Álmom

[Péter Erika]

Feküdtem meztelen, fiatalon,szénával tört testtel, tanyaudvaron.Néztem a mécsessel pettyezett eget,néztem a döcögő Göncölszekeret.Hevertem csillagokpalástja alatt,holdsárgított felhőszemembe szaladt.A telihold forgott.Óriáskerék.Üveglapocskákrahullott szét az ég.Darabokra törvezuhogott egymásra,visszhangzott a szilánkéles koccanása.Figyeltem húsz évvelelőtti kezem,vártam, érkezzenértem a szerelem.Bámultam a bolond,éji délibábot,bámultam a lassanszéteső világot.Szédültem, mellemrelövellt sok fénylándzsa.Szétrobbant valamia csönd-éjszakába.Tücsök zenéje volt,szinkópát muzsikált,így vigasztaltaa tavaszéjszakát.Tudtam, ha kinyújtom karom… még elérem,mert Ő most a gyertya odafenn az égen.

[Péter Erika]

Drága Barátném!
Nagyon köszönöm ezt a megtisztelő dicséretet.

[Péter Erika]

Örülök, hogy tetszik, örülök, hogy ilyen szépeket írtál, L. M!
Köszönöm szépen!

[Czinege László]

Rendkívül csodaszép, tavaszéji, égboltnézegető vers. Ilyen alkalmakkor természetes, hogy eszébe jut az embernek a fiatalsága, a szerelem és azok a szerettei, akiket már elveszített. Mindezt rendkívüli beleéléssel, kifinomult érzékkel, törékenységgel írod le.
Szinte az egész verset kiemelhetném, de most csak a jellemző törékenységet:

Üveglapocskákra
hullott szét az ég.
Darabokra törve
zuhogott egymásra,
visszhangzott a szilánk
éles koccanása.

Nagyszerű alkotás. Gratula + cuppacsi! :))

[Poroszlay Gabriella]

Barátném! Ez gyönyörű - és szomorú! Le vagyok nyűgözve! :)
Nagy gratula és ölelés!
Pussz