ALKOTÓ

Apám kabátja

Felsír rácsos kiságyában az ősz,
a hideg felzabálja a várost.
A régi kabátom elszakadt,
az újak a fizetésnapot várják.
Örököltem egy jó-lesz-még-szekrényt,
megszolgált ruhák idősotthonát,
a mélyéről előkerül egy füstszagú,
kopott-foltozott bársonykabát.

Didergő emberalakok az utcán,
nincstelen időmilliomosok
és elkeseredett örömlányok.

A dohánybolt előtt ácsorogva
ritkuló hajamat hátrasimítom,
nosztalgia a bozontos időkre.
Kezem a kabátzsebben melegedik,
s miközben a kirakatban pózoló
cigaretta illatáról hallucinálok,
beleakad egy fél doboz Kossuth.

 

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Köszönöm!

  • SZERKESZTŐ

    Hja kérem, elrohannak azok a bozontos idők. :)
    A nosztalgia maradhat, a mezítlábas mérget azonban érdemes a kukába helyezni.
    Megkapó hangulatú vers, gratulálok!

  • ALKOTÓ

    high five!

  • ALAPÍTÓ

    Jó néhány éve én is ezt tettem... Mindent kitaláltam, hogyan gyújthatnék rá.  Mindenesetre ennyire nosztalgikusan azért sosem sikeredett.
    Még hogy "beleakad egy fél doboz Kossuth"... :D
    Gratula + ötös pacsi!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum