon voltak, és szinte mindent megtudtak beszélni, és kedvelték, sőt igényelték is állandó jelleggel a másik társaságát; akármilyen hosszúnak ígérkezett egy-egy hosszadalmas és végtelennek ígérkező munkanap abban a biztos tudatban indultak el a munkahelyük felé, hogy mire hazamennek a másik már a tartósított boldogságtól sugárzón fogja őket üdvözölni a bejárati ajtóban várakozva, és mennyire kimondhatatlanul felszabadító, és megnyugtató érzés átölelve tartani a másikat; örök emberi megtalálható kincset megtalálva!
Fruzsi természetesen volt szép – ha megkérdezték tőle, hogy mik azok a lehengerlő, és vonzó emberi tulajdonságai, melyekbe önkéntelenül is beleszeretett szinte alig akadt valaki, akinek ne azt mondta: - Fruzsi egy személyes egyéniség, és ennek tudatában is van maximálisan! Összesen egyszer-kétszer nézett bele bizonyos vágyakat generáló pasi magazinokba, ahol gyönyörűséges, szupermodelles hölgyek pózoltak nagyobbrészt nőies aktokban, de Fruzsi valahogy a klasszikus formákat megtartva mégis rendelkezett valami hallatlanul vonzó extrém intimitással is, melyet megőrzött, és melyet csak a nagyon szűk ,,beavatott barátainak” engedett láttatni azáltal, hogy megnyitotta bonyolult lelkét és messzemenőkig felfedte magát. Balázst a mindenkori XXI. századi vérbeli végzetes nőre emlékeztette első látásra, akibe mégis van valami kimondhatatlan kislányos báj, mely egyszerre sebezhető és törékeny is; mintha egy olyan értékes csemegét rejtő dióbél lenne, mely makacs konoksággal rejti aranyló csemegéit, míg valaki óvatos kalapácsütésekkel le nem fejti a megfelelő héjakat természetesen anélkül, hogy megsérülne a mennyei csemege. Az a típusú nő, aki pontosan igyekszik meglelni helyét a világban, és aki folyamatosan kísérletezik talán egy kicsit a korízléssel, mégis folyamatos lázadás, de van benne valami szüntelen lobogó odaadás, melyet csak neki tartogat! Azt gondolta, hogy Fruzsi talán mindig a maximumon égeti saját belső lelki energiáit és mindig jóleső érzéssel ijedt meg tőle, mert sok esetben azt érezte, hogy ő nem elégítheti ki szinte semmilyen téren – leszámítva természetesen a pikáns zuhanyzós erotikus kalandokat, amikor takargatott testük tájait egyszerre szokták megnyitni egymás előtt, és amikor jóleső érzéssel konstatálta, hogy a jobb lapocska csontra szép mívesen rá van még mindig varrva az a tüskés rózsaszál, melyet az érettségi bankett után közvetlenül készíttetett magának Fruzsi mint a szabadság több síkon is értelmezhető jelképét.
A fülei olyan hegyesek, mint a tündéreknek, mégis a sötétben úgy hallanak meg minden aprócska neszt, mint a kifinomult érzékekkel rendelkezők; és annak ellenére, hogy majd megőrült a grandge-szerű, keménykezű rockért és Kurt Cobain-ért is Fruzsi azért, hogy szándékos halláskárosodást ne szenvedhessen a fejhallgatót is sok esetben csak minimumon hallgatta!
Nem lehetett pontosan tudni, hogy előbb Balázs vagy Fruzsi esett-e áldozatul kölcsönösen a jótékony hipnózisnak. Fruzsi önkéntelenül is próbált nagyon komolykodó arckifejezést ölteni – különösen akkor, amikor a műhelyben valamilyen őskori matuzsálem pirinyó aprólékos alkatrészeit csavarokként bontja darabokra, de amikor találkozik őzikeszemű, gyönyörűséges tekintete Balázs kissé szánalmas és kisemmizett nézésével, mely mindig a szeretet után sóvárog önkéntelenül is mosolyra görbül megbocsátón a szája.
Pedig már annyi elszalasztott és kellően romantikus pillanat akadhatott volna egész életében, amikor őszintén és köntörfalazás nélkül bevallhatta volna neki, hogy csak érte kel fel a nap, és az életénél is jobban szereti, és csordultig valósággal bolondul érte! Valahogy a gimiben, amikor mindenki a személyisége szándékos rombolását éli át, hogy mint hamvából a Főnix újra alkothassa talán megtalált helyét a világban! Akkor úgy érezte, hogy még túlontúl félszeg, gyámoltalan, anyáskodó a felelősséghez, hogy szívvallomást tehessen!
Most úgy érzi, hogy eljött a régen várt dédelgetett idő:
- Mit szólnál hozzá drága, ha meghívnám anyát ide, és kicsit tudnátok ismerkedni? – egyelőre még tapogatja, ízlelgeti ezt az elképzelést, de legalább már hangosan is kimerte mondani.
- Hát ez nagyszerű volna! – felsugárzott az arca, mely egy aggodalmaskodó, komoly ránc pillanatnyilag meghátrálásra készteti: - Apáddal mi a helyzet?
- Huh! – úgy érzi muszáj kifújnia a mellkasában megrekedt levegőt, mert másképpen talán rögtön megfullad. – Apámmal tudod a szívós konokságunk, és makacsságunkban sok mindenben nem értünk egyet! Attól tartok, hogy nem lenne jó ötlet ha… azonnal letámadnánk azzal a hírrel, hogy máris együtt élünk! Szerintem hagyjunk neki időt! – javasolja rábeszélőn.
- Áh! Szóval így állunk?! – kiválik a jóleső ölelésből; csípőre teszi a kezét, mint aki szemlátomást kérdőre vonja a másikat: - Mondd csak?! Szégyellsz te engem?! De ne köntörfalazz nekem, csak őszintén!
- Hogy gondolod! Dehogy! Csak az van… hogy apám tudod igen-igen nehézfejű ember! Nem emlékszel? Amikor együtt voltunk a gimiben akkor is el nem múlt volna egyetlen nap sem, hogy megkérdezze: ,,Már megint azzal a fura csajjal beszélgetsz?” – Én szégyelltem magamat helyette is! – érzelmesebb, kicsivel szomorúbb lesz a hangja.
- Jaj, életem! Bocsáss meg! – babusgatón magához vonta, és újfent átölelte -, ne haragudj! Már megint előbb járt a szám, és csak aztán az eszem!
- Látod, látod! Ez is egy a nagyon értékes és nemes tulajdonságaid közül!
Mint kínzó pontossággal eddig mindig megszólal az étkezőben felszerelt telefon. Egy-két apróbb csörgés után ütemesre vált hangja.
- Majd én felveszem! – azzal már rohan is a kagylóhoz, mert mindenképpen meglepetést szeretne szerezni jövendőbeli anyósának.
- Halló… itt a Tömpe lakás! Tessék!
- Halló… Kivel beszélek kedves? – szól bele Balázs anyukája a kagylóba.
- Itt Drahosch Fruzsina! Balázs egyik legjobb és legrégebbi barátja csókolom!
- Hát, szervusz Fruzsikám! – könnyebbül meg tüstént az aggódó anya. – Hogy s mint vagy? Mi lett veled mióta megszereztétek az érettségit?
- Köszönöm kedves érdeklődését! Én elég jól viseltem a munkahelyemet, aztán nemrég nyithattam egy autószerelő, és motor műhelyt!
- Ez igen! Gratulálok! S mindezt önerőből?
- Hát… az az igazság, hogy volt benne némi jó szándékú, önsegélyező segítség a barátaimtól, ismerőseimtől, de jólesik, hogy legalább egyik álmom teljesülhetett!
Az anyuka még mindig nagyon kíváncsi, hogy vajon a legrégebbi gimnáziumi osztálytárs vajon mit keres Balázs lakásán?
- Mondd csak édes lányom? Hogyan vagy te a fiammal?
- Hát… ezt ne tessék előtte említeni, de azt hiszem, kezdek valósággal belé szeretni! – már pirul a vonal másik végén, holott egyáltalán nem szokása.
- Oh! Hát ennek végre igazán nagyon örülök! – ujjong! – Pedig én mindig azt hittem, hogy az én édes kicsi fiam agglegény marad élete végéig! De felszabadító a tudat, hogy végre megtaláltátok egymást!
- Igen mind a ketten jelenleg is nagyon jó az összhang és a harmónia kettőnk között!
- …És mondd csak drága? Azért remélem még védekeztek… tudod aközben? – teszi fel a saját maga számára is tabu, és kissé kínos kérdést.
- Jaj, anyuka! Miket tetszik kérdezni! Nagyon megfelelő a szexuális életünk, és a fia kész úriember! Mindig kedves, figyelmes, és roppant adakozó! És ami a legfontosabb alantos célokért még egyszer sem akart kihasználni! Azért ez úgy gondolom, többet mondhat minden fölösleges szónál!
- Ennek is nagyon örülök lányom!
A vonal túlsó végén a háttérben lehalkítva Balázs apja egy kényelmes fotelben ül, és éppen a híradó kósza híreire próbál koncentrálni, de azért ő sem egészen érdektelen, mert fél füllel hallgatni igyekszik felesége minden elejtett mondatfoszlányait.
- Szeretne beszélni egy kicsit a fiával? Átadjam neki a kagylót? – kérdezi készségesen.
- Csak arra gondoltam, hogy meghívnálak titeket hozzánk egy közös ünnepi jellegű ebédre, ha nincs ellenedre! Mit szólsz hozzá?
- Hát ez remek ötlet, mert tessék csak elképzelni, hogy mi pedig pont úgy terveztük, hogy anyuka jönne hozzánk!
- Ahogy nektek jobban megfelel! Hány órára?
- Hu! Nagyon jó kérdés! Most pillanatnyilag erre nem tudok felelni, de majd megbeszélem Balázzsal is, és akkor visszahívjuk anyukát! Így jó lesz?!
- Persze lányom, persze! Hát nagyon örülök, hogy a kisfiam végre rád talált! Aztán nekem nagyon vigyázz rá, mert egy pótolhatatlan kincs, és ezt most nem azért mondom csak, mert az édesanyja vagyok! Nagyon rendes fiatalember, és igazán megérdemelné már végre a tartós és hosszú boldogságot!
- Igen, igyekszem törekedni rá! Üzen még valamit esetleg? – még füléhez tartja a kagylót, de egyre kevésbé tud odafigyelni, mert Balázs gyengéden puszilgatni kezdi a fülcimpáit, mely jótékonyan hat bizonyos érzékszerveire.
- Most hagyd abba, kérlek! – súgja feléje -, az anyád van a telefonba!
- Oh! Ezer bocsánat! – addig leül az ágy szélére, és csöndben gubbaszt, kezét tördelve a kisebb izgalomban, hogy vajon kedvező híreket kap-e?
- Akkor a hét vége felé még csörögjetek rám, hogy mikor lesz a nagy találka és akkor még megbeszélhetjük a részleteket! Csókoltatom a fiamat is, és téged is! Sziasztok! – lerakta a kagylót.
- Ez aztán a gyorsított ügyintézés! Elismerésem! – Miközben helyére teszi a kagylót, el nem felejtene gratulálni. – Mondtam már mennyire csodálom az anyukádat, amiért ennyire gyilkosan pontos precizitással képes intézni az ügyeit! Le a kalappal! – színpadiasan meghajol előtte.
- Hisz már nem először találkoztok, vagy igen?
- Persze hogy nem te butus, csak mégis így ebben… a formában… nem is tudom… olyan szokatlan!
- Majd megszokod! Elvégre, ha nem mondok nagyot már te is családtagnak számítasz!
- Ezt nagyon okosan mondtad!
- Megpróbálok mindig őszinte lenni! Ez is fontos egy kapcsolatban, vagy nem?
Fruzsi töpreng:
- Így igaz! – Párszor békakuruttyolásszerűen meg kordul feszes hasa. – Mi lesz ma a vacsi?
- A specialitásom madamme! Spagetti ala bolognaze egy kis trappista sajttal! Persze csak, ha neked is megfelel!
- Abszolút! Szívesen meginnék hozzá egy pohár jóféle vörösbort is, de az üdítő sem rossz! – ezt csak kedveskedő mentségnek szánja, miután Balázs soha nem iszik alkoholt.
- Én ugyan nem élek az alkohollal, mert émelyítőnek találom az illatát is, de láttam az üzletben egy jobbféle franciás bormárkát, ha esetleg… az megfelelne akkor… nagyon szívesen…
- Jaj, de cuki kis pasi vagy te! Azonnal meg kéne zabálni! – mint egy hallatlanul mozgékony és kecses párduc valósággal ráugrik, és hagyja, hogy minden érzékét átjárja a jóleső bódultság tompa, mégis érzéki szenvedélye.

A hétvége előtti Pénteki nap már jóformán a küszöbön kopogtat. Balázs arra számít, hogy Fruzsi is idejében itthon lehet, amikor majd megteszi a bejelentést, és a tulajdonképpeni lánykérést.
Fölveszi a kagylót. Sietősen tárcsáz:
- Szia, anya! Hogy vagytok mindig?
- Szervusz, édes fiam! Inkább te mesélj! Ti hogy vagytok?
- Azt hiszem valósággal belezúgtam ebbe a fantasztikus lányba!
- Akkor mi a probléma? Nem így természetes?
- Igen… ha az ember ne gondolna máris a lánykérésre… - kibukott a féltőn dédelgetett titok.
- Csak… nem? Ezt a váratlan kellemes meglepetést! Hadd gratulálok apád nevében is!
- Előre is köszönöm nektek! De valami úgy érzem, hogy még mindig nem kerek! Mintha valami nem stimmelne! – baljóslatúbb, és feszültebb a hangja.
- Megrémisztesz édes gyerekem! Mi a baj?! – anyja is leszáll a fellegekből, hogy a valóságra tudjon figyelni.
- Tudod… hogy is kezdjem… nagyon szeretne Fruzsi egy kisbabát és én sem vagyok ellene az apaság gondolatának csak hát…. szóval…
- Nyögd már ki! Miért kell minden egyes szót harapófogóval kihúznom belőled!
- Na, szóval… eddig próbálkoztunk, és nagyon úgy tűnik, hogy nem stimmel valami! Te is tudod, hogy nálam egy egyszerű vérvétel is valóságos lelki tortúra, mert halálosan félek a tűktől!
- Persze fiam! Persze! De ezt ki kellene vizsgáltatni a nőgyógyászával, és ha végleg nem jöhet össze talán… esetleg még mindig ott van az örökbefogadás!
- Igen, ez is már szóba került! De te is tudod, hogy a legtöbb nő úgy élheti át a nőiességét, ha a saját testét ajánlja fel egy felnövekvő kis életnek! És akkor is lehet teljes szívvel még szeretni!
- Attól függ anya, hogy ki hogyan reagál a tényre, hogy nem lehet saját gyereke! Nem feledkezhettük meg arról, hogy az emberi lélek borzasztóan sérülékeny és törékeny is egyszerre! Bármennyire is el akarjuk elhitetni a környező világgal, hogy megállunk a saját talpunkon felelősségteljesen valami hiba, vagy gikszer mindig közbe jöhet!
- Édes fiam! Tudom, hogy már milliószor átbeszéltük ezt a témát is, de miért vagy mindig ilyen javíthatatlanul pesszimista és borúlátó! Ahelyett, hogy felszabadultságot kellene érezned, hogy végre találtál valakit, aki olyannak fogad el, amilyennek én, ismerlek, és akkor az első komolyabb lépések egyikétől máris pánikolnod kell! Ha adhatok egy tanácsot: Mindenképpen várjátok meg, hogy mit mondd az orvos, és csakis utána döntsetek!
- …De azért számíthatok rátok nálunk, az ebédnél? – kérdezi bizonytalankodva.
- Naná! Természetesen! Apádat még rá kell beszélnem! Tudod ő javíthatatlan, de én így szeretem! Akkor várjatok minket szeretettel Szombaton, ha ez nektek is megfelel!
- A legjobb nap lesz! Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz!
- Ez egy szülő feladata, majd előbb-utóbb te is rájössz!
- Az egyszer biztos! Akkor várunk! – helyére teszi a kagylót, és bizakodó tekintettel szeretne az ismeretlen bizonytalanba beletekinteni…

Megtekintések: 1

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

Mai születésnapok

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek