4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

TIZENKILENCEDIK FEJEZET



Valamilyen különös, talán érzékenyebb, esendőbb változás volt megfigyelhető Balázs egész fizimiskáján. Mintha a reggeli borotválkozást követően is azonnal irritáló, és már-már túlzottan kellemetlenkedő ráspoly, vagy reszelősen szúrós borosta jelent volna meg előbb az álla bizonyos részletein, hogy aztán fokozatosan átterjedjen pufók arca mind a két oldalára. Sose tartotta magát hiú, és arrogáns embernek, akik napjuk legnagyobb részét is képesek azzal tölteni, hogy fürdőszoba tükör előtt állva vagy elegáns egoistaságukkal testi, és fizikális erőnlétükkel kérkednek, vagy pedig az adott mentál higiéniai beavatkozáson túl, mint Pheidiasz olyannyira bele vannak szó szerint esve saját maguk hiú, szoborszerű tükörképeibe, hogy a látványtól már jószerivel szabadulni is alig tudnak. Hajában incselkedő kacérsággal már jóval előbb megjelent egy-két tekintélyt képviselő ezüstözött szál. Most kezdte csak megérteni igazán, hogy édesanyja – annak idején, amikor munkába járt, és hivatali kötelességeit látta el precíz korrektséggel, és megfelelő halálpontos diszkrécióval -, miért volt, hogy kéthetente ment a fodrászhoz, és festette érzékeny, mégis mindig gyönyörű vörösesbarnára haját. Talán önmaga is elérkezett a középkorúság változó áramlatához? Pedig alig múlt harminckét éves!
Aztán ott volt még a kopaszság megkerülhetetlen ténye, ami főként akkor lehetett látványosan szemrevételezni, ha a – főként a nyári túlzott kánikulai hőségben -, nemes egyszerűséggel, nullás géppel majdnem tövig kopaszra nyírta magát, és a meleg iránti tartós ellenszenvéből senkinek sem sikerült kiábrándítania! Ekkor a feje tetején kezdődött egy amolyan zebracsíkos sáv, mely fokozatosan egyre nagyobb vadászösvénnyé terebélyesedett, és homlokának felsőbb részével lett párhuzamos. Valamelyik hölgyek számára készült magazinban olvasgatott egyszer, ha egy adott férfinak már harminc éves korában az erős hajritkulás, és kopaszság megkísértésével kell szükségszerűen számolnia, akkor erős a gyanú, hogy az illető biológiai órája roppant gyors, és az esetek nyolcvanöt százalékában legalább az illetően már nem lehet gyermeke, mert a legmegfelelőbb spermiumok sem megfelelő léptékkel mozognak! Ez a cikk nemcsak, hogy elgondolkodtatta, de nyári melegben szándékosan szabadon hagyta az alsó testtájait, hogy a megfelelő kromoszómaszámok szabadon lélegezve működhessenek, ha ,,bevetésre” kerülne a sor!
Az, hogy ebben a torban már erőteljesebben megereszkedett a nyaki bőrfelület, és az áll alatti zsírzacskók is meglátszottak; kinél előnyösebben, kinél előnytelenebbül különösen nem zavara. Meggyőzte magát, hogy Fruzsi pont ilyennek szereti, amilyen és ezen a fokozatos öregedési skála sem fog gyengíteni, - sőt saját maguk fogják az érzelmeiket megerősíteni!
Kétségtelen, hogy megpróbálta erőnléti karbantartását a mindennapi tíz-tizenöt perces szobakerékpározáson túlmenően hasizomprésre is korlátozni; hogy azok a kellemetlenséget, és tartós bosszúságot szülő úszógumiszerű zsírpárnák a pocakjáról eltűnhessenek, de mivel édesszájú volt, akárcsak édesanyja az édességek tartós és állandó jellegű bevitele sok esetben meggátolta, hogy a megfelelő farmernadrág mérete bőségét még tovább növelje! A mellbimbói például olyan kifejlettek voltak, mint két közepesen kifejlett görögdinnye. Nem is ez zavarta igazán inkább az agyában folyamatosan visszapergetett, már megtörtént gúnyolódások, piszkálódások, károsító gyerekkori emlékek nyomasztó rémképzetei, amikor – főként az iskolai tornaórák alkalmával, amikor mindenkinek kötelezően le kellett vetkőznie, osztálytársai gyilkos ugratásának volt állandó céltáblája: - Sasoljatok ide! Itt jön a bögyös King Kong! Mekkora cickói vannak, akár egy nősténynek! – Hát persze, hogy az alávaló szemétség ilyen aljas és alattomos formái is megviselték érzékeny lelkiismeretét.
Ballonkabátot direkt nem mert viselni, mert Fruzsi azt mondta neki, hogy nem az ő ízlésének megfelelő, de ettől függetlenül régi álma volt, hogy vehessen végre magának egy olyan zakót, aminek a könyöke helyét két sötétbarna szövettel, mintha kávéfoltok lettek volna helyettesítették. Két hét múlva lesz harmincöt éves, és úgy tervezte, amikor még egyetemre járt, hogy mostanra már megírhat legalább két forgatókönyvet, és engedélyt kap, hogy egy kisebb költségvetésű játékfilmet leforgathasson; viszont rendezői szakképesítés és egyéb filmes rutin nélkül, illetve a tartós pénzügyi befektetők jóhiszemű bizalma nélkül vajmi kevés esélye lehetett csak, ha álmait valóra szerette volna váltani!
Égnek emelte fejét, és kissé megkeseredett öniróniával vette tudomásul, hogy a helyzet a szakadék és az abszurd groteszk között mozog fél úton egy olyan országban, ami gyakorlatilag diplomáciáját tekintve szinte már mindenkivel összeveszett!
Fruzsi jött be kelő, kicsit meglepő fesztelenséggel és meztelenül a hálóból, amint sikeresen megszoptatta gyermeküket. Balázs pedig elkezdett fogat mosni, mert egy idő után úgy gondolta, hogy a szükséges szájhigiénia elengedhetetlen feltétele a romantikus csókolózásnak. Csak azt tudná, hogy honnét jutott eszébe?
- Kezdek ellustulni! Mint akinek a vérében van, szinte szervesen beépült a sejtjeibe a lajhárkodó lejmolás! Nem?! – vizsgálgatta magát a tükörben, miközben saját tükörképéhez intézett szózatot.
- Ugyan már szívem! – felelte Fruzsi természetes közvetlenséggel. –Miért én talán rendben vagyok a világgal szerinted?!
- Ezt nem is tudtam! – lepődött meg a másik ezen az őszinte kijelentésen.
- Na, látod! Most legalább te is tudod, hogy az emberek mindig a gyilkos tökéletesség iránt ásítoznak, és mikor megkapják a felkínált jutalmat, már igazán nem is tudnak vele mit kezdeni, hiszen unalmasnak találják! Hát akkor meg?!
- Szóval azt akarod mondani, hogy nem szereted ezt a mostani felszínes közönyösségbe fulladt világot?
- Nem erre akartam célozni, csak hát… szóval tudod az emberi hozzáállás zavar, hogy annyira szarnak, már mindenbe bele… hoppá! Bocsi! Hogy semmi sem stimmel többet a fejükkel!
- Igen, látod drágám! Ezt én is érzékeltem! Vedd csak példának a kulturális színvonalat: botránykönyvek teremnek, mint felesleges gyümölcsök a fán, miközben a valódi kortárs irodalom a béka feneke alatt csücsül!
- Én a művészetekhez annyira nem értek, de bármikor szétkapok egy használt autót, és vadi újonnan össze is rakom! Feltéve persze, ha jókedvem van!
Balázs kivette szájából a fogkrémtől erősen habzó fogkefét, és mielőtt behabosította volna enyhén borostás állát, és arcát a borotvahabbal, mely még így is – sok esetben úgy húzta a szőrszálait, mint egy berozsdásodott szike -, Fruzsi átkarolta meztelen felső testével, csábosan hozzádörgölődött, és csak annyit mondott:
- Én így is bírlak, és be vagyok gerjedve rád szépfiú!
- Köszönöm édesem, ez nagyon jólesik de… megengeded, hogy megborotválkozzam, mert most úgy nézek ki, mint egy Ausztráliai bennszülött, mint valami őslakos az Antillákról!
- Nem is igaz! – aprócska, hegyalakú borotvahabot vett le bekent arcáról, és kedvesen az orra alá is dörgölte. – Szerintem kifejezetten szexuális vonzerőt gyakorol, ha egy férfinak enyhe borostái is vannak, nemcsak állandóan makulátlanul ragyogó, és kikészített bőre.
- Egy nulla a javadra, drágám! Máris győztél!
- Remélem a visszavágóig te is kibírod!
- De csak akkor szívem, ha te lehetsz egy személyben a bíró, és a játékos is!
- Ennek a csábító ajánlatnak nehezen tudnék ellenállni! – finoman megpaskolta fenekét, és szinte élvezte, hogy imádott pasija hátsó felét tapizhatja. Balázs szemérmes tapintatból még kicsit ügyetlen volt, ha Fruzsi arra kérte, hogy kivételesen egészen nyugodtan megfoghatja az ő makulátlan feszes, és kissé izmos popsiját is.
Balázs óvatosan kisomfordált, mert mindig is azt tartotta, ha a hölgy önként nem mondja azt, hogy zuhanyozzanak együtt, akkor az udvarias távolságtartás híve maradt – annak ellenére, hogy férj és feleség voltak!
- Nem szeretnél velem zuhanyozni szívem? – csábítóan meglengette szempilláit, mint aki felhívást intéz hozzá, és mivel már régóta kitalálták egymás gondolatait, ez az ötlet nem is tűnhetett annyira értelmetlennek.
- Csábítóan hangzik, de a kis fiunkat is meg kellene nézni és… - indult volna hálószobájuk felé.
- Bencét most papiztattam meg, amint felkeltem és szerintem jól evett, mert büfizett egy kicsit, és most szunyókál, mint a te! De ahogy gondolod! – azzal beállt gyönyörű meztelen testtel a zuhanyrózsa fogságába, és megengedte a kellemesen bizsergető meleg vizet, és még egy ideig csöndben várakozott…,,Na, mi lesz?! Az ég szerelmére házasok vagytok, vagy nem?! Legyen már tököd, és szépen szerelmeskedjetek egyet! Hiszen nincs abban semmi rossz, ha annyira szeretitek egymást, hogy kívánjátok is! Tessék bemenni, és tedd a dolgodat!” – végig ehhez hasonló gondolatok doboltak egyre intenzívebben az agyában, és sokszor nehézkesnek, képtelennek tűnhetett a további választás.
- Bejöhetek hozzád drágám? – kérdezte.
Fruzsi megfordult, és ahogy Balázs csak egy véletlen percben megpillanthatta a szülés által még csodálatosabban kidolgozott karcsú test minden porcikáját, és az izmok szépen kidolgozott, rugalmas hajlékonyságát melyek a zsongító meleg víz hatására előbb elernyednek, vagy összehúzódnak minden további ellenállás értelmét vesztette.
- Gyere drágám! Lemoslak, hisz csupa borotvahabos az arcocskád!
Balázs megszeppent megilletődöttséggel lépett a zuhanyzóba; szinte a gátlás, hogy egy gyönyörűséges meztelen nő testét lássa, és vele fürödhessen egyszerre felcsigázta a fantáziáját, de valahogy kicsit félszegebbé, esetlenebbé is tette!
Fruzsi kis pöttyszerű halmot csorgatott a tusfürdőből a kezébe, és kellemes masszírozás mellett dörzsölni kezdte Balázs szőrös hátát; pedig nyugodtan le kellett volna gyantáztatni, mert most úgy festett, mint egy burjánzásnak induló őskori dzsungel-rengeteg.
- Ugye hogy nagyon jólesik drága? – finoman, gyengéd megértéssel masszírozni kezdte.
- Hű! Gondoltam, hogy nagyon finom kezeid vannak, de ennyire figyelmes kényeztetésre, bevallom magam sem számítottam! – lepődött meg.
- Akkor figyelj szívem, még mit tartogatok még neked! – kedvesen megfogta férje ormótlan, vastag és idomtalan kezét, és mellkasára helyezte; pontosan oda, ahol érző, szerelmes szíve egyre izgatottabban dobogott.
- Hallgasd csak, és figyel!
Balázs olyan erősen fülelt, hogy akár egy tűt is meghallott volna koppanni egy szénakazalban: érezte a fel-le hullámzó mellkasban, a bordakosarakban egy áldott aranyló szívet, ami már arra készült, hogy csak érte kitörhessen szervfalai közül.
- Te is ezt érzed ugye? – hattyúfinomságú kezeivel mellkasára tette kezeit, és ő is meghallgatta vajon miként felelhetnek egymásnak a szerelemtől megittasult, adakozó szívek?
- Minden köszönök drága, de legjobban azt, hogy végre egymásra találhattunk! – suttogta fülébe.
- De drága… ezt nem is kellett volna említened elég az, ha őszinte érzelmeink beszélnek helyettünk is! – átkarolta, és miközben a zuhanyrózsából fejükre ömlött a kellemes víz önfeledten, és elveszetten csókolóztak, mint akik újból át kívánják élni a mindenség titkait…
Amikor végeztek Balázs feltette a kávét, amiből Fruzsi is kért; csak míg a férje sok tejjel itta, addig Fruzsi – bármennyire is meglepő inkább a tejszínt választotta.
Leültek a kis konyhába, és amíg Balázst nem szólította el a mindennapos kötelesség, addig kávézgattak kényelmesen és beszélgettek.
- Képzeld, hogy mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy késne a menstruációm? – szegezte neki a kérdést.
Balázsra szabályosan rájött a fulladás; nem a rossz értelemben véve persze, csak a hirtelen jött meglepetés hallatán: tehát akkor újabb drága angyali kis jövevénnyel gyarapodhat a család! Hát ez remek, de megint csak esze kerekedett felül boldogságtól megrészegedett érzelmein, és egyből közbeszólt: Hogyan fogjuk eltartani?
Mégis most mindketten kiegyensúlyozottak voltak a reggeli kisebbfajta szerelmeskedés után, és lelki harmóniájuk sem szenvedett csorbát még, hiszen csak most kezdődött el a nap.
- Hát ez nagyszerű! – lelkendezett, és hatalmas puszit adott az ajkára. – Szerintem a neme legyen meglepetés! Mit szólsz hozzá? - már megint az elviselhetetlen szokásként tördelni kezdte az ujjperceit, ami nagy feszültségre és idegeskedésre vallott, ezt Fruzsi is észrevette, mert gyorsan tenyere közé vette a másik verejtékező kezeit, és megcsókolta:
- Drágám, tudom, hogy imádjuk egymást, és hogy minden kerek, de várjuk meg, hogy a doki majd mit mondd! Oké?!
Pillanatnyi mennyország-lelkesedése azonnal a realitások masszív, szürke illatú talaján állapodott meg; és mintha kicsivel alábbhagyott volna benne a kezdeti lelkesedés, de önfeledt, gyerekesen játékos örömét még így is nehéz volt palástolnia.
Fruzsi hangja érezhetően kissé harciasabbnak sikeredett, mint azt eredetileg letervezte, azonnal bocsánatot kért:
- Jaj, szívem! Hogy én mekkora egy idióta vagyok! Bocsáss meg, ha azt érezted, hogy én nem örülök legalább annyira, mint te! Csöppet sem az volt a célom, hogy összetörjem a lelkesedésedet! Csak tudod… - nem merte megvallani, de valahogy most először fordult elő vele, hogy megijedt az élettől! Maga se gondolta volna, hogy ez pont vele is előfordulhat!

Balázs csöndben a reggeli újságba temetkezett, mint egy engedelmes, konfliktust kerülni szándékozó kisdiák, és úgy tett, mintha elengedte volna a füle mellett a hallottakat. Halkan odavetette:
- Nem történt semmi, tényleg!
Furzsi óvatosan behajtogatta az újságot, hogy férje vége rá is tudjon figyelni, és a nagyobb nyomaték kedvéért farkasszemet nézett vele:
- Hogy érzed magad mostanában drágám?
Balázst meghökkentette a kérdés:
- Jól vagyok, köszönöm! – nyögte ki. Felsóhajtott, majd levonta magában az egyszerű megállapítást, hogy tovább már nincs kiút. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy én nagyon boldog vagyok, hogy lesz egy második babánk is, a boldogság duplán érkezve a legjobb, de ha téged az zavar… - elakadt, mert nem merte folytatni, pedig nagyon szeretett volna végre tiszta vizet önteni a pohárba.
Fruzsi még soha nem érezte – hiszen kívülről nézve nem láthatta önmagát -, hogy szabályosan elvörösödik, mint akit meghunyászkodásra, alázatra nevel egy másik talán bonyolultabb helyzet.
- Szívem, tudom, hogy most biztosan kicsit haragszol rám, mert minden érzés látszik az arcodon, de kérlek… érts meg! Tudom, hogy most undok leszek, és kissé furcsán is hangzik, amit mondok, de egy nőnek mindig adni kell egy bizonyos időt arra, hogy egy gyerkőc után egy újabb kalandba belekezdhessen! – megfogta a konyhaasztal felett a két kezét -, Drágám! Kérlek, bízz meg bennem! Adj egy kis időt, hogy rendbe tudjam tenni magam lelkében a dolgokat! Jó?! Megteszed szívem?!  - reménykedve nézett rá, és ebben a pillanatban volt a legszebb azokkal az egzotikus barna szembogaraival, melyeket úgy tudott viselni, fennkölt eleganciával, és mégsem arrogánsan, de emberi alázattal!
- Rendben van! – érzékenyült el megbocsátással a másik.
- Köszönöm drága! – puszit adott neki. – Akkor tehát szent a törékeny béke? – a biztonság kedvéért még egyszer visszakérdezett.
Balázs csupán némán bólintott.
Fruzsi úgy érezte, hogy a ,,béke” szó végszónak mindig eléggé hatásos, de most mégis nagyon egyszerűen érezte a kisebb vitájuk lezárását.
- Most akkor mi vitatkoztunk? – fordult feléje kedvesen.
- Nem gondolom, csupán tisztáztuk egymás határvonalait!
Most olyan különösen hangzott, már-már kissé félelmesen Balázstól ez a megjegyzés; mint aki valamire elkészül, vagy talán tervet sző, vagy készít magában, csak azt nem tudhatja még, hogyan is hajthassa végre?
Bevonult a hálószobába, hogy megnézze a gyerkőccel minden rendben van-e; a kiságyban nem találta! Egyszerre pánikszerű, rettegő roham fogta el. Kiderült, hogy a gyerek már önálló lépéseit próbálgatva kíváncsi kalandozó szellemének engedve mászott ki a kiságyból, és indult önálló felfedező útjára.
- Kicsi fiam! Hova bújtál?! Gyere elő! – szólongatta. A gyerek egy kisebb szekrényben kuporgott, amibe Fruzsi a gyerekholmikat, és a kis cipőit tette. Most ott gubbasztott, és várta a kínálkozó alkalmat, mikor szólalhat meg.
- Kisfiam, nagy legényem! Hol vagy?!
Még mindig semmi, majd amikor már önmaga is majdnem kezdett beletörődni a vereség tartós, megkerülhetetlen érzetének a kisgyerek előbújt egy hófehér lepedőbe burkolódzva, mintha kísértetet, vagy csupán jópofa szellemet játszana, és igyekezett apját megijeszteni.
- Jaj! Te kis csalafintaság! Enyje de huncut lett itt valaki! – Emelte a magasba, majd cuppanós csókot nyomott homlokára. – Hogy érzi magát a mi nagy fiúnk?
- Apa kapok tejecskét? – kérdezte azzal a megszeppentséggel, ami rendszerint akkor fogja el a gyerkőcöket, ha önmaguk is érzik, hogy rossz fát dobtak a tűzre.
- Hát persze, hogy kapsz! De kérlek még egyszer ne bujkáljál el, ha nem muszáj, mert már a rosszullét kerülgetett, hogy nem találtalak! – homlokáról egy vastag verejtékcseppet törölt le, ezzel is érzékeltetve hirtelen támadt riadalmát, és félénkségét!
Bence az idén fogja betölteni a negyedik évét és kétségtelen, hogy már sok dolgot tudott a környező világról, de mindig szeretett egy kicsit csalafintságkodni, huncutkodva viccelődni az őt körülvevő emberekkel; elsősorban mindenért aggodalmaskodó apjával, de édesanyát is legalább annyira szerette. Kis gyermeki lelkében a rivalizálás joga szerencsére még nem fejlődött ki, és ebben a naivságában mindenkiről még csak azt hitte, hogy jóságos, és megértő vele!
Fruzsi idő közben a hálószoba ajtóból figyelte meg kényelmesen ezt a kis ,,nyomozást” gyerekük ügyében, és önkéntelenül is annyira meghatottan tudott szívvel mosolyogni, hogy elszállt minden aggodalma, hogy a következő gyerek gondozását, vagy nevelését egyáltalán hogyan fogják megoldani!
- Na, ki van itt? Hogy te már mekkora kis legény lettél? Nem láttál egy bizonyos Tömpe Bence urat? – kérdezte viccesen az anyuka, mert ő is olvasta egy fejlődéspszichológiai könyvben, hogy még az egészen kicsiny gyerekek sohasem tudnak különbséget tenni a másik ember személyét illetően, különösen, ha az történetesen ők maguk.
- Én én vagyok anyuci! – jelentette ki talpraesett határozottsággal, és ezt a véleményét olyannyira megingathatatlan komolysággal képviselte, hogy egyensúlyozva már megtudott, állni a talpán, míg vele egykorú társainak néhol ez is gondot okozott.
- Hát ez remek! Te vagy a világon a legcukibb legényke! Hallod-e? – Ő is a magasba emelte, és úgy dédelgette, mint egy kis állatkát, mely védelemre szorul. – És mit játszottatok apával? – kuporodott le melléjük a szőnyegre.
 A gyerek, hogy ne kelljen fölöslegesen magyarázkodnia fejére húzta a talált hófehér lepedőt, mely gondos vasalás eredménye volt, és most úgy festett jelenkori, kissé kimustrált állapotában, mint amin keresztben átment az úthenger.
- Azt akart éppen mondani drágám – fejezte be Balázs a gyerek gondolatmenetét -, hogy ő most egy láthatatlan valami, egy szellem!
- Tényleg??? – szándékosan meglepődött, majd úgy tett, mint aki szándékosan keresni kezdi a gyereket a szobában; benézett a nagyágyuk alá, miközben négykézláb folyamatosan szólította, hívogatta, és eljátszotta ő is, hogy nem látja csupán a jobb szerepjáték lehetősége miatt. Ez egy nagyon jó mókának ígérkezett. Balázs is keresésbe kezdett, és mire felocsúdtak már ténylegesen úgy viselkedtek, mint két nagyra nőtt gyerek, akik egy harmadikat keresnek!

 Miután helyreállt közöttük a béke – hiszen kisebbfajta súrlódások szinte majdnem minden párkapcsolatban megengedettek, ha azok a józan, kulturális vitatkozás szabályait nem szegik meg -, Balázs, mint mindig elindult, hogy házfelügyelői teendőinek eleget tehessen. Fruzsi lekísérte a meghitt, kis irodába, melyet jobbára az ő berendezési ötletei, és apróbb stílust szorgalmazó egyéni trükkjei tettek még komfortosabbá, még lakályosabbá; a probléma itt is inkább a helyhiánynál mutatkozott, hiszen a kis helységben, már annyi takarítóeszközt zsúfoltak össze – hiszen a lépcsőházat nem ártott egy héten legalább kétszer jó alaposan felmosni, és kitakarítani -, hogy jó volt, ha egy kis kopottas székre pár percre Balázs is leülhetett, hogy szusszanhasson.
Fruzsi átkarolta Balázs derekát, hozzásimult ragaszkodó odaadással, majd megcsókolta:
- Már most nagyon fogsz hiányozni! Ugye te is tudod?!
- Igen drágám! Te is nagyon hiányzol! – Még mindig azzal a félszeg ügyetlen közvetlenséggel adta vissza a csókot, melyet a nászút alkalmával sem sikeredett még kikísérleteznie, de már javuló tendenciát mutatott.
- Nem tudok neked ellenállni édes! – szinte elolvadt ölelő karjaiban.
- Én pedig minden porcikádat imádom! – Arcát Fruzsiéhoz szorította: - Nagyon szeretlek, és nagyon aggódom a jövőnk miatt is! Ki tudja meddig tartható még ez az állás?! – töprengő zöld szemében a bizonytalan jövőtől való tartós félelem terjedt…
- Az a fontos, hogy most itt lehet rád építeni, és mellettünk állsz! A többi nem számít! Közösen megtudjuk oldani! – azzal a mindig karakán és határozott tekintettel nézett rá, mint amikor főként a nehéz és alattomos helyzetekben az emberek megkívántak maguk mellé egy lélekerős, és határozott valakit, aki adakozó lendülettel egyre csak bátorítja őket, és felemeli őket a lelki kétségbeesések széléről. Ez most Balázsnak is nagyon jólesett, mert új erőre kapott.
- Hogy nekem mekkora szerencsém van! Látod, drága! Én elmertem hinni!
- Tudom szívem, mert én is érzem! Mindent érzek, ami a lelkedben most történik, mert lelki társad vagyok!
- Akkor… este ugye látlak édes? – kérdezte.
- Mint mindig pontban itthon leszek körülbelül… hatra, jó?!
- Az remek lesz! Bencével addig készítünk neked valami finomságot!
Balázs ismerte Fruzsi legújabb kulináris ismereteit a modern konyhai étkezésről, és ha valamit tudhatott, hát akkor az az volt, hogy bár Fruzsi kétségtelen, hogy minden jó szándék mellett mindent elkövetett és megtett, hogy ehető ételek kerülhessenek az asztalra, de a szándékos pepecselést, és a fölösleges konyhai ,,tökölést” ez is egyik kedvenc szóhasználata volt, valósággal rühellte. Semmi kedve nem volt egész hátralévő, zsúfolt napját a konyhában leélni, így gyakorta megesett, hogy a könnyen elkészíthető tasakos leveseket, és villámpácszerű húsokat kottyingott össze főleg a sütőben, mert a kényesebb, és időigényesebb olajos sütési módszereket már nem próbálta megkockáztatni attól való tartós félelmében, hogy újra kell a kellemetlen plafonfoltok miatt meszelni a konyhát.
Balázs megvillantotta gúnyos mosolyát, amiből rögtön kiderült a másik számára, hogy neki tökéletesen megfelel az egyszerű konyhai koszt.
- Akkor látjuk egymást drága! Vigyázzatok magatokra! Imádlak benneteket! – utoljára még megcsókolta.

 

Megtekintések: 3

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek