4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

HETEDIK FEJEZET



Pontban a reggeli csúcsforgalom előtt Fruzsina még mindig azon agyal, hogy vajon hogyan kellene megmondania volt gimnáziumi osztálytársának, hogy ellentétben a többséggel, aki már rég eligyekszik felejteni a megtörtént legkacifántosabb, és legidiótább gumis kalandok kellemes emlékeit, benne ezek az emlékek az idő tág körű múló rohanásával nemhogy megszűntek volna, de egyenletesen felerősödtek, és akadtak napok, amikor annyira megnyugtató érzés lett volna valaki mellkasába fúrnia elcsigázott fejét. Legalább akadhatott volna valaki, akinek őszintén és megbízhatóan elmondhatott volna mindent, hogy miért ennyire bonyolultan, és látszólag elcseszetten alakult szánalmasnak gondolt élete?!
Most egy kis has párnára helyezte a notebookot és elkezdett gépelni. Először azt sem igen tudta, hogy mit fog írni, vagy, hogy mit írhat el egyáltalán hogy ne alacsonyodhasson a kicsit csöpögős erotika szintjére, mely szinte már munkaköri ártalomnak számított, de egy fél órával később már egészen tűrhetőnek és mi fontosabb elküldhetőnek találta a kis levelét, melyet elektronikus formában postára szeretett volna adni:


Drága Sün!


Már az eszemet sem tudom, hogy mióta nem írhattam neked sajnos a korlátozott időbeosztás majdnem felőrölte megmaradt idegeimet. Néha azon csodálkozom, hogy egyáltalán még beszámítható vagyok-e, mert amik velem mostanában történtek – hát enyhén szólva is az sajnos nem embernek való! Remélem nem ijesztettelek meg túlságosan, és ha mégis annak ellenére azért végig fogod olvasni neked szánt levelemet!
Hogy vagy? Mi van veled? Legutóbbi leveledben említetted, hogy új barátnő bukkant fel a láthatáron, és te egy kicsit fülig beleestél! Mondd csak, hogy sikeredett a randi? Eddig hány nővel voltál már? Bocs! Először is semmi közöm hozzá, elvégre ez már magánügy, másrészt viszont szerintem neked sem árt – persze biztonsággal megspékelve -, néhány hölgyekkel szemben fontos és kiszámítható szakmai tapasztalat.
Néha úgy érzem magam, tudod, mint aki szándékosan zuhanni akar, mert fűti őt a függetlenedési vágy, miközben másoknak szeretne állandóan megfelelni, miközben tudja, hogy még mindig nem tudta megtalálni önmagát, és ez kis híján az agyára megy! Te hogy állsz ezzel?
Már arra is gondoltam, hogy kiveszek legalább két hét teljesen függetlenített szabadságot és neki az országútnak, majd az út végén egyenest fejest ugrok az óceán habjaiba. Persze sokkal jobb volna, ha az összes lerakódott és felhalmozott érzelmeimet valakivel, megtudnám osztani, mint mondjuk veled is! Csak ne volnál mindig annyira becsületesen kiszámítható, és kicsit velem együtt keresnéd a kalandos kihívásokat, no meg a veszélyt! Te kis tutyimutyi fiúcska!
És mondd csak? Hogy állsz a családalapítással? Elkötelezted már magad, hogy egy-két mini Sünt gyárts?
Ahogy most elképzellek lelki szemeim előtt valóban megható és mulatságos látvány vagytok együtt: amint két kis tökmagod nyakig betemet a homokba, és még arra is futja az idődből, hogy együtt homokvárat építhessetek! Komolyan mondom, néha nagyon irigyellek! Na, látod ezt is tőled örököltem, hiszen magad is olvashatod már, megint csak feleslegesen locsogok!
Kérlek, nagyon vigyázz magadra, mert nagyon hiányzol nekem! És amint tudsz, írjál, hogy mikor talizhatunk?


Légy jó! Milliárdszor és még annyiszor csókollak: Tündér


Még megengedte magának, hogy egyetlen, végső és utolsó pillantást vethessen az elküldeni szándékozott üzenetre.  ,,vajon jól tette-e hogy túlságosan is közvetlennek, és megközelíthetőnek tüntette fel magát?” Úgy érezhette most magát, mint aki legalább is túlságosan is bepillantást engedett érzékenyebb, sokkal intimebb élet-zónáiba, mely a lélek egyik külvilág élőtől teljesen, már-már hermetikusan elzárt udvara, ahova az ember – ha csak nem régről ismert, nagyon közeli hozzátartozóról van szó – rendszerint csak a kivételes kiváltságosok egy szűk rétegét engedi be!
,,Azt hiszem, hogy össze-vissza fecsegtem, ostoba kislányos dacom teljesen felülkerekedett eredeti céltudatos, női elképzeléseimen!” – vonta le a következtetéseit.
Úgy indult el szokásos munkahelyére, melyen már kivehetőn és meglehetősen erős rusztikus tónusok mellékhatásaként erősen érződött a hevenyészet elhanyagoltság jele, mint aki szemlátomást kicsípte magát, mert egy ismeretlen, hódító valakinek, szándékában áll nagyon is tetszeni! A tükre most egy másik, talán egészségesebb, talán kiegyensúlyozottabb boldog hölgyarcot mutatott; még az általában rövid frizuráját is tűrhető kontyszerű képződménnyé sikeredett összeállítania, mely kiemelte legnemesebb, érzéki, és könnyed arcvonásait. Szórakozottan megpaskolta hasizmát, mely az évek múlásával szinte semmit sem változott, talán csak még egzotikusabb, és még szexisebb benyomást keltett, ha mondjuk olyan női farmernadrág viselésére gondolt, amiből kellemes, és vágybizsergető hatással előnyösen kikandikál ki egy romantikus női fehérnemű, mely felkorbácsolja azonnal a másikban az elfojtott vágyakat. Szexinek vélt köldökpiercingjéről már nem is beszélve. Ahogy kidolgozott testalkatát szemlélte rájött arra, hogy első benyomásra úgy néz ki, mint egy hivatásos sportoló; mellei – ha ugyan voltak most sokkalta aprócskább gyümölcsökre, szőlőszemekre emlékeztették őt, amik még fonnyadásban vannak. Kétségtelen hogy a lehető legcsinosabb, ifjú hölggyé sikeredett kupálnia magát az évek során, de ilyen elképesztően masszív medencecsonttal, és hasfallal vajon hogyan vállalhatna gyereket? Egyáltalán tudna róla felelősséggel gondoskodni, vagy inkább ő is azoknak a sokgyerekes, ifjú kismamák sok esetben felelőtlen menetrendjét követné, akik reggel beadják aktuális gyerekeiket az óvodákba, vagy az iskolákba, aztán gyorsan elgaloppoznak vagy a műkörmöshöz, vagy a szoláriumba, vagy az edzőterembe, hogy még inkább kihangsúlyozzák az éhes férfiszemek számára már így is nyilvánvaló lebilincselő fizikai adottságaikat? Mindig is utálta azokat, akik ennyire elhanyagolják a gyereknevelést, csak azért mert azt feltételezik, hogy az iskolának, mint szervesülő, társadalomba beépült intézménynek feltétlenül csak a hatékony nevelési módszerek napirenden tartása lenne a feladata, ahelyett, hogy egy átfogó, és egyetemesen általános közgondolkodást próbálna meg meggyökereztetni a nebulók fejében.
Soha életében nem viselt harisnyát; legfeljebb régi kislánykorában, amikor az anya attól való félelmében, hogy alapvetően a földön való ülést választotta kitartóan új életformájának attól kellett félni, hogy minden ötödik percben felfázhat a popsija, és ezért felnőttes, vastagszövetű harisnyában úgy festett, mint egy bájos, hínárágyából kikelni készülő, imádni való, mocsári szörny, míg a többi óvodatársai didereghettek a silány fűtőtestek fogságában, melyek legfeljebb csupán részleges, ám túlélhető meleget alig adhattak. Viszont kétségtelen tényként állapította meg, hogy a folyamatos motorozás, és a vagány menőség – mint egyetemes életformának vannak a testre gyakorolt megpróbáltatásai is! Ezekhez tartozott, hogy több esetben vagy a térdeit, vagy a könyökét is felsértette a ráspolyként dörzsölő, kellemetlen és fájdalmas aszfalt, ha egyszer-egyszer kaszkadőrszerű, bámulatos, és adrenalin függő fizikális tornagyakorlatokat végzett csupán önmaga szórakoztatására a motorja nyergét lovagolva. Most legalább frissen mosott frizurája miatt sem kellett aggódnia, hiszen a bukósisakban valahogy az is kényelmesen elrendeződött, és megszáradt; ezért is volt hasznos a kicsit mindig is rövidebb fazonra vágott haj.
Kellemesen, félig telt alsó ajkára inkább a sokkal praktikusabb, és könnyedén lemosható eper ízű szájfényt maszatolta. De mint mindig itt is attól kellett tartania, hogy túlságos bőkezűségével egyszerre túl sok kenceficét tesz bronzszínű arcára, amitől nem annyira őszintének és eredetinek tűnhet elbűvölő tekintete. Rájött arra, hogy ő most tulajdonképpen teszteli magát; egy olyan próba randi megmérettetés előtt áll, ahol nincsenek abszolút vesztes-győztes kategória, viszont, ami leginkább számít az egész dologban, hogy megpróbálta! És ki tudhatja, ha beválik lehet, hogy később még Balázsnak is bejönne! ,,Ugorjunk határozottan és karakán módon egyenest fejet a mély vízbe!” – néha ez a szigor-keményen hangzó kőszikla filozófiai hozzáállás be is vált, bár soha nem kellett attól szervesen rettegnie, hogy egyszer csak elfogja a félelem, vagy a bűntudat, mert valamit hibásan, vagy rosszul csinált! Elvégre a hibák azért vannak, mert csak ezek által érhető el a fejlődés biztosított fokozata…
Még egy ideig állt a tükörnél – hála mindig halálpontos ébresztős órájának, melyet szántszándékkal bőséges negyven perccel előbbre állítva húzott fel -, azon töprengett, vajon nem vitte-e túlzásba a szempillaspirált, meg az összes sminkeléshez használatos arcápolási terméket? Végül is nem valószínű, hogy ebben az új külsőben egyáltalán veszi-e valaki a fáradtságot, hogy kicsit jobban is megnézze, hiszen valljuk meg, ami igaz, az igaz kicsit lehet, hogy tényleg elvetette a sulykot, de mindig úgy volt vele, hogy a puding igazi próbája az evés! S különben is - határozott magában -, ha minden dugába dől, nem történik semmi: felhajt egy kis vörösbort, és hozzá kígyóuborkákból körcikkelyeket rak betáskásodott szemhéjaira – mert azt hallotta, hogy ennek kiváló relaxációs hatásai vannak! Persze az is meglehet, hogy ez is egy újabb, kissé ostobácska reklámfogás!
Már félúton jár, amikor az ezúttal kulcsra zárt bejárati ajtón belül megszólal a telefon. Egyetlen pillanatig megfordul a fejében, hogy visszamondták a megbeszélt találkát a másik fél részéről, és ha most felvenné a kagylót több mint valószínű, hogy a pesszimista önsajnálat nyerné meg a győztes csatát a lelkiismeretében, de már így is késésben van, és valószínű, ha a másik illető akar valamit, akkor legfeljebb majd még egyszer megkeresi. Nem igaz?! Nincs idő fölösleges tétovázásra; hívja a liftet, mert a sport kedvéért most úgy sem fog lekoslatni hat emeletet, míg a földszintre leér. A telefonnál ezúttal bekapcsol az üzenetrögzítő, amit – hála túlságosan aggódó apjának -, önként szereltetett be:


- …Ön Drahosch Fruzsina üzenetrögzítőjét hallja! Kérem, hogy a sípszó után hagyjon üzenetet, amint lehet, visszahívom!

- Szia, Tündér! Itt Sün! Hogy vagy? Ööö… nézd már… mit is akarhattam mondani? Persze, már megvan! Bocs! Ez iszonytatosan kimerítő, és halál ciki! Tudom, biztosan azt képzeled, hogy már megint egy újabb magát kellető nagyokos, aki ötszáz köbcentis bicepszével akarja learatni a gyönyörű hölgyszívek bombázó virágszirmait, de az most nem így van! Most jövök anyáéktól, akik valósággal tűkön ültek, mert azt bátorkodtam mondani nekik, hogy egy számomra roppant kedves régi legjobb barátnőmmel fogom őket meglepni! Értsd nyugodtan szó szerint! És csak arra gondoltam… szóval ízé… mit csinálsz, mondjuk Szombat este? Nem kell azonnal válaszolnod, mert már régen kiismerhettelek, és tudom, hogy világ életedben utáltad siettetni a dolgokat is, de mit szólnál egy kötetlen beszélgetéshez egy nyugis helyen, de mehetünk moziba is, ha ahhoz többet kedved van, rád bízom! Eljönnél velem? Ezt mindig is utáltam, hogy egy férfinak kelljen kezdeményezni, amikor a hölgyek is remélhetően egyenlő jogokban részesültek! Biztosan még dolgozol, persze bocsáss meg elfelejtettem! Igazad van! Akkor… talán egyszer majd… máskor! Kérlek, küldj egy e-mailt, vagy hívjál föl mindenképp, mert nagyon sok mindenről kellene kicsit elbeszélgetnünk!
Szeretné tovább folytatni, csak azt nem tudja még, hogyan is kezdjen hozzá; elakad a hangja, és a vonal másik végén a folyamatos recsegés és kisebb, szinte alig búgató hang is idegesíti, amint a rögzítő minden kimondott mondatát rögzíti; mintha fogságba akarná ejteni most azonnal a hangját! Az egész kész vicc!
- Kérlek, ne haragudj de… szóval az az igazság… hogy nagyon rossz, és viszontagságos napom volt! – Most érezte igazán, hogy valakihez szervesen kötődni szeretne őszintén, de érzi mintha még mindig kevés és valósággal nagyon tömör és sűrített lenne a mondandója, amit ténylegesen közölni szeretne…
Még utolsó próbálkozásként hozzáteszi, remélve, hogy azért csak visszahallgatja az üzenetet:
- Kérlek, nagyon fontos lenne, ha valamikor találkozhatnánk! – azzal lerakja.
Már kattognak agyában az újabb gondolatokat zsongító, tartalmas gondolatok és ötletek, és érzi azt, hogy ettől a folyamatos adrenalin-lökettől, melyet folyamatosan égető idegessége és sresszelős képessége gerjeszt még semmi jó nem származhatott. S a távolból már látja is, hogy egy eltévedt busz feléje közeledik, és rajta, akár egy kitömött konzerves dobozban emberek halvérű, összezsugorodott tömege van bepasszírozva, mint egy valósággal olyan szűkös, és levegőtlen helyre, ahol az ember minden ötödik percben klausztrofóbiát kaphat, ha nem vigyáz! Balázs még vár pár másodpercet és abban az eltévesztett, mégis idillikus reményben, hogy legrégebbi barátja csak visszahallgatja, az üzeneteit valahogy felpréseli magát hosszan tartó ,,bocsánat” és ,,elnézéskérések” közepette a zörgő, és elrozsdásodott téglalap belsejébe, mely az istennek se akar akkor menni, amikor az égadta világon nincs előtte semmi! Valaki mögötte az összezsúfolt, agyontaposott tömegből felsóhajt: - Na, a fene enné meg, ez is spórolni akar a benzinnel!

Megtekintések: 4

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

Mai születésnapok

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek