4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

TIZENNYOLCADIK FEJEZET



A nyaraló szinte semmivel sem egyezett – legalább is azzal a fantasztikusan elegáns, és fényűző fényképpel -, amit az adott turistairoda volt szíves rendelkezésükre bocsátani, amikor befizették az adott kellemes és hangulatosnak mondott nyaralás előlegét.
- Bocsáss meg drágaságom, de nem lesz ez egy kicsit sok?
- De szívem! – babusgatta meg az arcát kedves gyöngédséggel -, miből gondolod, hogy sokba került? És ha azt mondanánk, hogy egy jó haverom jött nekem egy kis szívességgel?
- Hát akkor bizonyára még feszélyezettebbnek látszanék!
- Jaj, de drága vagy! Az én egyetlen hercegem mindenben csak a rosszat látja és képtelen a tartós lazításra!
- Azt azért nem mondanám, csak tudod… szeretek mindennel tisztában lenni, amit csak elém vet az élet!
- És ez így van rendjén!
Kellemes, állandó napsütötte helyen feküdt a kis kert helységes, nyári lak, amit főként azon frissiben nősült ifjú házasok kerestek fel, és vettek ki, akik közös fészkük főpróbájának tekintették azt a két bőséges hetet, amíg egymás karjaiban kényeztetőn kicsit kikapcsolódhatnak! E mostani Balázsnak egyformán túlzásba vitt augusztusi napon a mediterrán stílusú kis ház valami belső, kielégített harmóniát sugárzott magából; mintha hívogatta, egyre beljebb csalogatta volna az embert kellemes hidegségébe a kinti bombázó kánikula után. Meglepően nyirkosnak tűnt az első benyomásra, amikor Balázs ragaszkodott hozzá, hogy egymaga cipelje be a bőröndöket, és a repülőn is praktikusan használható gurulós koffert.
A tartós és aktív pihenés szerelmeseinek éppen megfelelt a célnak ez a kis elszigetelt védettséget is biztosító házacska, ami a belvárostól alig öt kilométerre esett; nyugodt kertvárosi környezettel.
A legjobban a közösen eltölthető, és romantikázó vérrel sebzett naplementéket kedvelték; végig feküdtek egymás karjaiban a még enyhén kellemesen melegítő homokon; becézgették egymás csábító ajkait, és valami megrendült mennyország-érzéssel hosszú percekig, melyek az örökkévalóság szerves részeivé váltak bámulni tudták a kis öbölben éppen aludni térő izzó napkorong utolsó fél tányérját, amit, utolsókat pislogott feléjük!
- Látod! – kezdett irodalmi fejtegetéseibe Balázs, mert úgy érezte nagyon is ide kívánkozik e téma. – Héliosz napisten átvágtatott tüzes szekerével a horizont tágas óceánján, és mi szemtanúi lehettünk a csodának! A görögök most azonnal táncra perdülnének, akár Zorba!
- Édesem, ez annyira romantikus! Szabad egy táncra? – kecses kacérsággal felállt, párszor meglibbentette még mindig észvesztő csípőjét, mely olyan hajlékony rugalmassággal rendelkezett, akár egy gazellatest; felsegítette kedveskedve férjét és a lassú keringő andalító ritmusát választották táncuknak, mely remekül kiegészítette a tenger andalító hullámzása. Ahogy megértő, hűséges gyöngédséggel átkarolták egymást, hogy lábuk a kellemesen bársonyosan cirógató hullámok játékát érezhesse, előttük halhatatlanul kitágult a végtelen! S maguk is tudták, hogy talán felejthetetlen, örök érvényűen gazdag, és tartalmas napokat tölthetnek majd itt el, anélkül, hogy vissza kellene túlzott hamarsággal zökkenniük a hétköznapok szürke és egyhangú unalmasságába!
Úgy tervezték el általában a napjukat, hogy kora hajnalban – amikor még rendszerint senki sincs a parton csupán a mindig éhes és mohó sirályok, akik a légben köröznek egyfolytában zsákmány, szabad préda után kutatva, és a folyami rákok is rejtőzködve beásták magukat a homokzátonyok közé, hogy a meglepetés váratlan erejével, lehetőleg lesből támadjanak! A déli órák környékén gyorsan árnyékba vonultak, mert Balázsnak olyan érzékenységű, hófehér volt a bőre, hogy attól kellett komolyabban tartania Fruzsinak, ha egy-két perccel esetleg tovább maradnak édes, egyetlen ura úgy megég, hogy harmadfokú égési sérülései lehetnek, mely veszélyeztetné a további gondtalan együtt töltött kalandjaikat. Ezért tizenegy óra körül árnyékos helyre bevonultak az apartmanjuk védett enyhet adó falai közé.
- Szerinted, hogy van a mi nagyfiúnk? – kérdezte váratlanul Balázs, bár önmagában titkolta, hogy valójában egész nap csak rá gondolt.
- Biztosan jól van drágám! Nem kell feleslegesen idegeskedni! Elhiheted, hogy nekem is nagyon hiányzik, de kicsit nem árt, ha az elveszett időt kettesben pótoljuk be!
- Igaz, igazad lehet! De még olyan védtelen, ártatlan és törékeny! Egyébként ezt nekem pszichológiából is könyörtelenül tudnom kellett, hogy egy kisgyereknek még, aki nagyon kicsi az utazáshoz valóságos lelki traumát jelent, ha nem érezheti édesanyja közelségét!
- Igen! Erről már én is sokat olvastam, elvégre én voltam az a szerencsés, aki kipottyantotta! De ettől még semmi baj nem fog történni! Különben is biztos vagy benne, hogy mindig a két nagyszülő család úgy vigyázz rá, mint a szemük fényére! Ne felejtsd el, hogy valósággal imádják az unokájukat, és erősen vigyáznunk kell, hogy ne kényeztessék el feleslegesen!
- Véleményem szerint ez pici korban még megengedhető, csak nagyobb általános iskolás korban kell a jutalmazás-büntetés teóriát átértékelni! – már megint érezte, hogy hangja oktatóvá váltott.
- A lényeg, hogyha szeretnéd, én felhívhatom anyáékat, és megkérdezem, hogy van a kisfiúnk? Szeretnéd?! – úgy nézett rá, olyan átható, léleklátó szemekkel, melyek a megnyugtatást is képesek szuggerálni.
- Igen, az most nagy megkönnyebbülés lenne a számomra és ne haragudj, hogy felhoztam!
- Ugyan már, drágám! Ne butáskodj! Egy felelősségteljes szülőnek az a dolga, hogy aggódjon a gyermekéért! – máris ment a telefonhoz. Előzőleg arra is felkészültek, hogy hogyan kell egy másik külföldi országból távolsági hívást lebonyolítani: pár pillanat volt, amíg az adott ország hívószámát megtalálták a regiszterben, és máris felvette az egyik nagymama:
- Szervusztok, gyerekek! Remélem, jól érzitek magatokat? Meséljetek, hogy vagytok?
- Szia, anya! Mi remekül megvagyunk, köszönjük, de imádott férjem már valósággal tűkön ül, hogy hogy van a kisfiunk? Mesélj, nagyon hiányzunk neki ugye? Sokat nyűgösködik, és nehezen alszik el esténként?
- Oh, semmi probléma sincsen! Amióta a nagyapja megvette neki azt a kis három kerekű biciklit úgy teker vele egész nap, mint egy vérbeli kaszkadőr! Annyira élvezi a kertes ház adta körülményeket, hogy ti is igazán megfontolhatnátok, hogy otthagyjátok azt a bűzös, kellemetlen nagyvárosi betontömböt!
- Köszi, anya, majd megfontoljuk! – kis híján mindig az idegeire ment, ha anya előjött a kiszámítható ötleteivel, ezt sosem kedvelte igazán. – Várj egy kicsit Balázs is szeretne veled beszélni! – azzal átadta a kagylót.
- Halló! Szia, mama! Hogy vagytok? Minden rendben van a kis tücsökkel is?
- Ha a fiad gondolsz édes vejem, akkor minden rendben van! Szerencsésen átvészelte az éjszakákat is, nem kell feleslegesen nyugtalankodni emiatt! – kezdett a megnyugtatásba, mert ismerte már annyira apróbb hangjait, ami fokozott figyelmet, és koncentrációt követelt meg tőle.
Balázs szívéről nagy kő esett le, és mint aki holtfáradt szólt bele a kagylóba, mégis vidáman:
- Akkor jó! Ezek igazán biztató hírek! Igazán köszönöm mama!
- Nincs mit fiacskám! Üzentek valamit a nagy legénynek?
- Milliószor pusziljuk őt én is és az édesanyja is, és meséld el neki, hogy minden nap egyre jobban hiányzik! Majd jövünk haza valamikor… de megígérem, hogy épségben!
- Érezzétek magatokat nagyon jól, és boldogan! Meglátjátok nem lesz itt semmi gond! – azzal máris letette a kagylót, mert a vonal másik végén egy ideges, önmagában káromkodó szomszéd hangosodó, kellemetlen hangja hallatszott, aki azt állította, hogy az az átkozott kölök legázolta a biciklijével a virágágyásait.
- Na hogy van? – tért vissza a kis étkezőkonyhából a hálóban felállított kempingágyakhoz Fruzsi.
- Jól! Minden a legnagyobb rendben van! De ahogy hallottam a háttérből a szomszéd virágágyásainak annyi, úgyhogy majd vennünk kell valahol azt is!
- Hú! Az nagyon izgi, mert gyerekkoromban sem kedveltem a szomszédunkat! Tudod az egy egoista seggfej volt, mindig is!
- Tudom, szívem! Már számtalan alkalommal említetted, de a legfontosabb, hogy most megnyugodtam, hogy a kicsi fiúnk jól érzi magát és hál’ istennek makkegészséges!
- Ennek én is nagyon örülök!
- Akkor mindnyájan egyetértünk, és mindenki boldog!
Balázs ledőlt az egyik kempingágyra, Fruzsi pedig elkezdte masszírozni a hátát, mert mostanában gyakorta megesett, hogy kínzó hátfájásokra ébredt az éjszaka kellős közepén, és nem tudott visszaaludni! Most megváltásként hatott rá, hogy ifjú, gyönyörű felesége masszírozással kényezteti, és nem éreztet ebben semmi megalkuvást, sem elárulást! Kicsit furcsán, és már-már önzőn hangzott, de miért kellene egy férfinak bocsánatot kérnie azokért a kisebb mindennapok örömeiért is, melyeket nyugodtan kiélvezhet – különösen, ha olyan igazi nő van mellette, mint Fruzsi?

Ez az alig bőséges egy hét volt talán az utolsó lehetőségük, és reményük arra, hogy végre szabadon egymásnak lehessenek, élvezhessék egymás kötetlen, és felszabadító társaságát, mielőtt visszazuhannának a hétköznapok taposómalmai közé.
Fruzsinak éppen bejött egy kedvező autószerelési üzlet, de Balázs nem merte otthagyni még egy újabb hétre a gondnoki állását, mert ebben a mostani nagyon instabil és több mint változó világban, az embereken annak örülhettek a leginkább, ha nem rúgták ki őket, már az első héten, így nagyon alaposan át kellett gondolni a további nélkülözhetetlen teendőket. Miután Fruzsi szakított korábbi kissé felelőtlen életvitelével és végre megállapodott Balázst anyósa valósággal az egekig magasztalta a szomszédok egyetértő örömére, csupán akkor volt vele túlzottan szigorú, ha visszavonultak magánéletük sűrűjébe. Drahoschné úgy gondolta, hogy egyetlen szertelen, és önfejűen makacs lánya jobb férfit már nem is választhatott volna, mint Balázs, aki mindig figyelmes és előzékeny kihúzza a hölgyek előtt a széket, kinyitja gáláns udvariassággal az ajtót – egyszóval minden aprólékos mozdulatán meglátszott, hogy a gondos nevelés eredménye!
Fruzsi mivel mindig is ragaszkodott makacs, és független öntörvényűségéhez és ebben kevés beleszólást engedett legszűkebb családtagjainak is mintha kezdetben egy nagyítóüvegen keresztül szemlélte volna, hogy másiknak mi a véleményük Balázsról; Drahoschné mindig segített elmosogatni, férjével megnézett minden foci meccs közvetítést, bár nem különösebben szerette a focit, és csak hallgatta megilletődött kedvvel, amint apósa erőteljes szitokszavak kíséretében szidni kezdi valamelyik nem megfelelően játszó – rendszerint harmatgyenge csapatot. Unokafivéreivel is visszafogott volt, és kicsit jópofás, ha megkérdezték! Az egyetlen ember, aki látszólagos szkeptikusságot, és vegyes érzelmeket dédelgetett még irányában egy idő után is, az maga Fruzsina volt.
,,Miket gondolok! Ez egy talpig úriember pasi! Lehet, hogy csak nekem túl sok? Nem feltétlenül! Lássuk csak, a családom többi tagjának elragadóan bejön, és imponál! Majd meglátjuk, hogyan alakul, aztán, ha végleg bealkonyul, majd csak lesz valami! A legfontosabb, hogy sokkal érzékenyebb, és sebezhetőbb, mint amilyennek valójában mutatja önmagát és ez nekem ultrára bejön!”

A délután hátralévő részét azzal töltötték, hogy egy helybéli vendéglős kedves, bajszos öregúrtól, akit mindenki Mon Senorénak becézett, és ezt a barátainak is megengedte vettek két hatalmas, majdnem életnagyságú hatvan centis, eredeti kemencében sütött pizzát, és bár Fruzsi szeretett volna egy kicsit erősködni, hogy Balázs nyugodtan megkóstolhatná, már csak a jó buli kedvéért is a garnélarákos feltétes változatot is – Balázs tántoríthatatlan makacssággal képviselte azon véleményét, hogy a hányinger, és az émelygés szinte kivételtől eltekintve mindig párosával jelentkezik, és csöppet sem vonzó egy olyan ember, aki a legkedvesebb hölggyel együtt éppen egy romantikus vacsorát szándékozik elkölteni, miközben a belei szeretnének felfedezőtúrát tenni a nagyvilágban!
- És ahhoz mit szólnál édes uram, ha előbb én megkóstolnám, és ha nekem sem ízlik, megesszük a te híres pepperónis feltéted? – próbált kedvet csinálni a kissé bizonytalan eredetű rákhoz, de érezte, hogy nem sok sikerrel kecsegtet ez a kis fondorlata, így megvárta, hogy Balázs miként reagál?
- Jól van! Megadom magam! De én figyelmeztettelek, ha ne adj’ isten rosszul érezném magamat, akkor még bajok is lehetnek, és nem szeretném, ha emiatt megorrolj rám, vagy haragudnál! OKÉ?!
- Értettem életem! Ne izgulj, biztosan finom lesz a kaja és Giorgo papát mindenki szereti itt a környéken! Nem láttad, hogy velünk is folyton csak mosolygott és pödörgette a bajszát!
- Szerintem azt csupán azért csinálta, mert talált két balekot, akit bepalizhat, és velünk most éppen ez történt!
- Csak nem! De lássuk csak azokat az íncsiklandozó rákokat! – tányérjára pillantott, és meggyőző kíváncsisággal máris szájába vett egy falatkát.
Balázs fejében most azonnal felrémlett a kellemetlen valóság; egyszer végignézte, amint egy másik étteremben eleven rákokat sütöttek meg, és szivacsos állagú polipkarokat egy átforrósított vasrostélyon és azonnal nagyon rossz émelygés és hányingeres rosszullét fogta el! Ahogy az aprócska rákok szűzteste a védelmet jelentő páncél híján előbb összerándult, majd később élénk-vöröses színt öltött a túlzott hőhatásoktól. Ugyan így a hideg vizes polipkarok is a lehető leghorrorisztikusabb benyomást tették rá!
- Na, mi lesz kismackóm? – incselkedett vele Fruzsi. – Aki elsőnek kóstol meg egy falatot, az ma az ágyban is kérhet repetát! – Semmivel sem összehasonlítható, titokzatos mosolya mögött egy érzékibb, izgatóbb érzés vibrált, szinte lángolt…
Balázs villája hegyével most úgy fogta meg a bizonytalan eredetű tengeri herkentyűs feltétet, mintha utolsó vacsoráját kanalazná, és bármikor lesújthatna rá a hóhér pallosa; szinte egyetemes undor, és viszolygás jött rá. Ilyen esetekben sokszor gondolkozott azon, hogy mi a tulajdonképpeni bátorság; szégyen a futás, de hasznos? Mi van azokban az igen-igen bonyolult esetekben, amikor a gyávaság is egyfajta bátorsággá lép elő?
- Mi lesz már kis hörcsögöm? – bámulta a megkezdett falatok feletti tudatos tanácstalanságot a fiatalasszony. – Én ráérek, ha még te is, de nem érünk rá itt vesztegetni a drága időt nem igaz, mert a vendégek sorban jönnek-mennek!
Balázsnak erősen émelyegni kezdett a gyomra, amikor szájához közelítette a szándékosan szinte grammra kimért ,,tökéletes falatot” amikor Fruzsi hirtelen megfogta szőrös kézfejét:
- Jól van! Azért én sem vagyok szörnyeteg! Azt hiszem ennyi mára elég is lesz! Ha nem muszáj, de kell megenned, csak látni szerettem volna, hogy bizonyos kritikus helyzetekben hogyan is reagálsz bizonyos reakciókra!
- Hú! Nagy kő esett le a szívemről! És megkérdezhetem szívem, hogy mi az ítéleted?!
- Hát… - kicsit mellé csusszant, átkarolta gyöngéden a nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta -, azt hiszem erről már biztosan tudni fogod!
- Az egyszer biztos! – érezte, hogy még mondania kellene valamit, hogy mindkettejük számára tökéletesen induló romantikus este ne így méltatlanul érhessen véget. – Figyelj csak angyalom! Én tényleg igazán sajnálom, hogy…
- Rá se ránts! Tényleg nincs semmi baj!  - felelte ő is megkönnyebbülten, és látszott rajta, hogy a kezdetben jópofa ugratásnak szánt ötlettől gyorsan elpárolgott adakozó kedve. Megfogta a villáját, mert ilyen lehetőséget azért mégsem szeretett volna elszalasztani, és egy gyakorlott profik magabiztosságával fölszúrt a villájára három darab kisebb garnélarákocskát, és jóízűen megkóstolta.
- Mondtam már, hogy te vagy a legbátrabb, és a legvagányabb amazon csaj, akit valaha megismerhettem?
- Igen drágám, már vagy ezerszer! És minden percben nagyon jól esik! Hm, nyami, nyami! – Úgy ízlelgette, majd fokozatosan rágcsálta a kis rákokat, mintha a legízletesebb szálkamentes halfilével örvendeztette volna meg őt a vendéglő szakácsa.
Balázs addig sem tétlenkedett és jóízű közvetlenséggel nekilátott a saját dupla sajtos, pepperónis, sonkás pizzájának, mely ínycsiklandozóan gőzölgött méretes nagytányérján.
- Hát igen! Az olaszok is tudhatnak valamit… ez a mediterrán paradicsomszósz egy csipet oregánóval, friss kakukkfűvel, és friss bazsalikommal egyszerűen fenséges!
- Örülök, ha ízlik! – s mint aki szándékosan provokál, még egy falatot tolt kecses eleganciával szájába.
Az est hátralévő részét kissé huncut-gyerekes módon azzal töltötték el, hogy megpróbáltak az étellel kulturáltan játszani! Ez nagyjából annyit jelentett, hogy egyik a másikat próbálta meg minél ellenállhatatlanabb érzékiséggel az asztal alá enni!
Végül Fruzsi feladta és Balázs nyerte meg a játszmát, mert amit igazán a foga alá valónak ítélt az elől nem lehetett menekvés. Együtt sétáltak vissza a holdfényes estében a parton. A véghetetlennek látszó tenger csábítón nyugtató hullámzása, mintha saját nyughatatlan lelküket is tökéletesen elandalította, és kikapcsolta volna; nem hiába a tengerparti népek valahogy sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnnek állandó jelleggel stresszelős, és idegőrlős európai kollegáiknál.
Ahogy átkarolták jólesőn egymást ebben az egyetlen emberi tettben benne volt az egész létezésük harmonizáló lényege. Fruzsi szeretett volna az aktív pihenésre szavazni; s miután a vízi sportok szerelmese is volt megkerülhetetlenül már a második külföldön töltött napon kipróbálta a motorcsónakos ejtőernyőzés kalandjait; azt a hátborzongató, és minden tekintetben adrenalin fokozó kényszer-betegséget, mely egyszerre pezsdíti fel, és legbelül terrorizálja a vérmolekulák kielégített edényeit. Mert mi a teendő abban a kissé kellemetlen esetben, ha mondjuk, elszakad a kötél, és szabadesésben az illető ég és föld kötéltáncán lebeg?!
- Életem, ugye megígéred nekem, hogy nagyon fogsz figyelni, és vigyázni! – ölelte magához búcsúzásként Balázs, amikor a másik felcsatolta fejére a bukósisakot.
- Jaj, de drága vagy édesem! – cuppanós csókot adott. – Hát persze! Imádom ezt a sportot, és veled ellentétben én remek úszó is vagyok!
- Csak nagyon izgulok! – már megint rossz szokásként következett az az idegesítő kéztördelés.
- Ne félts ennyire! Megígérem, hogy visszajövök egy darabban! És utána, hogy ünnepeljünk, egy kicsit huncutkodunk majd az ágyban… - tekintete sejtelmesen megvillant.
Balázs még mindig a kezeit ropogtatta és tördelte; úgy tűnt erről a kissé kellemetlen gyerekkori, kényszeres betegségéről még mindig nem tudott leszokni!
Fruzsi beszíjazta magát egy hevederszerűségbe, mely olyan volt, mintha egy köteleken függeszkedő vödörben ülne, majd hátára csatolták az ejtőernyőt, amit előzőleg az ottani feketére égett olaszok ellenőriztek. Ezzel kezdődhetett is a halált megvető bátorságú attrakció!
A kis motorcsónak fokozatosan gyorsított a tengeren, s ahogy a felhajtóerő fokozatosan növekedett Fruzsi, mint egy angyal szállt egészen az alig látható egekig. Az időjárás nem volt szeles, és nyugodt volt a tenger, tehát pont a legideálisabb légköri viszonyokat bizonyosította a csalóka természet is; ahogy egyre jobban és jobban emelkedett a levegőbe Fruzsit elfogta a függőség érzése. Olyan volt ez, mint amikor megvehette magának alacsony zsebpénzéből az eső motorját, és kedvére érezhette a szabadságot, és hogy a szél felborzolja – akkor még kócos-vadóc -, frizuráját.
Balázs odalent szorongott, és a körme szarucsonkjait rágta, mely megint csak egy gyerekkori kellemetlen szokása maradt: ,,Csak ne történhessen vele semmi baj! Ugye nem lesz semmi baj?!” – igyekezett magát is megnyugtatni.
A motorcsónak hamarább futott ki a nyílt tengerre, mint azt egyikük is végig gondolhatta volna; a pilóták pedig kissé szorosabbra kötötték a biztonsági biztosítós köteleket, hogy baleset ne történhessen. A csónakot most nagyobb körkörös ívet vett fel, ahogy a vadító hullám tajarokat csapkodva felszántotta, majd néhány percig a külső szemlélődőknek úgy tűnhetett, hogy önmaga tengelye körül köröz körbe-körbe; Fruzsinak ennyi idő alatt volt alkalma üdvözölni az ég rikácsoló madarait az eleségekért kuncsorgó sirályokat, és megszemlélni az elképesztő látványt tartogató horizonti magaslatot. Szeme azonnal befogadta a gyönyörűséges, alig felfogható látványt; most is élvezte, hogy függetlenségre vágyva kicsit magában lehet, de most már ezt az élményt jó lett volna a tériszonyos Balázzsal is megosztania, és lelkiismerete tiltakozott az ellen, hogy talán jobban, és hatékonyabban is mehetett volna a reggeli rábeszélős ,,kúra”!
Élvezte az adott pillanat halhatatlanságba belevesző gyönyöreit.

Amikor a kis csónak már visszafelé tartott, Balázs szívéről nagy kő esett le és úgy érezte magát, mint az az elítélt, akinek a hóhér az utolsó pillanatban ad kegyelmet. ,,Végre! Nem esett semmi baja! Stramm és kemény egy csaj! – gondolta és nem is csalódott. Már vagy egy tucatszor vádolta magát ilyen-olyan indokokkal, hogy miért nem ment, és szállt fel vele együtt, de lelkében viaskodó démonaival talán még nem volt elég mersze számot vetni, és ide tartózott a szűkebben vett tériszony és a klausztófóbia bizonyos változata is.
- Hogy sikerült az égi utazás életem? – rohant hozzá, és ügyetlenkedve, ejtőernyőjét kezdte rendezgetni, mintha le akarná lesegíteni vállairól gyengéd megértéssel a terheket.
Fruzsit kihámozták az ejtőernyős felszereléséből, és lekapcsolták róla a hevedert, így neki csupán annyi dolga volt, hogy elegánsan kilépjen a vödörszerű tákolmányból, és megköszönje olaszul a fantasztikus élményt az ott posztoló segédeknek!
- Gracie, gracie!
Balázs nyakába borult, és mint akik már jó hosszú ideje nem látták egymást, forrócsókot váltva a halhatatlanság megváltó állapotával üdvözölték a másikat.
- Értem! Tehát ennyire fantasztikus érzés volt!
- Sőt! Még annál is jobb és tökéletesebb! – ismét csók következett.
Aznapra több programot már nem mertek betervezni, mert amint hazaértek a kis apartmanbeli szállásukra Fruzsi egyből zuhanyozni ment, amíg Balázs elkészítette a kempingágyas fekhelyét; ledőlt, és mint aki a végkimerülésig hajszolta aznap magát öntudatlanul, mégis jóízűen elaludt. Balázs pedig kiment a konyhában, hogy aznap ő készíthesse el a könnyű vacsorát; konzerv Sóletet, egy-két ropogós kétszersült kíséretében.
Egy ideig Balázs is lefeküdt, és megnyugtató érzéssel hallgatta, mint szuszog mellette élete párja; a plafont bámulta kitartó türelemmel, és hogy változatosságot is biztosíthasson magának megpróbálta megszámolni a szoba kikészített sarkait, mint a négyet, majd ő is a relaxáló álom hatása alá került. Valahogy – míg mások széleskörű internet – vagy Wifi-kapcsolatokban reménykedtek, és alig várták a kínálkozó alkalmat, hogy okos telefonjukkal egyáltalán megközelíthessenek a semmi közepén egy vevőtornyot, ami láthatatlan pókhálószálakon összeköttetést biztosít számukra a külvilághoz és jeleket sugároz, addig Balázst valahogy termékenyítette ez a fajta burok-magány.
Úgy érezte magát, mint amikor hosszas iskolai fizikai heccelődések után végre magántanuló lehetett, és életét a négy fal között tölthette, mert akkor már nem volt szükséges csupán a félelemre fókuszálnia; szabadon koncentrálhatott egyéb jellegű tanulmányaira és sokkal jobban is tanult, és teljesített, mikor egyetemes megfélemlítésben élt!
Volt a hálószobának kinevezett kis helységben egy kis tükrös szépítkező asztal, amelyet előszeretettel a hölgyek használtak, hogy az esti szórakozásokra szépen felöltözve enyhén kisminkelhessék magukat. Balázs óvatosan betette a fiókba Fruzsi piperecuccait, majd amikor tiszta volt az asztal elővette aprócska jegyzettömbjeit, és főként szavakból építkezve azon tüsténkedett, hogy egy verset tudjon megkomponálni. Érezte egyre jobban halad a szavak apró építőkockáinak a tekintetében. Írásképén látszott, hogy bár bal kezes volt, valamilyen kifinomult igényességgel formálta meg mindig is a szavakat, bár a helyesírásra ezúttal sem fordított elegendő figyelmet, mert ha egyszer a szöveg volt számára a fontos úgy vélte magában nem gondolhat mindenre! Észrevette, hogy Fruzsi valami miatt a másik felére fordul, és csukott szempilláin át mintha megpróbálná meglesni, megfigyelni, hogy a másik miben is sántikál?
Gyorsan egy másik hófehér papírt is elővett a biztonság kedvért, de talán inkább azért, hogy önmagát is megnyugtassa, és ezzel titkos inkognitója lehetőleg ne kerülhessen veszélybe. Öntudatos felelősséggel aprólékosan szemügyre vette gyönyörű feleségét; egész emberi lényét, de legfőképpen bájos, szinte gyerekes lányos arcát; azokat az igen-igen finom, és halhatatlan részleteket, melyeket legtöbbször csak azok vesznek észre, akik az egészben is megtudják látni, kézzelfoghatón a részletek aprólékos gazdagságát.
Fruzsi álmosan kinyitotta a szemét, és búgó, lágy hangon megszólalt:
- Nincs kedved huncutkodni még egy kicsit drágám?
- Ellenállhatatlan az ajánlat, de azt hittem, jobb, ha hagylak nyugodtan pihenni!
- Miattam igazán ne izgulj drága, ennyire jól még sosem éreztem magam! – felkelt, és Balázs csak most vette észre pirulva, hogy a mini pólójától eltekintve – amit nagy általánosságban az alváshoz mindig is szeretett felvenni -, gyakorlatilag teljesen meztelen!  Annyira elpirult, mintha szentségtörést követett volna el; mintha életében először látott volna egy minden porcikájában rugalmas, mégis gyönyörű felnőtt istennői testet, mely kecsesen még röpülni is képes, ha úgy hozza a sors!
- Jól kifárasztottál te kis csődör! – hirtelen elnevette magát jóízűen. – Nincs kedved folytatni?!  Egyébként te mit csinálsz, ha szabad érdeklődnöm? – odasettenkedett, mert semminek nem akart elrontója lenni szándékosan, csak kissé kíváncsiskodó felfedező jelleme ezt így kívánta meg.
- Hát, tudod csak firkálgattam itt össze-vissza! Szerettem volna kibontakoztatni lényem inspiratív kreativitását!
- Aha! És az mit is jelent egészen pontosan? – nézett rá kutató tekintettel a másik.
- Hát szerettem volna gondolatok és szavak által meglepetést szerezni neked! – már megint elpirult.
- Micsoda lovag lelkű az én pasim! – újabb kellemesnek ígérkező csók -, akkor nem is zavarok tovább és hagylak kicsit elmélkedni! Később visszabújhatsz az ágyba, ha szeretnéd felmelegíteni! – finoman megpaskolta pufók arcát, és összekuszálta maradék fürtjeit, amit a nagy rövid haj már majdnem kopasszá tett.
Balázs kedvesen megpuszilta, majd hozzátette:
- Kérlek, ugye nem baj, ha egy kicsit lassítunk a testi gyönyörök terén, és kiélvezzünk minden előjátékszerű pillanatot is?!
- Ahogy gondolod szépfiú! Várlak! – búgta sejtelmesen.

Megtekintések: 1

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

Mai születésnapok

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek