4 Dimenzió Online

Versek, novellák, képvilág

    

MÁSODIK FELVONÁS

 

 

(Néhány hónap múlva. Fülledt, nyárias este. Ugyanaz a lakás, de a másik szobája. Egészen leengedett redőnyök, vagy reluxák, hogy a napfény késhegye csak pár éles sugarakat vetítsen a színre. A reluxák résen a vakító, kánikula füstölgő házfalai látszanak… Tipikusan forró éjszaka, amikor senki sem tud normálisan aludni, és mindenki, mint valami holdkóros, vagy másnapos föl-alá járkál, tesz-vesz a színen.

Kényelmes bútorok, de a meleg, és fülledtség miatt egy idő után verejtékes bennük a kényelem. A nappali szobában van a társaság, beszélgetések középpontja. Pár lampion is ég, hogy még hangulatosabb legyen a szín.)

 

 

FLORENCIA (könnyű nyárias ruhát visel, a ruha alatt látszik, hogy a hasa gömbölyödik, plüssmackót simogat a kezével, dédelgeti, becézgeti) Na, mit kap a kisbaba? Ha jó gyerek volt az én kincsem? Te vagy a világon a legimádnivalóbb csöppsége anyának! Nagyon szeretlek, ugye tudod?!

 

(Félix a fürdőszobában éppen fürdik, és törülközőt csavar a meztelen testére, kisebb úszógumival érzékeltetjük az idő múlását. Mögötte a fürdőszoba félhomálya. Gúnyosan mondja)

Látom már! Az alma sem esett messze a fájától! Inkább segítenél ledolgozni ezeket a fránya kilókat!

FLORENCIA Hát mi vagyok én mi? Kedves nővér?! Ha nem vetted volna észre édes uram! Most életem legcsodálatosabb korszakát szeretném minden tartalmas pillanatban megélni, aztán az, hogy neked súlyproblémáid vannak, arról én nem tehetek!

FÉLIX Hát ezt a szemtelenséget! Nahát! És ki könyörgött nekem éjt nappallá téve, hogy hozzak neki jégbe hűtött csoki fagyit a szupermarketből? Ki itt az édesszájú kettőnk közül?! (csipkelődve)  

FLORENCIA (mentegetőzve) Hát vedd csak nyugodtan tudomásul, hogy nekem most két ember helyett kell táplálnom karcsú testemet, mert fontos, hogy a gyerek fejlődni tudjon!

FÉLIX (Nem tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen) A gyerek fejlődése valóban fontos eben igazat adok neked! De nem hiszem, hogy ez a töménytelen édesség és miegymás, ami csak úgy termeli a kalóriákat, egyéb károsító anyagokról, és melléktermékekről már nem is beszélve – hogy ez használna is a csöppségnek, akit magadban dédelgetsz! Ne mondd nekem ciccám!

FLORENCIA Na, jól van már! Lehet, hogy igazad van, és egy kicsit megszaladhatott velem a ló!

 

(Kiveszi a bárszekrényben tartogatott csokoládékészletek közül egy nagy táblás csokit, és gusztusosan, pikáns erotikával majszolni kezdi)  Zavar angyalom?!

FÉLIX Épp ellenkezőleg! Csak nyugodtan fogyaszd! (majd meghal az irigységtől)

 

(Még gusztusosabban majszolni kezdi; odasettenkedik hozzá és megkínálja, de Félix elhárítja, mert érzi úszógumijainak feszülését)

 

FÉLIX Köszönöm ciccám! Drága vagy! De ezt a fogyókúrás dolgot is már vagy ezerszer megbeszéltük!

FLORENCIA Hát te tudod! Ha mindenáron mártírt akarsz magadból csinálni, én, nem gátollak meg!

 

(Félix leoltja a villant a fürdőben, majd ott áll meztelen, kissé molett felsőtesttel exe előtt, várja a hatást)

 

FÉLIX Nos, hallgatlak?

FLORENCIA Nohát! Ez igen! Még sohasem láttam ennyire feszes, kisportolt férfitestet! Mondd csak, szívem? Hogy csinálod? (csábosan párszor megtapogatja a másik elhízott hasát)  

FÉLIX Egészen egyszerű titkaim vannak drága: Nátriumszegény, és szénhidrátmentes diéta, plusz, ha még nagyon akarom betonozás, vagy erdőirtás! Majd gondolod kicsim, hogy konditerembe fogok járkálni, amikor úgy is olyan drága a jegy!

FLORENCIA Most olyan izgató vagy szívecske!

(Hevülten, izgatottan, kicsit közelebb megy hozzá, és megint megtapogatja a hasán a zsírpárnákat)

 

Azt hiszem elkövettem már megint azt az ócska, szánalmas hibát, hogy megint kezdek beléd szeretni!

FÉLIX … És ez miért volna olyan nagy baj? (ő is meglepődik)

FLORENCIA Az őszinte érzelmek sohasem bajok, az igazán nagy bajok talán ott kezdődnek, ha szándékosan leplezni igyekszünk az igazságot!

 

(lágyan átöleli, és megpuszilja)

 

FÉLIX Valósággal fölforralod szívem a vérem! Már érzem is hogy pezseg! (boldogan, felszabadultan)

FLORENCIA Ne szokj hozzá túlságosan! Tudod, mindent csak szépen mértékletesen illik végigcsinálni! Semmit sem szabad elkapkodni már így negyvenhez közel!

FÉLIX Ahá! Hát csak kibújt már megint a szög a zsákból!

FLORENCIA Hát most meg mi van már megint?!

FÉLIX Muszáj neked folyton a klimaxal jönnöd! Na és! Ha telik ez a rusnya idő, hát a mennykűbe is csak telik! Inkább élvezzük kicsit a pillanat megszentelt gyönyörűségeit!

FLORENCIA (lassan vetkőzni kezd, és megindul a fürdő irányába, kezében már kikészített fürdőköpeny) Szeretném, ha volnál szíves és kicsit magamra hagyni! Leköteleznél!

FÉLIX Szóval már a legintimebb helyekről is ki lettem utasítva! Hát ez szép! (álcázott felháborodással)

FLORENCIA Na jól van, jól! Ha nagyon szeretnéd, megmoshatod a hátamat, mert tudom, mindig is az volt a gyenge pontod! (csábosan párszor feléje kacsint)

FÉLIX (óvatosan, mint aki lopakszik követi) Mindjárt itt vagyok galambocskám!

FLORENCIA Most vettem csak észre, hogy mióta nem ordibálunk, és veszekszünk egészen jól élvezzük a másik társaságát! Vagy te nem így gondolod drágám?! (kérdő pillantással néz rá)

FÉLIX Már megint ügyesebb vagy, mint én!

 

(Mindketten bemennek a fürdőszobába; Florencia a törülközővel óvatosan becsavarja testét, majd Félix leül a fürdőkád szélére és lágyan masszírozni kezdi felesége lábikráit; az asszony ezt nagyra értékeli és látszólag élvezi is)

 

 FLORENCIA Jaj… oh… ez… most nagyon jó… igen… abba ne hagyd nekem… szorgalmas kis csődöröm! (ujjaival gyengéden a szájába harap)  Olyan finoman csinálod! Hol tanultad ezt te szőrös Tarzan-állat?!

FÉLIX Mint azt már említettem szívecske, régebben én sem voltam még olyan kikupálódott, mint mostanság, és sok helyett megjártam, hogy a női prakatikákban is kellő szakértelemmel rendelkezzek!

FLORENCIA (élvezi, hogy a férje kényezteti) Jaj, ez az… ne hagyd abba! Mennyire nehéz a másikban felfedezni a teljesebb értékű embert! Te is egyetértesz?!

FÉLIX Ezzel határozottan igen! Nincs is puhább párna, mint egy finom női láb, mely gyönyörűen ível, és szinte finom formáival a tenyérbe simul!

FLORENCIA Mondd csak Félix? Csak nem akarsz megint udvarolni nekem? (huncuttul elmosolyodik)  

FÉLIX (szabadkozva) Ugyan, ugyan! Hát hova gondolsz? Miért összedőlne különben a világ?

FLORENCIA Mitől lettél te ennyire barátságos?!

FÉLIX Szívecském adj kérlek, helyet a másik lábikrádnak is jó?

 

(Finoman, gyöngéden masszírozni kezdi, és látszik, ez nagyon megnyugtatja a felesége idegeit)

 

FLORENCIA Drágám?

FÉLIX Igen? Hallgatlak!

FLORENCIA Szerinted mi hibáztunk, vagy csupán a végzet ostoba, és körmönfont játéka szórakozott velünk, amikor szegény gyerekünket is elvette?!

 

(Hangjában érezni a remegést, reszketést Félix kicsit közelebb hajol hozzá a fürdőkád szélére ülve, és nyugtatni próbálja)

 

FÉLIX Jaj, Kedvesem! Nem szabad kíméletlenül csak saját magadat hibáztatnod! Nézd… én is már éppen elégszer rágódtam magam miatta, és azzal, hogy önmagunkat emésztő, kiállhatatlan alakok leszünk mindketten csupán csak a környezetünk szemében leszünk gátlástalanok, és alattomosak! Az lenne a fontos, hogy újra megtanuljuk egymásban felfedezni a még ember közelibb értékeket! Én igyekszem minden támogatni!

FLORENCIA (egy jelentőségteljes könnycseppet töröl ki a szeméből) Jaj, most egészen Drága vagy!

FÉLIX Nézd… én nagyon sajnálok már mindent, de a legjobban azt, hogy a gyermekünk is… (elakadt, elfullad a hangja és szégyellősen sírdogál)

 

(Florencia kikel a kádból, és testével óvatosan átöleli, nagyon érzelmes pillanatok következnek, miközben egymást vigasztalják gyászukban)

 

FLORENCIA Drága, kérlek… megértelek, hidd el tökéletesen, de annyira szerettem volna, ha mi is… ha mi is igazi család lehetünk! A mi házasságunk a gyerek után már csak kölcsönös áltatás volt! Azt hiszem, jobb lenne, ha mindketten már új életet kezdenénk!

FÉLIX Bocsáss meg, de szerinted mit mondhat erre egy sebezhető férfi?!

 

(Lekuporodik a fürdőszobában egy székre, és hosszasan nézi feleségét, aki még mindig olyan fiatalos)  

Te voltál az első szerelmem ezt te is tudod! És attól félek… annyira nehéz lenne újból szerelembe esni!

FLORENCIA De drága! Ne hibáztasd magad! A szerelem vulkánkitörés, és mi sem tehetünk ellene semmit: egyszerűen csak… megtörténik!

FÉLIX Azt hittem, hogy a dolgok majd jobbra fordulhatnak! Isten látja lelkemet! De most minden olyan zavaros és minden annyira összejött – tudod!

FLORENCIA (tapintatosabban, mint eredetileg gondolta) Hidd csak el, megértem!

 

Csend

 

FLORENCIA (kikel a fürdőkádból, Félix már nyújtaná felé a törülközőt, hagyja hogy mint egy kincset betekerje testét a törülközővel, kicsit bocsánatkérő mosollyal) Köszönöm, szívem! Ez igazán nagyon figyelmes tőled!

FÉLIX Nem tesz semmit! De tényleg szeretném veled megbeszélni a kettőnk dolgát! (csendesen kicsit közelebb megy hozzá)

FLORENCIA (a másik székre telepedik, és türelmesen hallgat) Igen? Hallgatlak!

FÉLIX (tapogatja, keresgéli a szavakat, nehezen szólal meg) Mondd csak, életem? Tulajdonképpen hogy szerethettünk mi egymásba?!

FLORENCIA (kicsit töpreng, majd megszólal) Azt hiszem túlságosan fiatalok voltunk még, meg maflák. Nem tudtuk eléggé értékelni közös dolgainkat, sem pedig a magunkét! Mitől félsz?

FÉLIX Méghogy félek?! Kikérem magamnak! Én még az árnyékomtól se ijedek meg! (hangja mégis reszketőbb)  

FLORENCIA Tényleg?! És akkor mi volt az a múltkor, amikor a postán a Kenderesnek a kutyusa jócskán megfuttatott?!

FÉLIX Az csupán csak egy kis technikai baleset volt aranyom!

FLORENCIA Hát ez nagyon érdekes, mert én másként hallottam!

FÉLIX Most megint mit vársz tőlem?! Nyíljak meg, tárjam fel lelkem kráter-tárnáit?! Megteszem! Te is jól tudod, hogy gyerekkorom óta halálosan rettegek a kutyáktól! Így már jobb?

FLORENCIA Na, látod így már sokkal könnyebb! Az igazság tudod, mindig szabaddá tesz minket!

FÉLIX …De drágaságom! Csakis a saját nevedben beszélj, kérlek! Ha már kikötötted, hogy megegyeztünk!

FLORENCIA Látod-látod! Erről el is felejtkeztem! Bocsánatot kérek!

FÉLIX Szerinted hol hibázhattunk cicám?

FLORENCIA (mélyen megérinti az őszinte kérdés; hosszasan töpreng)

 

Csönd

 

Szívem! Tudod, az évek múlásával oly sok mindenről megfeledkeztünk; születésnapok, névnapok, évfordulók, pillanatnyi örömszerzések egész összefüggései, és szegény gyermekünk is… nem is tudom! Talán elfelejtettünk szeretni is?! (óvatosan, tapogatózva megvakarja a fejét) talán közösen most ütközik ki rajtunk, mint a pattanás a klimaksz?!

FÉLIX (visszafojtott kuncogással) Hát ez olyan jó! Drága vagy! Mondtam már?

FLORENCIA Drága uram! Másként is lehetett volna! Te is tudhatod, hogy ezen a dolgon, akárcsak a múlton már nem változtathatunk, de talán a jövőt képesek volnánk még akarattal, és kisebb lelkierővel befolyásolni! Mit gondolsz?

 

(megsimogatja szépen gömbölyödő pocakját, egy új élet reményében bizakodva…)  

 

FÉLIX Sajnos sohasem voltam egy tipikus filozofálgatós fajta, mint a bölcsészek többsége! De miért ne! Próbáljuk ki!

 

(Hirtelen talpra pattan, felugrik, és össze-vissza gyűrögetni kezdi a törülközőt a kezei között, mint aki csinál is valamit)

 

FLORENCIA Hát ekkora vétket ártott neked egy nyamvadt törülköző? Nézd csak meg… össze-vissza kell marcangolnod?! Hová tetted azt a maradék eszedet?! (kissé neheztelő)

FÉLIX (szépen összehajtogatja most, leakasztja a fogasra) Így már csak pofásabb! (elégedetten szemléli a végeredményt)

FLORENCIA Két összezárt rabbá silányodtunk öreg harcos! Ez a tiszta igazság! Most csupán még azért tudjuk egymásból is kierőszakolni az utolsó, eltévedt fellángolásokat, mert minden percben és minden pillanatban mesteri módon értünk egymás áltatásához, és megtévesztéséhez!

FÉLIX Látod! Ez olyan tipikusan lélektanos, tudatelemzős, Freud-i rizsaduma! Mintha az összetört, és megsebzett szívek kálváriáját föl lehetne érni ésszel! Talán ésszerű volt-e egyből friss ifjoncokként megházasodnunk? Miért, hadd kérdezzem meg? Te talán megtudnád, ezt magyarázni?!

FLORENCIA Persze, hogy jön majd a briliáns, falrengető rábeszélésed, ahogy szoktad! (Félix harsány, flegma modorát utánozva) ,,Anyukám ne mondogass itt nekem zöldségeket, meg sületlenségeket, inkább készít tisztességes és bőséges vacsorát! És hagyd csak a gondolkodást egyedül rám!” Mire én: ,,Oh! Hát persze bogaram! Máris nekilátok, és megkopasztom azt az árva csirkét, amelyik az udvaron úgy siránkozik, akár egy kismacska, pedig tyúk”

FÉLIX Kicsit kezdesz megrémiszteni aranyom! Mondd csak? Minden rendben van nálad a tudatalatti működését illetően?! Kezdek berosálni tőled! (helyeslően jegyzi meg) De kezd izgatni is a gondolat!

FLORENCIA Régebben pedig megvolt a közös kémia, vagy nem?! Olyannyira működött, hogy mindenütt képesek voltunk egymáshoz érni, és átfűtötten csak szerelmeskedni!

 

(Apróbb táncmozdulatokat végez, és párszor körbetáncolja a fürdőt)

 

FÉLIX Minket megvezettek és becsaptak! Azt hiszem szívem, mi egy fatális tévedés idióta áldozatai vagyunk! (mint aki nagy életbölcsességet mondott ki)

FLORENCIA Ne mondogasd már te is, mert a végén a hazugságból is könnyedén igazság származhat! Mégis kikre gondolsz?!

FÉLIX Emlékszel még egyetlenem, hogy utáltam a rokonszenvesnek beállított, kedves barátaidat akik, amikor még utolsó egyetemisták voltunk folyamatosan figyelmen kívül hagyták a ház szentségét és össze-vissza füstölték füstjükkel a lakásunkat, csak mert az olyan menő! Akár egy istenverte házibuli! Emlékszel még ugye?! Mikor mindenki a maga jó pofizós rokonszenv-álcáját felöltve elmesélte, hogy szerinte kinek mi a hiába? Mintha komolyan mondom önkéntes, és amatőr pszcihológusok lettetek volna! Sírtam! Tudod, amikor te kicsit túl sok pezsgőt vedeltél, én akkor hátramentem a konyhába azzal, hogy hozzak neked egy kis kijózanító hidegvizet, de igazából elveszettségemben hullattam sebzettségeim ócska bizonyítékait! Úgy örültünk akkor egymásnak az éjszakában, mint akik komolyan mondom… élve fölboncolják egymás ösztöneit, legtitkosabb érzelmeit. S másnap, mint a másnapos hullák, már magunk is kezdtük észlelni a megkerülhetetlen változást: Alig tudtunk egymás szemébe nézni, azok után, amit tegnap egymás szemébe mondtunk ki! Emlékszel még arra a pufók, nagyon duci srácra, aki gyönyörű szerelmes vallomásokat tudott fejből ráadásul citálni; az ember igazából sohasem tudhatta, hogy éppen a pillanat szülte ihlette-e meg, vagy másoktól veszi babonázó idézeteit… és aki amiatt, mert nem mondta meg neked, hogy szerelmes volt beléd… fölakasztotta magát egy villanypóznára! Reggel a zsaruk, is alig tudták levágni a szerencsétlent! Én nagyon sajnáltam a srácot!

FLORENCIA Igen, már én is emlékszem! Olyan különös, és titokzatos emberke volt… a társasággal igazán, mint sohasem tudta volna megértetni magát, hiszen úgyse figyelt fel rá a kutya se!

FÉLIX Nagy, vállas, erős, pirospozsgás.

FLORENCIA Hát igen… szegénykém! Fel nem foghatom, hogy miért lett öngyilkos?

FÉLIX Pedig, ha jól tudom, Antal, vagy Ádám biztosan elmondta neked is! Csak nem vetted észre!

FLORENCIA Milyen jó még mindig az emlékezőtehetséged!

FÉLIX Talán csak a megfelelő szakmai tapasztalat a felelős érte!

FLORENCIA Engem tényleg nem bánt! Sőt! Néha egészen… kifejezetten vonzó bír lenni!

FÉLIX Engem néha nagyon idegesít az emlékezéssel járó herce-hurca! Képzeld csak el! Antal, meg Ádám, amint ott állnak és miközben nagyban megy a traccs party te egy különös, pufók emberkével kezdesz flörtölgetni, meg szemezgetni! Hát magam is meglepődnék, de a szó legjobb értelmében természetesen!

 

(Feláll, komolyan, majdnem elszántan mondja)

Talán jobban járnánk mi is, ha a felejtés gyógyszerével tudnánk függetlenedve új életet kezdeni…

FLORENCIA (élesen) Azt szeretnéd, mi?

FÉLIX (bocsánatkérően) Kérlek! Muszáj már megint elkezdeni?!

FLORENCIA Jellemző! Te is tipikus férfi vagy, aki csak a hasával, meg legfeljebb a szerszámával tud gondolkodni!

FÉLIX Na jól van, jól van! (kicsit ideges) Tessék, parancsolj! Mit is követtem el?!

FLORENCIA Azt hiszem, ha már magadtól is ezt kérdezed, akkor mégsem annyira lenyűgöző a memóriád, mint az előbb! Én vagyok az egyetlen tanúja gyönyörű bohém ifjúságunknak! Könnyelműek voltunk, viszont – te sem tagadhatod -, bájosan bűntelenek is, mert ragaszkodtunk önző szeretetünkhöz!

 

(Állnak egymással szemben, csend.)

 

FÉLIX Hát hogy mondhatsz ilyet??? (mímelt felháborodással) Neked csupán ennyit jelentett a kapcsolatunk?! (fityiszt mutat)  Feltételezem már akkor is csak az érdekelt, hogy jólesik egymással a csók, meg a kis hancúr, amit útközben beiktattunk! (nevetségesen viselkedik, és ezt nagyon jól tudja)

FLORENCIA Ha valóban így érzel drága, akkor nem ismertél meg a hosszú évek alatt semennyire sem! (lemondóan, beletörődötten)

FÉLIX (lassan közelebb megy feléje) Hát akkor készítsünk egy kis statisztikát? Mit tudunk eddig? Na, valami ötlet! (szimbolikusan a közönséghez fordul) Esetleg ott a hátsó sor felé félúton?!

FLORENCIA Na látod, ha van valami amivel aztán a végletekig az őrületbe kergetsz, akkor ez az; hogy lehetsz ennyire könnyelmű, hogy az már komikusan veszélyes?!

FÉLIX Születésemtől belém kódolták ezzel rendelkezem kis cicám! Mit gondolsz kedves? Különben hogyan tudtam volna annyi világszépét ágyba csábítani?

FLORENCIA (méltó felháborodással) Erről inkább hallani se akarok!

FÉLIX Ahogy gondolod! Nem leszek annyi tiszteletlen, csupán amennyire az feltétlenül szükséges!

FLORENCIA (mintha brutális hangja lenne) Mikor szerelmeskedtünk körbe az egész házat csak úgy önfeledten utoljára?! Még hány hónapig várjak, amíg a fiatalember kegyeskedik végre a felesége kedvére tenni?! Szerinted nekem ez olyan könnyen ment?

FÉLIX (gyöngéden törülközőt vesz feléje) Ahhoz előbb talán a megfelelő alkupozíció felvétele lenne szükséges!

 

( Florencia meggondolja magát és az ajtóra szerelt fogasról hanyagul, ami már szinte női tüntetés, leemeli a köntösét, pedig odakint még mindig érződik a fülledt, nyárias levegő)  

 

Nem ebben egyeztünk meg, és ezt te is nagyon jól tudod, hiszen világ életedben képben voltál!

FÉLIX Szerintem pedig azt tudtuk már eddig is egymással kapcsolatban, hogy függetlenek, és nagyon szabad szelleműek vagyunk! De kérdem én, miféle függetlenség az ilyen, amikor még mindig itt társalgok veled, ahelyett, hogy már rég csajozhatnék?!

FLORENCIA Drágám! Ugye megbeszéltük, hogy utálom azt, ha nyíltan kinyilvánítod előttem alattomos szándékaidat!

FÉLIX Alattomos??? (elkerekedett, tágra nyílt szemekkel nagyot néz, meglepődik) Ezt már megbocsáss úgy, mégis hogy értsem?!

FLORENCIA (a közönség felé) Hát már megint kezdi! A sírba veszi azonnal! Értsd és gondold úgy, ahogy neked a legjobban esik! Érthető?!

FÉLIX Azt hiszem… (még mindig bizonytalan)

FLORENCIA (tüntetően átvonul a nappali másik végébe) Megmondtam, hogy figyelmes kényeztetésre vágyom, és nem csupán arra, hogy valaki megint végigdübörögjön rajtam akár egy felhúzott gyorsvonat! Ide halhatatlan romantika kell, és az ösztönszerű mindenség átélhető, és tartós elmélete!

FÉLIX Kell a fenét! (leinti az egyik kezével)

FLORENCIA (rámenősen, szembefordul vele) Na, most szólj édes uram, ha ki mered még nyitni a szád! Most bezzeg félsz, és remegsz! Ide hallani veszteglő mosógép szíved kuruttyolásait! Vedd tudomásul… igenis Gyáva vagy! Talán mindig is az voltál, és most engem is azzá akarsz süllyeszteni, csupán azzal, hogy nem engeded, hogy egyszer és mindenkorra kiszálljak ebből az örökösen visszatérő mókuskerék életből!

FÉLIX (mint aki készülne, hogy otthagyja szabályosan) Jaj, hagyjuk már ezt anyus! Ezek az örökös, arcpirító, ócska szavaid! Feltételezem jobbat már te sem bírsz kifundálni! Csak a megkeseredett, romba dőltség beszél most belőled! Igazam van, vagy igazam van?!

FLORENCIA Na, hát nem megmondtam! (színpadiasan széttárja kezeit) Mint legutóbb is! Mikor is lehetett… ha jól emlékszem négy éve… ,,lemegyek édes a fagyishoz! Hozok egy-két gombóccal!” Aztán egy hónap lett belőle! Hadd higyjék csak azok a kíváncsi szomszédok, hogy hűséges hitvesed vagyok, aki éjt nappallá téve csak a szerelmére vágyakozik, mint a levegőre, ami nélkül már létezni is képtelen! Nagy marhaság az egész!

FÉLIX Már megint mit hisztizel itt nekem! Pszt! (csendre igyekszik inteni) Különben is, te is tudod, hogy megegyeztünk! Ezt a szerepet szolgálattal illik vállalni!

FLORENCIA Hát gyönyörű egy szerep azt mondhatom! Miért nem maradhattam édesanya? Ehelyett a szánalmas, ember-roncs helyett, aki vagyok, még mindig jobb lett volna vagy nem?! Hogy lehettem képes már az első alkalommal odaadni magamat egy ilyen megbízhatatlan jampec sutyeráknak, mi?!

FÉLIX Nézd, drága! Én csak őszinte voltam! Te is láthatod, hogy még közös életünk során sohasem fogalmazhattunk ennyire tisztán, egyszerűen, nyíltan és őszintén, mint ezekben a jelentős percekben!

( Florencia megáll Félix előtt és egyetlen mozdulattal körülfogja annak petyhüdt, és kövér derekát)

 

Oh, nézzenek csak oda, apuci mérges lesz! Te beszéltél őszintén! Nézz csak magadra! Te már rég nem az a gigoló vagy, aki voltál! Le kellene már végre szállnod erre a való földre, hogy tisztába gyere a dolgok közötti átmenetekkel! Lássuk csak! (látványosan megpróbálja körbeérni a kezecskéivel, de nem sikerül megmérni) Hány kilócska is vagy? 

FÉLIX Éppen annyi, hogy bármikor felkelthessem az ellenkező nemben a szánakozó rokonszenvet! (igyekszik kihúzni magát, de a tartása így is enyhén görbe, és beesett marad)

FLORENCIA Minden emberben ott kellene, hogy pislákoljon a vágy egy színesebb élet után, mint a jelenlegi!

FÉLIX Még te beszélsz?! És az mi volt kérném tisztelettel, amikor kedves, drága anyádat elkísérted a fodrászhoz, és kérted, hogy festessen ő is körmöt?

FLORENCIA Sohasem mondtam, hogy az idősebb korosztálynak bármiben is le kellett volna mondania az éppen aktuális divatról! Nem értem, hogy mi kifogásod van még ez ellen is!

 

(Félix telefonhoz megy, csöng, felveszi)

 

Igen! Szerbusz… persze hogy… naná! (halkabban) Nem haragszom, de kisebb családi fennakadás! Igen… Azt is tudom mucikám… jó… majd talán később átmegyek! Most le kell tennem! Szerbusz!

FLORENCIA (két karját maga előtt keresztbe fonja számon kérőn, és kíváncsiskodó pillantást vet Félixre)

Ki volt az, ha szabad kérdeznem drága uram?

FÉLIX (hezitál, és látszólag ostobán viselkedik, fel-alá járkál, tördeli a kezét, egy virágvázából, mintha csak csap volna, vizet iszik) Jaj, hát ez nagyon jól esett! Parancsolsz esetleg egy kis vizet drágám? Vagy nem?!

 

(készségesen felajánlja, Florencia elhárító mozdulatot tesz)

 

FLORENCIA Megtisztelsz, de köszönöm most nem kérek! Inkább áruld csak el, hogy ki telefonált? És egyáltalán honnan tudta meg az otthoni számunkat?

FÉLIX Hát… aranyvirágom tudod az úgy volt… (erősen erőlködik, látszik rajta úgy kell minden szót kisajtolnia a fogai közül)

Gondoltam megengedem magamnak, hogy más is udvarolhasson nekem! Ez csak nem olyan nagy bűn, vagy tán mégis?!

FLORENCIA (odamegy hozzá, és könnyed úrinői eleganciával arcul legyinti, mégis ez az arcul legyintés fontos lesz Félixnek, mert megdobogtatja szívét) Te pimasz fráter! Hát ezt érdemeltem annyi év után?! Mostam, főztem, vasaltam, keményítettem azokat az átkozott tökfogós gatyáidat, és akkor te máris olcsó nőcskékkel hetyegsz, ahelyett, hogy hivatásos profikat fogadnál magad mellé!

FÉLIX (tétovázva, félősen) Bocsáss meg mókuskám, de még nem tiszta az előbbi összefüggés; most akkor elítéled, ha én másokkal randizok, vagy csak úgy engedélyezed, ha konzumhölgyekhez futok?! A helyzet kissé instabil!

FLORENCIA (megint csak szembefordul vele) Megijedtél! Valld csak nyugodtan be! Már annyira tohonya, puhány hájpacnivá aljasítottad magadat az évek során, hogy azt a különbséget se vennéd bizonyára észre, ha valamelyik nő önmagadért is szeret! (mintha ő is érezne még valami régi érzelmet Félix iránt, mely egyszerre kitör belőle)

FÉLIX Nocsak, nocsak! Drágám, életem! Hát igaz-e? Igaz lehet?! (döbbent meglepettség tükröződik az arcán)  

Ki vezet meg akkor kit cunci mókusom? (csípőre tett kézzel álldogál)

FLORENCIA (föl-alá járkál) Nem is értem igazán, hogy még mi is köthet engem tehozzád? Itt szerencsétlenkedünk, mint a tévutas holdkórosok, és nem jutunk egyről a kettőre! Pedig én nagyon szerettem volna végre, ha szeretve is vagyok, és nem csak szánalmas kiszolgáltatott állapotomat vetítem a világ elé!

FÉLIX (kicsivel megértőbben odamegy hozzá, arcát tenyerébe fogja gyöngéd hangra vált) Egyetlenem, mátkám! Te is tudod, hogy minden ember vágyik a boldogság után ez mindannyiunk emberi joga. Most átmenetileg talán mi is egy újfajta fejlődési szakaszba értünk! Ez ennyire egyszerű!

FLORENCIA …És az mi volt mi?! Amikor fogyókúrás tanfolyamra jártam kerek hat hónapig, hogy a szülés után visszanyerjem eredeti karcsúbb alakomat, mert neked csak úgy tetszettem?!

FÉLIX (mély megbánást, lelkifurdalást érez) Bocsáss meg bunkó voltam, mert nem is gondoltam arra, hogy neked ez mennyire fáj!

FLORENCIA Az is volt! De a többi barátnőm legalább úgy is elfogadott, és nem kellett egy szánalmas alak önsajnálati kálváriáját hallgatnom éjt nappallá téve! Látod-látod! Az emberek többségével az az egyetlen kézzelfogható baj, hogy önmaguk irigy féltékenysége megöli az igaz szeretet csíráit is – ha még egyáltalán ez valaha is létezett! 

FÉLIX …És most mennyire igazad van drágaságom! (szinte élvezettel nézi, ahogy a fiatalasszony lelki bűnbánatot tart neki)

 

Telefon.

 

FLORENCIA Az Isten megáldjon, pattintsd serénykedve azokat a házsártos patáidat te? Hát még nekem is ezt kell fizetnem?

 

(Félix kényelmesen elhelyezkedett a nappaliban egy fotelben, és lábát felrakta az asztalra, és most újságba mélyed, mintha nem is hallaná a telefon csengését. Florencia tölt egy kancsó hideg vizet óvatosan a háta mögé lopakodik és nyakába zúdítja de csak apránként, hogy tovább tartson a hideg vizet, ami kánikula lévén Félixnek most nagyon jól esik, szinte felfrissül tőle)

FÉLIX Jaj, de figyelmes tündér-drága vagy! Hogy nekem milyen kis gondoskodó, meg szorgalmas asszonykám van!

FLORENCIA Nem azért te ütődött tohonya! Vedd már fel azt az istenverte kagylót! Vagy megteszem én!

 

(Látván, hogy Florencia már a készülékhez közelít, mely egy kis sámliszerű alkotmányon kapott helyet Félix azonnal talpra pattan minden fáradtságát levetkőzve)

 

FÉLIX Igen… halló… Á! Hát szia-mia cicuka! Nem… nem hiszem! Most átmenetileg még nyugi van te is tudod… tudom, hogy hiányoztam… a nap minden órájában csak rád gondolok… jaj, hát egy angyal vagy! Igen… persze!

FLORENCIA (az ajtóból hallgatózik, de csak titokban) Engem keresnek?

FÉLIX (leteszi a kagylót a sámlira, mint akit tetten értek) Ő… Ő… azt hiszem lesz egy esedékes randim, ha nem bánod!

FLORENCIA (visszafordul az ajtóból, átviharzik a színen, megragadja a kagylót, és beleszól)  Na, akkor tisztázzunk valamit kisanyám! Ha neked egy ilyen semmirekellő, alattomos, és velejéig romlott pernahajder hiányzik, hát akkor csak tessék! Viheted! De megkérlek, hogy többet eszed ágába se jusson még egyszer idetelefonálni!

 

(szabályosan lecsapja a kagylót, hallani, hogy a kis sámli is belereszket az emberi indulatokba)

FÉLIX No, milyen volt?! (kíváncsian, mint aki szándékosan nem sejt semmit) Ugye milyen ellenállhatatlan illata van a friss pipi húsnak?

FLORENCIA Á, szóval már itt tartunk! Csak nem azt akarod ezzel sugallni felém, hogy öreg vagyok? Mi??? (vádolón, mint aki féltékeny)

FÉLIX Ugyan drágám, ugyan! Hát mondtam én akárcsak egyetlen rossz szót is ultra csinos testedre?! Csupán megjegyeztem, hogyha nincs ellenvetésed… akkor szeretnék elmenni… randizni!

FLORENCIA Mi vagyok én az anyád, hogy mindenben be kell számolnod nekem?! Felnőtt ember vagy már az ég szerelmére, oda mész és azt csinálsz, amit csak akarsz! Engem nem érdekel! (látszik rajta, hogy megviseli, hogy a Félix le akar mondani róla, élettelen kedvvel odavánszorog a másik fotelba és leroskad törődötten)

 

Megint megszólal a telefon.

 

FÉLIX Ez aztán a kitartó merészség! Nem gondolod?! Na, várj egy percet… (felveszi a kagylót, de Florenciához fordul) Mit üzensz neki drágám?...

FLORENCIA Hát… ha már így alakult: Legyetek csak nagyon boldogok (lemondón)

FÉLIX (telefonba) Hát aranyom, azt felelte, hogy hanyagolnunk kellene – persze csak átmenetileg -, egymás társaságát! Tudom, hogy nagyon fogsz hiányozni, nekem is! Addig bírd még ki egy kicsit jó, a kedvemért tündérbogárka! (helyére teszi a kagylót)

FLORENCIA Ez meg mire volt jó?! Teljesen hülyének nézel mi?! Nem megmondtam, hogy akkor és akárkivel randizhatsz, ha neked úgy jó?! Képzelem most a másik nőd majd úgy könyvel el engem, mint valami hárpiát, akitől külön engedélyt kell kunyiznod!

FÉLIX Látod! Pontosan erről vitatkozunk össze, de mindig; mert te önző vagy, én meg cinikus, és mégis mindig egymás után sóvárog sebezhető lelkünk!

FLORENCIA Próbáld csak ki a nemi együttlétet mással, ha ez téged lázba hoz, vagy bebizserget! Azt hiszed, hogy majd ha magához kaparint egy tejfelesszájú huszonéves fruska, akinek csak a pénzed kell, meg a kapcsolataid akkor majd jobb lesz a sorsod?! (könnyedén legyint) Gyerekes gondolat!

FÉLIX De drágám, én azt feltételeztem, hogy megértettük egymást?! Hát akkor most mégsem?! (megjátszott könyörgéssel)

FLORENCIA Ne játszd itt nekem a nagyokost légy szíves!

FÉLIX Tehát, ha téged akarlak akkor már egyből cinikus is vagyok?!Erről van szó Édes?

FLORENCIA Álljak minden nap minden órájában rendelkezésre, amíg jobb gusztusod nem támad? Csak nem vagy nimfómániás már megint?

FÉLIX Szó sincs róla aranyszívem! Csak hát… ez a túlzásba vitt szexuális energia mely körötted is bizsereg a levegőben a hímeket is… szóval férfi kollegáimat is arra készteti, hogy begerjedjenek tőled! Ez az igazság!

FLORENCIA Én mindent elfogadtam és meg is értettem, ha rólad volt szó! Olyannyira, hogy nézd csak, meg hogy hová jutottunk?! Szerinted ez amink most van olyan jó élet? Néz már magadra! Ki az, aki minden hónap első hétfőjén bepengeti a számlákat, meg a rezsit? Ki az, aki moss, vasal, takarít, keményíti még mindig azokat a csábos mini boxereidet, amikben olyan fokhagyma a segged?!

FÉLIX Ezt most csak úgy mondod! Nem igaz?!

FLORENCIA Hát vedd tudomásul, hogy egyszer végleg betelik a pohár és akkor végérvényesen kiszállok a szánalmas, kisstílű életedből!

FÉLIX (odarohan hozzá, térde borul előtte, könyörgőn)

De drága, hát hogy tehetsz ilyet?! Kamaszkorunk óta jóformán el nem engedtük egymás lelkét, és akkor most sárba tipornál mindent, csakhogy egyedül neked legyen igazad?! Tudod, te most hogy viselkedsz?! (keresgéli a megfelelő szavakat) Akár egy óvis kis hisztérika! Hát nesze neked!

FLORENCIA Egyszerű a képlet; édes egy uram te fogtad magad és úgy döntöttél, hogy megindulsz a züllés süllyedő hajóján! Ennyi! Nem kell panaszkodni, hogy a Kovácsné átszólt, hogy pátyolgasd és ebből is egy újabb kis szaftos kapcsolat kerekedett, mert még mindig nem tanultad meg fékezni a hormonháztartásodat! Anyagi érdekeltségeid is rohamosan zuhannak! Én volnék a legmeglepettebb, ha egyszer csak valahonnét a semmiből örökölhetnénk egy kis pénzt! Juj, de jó lenne! (elkacagja magát groteszkül)

FÉLIX (halkan, ravaszan) Nagyon érdekes ötleteid vannak!

FLORENCIA (kísértetiesen) El se hinnéd, hogy mennyire!

FÉLIX Ha megkérdik, mondjuk az állítólagos barátaink, hogy ,,hogy élünk?” Akkor még a vak is láthatja, hogy számunkra az örökös rendbontás és a perpatvar már hozzánk tartózó, elválaszthatatlan pszichológiai kérdés! Olyan nélkülözhetetlen alkotóeleme a veszekedés hétköznapjain pokoljárásaink, hogy nélküle talán még vadállatibb indulatok gyötörnének minket!

FLORENCIA Te is tudod, hogy rajtad kívül nem feküdtem le senkivel! Nekem is megvan még a szemérmem!

FÉLIX (gúnyosan) …És mondd csak mikor szándékszol beváltani a kis érmeidet a feketepiacon?!

FLORENCIA Na, látod! Most szemétkedsz itt, pedig én a lelkemet teszem ki!

FÉLIX Aki még a hűséget is megkérdőjelezi annak semmi oka rá, hogy egyúttal féltékeny is legyen!

FLORENCIA (fokozatosan elönti az indulat)

Te papolsz itt nekem hűségről kis gigolóm? Te?! Hát hol voltál te, amikor a kisfiúnkat kellett volna a negyvenkét fokos lázával ápolnod? Hol voltál, amikor elfogyott a kamillatea és télvíz idején a csikorgó hidegben sort álltam, hogy szegény áldott gyermekem időben megkapja az orvosságait? Hol voltál, amikor esti mesét kellett volna olvasni neki? Hol voltál, amikor villámlott és meg kellett volna vigasztalnod félelmeit?!

 

(kis szünet)

 

Mondd? Miért vettél feleségül?

FÉLIX Mert csak jó volt veled szexelni!

FLORENCIA Ha csak ezért történt az egész kár volt magadat ennyit fárasztani!

FÉLIX Tudod, egyetlen pillanatig, amíg a fiunkról beszéltél már magam is kezdtem hinni benne, hogy talán… új életet kezdhetünk! Hogy levettél a vállamról a kedvességeddel, és őszinte szókimondásoddal!

FLORENCIA Ha kedves próbáltam lenni veled rögvest jött még aznap a hideg zuhany: ,,Hogy hogy lehetek olyan önző, hogy megfosztalak téged kényes szabadságodtól, és hasonlók”

FÉLIX Ez a ,,minden mindegy” alacsonyított stílus különben sem áll jó nekünk te is tudod!

FLORENCIA Kezdjek el tányérokat vagdosni egymás fejéhez? Vagy hozzam be esetleg a többi evőeszközt és rendezzünk vérre menő csatákat egymással, csakhogy végre eldönthessünk ki hibázott és ki úszta meg olcsóbban a dolgot?

FÉLIX A tányérokat kérlek, hagyd békén! Te is tudod, még szegény áldott megboldogult nagymamáék adták nekünk ajándékba!

 

(Florencia kimegy a konyhába és csak azért is egy pár tányérral jön vissza, amit látványosan táncot járva erélyesen a földhöz vág)

 

Halleluja! Éljen a Béke!

FÉLIX Drágám! Ez nem volt szép! Kifejezetten sértő volt! Ezt most minden kellett?! (fejét fogja, mint akinek fájdalmas görcsei vannak)

FLORENCIA Ez volt okulásod első leckéje!

FÉLIX (hirtelen elkapja a kezét, szorosan) Asszony! Jól vigyázz! Meglásd én se vagyok még annyira szarházi!

FLORENCIA Tessék csak! Csavargasd a neked élelmet adó szent kezet!

FÉLIX (fenyegetően) Ne kísérts!

 

(eltűnnek egy ajtó mögött; veszekedések egyetemes hullámmoraja hallatszik, Florencia sikoltása hallatszik, fogja a nyakát úgy vánszorog be)

 

FÉLIX Na, kellett ez aranyszívem? Hát tessék! Megkaptad!

FLORENCIA Mit tettél velem, te állat? Hát annyi keserves éven át, csak ennyit érdemeltem tőled?!

FÉLIX Igen?! Tudomásom szerint te kényszerítettél a folyamatos, lepcses provokálásoddal!

FLORENCIA (leroskad a székbe, fájdalmasan) Te senkiházi szemétláda!

FÉLIX Itt a pont! Felesleges továbbra is pocskondiáznod! Úgysem hallom meg! (szándékosan bedugaszolja a föleit egy vattacsomóval, hogy ne hallhon semmit)  

FLORENCIA (földhöz vágja az egyik poharat) Nesze a sok szenvedésért!

FÉLIX Csak rajta! Még úgy is legalább ötven darabos a készlet! Legalább úgy sem fogunk unatkozni!

FLORENCIA (odavág egy másikat is) Nesze, te girnyó!

FÉLIX Hozzám vágod?! Mi vagyok én neked?

FLORENCIA (lemondóan) Egy senki vagy! Jobb, ha végre magadtól is rájössz!

FÉLIX (védekező állásba vágja magát, kezeit arcához emeli védekezőn)

FLORENCIA Te kis aljas gyáva! Te nevezed magadat férfinak, mi???

 

(fölemel egy antik típusú vázát, és látványosan a falnak vágja)

 

FÉLIX Nem veszed észre, hogy ez a folyamatos hisztivel csak önmagadnak ártasz! Különben is amióta abbahagytuk a szexuális együttélést, kicsit fölszedtél magadra!

FLORENCIA Végre működnek a feltételes reflexek! Hajrá! Ez szemét megjegyzés volt drágám!

FÉLIX Óh! Uram atyám! (felveszi a zakóját)

FLORENCIA Most meg hová mész?!

FÉLIX Ha már olyan jól ismerjük egymást, gondoltam járok egyet, amíg elkészül a vacsora!

FLORENCIA (Nagyon meglepődve) Csak nem képzelted, hogy én még ezek után főzzek egy olyan simlis-sunyi senkiházi alaknak, mint amilyen te vagy?! Nevetséges megállapítás!

FÉLIX Hát kicsim, akkor törődj bele, hogy a feltétlen boldogságot más szoknyájában fogom megkeresni!

 

(Florencia a színpad elején leül egy kis székre, mintha egyenesen a közönséggel nézne farkasszemet)

 

FLORENCIA Látod! Már én is kezdtem megremegni, hogy egymás kölcsönösen elidegenített érzelmeivel szabályosan agyonkéseljük, és meggyilkoljuk egymást!

FÉLIX (gondolkodóba esik saját könnyelműségén)

Ha jól értettem szavaidat drága, te még mindig kételkedsz valamiben, vagy valakiben?! Csak azt nem tudhatom, hogy tényleg megéri-e ezt a sok mihaszna erőfeszítést, amit egy már leleplezett kapcsolatba fektettünk?!

FLORENCIA Mondd csak édes uram? Mi min vesztünk össze már több mint harminc éve? (reménytelenül, beletörődve)

FÉLIX Kitűnő kérdés! Fogalmam sincs!

FLORENCIA Például mikor csókoltuk, mikor öleltük úgy meg egymást, hogy abban megérezhettük volna a láthatatlan, mégis átérezhető, egymásért való mindenség kozmikus energiáit?

FÉLIX Micsoda kicsattanó szentimentalizmus! Hát nem is gondoltam volna rólad, hogy egy költő veszett el benned!

FLORENCIA Én azért költöztem annak idején hozzád, mert elhittem azt, hogy közösen majd sikerülhet fölépíteni egy egész, teljes közös életet!

FÉLIX Látod! Ez a nagy különbség közöttünk; míg te folyton azt hajtogatod, hogy mindent értem tettél, én azt fejtegetem mi az, amit magamért tettem már meg!

FLORENCIA Nem gondolod, hogy a magunk egyszerű módján mindketten csökönyösen önfejűek és önzőek voltuk?! (elgondolkozva)  

FÉLIX Sajnos ilyen az ember: Egyedüli példány!

FLORENCIA Persze gondolom, a házban most mindenki azt fogja mondani, hogy megtettek mindent, hogy helyrehozzák a helyrehozhatatlant: egy tipikus házasság ócska, rozsdásodott romjaiból akartak üvegpalotát emelni! De ez csöppet sem igaz! Úgy össze voltunk már nőve, és ismertük egymás olcsó, meg aljas praktikáit, hogy azt egy pszichológus is megirigyelhette volna! (fájdalmasabban) …És hová jutottunk, mondd?! 

FÉLIX (találgat jóhiszeműen) Talán… a senki földjére, ahol már minden mindegy kategóriában egyszerűsíthető!

 

(A szomszéd szobából női hang vihog bele a csendbe)

 

NŐI HANG Most megleptelek titeket igaz-e drágáim?!

FÉLIX Nahát drága! Ezt a meglepetést!

 

(Azonnal odamegy hozzá, kezet csókol neki, és úgy bánik vele, mint egy vőlegény: kényezteti, becézgeti)

 

Fantasztikusan nézel ki! Egyszerre vagy dögös és bombázó! Hát én komolyan mondom, meg sem érdemellek téged!

FLORENCIA Hát azt magam is könnyedén elhiszem! De ha már én is itt vagyok, nem úgy illenék, hogy bemutatsz a bájos, ifjú hölgynek?

FÉLIX (feláll) Oh, ezer bocsánat! Kérlek drágám! Hadd mutassam be egy kedves, nagyon régi ismerősömet, akivel olyan közös múltunk van, mintha szinte testvérek volnánk! Ismerjük jóformán egymás minden pólusait! Igaz, kis gézengúzom! (finoman megpaskolja a hölgy fenekét)

NŐI HANG Annamari vagyok, és imádom ezt a nagy, szőrös mackóállatot! (viszonzásul ő is megpaskolja a másik úszógumis pocakját) Bizony, ha egyszer vennéd mucus a fáradtságot, igazán jöhetnél velem Zumbázni egy kicsit! Csak úgy olvadnának rólad a kilók, és szexisebb lehetnél, mint akár fénykorodban! De nekem pont így kellesz mókuskám, ahogy vagy! (csicsergésszerűen elvihogja magát)

FÉLIX Hát nem elbűvölő egy kis fruska! (Florenciához fordul) Ha látnád, hogy milyen új figurákat tud az ágyban, szerintem előző életében balett – vagy rúdtáncos lehetett! Gond nélkül végrehajtja a spárgát is!

FLORENCIA Nem gondolod, hogy enyhén szólva is ízléstelen kitárgyalnod a kis enyelgéseteket az én jelenlétemben?! Hogy lehetsz ennyire tapintatlan?!

FÉLIX Kérlek, bocsáss meg! Én csupán megpróbáltam oldani a bennem felgyülemlett gátlásokat!

FLORENCIA Ahogy én látom azt már eddig is gond nélkül végrehajtottad!

 

(Félix Annamari felé fordul, halkan, nagyon tapintatosan, kedvesen közli)

 

 Kérlek drágám, volnál szíves és kifáradnál a hálószobába, amíg a drága asszonyommal elrendezek ezt-azt! Lekötelezel!

ANNAMARI Hát jó kis püspökfalatom! Ha már ennyire szépen kérsz! (Florenciához fordul) Igazán úgy örülök, hogy kicsit közelebbről is megismerhettelek!

FLORENCIA (fogja magát bemegy a fürdőszobába, magára zárja az ajtót, öltözködik, néha ki-kiszól ezzel is ingerelve és feltartva Félixet)

Arra gondoltam felveszem ezt a csábos, kis mini koktélruhámat, amiben bizonyára vadító hatást fogok tenni, még rád is! Azért is elhatározom, hogy szebb leszek, mint ő!

FÉLIX (két nő között úgy fest, mint aki tökéletes csapdába került, ahonnét nincs kiút)

Szerintem a hölgyek nemcsak elragadóan szexisek, de roppant vonzóak is egyszerre!

(fürdőszobába kiálltja) Annamari azt mondja, igazán örül, hogy végre téged is kimozdíthatott nyugalmi helyzetedből! Ezt persze nem szükséges szó szerint venni, csupán, mint ténymegállapítást!

FLORENCIA … És mondd csak, mókuskám! Hová is megyünk?! Szeretném tudni!

FÉLIX Várj a sorodra! Csöppet sem szép dolog, ha egy hölgy türelmetlenkedik! Ugye megérted?!

FLORENCIA Hová is, megyünk?

FÉLIX Elnézhetnék egy jó kis lebujba! Úgy halottam a Kaktusz-bár nagyon menő hely, és a hölgyektől nem kérnek belépőt, csupán az uraktól!

(bekiált Florenciának) Drágám, hogy állsz? A tamponodat is beraktad?

FLORENCIA (kivágja az ajtót, kicsit sértődötten, mint aki megbántódott) Most látod te idióta! Elkenődött a szempillafestékem! Legalább a sminkemet hadd hozzam rendbe! (Annamari készségesen felajánlja, hogy segít neki)

ANNAMARI Csajszi, megengeded, hogy kisegítselek?!

FLORENCIA (nagy önuralommal) Hát nem bánom! Ha már ennyire ragaszkodsz hozzá!

 

(Megszólal a telefon a nappaliban)

 

FÉLIX Mucuskám, galambom! Kicsi szívem! Vársz valakit ma estére?!

FLORENCIA (kiszól a fürdőszobából) Semmi közöd hozzá! Egyébként meg beszélhetsz vele, nem harap!

 

(Félix félszegen odasomfordál a telefonhoz; fölveszi a kagylót tétován, de megvárja, míg a másik beleszól)

 

FÉRFI HANG …Halló… Van ott valaki? Én András vagyok, és csak azt szeretném megkérdezni, hogy Annamari ott van-e maguknál, és… szeretném elhívni randira, ha a szülei is belegyeznek!

FÉLIX Hát ezt a kellemes meglepetést! (mint aki felhorkan) Képzelje drága barátom a hölgynek ma estére már lesz partnere, ugyanis elígérkezett! Különben is más jellegű programja van! Ha megbocsát! (készülne letenni a kagylót)

FÉRFI HANG Az a szemét kis, aljas ribanc! Hát ezt nem hiszem el! Már megint túljárt az eszemen az az ócska, kis lotyó!

FÉLIX Tisztelettel megkérném, hogy tartózkodjék a nyilvános véleménynyilvánítástól, ha én is hallótávolságon belül vagyok, mert ellenkező esetben kénytelen lennék felkutatni magát, és alaposan megleckéztetni!

HANG Leszarom tudja! Idáig vagyok a szarban! Elmehet Kukutyinba zabot hegyezni!

 

(Annamari kiszalad az ordibálós hangra)

 

ANNAMARI Szabad szőrös Tarzanom! Egy kicsit beszélnék vele! (gyöngéden megsimogatja a másik szőrös kezét, elveszi tőle kedveskedőn a kagylót)

 

Halló… Itt Annamari!

FÉRFI HANG Te szemét kis lotyó! Hát mit képzeltél te magadról mi?! Így palira venni engem? Engem??? Hát tudod, te kivel packázol te kis olcsó kurva?!

ANNAMARI (meglepetten) Andriska! Csak nem te vagy az?! Jól vagy? Olyan fáradtnak hallom a hangodat! Csak nem fáztál meg?! Nagyon aggódom ám teérted is!

HANG Ne érdekeljen az egészségem! Inkább felelj te kurva: Miért nem velem találkozol inkább!

ANNAMARI Azt hiszem ez eléggé egyértelmű, és világos! Mert ezek a kedves emberek nem olyan eszement vadállatok, mint amilyen te vagy!

FÉRFI HANG Na várj csak, várj te ribanc! Ezt még kínkeservesen meg fogod bánni! Ha addig élek is! (valósággal lecsapja a kagylót, a vonal megszakad)

FÉLIX Ki volt ez a kedves, figyelmes fiatalember?

ANNAMARI Oh, csak egy nagyon régi, kedves ismerősöm! Akkor mehetünk!

FÉLIX Várj kérlek, egyetlen pillanatig beszólok az asszonynak! (beszól a fürdőszobába) Szívecském? Hogy állsz?! Készen vagy?

FLORENCIA (kivágja az ajtót, csinosabb, és dögösebb, mint valaha, annyi sminket, púder kent az arcára, hogy most legalább tizenöt évvel fiatalabbnak fest; könnyed nőies eleganciával kijön a fürdőből)

Na milyen lett? Tetszem?!

FÉLIX Nahát, kicsikém! Maga a nagybetűs tökély!

FLORENCIA Ugye szép időnk lesz máma?

ANNAMARI Azt hiszem ennél szebb már nem is lehetne!

 

(Mindhárman egyszerre indulnak el a szín belsejébe, közben a színpad kellemesen elsötétül)

 

 

Megtekintések: 16

Írjon hozzászólást

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a 4 Dimenzió Online –nak.

Csatlakozzon a 4 DIMENZIÓ ONLINE-hoz!

Születésnapok

Nincs ma születésnapja senkinek

LINKPARTNEREINK

Függöny webáruház

Textilek
Lakástextil méteráru

Linképítő, linképítés Patchwork, foltvarrás
Tuti Linkek Dimenziók
Rókalyuk
  Méteráru Webáruház
Olcsó függöny anyagok

Online irodalom- és képzőművész klub. Íróterem: vers, próza, kritika. Képvilág: fotók, festmények, képes versek, videók. Publikálás - fórum.

© 2017   Created by Czinege László (tokio170).   Működteti:

.  |  Használati feltételek