elhagyták meséidet az álmok
s miközben hegyeket mozgattak
az óriások
részegre ittad az utcát
mindened megvolt
az üveghegyen túl is
de vesztettél
önmagaddal szemben
félrelökted az angyalokat
száműzve magadtól
az Istent és a Hazát
olyan vagy néha
mint egy elfelejtett
fáradt kisgyermek
mondd miért csak akkor látni
a még megmaradt józanságod
Hozzászólások
kösziPacsi!
No... milyen büszke vagyok most magamra. Mindenképp megéri kilépni a gömbölyű talpú cipőből.
Gratula + pacsi!
köszönöm figyelmedet szeretettel
Együttérzéssel olvastam, kedves Andrea.