4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

NEGYEDIK FEJEZET



- Fizetős, különlegesen fontos, kedves vendégeink! Egy pillanatnyi türelmet szeretnék csupán kunyerálni önöktől! Köszönöm!
Egy molett, szemlátomást tekintélyes potrohot növesztő, cirkuszi irodalmárnak is beillő, kopasz, mégis finom szabású öltönyt viselő középkorú emberke lépett a mikrofonhoz, hogy hangjával körbe harsogja a termet, ahol eléggé vegyes társaság, mégis csupa-csupa pénzes pacák, és kuncsaft zsúfolódott össze. Ahogy végigtekintett a székek között a fővárosi alvilág különös, és egyedi, személyiséggel rendelkező bűnöző embereit is szép számmal bárki könnyedén felfedezhette volna. Voltak itt sikeresnek nevezhető üzletemberek, kis – és nagyvállalkozók, akik megharagudtak a feleségükre, mert nem kapták meg rögtön, amit akartak, és ezért másutt kerestek maguknak kielégítő vigaszt, néhány tejfelesszájú huszonéves, akik csupán csak a jó hecc kedvéért ruccantak ki egy felnőtt szolgáltatásokat kínáló éjjeli lokálba, hol aztán később már az érettségi bankettükön tudjanak nagyképűsködni, hogy lám csak, ők már micsoda helyeket bejártak!
- Tisztelt kedves vendégeink! Mielőtt rátérnénk a szokásos napi ajánlatunkra kérem, fogadják hatalmas tapssal a legtehetségesebb növendékünket, egy cukorfalat kertvárosi virágszálat, akiért nem utolsósorban majd megőrülnek a férfiak, és szerintem okkal az utánozhatatlan, a szexis, és erotikus ,,Tündért”! – csak úgy harsogott a hangja az enyhén torz hangú mikrofonba. Kis termetű, pufók fickó volt világ életébe az egyik főnök a sok közül, és látszott rajta, ha még ki kell nyögnie magából két mondatnál többet a szívinfarktus kockázati tényezője is nagyon hamar megnőhet!
Kicsit megvárta, amíg az izgatott, nyálát csorgató társaságban alább hagynak a zörejek, és főként a kéjsóvár hangok, majd lekapcsoltatta a világítást, mely az egész kicsinyített színpad területét valami harsány, ünnepélyességgel beragyogta, és ami már öt perc után is jojózó pillantásokat eredményezett. Majd hátra szólt a színfalak mögé:
- Hölgyeim! Készen vannak?! Már mindenki nagyon türelmetlen!
A hölgyek többsége gyönyörű, alig takaró koktélruhákban, és tüllökben flangált az öltözőtükrök fogságában, és mindenkinek már csak az utolsó simításokat kellett megcselekednie, hogy kifogástalan sminkjük alatt is egész embereket láthasson a hevesen dobogó férfi közönség. Aztán az, hogy ki láthatta meg bennük valóban a teljes jogú embert? Más lapra tartozott!
- No, készen vagytok már?! Gyerünk, drágáim, gyerünk! – tapsolt párat a levegőbe. - Ha én bukom, ti is velem! – azzal becsukta az öltözőt, hadd készülődjenek még egy kicsit, majd várt egy-két percet, és szikrázó diszkó gömböt vezényelt egy elektronikai szerkezet segítségével a színpad közepére.
- FIGYELEM! FIGYELEM! Kedves vendégeink! Most következik csak az attrakció!
- Hé… pszt! Hapsikám! – pöcögtette meg bumfordi, törpe vállait az egyik nagyon csinos hölgy -, Tündérnek még legalább öt percre lenne szüksége, hogy rávegye magát a show-ra! Nem tudnál esetleg addig rögtönözni valamit a kedvéért?
A pufók kis ember érezte, hogy most rögtön elönti a láthatatlan, fortyogó méreg, és nem sok híja lesz, hogyha tovább kényeskednek ezek a hölgyek, azonnal lefújja a műsort. Bár maga is tisztában volt vele, ha ezt most megteszi, több mint valószínű, hogy eleshet a jó zsíros bevételektől is, elvégre az embernek túlfűtött boldogság-igényre volna szükségük, és nem arra, hogy a semmit bámulják egy és fél órán keresztül!
Gyorsan előrébb jött a besötétített színpadon, majd fölkapcsolta az első reflektort, amit csak felkonferáló lámpának neveztek, mert rendszerint egyedül az aktuális ,,porondmester” használta, és belebeszélt a mikrofonba, hogy azzal is megpróbálja csenevész módon elütni az időt!
- Uraim, kedves vendégeink! Kisebb technikai mallőr lépett fel, ami miatt jótékonyan legalább még öt percig engem kell, hogy hallgassanak… - érezte, hogy ennél ostobában már nem is kezdhette volna, mert máris heves fújózások, és egyéb obcén káromkodások ostroma zúdult a fejére.
- Tündért akarjuk!
- Te húzz innen a fenébe!
- Nem azért adtuk ki a pénzünket, hogy egy hájas pöfeteggomba képét bámuljuk!
Minden káromkodásnak van azért haszna is, amellett, hogy az illető embert – aki kimondta, és kinyilvánította véleményét -, bizonyos következtetéseket levonjon. Most is ez történt! Miközben nagyban ment már szegény pufók kis emberke szapulása, és gúnyolása ,,Tündér” már időközben rend behozta a fellépőruháját, és készen állt arra, hogy átessen a jelképes beavatást tartogató tűzkeresztségen! Úgy röppent ki hangtalanul suhanva, bájos, és hallatlanul kecses eleganciával a színpadra, mintha csak világ életében a reflektorfényben élte volna mindennapjait.
- Á! Na, végre! – látszott rajta, hogy kénytelen egy hatalmasat fújni, mert pirospozsgás arca máris elszíneződött -, látják kedves vendégeim! Már itt is van az este csillaga ,,Tündér”!  Fruzsina pedig olyan bájos kecsességgel pördült meg párszor a pufók kis imposztor előtt, mintha világ életében ezt a nagy figyelmet igénylő mozzanatot gyakorolta volna, és emellett vérprofi szintjén ment neki is a rögtönzés művészete, amit ez alkalommal egy cuppanós puszival honorált, egyúttal ezzel jelzést is adott a porondmesternek, hogy most az ő produkciója következik.
Nem is kellett az emberkének sokáig tétovázni, már el is tűnt a színfalak jótékony félhomályába.
A színfalak mögött valaki lenyomta a CD-lemezjátszó berendezést, fölerősítette a megfelelő hangtechnikákat, hogy lehetőleg a hátsó sorokból is élvezetes összbenyomást kelthessen a műsorszám, és máris megszólalt egy latinos, bolerós temperamentummal megfűszerezett sanzon, amit egy andalúziai virágszál énekelgetett, hogy ,,Tündér” még erőteljesebb erotikával perzselhesse fel az éjszaka bohém lovagjait. Immár négy hónapja, hogy a legtöbb este ez a szám ment, és mindig telt házzal. De valami óhatatlanul is mindig hiányzott! Tündér most egy szaltó mortaléra készült az acélszínű fémrúdon, melyet külön erre az alkalomra tákoltak össze, kitudja milyen ismeretlen eredetű alapanyagokból, és arra különösen gondosan ügyeltek, hogy a hölgyek többsége, akiket az acélrúdnak feltétlenül el kell bírnia kellemesen karcsúak lehessenek, bizonyos testtájakon. Ahogyan egyre ügyesebben egyensúlyozott a rúdon köszönhetően testalkatának, és fizikai erőnlétének is olyan könnyedén állt fejre, hogy a jellegzetes denevérpóz már meg se kottyant neki; többször feltűnt neki, hogy amint a színpadon igyekszik mindent bevetni, hogy lehetőleg színvonalas, minőségi műsorral szórakoztasson a kuncsaftok többsége az őrület, és az elmebetegség határán van amikor csak meglátja, és azokkal az árulkodó kidülledő szemeikkel azonnal felfalnák alig mutató ruhájában, ha valaki csak a közelébe férkőzhetne. Fruzsina újra és újra kénytelen volt elgondolkozni azon, hogy vajon így képzelte-e el eddigi életét?…

,,Drága Tündér!

Bocsáss meg, hogy annyi idő elszaladt, és valószínűleg most kiállhatatlan, és megbízhatatlan sóher alaknak tűnhetek a szemedben, amiért hitegettelek, és elfelejtettem neked levelet írni; most persze arra gondolsz, hogy te megmondtad már előre, és én, mint a tanárember az értelem útjait kutatva készülök fel, hogy észérvekkel meggyőzhesselek! De ez nem igaz! A lényeg, hogy olyan régen nem beszélgettünk már egy jót, és nem voltunk kettesben sem, hogy minden nap egyre jobban rettegek a biztos tudattól, hogy a bizonytalanságba kergetett holnapok talán nem is egyedül rám várakoznak, és sajnos fogalmam sem igen lehet – bár megjegyzem, hogy ötletem azért van -, hogy hogyan kellene másként, vagy máshogyan folytatnom a munkámat, és egyáltalán a karrierépítésnek nevezett buktatók módozatait! Úgyhogy, ha esetleg lenne valami, frappáns ötleted kérlek, ne habozz, és haladéktalanul osztd csak meg velem bátran!
Képzeld tegnap a suliban az egyik kislány Roxána azokkal a tétova őzikeszemeivel odajött hozzám még óra előtt, és azt mondta, hogy nyugodtan írjam csak be az egyesét, mert hétvégén elutaztak a szüleivel és nem tudott rendesen felkészülni! Hát erre mit mondhat az ember? Nem szerettem volna megbántani a lelkét, és azt mondtam, hogy holnapra szépen bepótolja a tananyagot és akkor beszámol, most még nem írok be a naplóba semmit! Nem is hiszed ennek akkora feneket kerítettek később a tantestületi szobában, mintha valóságos inkvizíciós bíróságon lennék, és én lennék a pellengére állítható eretnek! Nem sok híja kellett hozzá, hogy kígyót-békát ne kiabálhassanak rám! És nem tagadom kissé meg is viselt a dolog!
S veled mi a helyzet? Úgy értesültem a volt albérleti szobatársadtól, hogy már egyenjogú felnőttként a magad lábára álltál, és el is költöztél, és állítólag valami szuper állásod is van? Vagy talán tévedek?! Kérlek, vigyázz magadra, mert számomra a legkiábrándítóbb dolgok egyike, hogy meg kellett tapasztalnom az emberi közönyösség és felszínesség határait is; hova lett az erkölcs, meg az őszinteség? Abszurd és felháborító dolgokkal van tele a világ, és ha az ember az emberi kapcsolatok őszinte törvényeiről is megfeledkezik, hogyan reménykedhet abban, hogy minden rendben lesz majd az életével a későbbiek folyamán?!
Ne haragudj! Hát tessék! Már megint a panaszkodás és az örökös önsajnálat, de talán ez tart még a valóság talaján nem igaz? Nagyon szívesen megnézném a gyönyörű kis lakásodat, úgy halottam vadregényes környéken laksz. Azért remélem már megtanultál kicsit főzőcskézni, vagy sütni valami finomat?
Kérlek, írjál nekem drága barátném Tündér! Vigyázz magadra, bár ezt szerintem nem is kell mondanom, mert olyan kungfu mozdulatokra vagy képes, ha fölidegesítenek, mint senki más! Ha marad, egy kis lélegzetvételnyi időd azért írhatnál pár sort!


Milliószor puszillak Sün!

Fruzsina amint végzett a bámulatos, és lebilincselő műsorszámmal, olyan gyorsan távozott a színpadról, mintha igazából már vissza se akarna térni oda, mégis a vastapsot azért illett többször is fogadnia. S úgy nézett ki most a kis helység, mint ami valósággal majd összedől a fékevesztett, tomboló, apokaliptikus ricsajoktól, ahogy a feltüzelt férfiak szíve egyre valósággal visszaköveteli imádott, bájos kedvencüket a színpadra, és ehelyett, már megint mit kaptak? Azt a huszadrangú, kisstílű, hájas porondmestert, akire a kutya se kíváncsi!

A sör, tömény szesz, és aperitifek lélekölő, és elmét rongáló, káros illata, tekintélyes cigarattafüsttel fűszerezve sűrűn és tartalmasan a helységre telepedett, és amit Fruzsina a tolakodó férfiaknál is talán jobban utált az az volt, amikor valamelyik férfi szájából büdös, és orrfacsaró szagú dohánybűz áramlott feléje, és neki egyszer-egyszer kötelezően kellett adnia egy-egy csókot is, amit a kuncsaftok sajnos sok esetben félreértelmeztek, és tovább szerették volna mélyíteni a bizsergető testi élvezeteket. Még szerencse, hogy a túlbuzgó apja annak idején elvitte őt egy önvédelmi tanfolyamra, ahol az alapfogások mellett hasznos önvédelmi praktikák bepillantásába nyerhettek jogot a résztvevők, mert így Fruzsinak a legtöbb esetben elég volt csupán az adott férfi lágyabb részein egy erőteljeset markolnia, és a kellemetlen bűz, és az ehhez társuló tapizás máris lanyhult, és teljesen egészen el is tűnt.
- Mondd csak, cica? – szólította le egy üzletembernek álcázott, fonnyadt pasas, akiről már messziről ordított, hogy a felesége főként az alkohol rabsága miatt hagyta ott. – Eljössz egy menetre? Ígérem, hogy olyan élményben lesz részed amilyen még nem volt a történelemben! Ne hagyd ki!
- Hát ez igazán kedves öntől! De sajnos most sietek!
A pasason már messzi távolról, is megérzett a tömény szeszszag. A csont részegeknek, és nagy általánosságban az ,,alkeszeknek” is egyik különleges ismertetőjelük, hogyha ellenállásba, vagy visszautasításba ütköznek, azt nem nemleges válaszként értelmezik, sőt valami ellenállhatatlan kihívásnak tekintik, amit feltétlenül meg akarnak oldani.
- Nézd te ócska ribanc! Ha nem akarsz hetyegni a te dolgod! – váltott nagyon kemény hangnemre -, de amiért fizettem azt úgy is megkapom! Vagy így vagy úgy! Megéretted, te kis KURVA?!
Ezt nem kellett volna. Fruzsina soha sem tűrte, hát még az édesanya, hogy egy szem lányát utcalányként kezeljék, és úgy bánjanak vele, mint egy kifacsart mosogató ronggyal, épp ezért több se kellett neki, azonnal támadásba lendült, és erőteljes mozdulattal úgy hátra facsarta a dülöngélő fickó kezét, hogy az majd bevizelt.
- Auu! A jó kurva életbe! Kis anyám! Elég már! Auu! – nyögött. Az ember nem is hitte volna, hogy egy karcsú virágszálba ennyi erő, és lélekjelenlét szorult, de Fruzsit most nem lehetett megállítani, ha fölbosszantották tornádóként tett rendet önmaga körül!
- Kedves uram! – folytatta most rábeszélőn, de kedvesen -, azt tanácsolom önnek, hogy ne próbáljon még egyszer ennyire durván és alpárin kóstolgatni, mert annak következményei lesznek, és a végén megeshet, hogy a maradék férfiasságát is elveszti! – úgy odahajította az egyik asztalhoz feldöntve jó pár széket, hogy a fickónak még sokáig jojózott a szeme, és csillagokat látott maga körül.
Fruzsi még jól emlékezett a megalázó élményre, mely szégyenfoltot égetett a lelkébe; teljesen üres nézőtér előtt kellett meztelenül vonaglania, csak azért,  hogy az igazgató lássa, mennyi az amennyit még bevállal, és kinél hol található az a bizonyos jó ízlés határa?


,,Drága Sünöm!

Már milyen régen is volt, amikor utoljára egymással együtt feküdtünk az ágyamban, és a bizonytalan jövőnket tervezgettük? Megvan szerintem jó tizenkét vagy talán több éve is! Hogy vagy? Mi van veled? Még mindig a nebulókkal vesztegeted a drága idődet? És mondd csak? Hogy alakulnak az álmaid: forgatókönyvírás, könyvpublikálás? Megtaláltad már azt a halhatatlan kedvest, akiről ódákat tudtál zengeni a verseidben, és akiért feláldoznád magad? Ne haragudj, de ez a tegnapi meló is kéz istencsapása volt! El se hinnéd, hogy ezek a lepukkant pacákok, szabályosan a nyakukat akarják kitörni értem csakhogy egy-két lopott órácskát velem tölthessenek! Az egésznek olyan lesajnált, kicsit árulásos aurája van; mintha az ember szándékosan elárulná magát, hiszen mást amúgy se tehet, és ez rosszabb talán minden megerőszakolásnál is! De a tetkóm még mindig megvan a lapockámon, és annyit mondhatok, mindenkit azonnal begerjesztek vele!
Emlékszel még az utolsó levelemre? Igazad lehet azzal kapcsolatban, amit akkor mondtál: Talán azért menekülöm a teljes tartalmú boldogságtól, mert félek attól, hogy valami húgyagyú ismét összetöri a szívemet! Kérlek, ne értsd félre, amit szeretnék veled megosztani! Hidd el, hogy nekem egyáltalán nem fekszik, hogy most csalódott, magányos, és kissé lezüllött életformát kell, hogy folytassak magam körül, hogy újra felfedezzem saját magamat! Azt hiszem, hogy mindannyian igényeljük a boldogságot, ami jogosan meg is illetne minket, és amikor kipp-kopp hirtelen kopogtat az ajtónkon – nem is tudom! Mintha szándékosan elfutnánk, elrohannák előle! Értesz engem?!
Nekem még a hátam is valósággal borsózna a gondolattól, hogy egy olyan családi, berendezkedett életet folytassak, amit az őseim is rendszeresen szándékoztak volna rám erőltetni: ,,Kislányom! Hozd el néha-néha az unokáimat! Kislányom! A férjednek készíts mindig ebédet, és reggelit is! Kislányom! Már megint nem vasaltál ki, és nem mostál fel!” – Enyhén szólva is kész idegtébolyda! Nem?!
Bocsáss meg, már megint csak folyamatosan jár a szám, mert egy kicsit idegesebb is vagyok a kelleténél: úgy mellesleg egy hitvány alak valósággal megpróbált megfektetni! Ez a helyes kifejezés! Kellemetlen volt, de hála a karatémnak azonnal kifektettem a fickót, és többet már nem próbálkozott!
Sünöm! Te fényévekkel okosabb vagy bárkinél, akit hitvány életemben eddig megismerhettem; aranyos, drága, szexi vagy! Gondolom, ez túl sok melléknév egyszerre?
Tudod, mi kellene neked drága öreg barátom? Kicsivel talán több talpraesettség, és karakánság! És kérlek, ne kérj állandóan bocsánatot mindenért, mert az a gyengeség sarkalatos jele!
A leveleid többsége szerencsésen mind megérkezett; Igen! Öreg harcos! Még sajnos mindig egy lepukkant albérleti szobában nyomorgok, de a barátnőm szerencsére már elköltözött, így átvállaltam a rám eső fizetési kötelezettséget is, így kiélvezhetem a szoba teljesen fennmaradt négyzetmétereit! Én kicsit céltalanul bolyongok a pesti, bohém éjszakában, de ilyen magának valónak is néha kell lennie az embernek, hogy jobban megérthesse a bonyodalmas élet összefüggéseit!
El se hinnéd, hogy olvastam a világhálón egy cikket arról, hogy a legnagyobb gond a mostani gyerekekkel az, hogy cyber-generációhoz tartoznak! Te már biztosan tisztában vagy vele, hogy valójában mit is takar ez a kifejezés? Alapjában véve, ez annyit tesz, hogy manapság már nem beszélhetünk szervesen társas párkapcsolatokról, mert ahelyett, hogy az emberek beszélgetnének egymással okos telefonok segítségével milliónál több üzenetet is küldözgetnek, de hang nem hagyja el a torkukat!
Konkrét tervem sajnos még nincs! Ha csak egy jövedelmező munkanélküli-segélyt nem számítom ide, ami most nagyon jól jönne, mert ideiglenesen kihúzhatna a pácból, meg a pöcegödörből!
Hát ennyi fért bele a mai napon! Kíváncsi vagyok rád nagyon Drága Sünöm, hogy te mivel rukkolsz elő?
Addig is vigyázz magadra, fel a fejjel, és sok szerencsét!

Milliószor Puszillak: Tündér!”


,,Talán fölösleges volt ennyire jópofiskodnom? Nem?! Mert elképzelhető, hogy már réges régen van barátnője, és épp pont miattam fog kitörni egy kellemetlen viszálykodás, aminek egyedül én leszek a gyújtó katalizátora!” – töprengett egy pillanatig, majd lekapcsolta a gépe monitorját és aludni tért, abban a biztos tudatban, hogy az üzenete eljut a címzettje gépéhez.
Másnap korán szeretett volna felkelni, mert rengeteg elintéznivalója támadt; az egészen élénksárgától kezdve, a kanárisárgáig mindenfajta mennyiségben szerette volna postára adni azokat a fontos közüzemi csekkeket, és a rezsipapírokat is, melyek már több mint hét hete szervesen meghatározták és kitöltötték hétköznapjait. És ha valamit most nagyon szeretett, akkor az a laza lezserség volt, mely a ruhadarabjain is feltűnően meglátszott. Felkapott magára kedvenc szakadt farmerét, és egy olyan ócska pólót, melyen úgy látszottak a szétszabdalt varratnyomok, és szaggatások szakadásai, mint a golyó ütött sebek lettek volna, és melyben – nem vitás kicsit többet mutatott a melltartó, mint bármi más! De az, aki főként az éjszakai, hajtós életben többször is kénytelen megmutatni egzotikus teste finom körvonalait ez igazán nem lehet gond!
Gyorsan felpattant a motorra, amire rendkívül büszke volt – tekintettel saját maga rakta össze az a szülei garázsában, és rá is ment az egész napja, és minden megtakarított zsebpénze! De akkor is megérte, mert az utolsó anyacsavarig, és köbcentiméterre ismerte a járgányt, és a kilométermérőt feltudta, pörgetni egészen háromszázig is! Talán nem csak a sebesség az, mely rabul ejtette, és fogva tartotta – sokkal inkább a szabadság korlátlansága. Hogy senki sem kényszerítheti, és vetheti alá szabályoknak! Most is abban a testéhez simuló, fekete, bőr motoros felszerelésében úgy nézett ki, mint egy női szamuráj, vagy egy védelmező harcos, aki ha igazságtalanságot tapasztalt kíméletlenül lesújt a zsiványokra, hogy megvédhesse védtelen áldozatait! De kissé vagány és dögös szerelése mellett még így is hordozott magában elegendő nőiességet, hogy a közúti zsúfolt forgalomban pár autós elismerő füttyjelekkel adja át számára rokonszenvező dicséretét.
Gázt adott. A kerekek veszettül füstöltek, mintha odaégetett volna valamit, a motor pedig földübörgött, akár egy elszabadult paripa, és szabályosan elszáguldott a reggeli fényben, mint egy kilőtt rakéta.
Amikor megérkezett a postára, egyáltalán nem úgy tervezte, hogy majd tömeg fogadja. Sőt! Mintha rögeszméjévé finomodott volna a gondolat, hogyha az ember pontosan, időben érkezik, akkor a többségtől is elvárt volna néminemű, feltétlen együttműködést. De mivel a föltorlódott, nagyon zsúfolt embertömeggel már amúgy sem lehetett semmit tenni; húzott egy sorszámot, és engedelmesen helyet foglalt, miközben papírpoharából nagy kortyokban nyelte a kávénak nevezett vizezett, édesített mosogatólét.
Az ügyfélhívó kétszer pityegett. Ránézett a kis fecnire, amit letépett. Pontosan háromnegyed tíz múlt pár perccel, és az idő észrevétlenül is a kellemes meleg után egyszerre bombázó gammasugarakkal kezdett támadásba ellene. Hirtelen nagyon melege lett, és overállszerű motoros szerelésétől a női mosdóban jobb lett volna megszabadulnia! Ezt az aprócska dolgot teljesen kikerülte, és figyelmen kívül hagyta. Pedig most mennyivel kényelmesebben érezhette volna magát egy kényelmes, csinos nyári ruhában, mely előnyösen kiemelte volna fantasztikus alakját, és ráadásul nem árasztott volna magából olaj, és gépzsír szagot.
Azonnal felpattant, mint akinek nagyon sürgős dolga akadt, és az ügyfelek üvegkalitkájához szaladt, ahol egy sovány, életunt, idősebb hölgy jókorát ásítva talán azon töprengett, hogy miért ezt az állást kellett neki kifognia?
- Tessék! – nyújtotta meg szándékosan csenevész hangját.
- Jó reggelt! Egy befizetést szeretnék lebonyolítani, és már nem is zavarnám többet! - felelte kedvesen, miközben a felső bőroveralljából előkotorta az enyhén meggyűrődött sárga csekkek papírcsomóit.
Az idősebb hölgy tétován, és felhúzott szemöldökkel bámult rá, mint aki egy ostoba viccnek a szenvedő alanya, és értetlenül forgatta a papírcsomókat.
- Ezt most mind be szeretné fizetni, vagy részletekben óhajtja?! – mintha kekedzkedni akart volna vele.
- Hát amennyiben lehetőség lenne rá, kifizetném egyben, mert ha még más dolgom is lenne! – egyenesen utálta, ha valaki prűd, és flegma, hát, még ha lekezelő. És ha a hölgy így akart játszani, hát akkor neki is föl kellett vennie a kesztyűt!
- Kérem, akkor várakozzék itt a teremben, míg újból nem szólítom! – Ennél álmosabb, és életunt hangot úgy érezte elképzelni sem lehetett. Különösen azért, mert a hölgy olyan lassan szortírozta a csekkeket, és töltötte ki a papírokat, akár egy felhizlalt meztelen csiga, és látszólag a leghalványabb érdeklődést sem mutatta, hogy kicsivel gyorsabban, és esetleg hatékonyabban végezze a munkáját. S mivel Fruzsinak ezt ma mindenképp meg kellett csinálnia, hogy ki ne essen a szorító határidőkből – nem tehetett mást levette már kissé meleggé lett bőrfelszerelését, és csöndes várakozásba mélyedt az egyik éppen akkor felszabaduló székben.
Nagy sokára került csak ismét rá a sor. Az a legrosszabb, ha az ember úgy nézi szinte másodpercenként a karóráját, mintha ezzel is még jobban akarná siettetni a csupán egy helyben rostokoló perceket; ilyenkor minden megszenvedett pillanat egy teljes örökkévalóságot foglal magában, és mint minden ember kis híja volt, hogy Fruzsi is fokozatosan kezdett lemondani a türelemről!
Mire sorra került, már rég elütötte a délután egy órát is; észrevette, hogy kellemetlen, kuruttyoló hangot hallat a gyomra. A sebtiben bekapott nullkalóriás müzliszeleten kívül, amit a motoron robogva fogyasztott el gyakorlatilag egész álló nap nem evett semmit. S most érezte, hogy ez megbosszulja magát, és kezdi fölemészteni.
S ahelyett, hogy az idős matróna szólította volna, hiszen tépett már egy sorszámot – amiről azt gondolta kitart majd egész nap -, nem váltak be kiszámított tervei! Újból tépnie kellett egy jelentéktelen, kis fecnit, és tisztességgel ki kellett várnia a sorát.
A matróna nem feledkezett meg róla; hiszen az ember hogyan is felejthetne el egy csípős nyelvű tündért, aki harcias akár egy fajdkakas, és legszívesebben kikaparná a szemét. Amint készen voltak a papírjaival ellentmondást nem tűrőn szólította:
- Kérem a következőt!
- Tessék! Itt szíveskedjék aláírni! – mutatta a papírt, és nyújtotta a tollat. Mintha attól félt volna, hogy újabb fennkölt botrányt már nehezen bírna ki erősen zaklatott idegrendszere.
- Köszönöm szépen! – átvette a csekk egyik felét, míg a másikat a beirdalt széleknél letépte, és eltette, mint hivatalos okmányt. – Akkor egy marad itt, és egy marad magánál! Köszönöm! – zárta le a további beszédet.
- Én is nagyon köszönöm! – halványka mosolyféleség derengett át az arcán, majd fogta a bukósisakját és távozott. Érezte, ha továbbra is itt kellene még várakoznia kis híján fölrobbanna, és azonnal megfojtaná ezt a hárpiát!
Amikor végre kiérhetett az épület elé a szabad levegőre, és mélyet szippanthatott a város szokásos szénmonoxidos, áporodott, dohos, és kipufogógázos levegőjéből, mintha felszabadult volna. Valósággal újjászületett!


,,Drága Tündér!

Megint csak elnézésedet kell kérnem amiatt, hogy oly régóta nem tudtam egyszerűen gép közelbe jutni, és írni neked legalább pár sorocskát. El se hinnéd, hogy állandóan esett az eső egész nap, és én, mint valami hajótörött önkéntes száműzetésemet töltöm egy Kispesti Általánosban az isten háta mögött, amiről még a kutya se halott. És most figyelj drága! Erősen kapaszkodj csak meg! Nem fogod elhinni, de WC-papírt, és krétahiányban szenved az egész intézmény! Hát most mondd meg! Mire költhetik azok odafenn az adófizetők soványka éhbérét?! A szülőkkel is beszélnem kellett, hogy valahogy legalább az osztálykasszából finanszírozni tudjuk a további várható kiadásokat, de tudod milyenek a szülők! Bizonyos kérdésekben hallani sem akarnak kompromisszumokról, míg másokban pedig egyértelműen hajthatatlanok!
Veled mi a nagy harci helyzet?
Mesélted az egyik leveledben, hogy valami részeges pasas rád akart akaszkodni, de te szépen elintézted, és le is ráztad! Elismerésem! Mindig is azt vallottam, hogy nem árt, ha egy finom hölgy minden élethelyzetben megtudja védeni magát, és magam előtt látva a kungfu akrobatikádat bizonyára lenyűgözted a közönségedet!
Biztosan már a füledbe juthatott, de ha nem akkor itt elsuttogom, mert nem szeretném nagydobra verni; ki szeretnének nevezni ofőnek! Képzeld! Csak az a nagy baj, tudod, hogy én egész nyárra már eljegyeztem magam az írással, meg kisebb alkotási folyamatokkal, és sokszor úgy hiányzik nekem a felelősség, mint púp a hátamra. Mi a te véleményed drága barátném? Elfogadjam, vagy hagyjam az egészet a fenébe?!
Szerintem újra össze kellene egyszer röffennünk, nem gondolod? Olyan megkönnyebbülés lenne, ha mindent kibeszélhetnénk, és megoszthatnánk egymással! Bocsáss meg, már megint csak magamról beszéltem! De hát már ismerhetsz igaz-e? A legfontosabb: ,,Mindenek fölött légy HŰ magadhoz!”
Kérlek, ha gép közelbe jutsz, úgy feltétlenül írsz egy pár bátorító sort!


Üdvözlettel: Sün!


A gépe még egyet villogott, így jelezve, hogy az üzenet egy másik remélhetőleg virtuális postafiókban landolt, és remélhetőleg a címzett is elolvassa majd. Megvakarta kopaszodó halántékát, kinyújtóztatta a székben ülve enyhén ropogós, fájós derekát, miközben íróasztalán az aznapi történelemdolgozatok kupaca trónolt, és követelt magának helyet.
,,Hát most mit kezdjek ezekkel?!” – semmi kedve sem volt hozzá, hogy az egész Péntek délelőttjét olyan pitiáner és már-már kisstílű időtöltésnek szentelje, mint a hallgatók egyéni felmérése, és a dolgozatjavítás. A legszívesebben lement volna a tengerpartra – nyugodt, naplementés környezetben romantikázni, és úszkálni is egy kicsit, miközben kedvesével beszélgetnek, szerelmeskednek. És most egyszerre minden dolgok sűrűjében találta magát már megint! Nem volt, mint tenni; a feladatokat el kellett végeznie, ha csak azt nem akarta, hogy a nyakába zúduljanak majd legközelebb! Maga elé helyezte a dolgozatok néhol szamárfüles, és remélhetőleg a tudás fényétől enyhén verejtékszagú halmait, és nekifogott, hogy a leglustább nebulóból is legalább egy kettes alát préselhessen ki, mert utált buktatni, és ellenkezett morális gyökerű elveivel!
Kirázta kezéből a görcsöt. Erre a mai napra körülbelül húsz- legfeljebb harminc dolgozat részletes értékelését tervezte, s már a második megkezdett óra kezdetén úgy volt vele, hogy ennyit irodalomtörténeti szigorlatai közben sem írt! Karja fokozatosan úgy elzsibbadt, hogy akár kést is döfhetett volna bármikor bele – egész biztosan nem érzett volna fájdalmat!
Kinyújtóztatta görcsöt kapott térdkalácsát, kihúzta maga alól a székét; fölkelt egy percre, hogy megmozgassa elzsibbadt végtagjait. Lélekben szeretett volna erőt, és akaratot meríteni valakiből, aki minden helyzetben mellette áll, de most csupán hallgató tárgyaiba kapaszkodhatott; egy hajómodellbe, amit tetemes technokol-ragasztóval épek hogy sikerült összeeszkábálnia, és ami sokkal inkább egy úszó teknőhöz hasonlított, kissé piszkos, tört fehér vitorlákkal, játékautói közül is megtartott párat a biztonság kedvéért, mert úgy gondolta, ha majd saját gyereke lesz lehet, hogy ő is kedvelni és szeretni fogja őket, akárcsak az apja.
És hát természetesen ameddig csak a szem képes volt befogadni a kis szoba alig több mint tizenhét négyzetméterét; telis-tele mindenütt főként szépirodalmi könyvek, és egyéb irodalommal foglalkozó tudományos irományok kötetei feküdtek némán a betűbe ágyazható halhatatlanság oltárán. És ez elégedettséggel töltötte el. Megnyugtatta.
Nem sokszor nézte meg magát szándékosan az utóbbi időben a tükörben, ha csak három-négy nap múltán feltétlenül borotválkozásra nem szorította a szükség. Nem szeretett flörtölni, sem pedig tetszelegni saját tükörképével! Ezt valahogy nem tartotta elfogadhatónak. Különben is a világ mostanság olyan közömbös, és felszínes lett, hogy az emberek többsége csakis saját magával van elfoglalva, és ez eredményezi, hogy mindenünnen elkésnek, vagy később érnek oda! A pontatlanság is egyfajta emberi tényezővé zsugorodott a tudatában: nem nehezményezett, vagy elítélő célzattal, de az időt soha nem hagyta volna mástól sem elrabolni, hiszen az az egyetlen valami volt, ami nem tudott – még ha akart volna, akkor sem -, visszapörgetni, sem megváltoztatni!
Haját rendszeresen saját maga nyírta egy alig használt Philips hajvágóval, ami kamatostul visszahozta az árát, mert a kívánt méretekre állíthatta, és bátran kísérletezhetett az újabbnál újabb fazonokkal, míg végre a tüsifrizuránál köthetett ki, ami nemcsak hogy jól állt ovális, és kissé pufók arcához, de kiemelte mindig merengő zöld szemeinek a formáit is. Igyekezett lefogyni valamennyire, mégis amikor egyszer-egyszer vette a merész bátorságot és végre valahára mérlegre állt, azt érezte, hogy szánt szándékkal becsapja a mérleg is, mert a kívánt kilók sohasem akartak főként deréktájban végleg eltűnni róla. Százhúsz kilóról igaz sikeresen letornázott bőséges tizenhárom kilós, de érezte, hogy ez még halvány árnyéka lehet csupán kikényszerített győzelmének! Valahol érdekes cikkre bukkant! Azt olvasta, hogy naponta ötször kell étkezni, de szigorúan madáradagokat, és akkor elkerülhető az esti farkasétvágy, és a kívánt fogyás is hamarabb megindul. Konditerembe soha nem tette be a lábát: egyrészt sokkalta a meredeken emelkedő tagsági díjat, másrészről, mint akinek súlyos kisebbrendűségi komplexusa, vagy üldözési mániája van azt képzelte, hogy amint belép a terembe, mindenki az ő hevenyészett tohonya, túlsúlyos, és kissé molett alkatát bámulja majd! Hát ugyan, kinek hiányzik ez?! Az emberi megszégyenülésről, tudat alatti megalázásról nem is beszélve.
Miután kicsit felszabadult a már elviselhetetlen zsibbadtság, és egyetemes görcsölés érzésétől újból helyet foglalt, hogy a soványka maradékot véglegesen letudja. És akkor megpillantotta az egyik dolgozaton ,,Fruzsina” nevét! Először azt hitte csak álmodik, és nem hitt a csacska mesékben. Rögtön félretette a többi papírt, és csak ezt az egyet kezdte erősen koncentrált állapotban bámulni. Az a töméntelen helyesírási hiba; különírás, egybeírás összekeverve, a feltűnően sok nagybetű használata a diszkalkulia kezdeteire figyelmeztette! Ami egy perccel ezelőtt még nagyon fontos volt, annak a sorrendje most megváltozott. Csak ezzel a dolgozattal kezdett mélyebben foglalkozni. Tényleg annyira szeretett volna beszélgetni a ,,Tündérrel”, hogy akár egész eddigi álmait, és állását is feladná érte?! Tényleg látni szeretné, hogy hogyan boldogul, és hogy mire vitte, mióta nem látta?
Nagyon szerette volna megpróbálni! Mert mindennek dacára, és mindazoknak a bagatellnek tűnő kihívásoknak, és akadályoknak a lehetőségeit, vagy buktatóit mérlegelve, ami elé állította kezdetben az élet még aznap este feltétlenül beszélgetni szeretett volna vele! Nem is tétovázott sokat, Fruzsina dolgozatát még részletesen értékelte, majd ismét nyújtózott egyet, felkelt az asztaltól, és felment a netre, hogy lehetőleg a legtöbbet deríthesse ki legjobb barátjáról!
Alig hitte el – bár több kollegája elbeszélése után, már szinte nem is lepődött meg túlságosan -, hogy vannak olyan szexuális tartalmakat felkínáló honlapok, ahol bizonyos hölgyek előszeretettel kínálják testüket, és szívesen beavatják még ,,gyanútlan” és ifjú áldozataikat az emberi test mindenség-titkaiba!
Majdnem éjjel tizenegy óra volt már, amikor a hosszúra nyúlt keresgélési hullám után végre a nyomra akadt. Mint megtudta a ,,Tündér” titokzatos, és erotikusságot jelentő becenevét előszeretettel továbbra is használta, és olyannyira közkedvelt műsorszámokat adott elő, hogy törzsvendégei egy kis idő után már csak ezen a jellegzetes néven emlegették! ,,De hát hogy a csudába fordult meg ilyen elképesztő őrültség a fejében?!” – majdnem ordibálni kezdett a sűrű éjszakában. Beleszeretett volna üvölteni a koromfeketeségbe, mely most úgy vette körbe a hangtalan szobát, mint néma árnyékok fenyegető látomásai…,,Tudom, hogy mindenkinek élnie kell valamiből, de ez egy kissé nem túlzás? Vagy meglehet, hogy pusztán csak én vagyok egyedül ennyire ódivatú?” – futott át az agyán a gondolat. ,,Ennyire azért talán nem kellett volna kiszolgáltatnia magát!” – mert most erre jobb szót aligha talált, és mérges is volt, mert ha szólt volna neki, hogy kiköltözött az albérletből, nyugodtan elalhatott volna nála is – csöppet sem zavarták volna egymás köreit. Fölállt, ide-oda járkált fölhergelt idegességében a lakásban, miközben megpróbálta fejében összeilleszteni Fruzsi eddig történt életének apró kirakós részleteit. Titokban abban reménykedett, ha visszaírna számára egy rábeszélő e-mailt, melyben részletesen, azaz észérvekre apellálva kifejtené, hogy miért tartja komplett öngyilkosságnak, hogy legrégebbi barátja egy sztriptíz bárban melózzon, és ha sikerülne valahogy hatnia rá, hogy együtt majd keresnek számára valami megfizethető, de nyugisabb állását talán egyenesbe lendülhetne most a széteséssel fenyegető élete.


A számítógép bekapcsolt monitorja még mindig erős, már-már ritkuló fénynyalábbal világította meg a szoba kihaltnak tűnő kontúrjait. Most odament a géphez, és addig böngészte az adott weboldalt, amíg a kapcsolattartást meg nem találta a ,,Tündér” becenévre hallgató roppant csinos hölggyel. Talán az lenne a legokosabb, ha nem is a honlapon keresztül üzengetnének egymásnak, mert az túl feltűnő, és olyan nyilvánvaló, inkább maradjon meg a jó öreg elektronikus levelezés, és ezt kövesse a másik fél válaszreakciója. Ez lehetett a legokosabb, amit agyában el is tervezett.

Megtekintések: 8

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek